2

2. Játékra csábítva…

Két aranyos kis Heineken hordó figyelt a csomagtartóban bő egy óra múlva pár üveg Finlandia társaságában. Húzós, munkával és feszültséggel teli hónapokon voltunk túl, így ide egy az egyben lazítani, szórakozni jöttünk.

-Vigyünk egyet egoékhoz? – sandítottam az Iceman névre keresztelt hajó felé.
-Erre gondoltam én is. Hiába a York nevelés, az York nevelés – nevetett, elvigyorodtam Annie belénk nevelte, ahová mész vendégségbe, vigyél valamit!

-Aham, és hogy visszük el a hajóig? – tűnődtem háttal állva a kikötőnek – jó fej volt a srác, hogy bepakolt, de ezek 10 literesek. Elbírjuk ketten a hajóig?

-Esetleg segíthetek?– lépett oda mellém a finn a semmiből. Én persze megijedtem, és szokásomhoz híven összerezzentem, meglepett, hogy ilyen közel áll hozzám.

-Bocs, nem akartalak megijeszteni - simított végig a karomon. Ehhem, ne tapizz – pillantást küldtem felé. Védekező mechanizmus…ugyanis áramütésként ért az érintése…

-Ok. A segítség jól jönne, köszi – krákogtam.

-Kimi, az egyiket hozzátok szántuk, szerintem azt oda vidd egyből – cseverészett vele barátnőm, mintha csak ezer éve ismerné.

- Aaa. Nem fogadhatjuk el. Mi álljuk a piát – nevetett fel a finn.

-Akkor nem megyek - durciztam.

Égnek emelte a szemét majd megint elnevette magát.

 -Rendben szép hölgy a te kedvedért – letette a hordót s félig meddig ráült – akaratos vagy.

-Ööö, nem - nevettem el magam - vagyis nem mindig – vontam fel szemöldököm kihívón.

-Mm, egy önérzetes nő. Ez tetszik. – nyalta meg ajkát, majd tök váratlanul hozzá tette –Tudsz römizni?

-Igen tudok – válaszoltam meglepődve – Miért?

-Mert kártyapartit terveztünk, csak jöttetek ti - vigyorgott kajánul – csatlakozhatnátok!

-Felőlem mehet Räikkönen, ha nem félsz, hogy kikapsz egy nőtől- villantottam rá legédesebb mosolyom. Bár fogalmam sincs honnan volt bátorságom ehhez…

-De magabiztosak vagyunk. És még én vagyok egoista… - vigyorgott- Rendben York, mit szólsz egy fogadáshoz? – utánozott engem.

-Az attól függ –néztem rá pókerarccal – ha elfogadható a feltétel miért is ne?

-Annyi a feltételem, hogy bármit kérhetünk. Bármit. – nézett rám komolyan

-Okaj- bólintottam.

-Szóval, mit szeretnél?- mosolygott rám

-Hm, ha nyerek- megnyaltam a szám, mire Kimi enyhén kinyitotta az övét- nekem adod az Alfa Romeodat - hülye lenne belemenni gondoltam.  Felállt, tekintetét rám függesztette, látszott, hogy alaposan megfontolja az ajánlatom.

 -Rendben, ha nyersz a tiéd –mondta komolyan - De ha én nyerek - elvigyorodott- az enyém vagy egy éjszakára.

-Nem gondolod, hogy ez eléggé etikátlan? Mit etikátlan? POFÁTLAN!- lestem rá összeszűkült szemekkel, lehet nem volt jó ötlet ez a fogadósdi….

-Nem. Megvan mindenem, amit megkaphatok pénzért. Az érzés viszont – úszott vissza az az elégedett mosoly arcára – megfizethetetlen. És én téged akarlak. Ennyire egyszerű ez – a lenge szél felém hozta az illatát, és még rá is kontrázott azzal, hogy közelebb lépett.

-Hm, mivel tudom, hogy marha jól játszom, elfogadom. –nyaltam meg a számat ismét.

-Nálam nem jobban - hajolt felém- ne tervezz programot későbbre- tekintetét enyémbe fúrta.  A fene! Hogy csinálja ezt? Dübörgött a szívem, hihetetlen, hogy nem hallja…

- Mi ez az összebújás?- vigyorgott kajánul Kaj a hajóról.

-Fogadtunk Lindával, ugyanis ők is tudnak játszani – közölte könnyedén.

-Huhu csodás. És miben fogadtatok? – nevetett az a srác, akit egyébként elfelejtettek bemutatni…

-Nem árulhatom el – közölte Kimi – Egyébként ő Linda York, a hajóról jövő barna pedig Ket – motyogta, mintha hallaná gondolatom. Furcsa.

-Üdv, Mike vagyok – fogott kezet mindkettőnkkel, szimpi a srác – Linda, létezik, hogy láttalak már valahol, nagyon ismerős vagy nekem.

-Nem tudom – néztem rá. –Esetleg a munkámból kifolyólag láthattál, elég sok sport rendezvényen veszek részt. Épp Wimbledonból jöttem.

-Persze! Te vagy a Puma-s csaj! Így nem csodálom, hogy nem vagy kibukva Kimi jelenlététől. Ismersz nála híresebb embereket is. – vigyorgott Mike.

- Pumás csaj? - grimaszolt Ket Mikera – pontosabban a D&D európai cégvezetője áll előtted.

-Miért nem mondtad, hogy mivel foglalkozol? – nézett rám a finn.

-Nem kérdezted –húztam fel a szemöldököm.

-Nők – forgatta meg szemeit – nem kérdezted… ehh…

-Hát jó hogy nem kéred el az útlevelem – puffogtam – három szó után nem gondoltam, hogy önéletrajzot kell bemutatni.

-Hopp Kimster! – veregette vállon a Mike nevű srác a finnt – ezt beszoptad!

-Este legyen nagy a szád szöszi! – fújt vigyor mellet, s ismét felemelte a hordót.

-Hmmm, itt alakul valami! – röhögcsélt a machó.

-Miért is? – pislogtam rá.

 -Ismeretlenek csak úgy nem hív ide – biccentett a yacht felé – szóval…

 -Titeket fizetnek, hogy Kimit reklámozzátok? –kérdeztem vissza.

-Én szóltam előre – emelte maga elé kezeit Mike.

-Oké, ha lesz mit, akkor azt értékelni fogom – bíztattam – de most mennünk kell!

-Tuu vittu perkele! (gyere, baszki)– motyogott a finn a hajóról a fiúknak.

-Älä kiroile! (ne beszélj csúnyán)– vágtam rá kapásból. Opp! Lebiktam…

 -Te tudsz finnül? Még valami? – nyögött fel a finn.

-Hát ha már itt tartunk, igen tudok finnül, van is házam kint. – vigyorogtam rá.

-Hát Kimi, ezt kifogtad – röhögött fel Kaj.

 -Valahogy más – sóhajtott, mikor azt hitte hallótávolságon kívül vagyok – nem egy agyatlan liba, a válaszai ezt sugallják legalábbis…

-Te Linda – lépett elém Ket – ugye vágod, hogy Mr Räikkönen rád startolt?

-Aha. Vagy csak játssza az eszét- néztem rá.

-Lin, te hülye vagy. Látod, hogy néz rád? Végig flörtölt veled, és ráadásul viccesen tette, nem tahón nyomult.

-Fogadtam vele. Ha én nyerek enyém az autója, ha ő nyer, vele töltöm az éjszakát. – vetettem oda.

- Hinye! Na, erre nem számítottam – pislogott – végül is, ha vesztesz legalább Kimivel leszel – vigyorgott –vagy így, vagy úgy….

-Látod? Nem ezt kérte volna, ha akarna valamit tőlem a szexen kívül. – morogtam

-Mit mondott pontosan?- nyaggatott Ket.

- Megvan mindenem, amit megkaphatok pénzért. Az érzés viszont nem megfizethető – vagy ilyesmi, és én téged akarlak. Ilyen egyszerű – fejeztem be – nagyjából, szó szerint nem tudom.

-Azt kérte töltsd vele az éjszakát, de nem azt mondta, hogy feküdj le vele.  Szerintem amilyen állat kimondta volna, ha szexelni akar.

- Pont ez az, ő Kimi, bárkit megkaphat…– néztem rá.

-Szerintem akkor is ki mondta volna, hogy feküdj le vele  – forgatta a szemét bosszúsan.

- Kezd ez a beszélgetés elfajulni – figyelmeztettem, mindketten tudtuk, hogy nem az a könnyen ágyba vihető típus vagyok, és sértette a hiúságom ez a társalgás - gyere játszunk egyet bemelegítésképpen – karoltam át.

-Jóó hozok piát– vigyorgott

-Uh, ne. Nem akarok inni, mielőtt átmegyünk, tudod, tétre megy a játék. – mondtam.

-Nyugi csak dieselt!- tette a kezét a homlokára.

-Na, jó, de akkor menjünk ki a medencéhez, remek idő van – javasoltam.

-Ja meg közben kukkolhatjuk a srácokat – vihogott Ket

-Aaa, majd ők minket, gyerünk csajos elő a szexi bikiniket. – vigyorogtam rá

Valóban leg feltűnőbb fürdőruhánkba bújtunk, Ket kevert be dieselt, tele nyomta jéggel, fogott két zacsi chipset és ropit és kipakolt a fedélzetre. Benyomtam a zenét, kellemes hangerőre állítottam, felvettem a napszemüvegem és kisétáltam utána a kártyával.

-Egy pillanat – rongyolt le barátnőm. Két perc sem telt el és a srácok a fedélzeten tobzódtak.

-Nézzétek a szomszédok buliznak és nekünk nem is szólnak – nyavalygott Kaj.

Elvigyorodtam a három nyálcsorgató, s korlátnak támaszkodó hímtől.

-Ugy látszik, nem hiányolnak minket – hallottam meg Kimi hangját.

-Csak ki birtok pár órát nélkülünk – vetettem oda a mártírkódoknak. Talán ha egy méter volt a két hajó között.

-Nem is tudom – mártírkodott tovább Kimi. – Nem azért, de nem kell segítség, hogy bekenjem a hátad?– támaszkodott ő is a korlátnak- nem ám le találsz égni…

-Óóó, de kedves vagy, hogy aggódsz, de itt van Ket, majd ő segít.

-Ehem, miben is? – jött fel Ket

-Kimi segítségét ajánlotta fel naptej ügyben – mondtam magyarul.

-Oda van érted, de komolyan – nevetett Ket.

-Milyen nyelven beszélnek a csajok? – kérdezte Kaj.

Épp válaszolni akartam, de Kimi megelőzött, amivel engem lepett meg a legjobban.

-Magyarul beszélnek. – mondta. –Mindketten magyarok.

-Honnan tudod? – kérdeztem meglepetten.

-Először is felismerem a magyar beszédet, mikor Ket káromkodott reggel, akkor felismertem már. Tudod finnugorok meg ilyenek- nevetgélt elégedetten.

 -Aztán meg megnéztem mit lehet tudni rólad, mielőtt újabb meglepetést okoznál. Legalábbis, hogy titokban nem e vagy römi bajnok – biggyesztette a végére.

-Azt hogy? Rá google-ztál a nevemre vagy mi? – vigyorodtam el.

-Azért odáig nem süllyedek – nevetett a finn – megvannak a módszereim.

-Remek. Na, majd mi is levizuálunk titeket – sóhajtottam – de most pihenés van. Ledobtam magamról a hosszított trikót, ő felnyögött. Pasik!

-Estig minket bámultok? – vigyorgott Ket a srácokra.

-Sajna nem lehet. Még van egy kis dolgunk. – nevetett Mike át.  –Tudod, két jó csaj jön hozzánk este.

-Uhh sajnálom szegényeket – húztam el a számat.

-Aha, nem fogod, ha meglátod mi vár rátok – közölte méltóságteljesen Kimi – most viszont tényleg mennünk kell, bár szívesen nézném még, ahogy vetkőzöl – vigyorgott.

Kártyázás közben sokat beszélgettünk Kettel az estéről. Váltig állította, hogy Kimi nem akar kihasználni. El akartam hinni, hiszen tényleg kedvesen viselkedett, de mégis csak róla volt szó. Több cikk a vad bulijairól, nőügyeiről szólt, miért pont én lennék az, akit tényleg akar? Szívvel- lélekkel. Megbízhatok benne?  Az érintése ezt sugallta. De nem akartam a sokadik egyéjszakás kalandja lenni, megcsóváltam a fejem, elvégre bárkit megkaphatott. A baj az volt, hogy már a fogadásnál elvesztem jeges zöld tekintetében…

Sziasztok!

Egy plusz rész, mert… csak :D Gondoltam örülnétek neki :P

Azt vettem észre, hogy ezzel a történettel, illetve a feljavításával kapcsolatban három féle vélemény alakult ki. Vannak páran, akik nem kedvelték a régit, és örülnek ennek, aztán egy másik csoport, akik szerették és örülnek neki, valamint a harmadik típus, akik szerették, úgy, ahogy van, és nem igazán örülnek annak, hogy átírom. Na, jó van egy negyedik is :D Akik szerették a régit és az újat is (legalábbis az első utáni tapasztaltok szerint) És, hogy miért is írom le ezt így nektek? Nos… mert szeretném, ha megértenétek valamit, amit talán nem hangsúlyoztam eléggé :) Kaptam hideget, meleget gyakorlatilag a legelső bogbejegyzésem óta. És ez így is van jól! Soha nem akartam olyan blogot, ahol csupa ’édes’ komment érkezik, és azt hiszem az olyan kritikákra, melyek építő jellegűek, vagy jogosak voltak, soha nem reagáltam sértetten, vagy épp bunkón. Ezzel a történet áthozással megint kaptam hideget, meleget egyaránt. És, talán most először közel sem reagálom le olyan nyugodtan azokat a kritikákat, melyek ezt a lépésem érték! Az illetékesekkel már rendeztem ezt, de rádöbbentett, lehet, van még olyan olvasó, akiben felmerül az a gondolat, amit hozzám vágtak. Soha, egyetlen egy pillanatig sem akartam a JZSZ történetét titkolni. Nem azért találtam ki, hogy kicsit feljavítom, és áthozom ide, mert szégyellem azt, amilyen volt.  Ha így lenne… hát az magamnak is csalódás lenne, és elhihetitek, akkor nem reklámoznám itt… Egyszerűen túlságosan szeretem ezt a történetet, és nem akarom, hibákkal tűzdelten feltenni. Nem érdemli meg ez a kis sztori, még ha nem is egy Daniel Steel minőségű :)

Bízom abban, hogy ez után a kisregény után senkiben nem merül fel az áthozás negatív értelemben. :) Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a változás jogát fent tartom :D

Például, Linda karakterét megváltoztattam (ez feltűnt? :D csak mert nem írtatok róla) képileg. Így legalább itt is pakolhatom fel a képeket :P  De a történetet illetőleg is érzékelhettek pár cselekményváltozást majd. Az egyik abból adódik, hogy… ehem egy komplett részt eltűntettem… xD emlékeztem rá nagyjából, hogy mi volt benne, de tuti nem lett teljesen olyan, mint akkor volt. Köszönöm mindazoknak, akik írtak, hogy jó volt az a töri úgy, ahogy volt! Sokat jelent, tényleg sokat  :) de én azt érzem 17 „javított” fejezet után, hogy a változás csak jót tett a történetnek! A változásoktól pedig ne féljetek, a főbb események változatlanok.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit is szóltok ezekhez a váltásokhoz, és ezért is találtam ki a 7/7 játékot :D ugyanis kettő rész után még nem sok mindent láthattok :)

És, ha már életem leghosszabb levezető szövegét írom :D elmondanám azt is, hogy történt pár rész összevonás is. Egész egyszerűen azért, hogy ti hosszabbakat olvashassatok :P számokban ez annyit jelent, hogy eddig 17 rész kész, amit 14 bejegyzésben kaptok meg :)

Szóval köszönöm mindenkinek leírt sorokat, bíztatást, kritikát, mindent! Várom a véleményeket! :)

L.