IceWorld: Negyvennyolc

Kellemesen jóllakottan és turbánnal, azaz törölközővel a fejemen a szekrény előtt ácsorogtam. Fogalmam sem volt, mit vegyek fel, Kimi meg csak benyúlt mellettem, kivett egy fehér Makiás pólót meg egy farmert, aztán helló.

-Nem tudom mit vegyek fel - fintorodtam el.

-Annyi göncöd van pedig – forgatta szemeit.

-Haha – ingattam fejem, fenekemre csapott – héj!

-Nekem az egyik pólómban is szexi vagy, szóval, mindegy mi van rajtad – megvonta vállát, majd találomra az egyik összehajtott ruhámra mutatott – legyen az.

Kivettem a lila ujjatlan felsőt, nem is rossz! Egy fekte farmerrel, és fekete magas sarkúval…

-Oké – vigyorodtam el a megvilágosodástól, lábujjhegyre álltam, hogy megpuszilhassam arcát, majd a fürdő felé indultam…volna, ha el nem kapja a karom.

-Héé szöszi – húzott vissza magához – világrengető problémát oldottam meg, és azt hiszed, egy kis puszival beérem?!

-Kell egy vödör – vigyorogtam az iróniától csöpögő mondatán – és mit óhajt az úr? – pislogtam alázatot színlelve.

-O picim – mutatott sötét mosolyt – valami…könnyed, erotikus dolgot…nem is tudom, lehet kikötném a kezeidet valahová…

-Csodás kilátások – mormogtam, de az ötlete nagyon is csábított, és mosolya mutatta ezzel tisztában is van.

-Majd – simított végig fenekemen, s ellépett előlem. Bementem a fürdőbe hajat szárítani, készülődni az estére. Nem volt sok kedvem nagy frizurát csinálni, így csak előre lógattam fejem, hogy tincseim alaposan meg tudjam szárítani, majd vasalóval húztam pár ívet, és egy ferde választékkal dobtam fel. Persze mire én végeztem a hajammal ő már felöltözve, szexin, kellően kócosan, és totálisan készen leténfergett italt keverni. Belebújtam az általa választott fűző jellegű felsőbe, majd fekete farmeromba, kihúztam szemem fekete tussal és enyhe színezőt kentem csak fel. A felszűrődő zajok mutatták, hogy megérkeztek a srácok is, így magas sarkúmba bújtam, egy utolsó pillantással ellenőriztem kinézetem, s Kimi kedvenc parfümjét magamra fújva véglegesítettem az összhatást.

-A ház úrnője – vigyorodott el Kalle mikor lesétáltam a lépcsőn – és milyen csinos!

-Köszönöm, köszönöm! – mosolyodtam el, Kimi felém kapta pillantását, kaján vigyor jelent meg arcán, miközben alaposan végig mért.

-Ejha – jött a lépcsőhöz, az utolsó fokon megálltam, derekamra csúsztatta kezét, és szó szerint leemelt, miközben testem övéhez préselte – eszelősen szexi vagy – mormogta puszi mellett.

-Menjetek szobára – vágta hátba Kimit vigyorogva, ő felvont szemöldökkel fordult felé.

-Ki hívta meg ez a majmot?!

-Leginkább te –röhögött italába – arról regélj, mi lesz a program?

-Script?  - kérdezett vissza.

-De mocsok részeg voltál ott múltkor – nevetett fel Jari.

-Mert te nem – forgattam meg szemeim.

-De előtte beugrunk párat inni a törzshelyünkre, ugye? – pillantott rám Lempi, bólintottam, miközben megöleltem barátnőmet.

-Hiányoztál!

-Te is – kuncogott – Lini, előre szólok, én ma be akarok rúgni.

-Hát milyen beszéd ez te nő? Nem tudtad, hogy hölgyek nem rúgnak be? – csóválta rosszallóan fejét Jari.

-Vitu perkele…- morrant barátnőm

-Hiljaisuus tyttö! * - vigyorgott telepofával.

-Semmit nem változtok – sóhajtottam fel vigyorogva – drága férjem, nem óhajt valami italt készteni nekem?

-Mit szeretnél szépségem? – vigyorodott el.

-Valami… hüüm vodkásat!

-Ehh, de Räikkönennnn! – röhögött fel Jari.

-Finn – vontam vállat, pár pillanattal később tette elém Kimi a poharat, ami szódás, narancsleves vodkát tartalmazott. Pár, talán három ilyen csodakoktélt ittam meg mire indultunk, remek hangulat uralkodott, igazán élveztem, hogy végre a barátainkkal lazíthatunk.

-Ha már ilyen szépen összejöttünk – vigyorgott Kalle – koccintanák is egyet Kimi haverom legutóbbi győzelmére. Jó’ bebasztál akkor este mi? – röhögött fel – mindegy is, a májadnak már rég kapáltak – legyintett – szóval toljad csak a vodkát ma este is, velünk, miután egy perces néma csenddel emlékeztünk az év rádió üzenetére. Leave me alone… Cheers! –emelte magasba a poharát, s egymásnak koccantak a poharak.

-Ez egy idióta – nevettem el magam a rögtönzött beszédén.

-Némá’ Kimi, szemtelenkedik az asszony!

-Velem is szokott – vont vállat.

-És mit csinálsz vele, hogy abba hagyja?

-Vannak módszereim – röhögött fel – nagy ágy, nyakkendő, kiközölős szex…

-KIMI! – meredtem rá, hangosan röhögött tovább, olyan… jókedvvel, hogy nem tudtam megállni, hogy ne nevessek én is.

-Oupsz – szisszent fel Jari, remekül szórakozott ledöbbenésemen – milyen mocskos dolgok derülnek ki kérem szépen!

-Áhh, ez semmi – legyintettem lemondóan, ebből a helyzetből már úgy sem jöhettem ki jól.

-Na, miről maradtam le? – huppant mellém Lempi.

-Liina mocskos házaséletéről!

-Perverzkedtek, perverzkedtek? – nevetett rám ő is.

-Csak a szokásos módon – röhögött ismét a férjem – egy kis sze…

-Räikkönen nem dicsekszünk – fogtam be száját.

-Mifinaalf? – mormogta.

-Ha? – nyögtem.

-Mit csinálsz te szédült? – vette el kezem szájáról – ha már be akarod fogni a számat, így csináld! – csúsztatta kezét tarkómra és magához rántva hevesen megcsókolt.

-Apám, ezek egyszer tényleg itt fognak dugni! – hallottam meg Jari panaszos hangját, beleröhögtem Kimi szájába. Cinkos vigyorral találtam szemben magam, mikor Kimire pillantottam, csak mi ketten tudtuk, hogy valójában nem egyszer szeretkeztünk itt…

-Mikor énekelsz nekünk valami szépet rekedt kakas? – pislogott szépen Lempi Kimire.

-Hogy lehet valaki ilyen pici, és ennyire idegesítő?! – forgatta meg szemeit Kimi.

-Ugyan, tudod, hogy mennyire szeretlek! – cukkolta nevetve barátnőm.

-Bebizonyíthatnád azzal, hogy hozol még egy kört – vigyorodott el ravaszul a férjem.

-Ennyire futja csak Räikkönen? – pillantott gyanakodva Lempi.

-Aham – vont vállat.

-Lásd kivel van dolgod – emelkedett fel mellőlem, s a pulthoz indult. Persze Kimi azonnal felemelte a boksz alatti vodkás üveget, és ráérősen töltött magának, majd Lempi poharához emelte volna az üveget, hogy kicsit feltuningolja barátnőm áfonyás vodkáját, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy Lempi felkiált és arrébb lép.

-…. nem értesz?! Hagyj békén! – sziszegte hangosan és felénk indult, de egy férfi elkapta karját.

-Héj! – ugrott fel azonnal Kimi és Kalle – mi van? – léptek hozzá.

-Egyesek nem fogják fel, hogy mit jelent a nem! – fújtatott Lempi.

-Ugyan cica, ne kéresd magad – vigyorgott a hapsi.

-Elég egyértelműen a tudtodra hozta, hogy nem akar tőled semmit – ált Lempi elé Kimi.

-Várjáá’, te az a csávó vagy, a Räikkönen gyerek! – vigyorgott továbbra is, elfintorodtam, utáltam az ilyen részeg idiótákat – csak nem az egyik kis kurvád, hogy így véded?

-Te köcsög! – indult neki Kalle, de Kimi lefogta.

-Neked legyen eszed – parancsolta – lúzerek miatt ne koszold össze a kezed.

-Mi van Räikkönen??? Aszed’ mert híres vagy mindent lehet?

-Elég – lépett közbe a bár tulajdonosa – nem akarok verekedést srácok!

-Menjünk – biccentett Kimi – vigyük el innen a lányokat…

-Kösz srácok – sóhajtott megkönnyebbülten Lempi.

Csendben lépkedtem Kimi mellett az autóig, biztonságérzetet adott, hogy mellettem van.

-Héé – emelte meg fejem államnál a kocsiban már – minden rendben?

-Persze – bújtam hozzá.

-Nehogy egy ilyen kis tetű elbassza az esténket – szisszent fel Lempi, s a behűtött pezsgő után nyúlt – alig ittunk még Kimire, meg még nem is énekelt!

-Én nem fogom a hajad, ha rókázol – figyelmeztettem.

-Nem is kell! – vigyorgott – van nálam hajgumi…

-Ááá – nyögtem fel – erre innom kell! – nyúltam a pohár után – narancslé nincs?

-Józan életet élsz Laine? Izé… Räikkönen – rötyögött Kalle.

-Baba, ne keverd – kért finoman Kimi, felvont szemöldök alól néztem rá.

-Vodka narancsot ittam, mit ne keverjek?

-Tudod, hogy nem bírod a pezsgőt – vigyorgott, megforgattam szemeim.

-De bírom… csak… kicsit kipirul az arcom… - hümmögtem, ő megint felnevetett és combomra csúsztatta kezét, fel, fel, igen csak fel…

-Ettől is elpirulsz, nemde? – pusmogta fülembe ingerkedő puszi mellett, megfeszültek az izmaim… ezt hogy csinálta?!

-Na, tessék – nyújtotta felém a narancsos pezsgőt végre Lempi – igyál. Te meg… kussolj – mutatott Kimire - ne szabályozd az asszonyt!

-Szabályozni? Én? – hitetlenkedett – kicsilány ezt erősen benézted.

-Van kedved egy fogadáshoz? – dőlt előre Jari.

-Mire gondolsz?

-Melyik piál be jobban és meddig bírják – vigyorgott önelégülten.

-Hééé! – csaptam vállára.

-Liina jobban bírja az alkoholt – felelte magabiztosan – pénzben? – kérdezte Jari bólintott – akkor… ezer ajró’, hogy az asszonykám nem dől ki reggel hatig.

-Meddig? Te hülye vagy??? – pislogtam értelmesen.

-Nyugi bébi, mindjárt éjfél – röhögött ismét – és most legyen nagy a szád… ne csak akkor, ha valamit beleteszek… - fűzte hozzá, hogy csak én halljam, beleprüszköltem a poharamba.

-Állom, Lemp jobban bírja!

-Te – kocogtatta meg finomam Lempi Jari vállát – engem nem akartál megkérdezni, hogy vállalom e?!

-Ugyan, te mindig benne vagy egy jó kis buliban – hízelgett Jari, amin persze barátnőm is átlátott – te partikirálynőőő! Mellesleg mondtam már, hogy milyen csinos vagy ma este???

-Ehh… - legyintett lemondóan – Lin ellen? Nem szép dolog ez fiúkák…!

-Ti csak bulizatok, mi meg élvezzük a műsort – vigyorgott bele Kalle.

-Kimi, te most tényleg abban fogadtál, hogy én mennyire fogok benyomni? – pillogtam a férjemre, aki csak telipofával röhögcsélt mellettem – hát megáll az eszem!

-Bébi én abban fogadtam, hogy nem lesz bajod. Finn vagy és Räikkönen, szóval no para… megérkeztünk – biccentett kifelé, mikor megállt az autó. Nana Kimi, jössz te meg az én utcámba…

-Mosdó – fogtam kézen Lempit, véletlenül se akartam, hogy megneszeljék tervemet a srácok. Elhadartam neki ötletem, gonoszkás vigyor mellett helyeslően bólogatott, majd, mintha mi sem történt volna visszaballagtunk.

-Mielőtt még nagyon belemelegednénk – pillogott ártatlanul Lemp mellettem – igyunk egyet együtt!

-Támogatom – karolt át mindkettőnket Kalle – vodka?

-Mi más?!

-Naa, akkor! – vette fel a feles poharat barátnőm – Kimi egészségre, mert nyert, és mert olyan veszettül jó bár hangja van!

-Leave me alone – vont vállat az uram, s felhajtotta az italt, ahogy mi is. Hagytuk egy kicsit kószálni a srácokat, elégedetten figyeltem, ahogy sorba kérik az italokat. Persze Lempivel mi is mindig pohárral mászkáltunk, sőt elég sűrűn váltogattuk is, csakhogy én előre ledumáltam a pultos csajjal, hogy a mieinkbe felejtsen el vodkát keverni, csak úgy minden harmadik legyen valódi koktél.

-Bébi – vont magához Kimi, lendületesen ölébe huppantam – hogy állsz?

-Ülök. Rajtad – hajoltam füléhez és ingerkedve belepusziltam – csak nem úgy, ahogy szeretném… - kacérkodtam.

-Miért hogy szeretnéd? – vigyorgott azzal a kaján-tudom-hogy-mire-gondolsz stílussal.

-Majd megmutatom – kacsintottam rá – iszol velem egyet bajnokom?

-Nem is tudom – méregetett, szemein már látszott egy kissé az elfogyasztott alkoholmennyiség, de összességében nem volt baja – nem akarom az esélyeim rontani!

-Ne szemtelenkedj – figyelmeztettem, vigyorogva nyomott puszit ajkaimra.

-Én? Veled? Sose! Mit iszol? – kaptam be szívószálam, ragyogóan rámosolyogtam, akaratán kívül igazolni tudja majd, hogy alkoholos italt ittam… - gyere… - állított talpra és a pulthoz sétált.

Hajnali fél öt körül járt az idő már, elégedett vigyorral szemléltem, hogy a három fiú konkrétan a semmin röhög, annyira részegek. Valami finn dalt kezdett énekelni a drága férjem, de érthetetlen volt számomra a motyogása, de ő tuti egy Axel Rosenak érezte magát jelen pillanatban.

-Hát ezt szépen benyelték – támaszkodott mellém Lempi, ezúttal gyömbéres vodkát ittunk.

-Mondjuk, ha mi is ennyit iszunk….

-De nem ittunk – kacsintott rám – kíváncsi vagyok a hülye fejükre, mikor rájönnek erre!

-Én meg arra, hogy jutunk haza így… - mutattam az asztalra mászó finnemre…

Kellemes félhomály uralkodott a szobában, nem gyenge alkohol szaggal. Tompa fejfájásom miatt (amit a pezsgő okozott ugye) vettem be egy Advilt, és kitártam az erkély ajtót, majd visszazuhantam az ágyba. Kimi egyenletesen hortyogott mellettem, kicsit arrébb csúsztam, hogy hozzá érjek, ahogy pocakjára simítottam kezem mocorogni kezdett, kezemre tette sajátját, és már aludt is tovább. Álomtalan álomba süppedtem az ösztönös mozzanata után. Arra ébredtem, hogy valami csoszog, pontosabban valaki. Álmosan fordultam az ágy másik felére, ahol Kiminek kellett volna lennie, de az üres volt, a fürdőből viszont feltűnt egy nyúzott arcú szőke finn.

-Másnaposak vagyunk? – ültem fel, ő bedőlt.

-Aha…te nem?

-Nem – mosolyodtam el.

-De folyton ittál – sóhajtozott.

-Pihenj bajnok – nyomtam óvatos puszit ajkaira – vettél be gyógyszert?

-Ühüm… - bólintott bánatosan, ó azaz elárvult kiskutyatekintet!

-Főzök valami finomat, míg alszol – bíztattam nevetve.

-Levest kérek – helyezkedett párnámra – és csirkét…

-Igen is – kuncogtam, tegnap az asztalon ugrálva énekelt, ma meg egy kisfiúra hajaz, hát lehet nem szeretni? Mivel a tervezett ebéd egy részét már megcsináltam, ráérősen lezuhanyoztam, bedobáltam a ruháinkat a gépbe, és levonultam a konyhába megsütni az előkésztett husit. Hogy Kimi kedvében járjak csináltam finn krumplipürét is, valamint az otthonról hozott áfonyaszószt is előkészítettem, tudtam, hogy imádja a sülteket így. Míg a husi sült kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén egy nagy pohár gyümölcsös sör és a könyvem társaságában. Élveztem az ismert környezetet, az otthon varázsát, és az előző este utáni könnyed érzést. Bő két órával később Kimi is felébredt, kisé még álmos ábrázattal zuttyant mellém a kanapéra, ölébe helyeztem lábaim.

-Jobb?

-Sokkal – simított végig lábamon – éhes vagyok…

-Pár perce lett kész a husi, ehetünk – pakoltam le lábaim, felálltam, ő követte mozdultatom, de magához húzott. Nyaka köré fontam karjaim, keze végigsiklott testemen.

-Rád – markolt combomba, jelezve, hogy kulcsoljam lábaim dereka köré – megőrjít, mikor ilyen kis francia bugyiban látlak… ráadásul egy fehér trikóval… melltartó nélkül…ó bébi…

-Hűha – kuncogtam – azt hittem haldokolsz a másnaposságtól…

-Nem. Már nem. Kialudtam magam, te viszont pimaszkodsz…

-És ha még el is mondom, hogy megszívattunk titeket… - adtam alá a lovat, gyanakodva nézett rám.

-Ezt kifejtenéd??

-Nos… konkrétan berúgattunk titeket, míg mi kb hat koktélból hármat alkoholmentesen ittunk – vigyorodtam el.

-Micsoda? – merevedett le, majd nemes egyszerűséggel a kanapéra dobott, felsikkantottam a hírtelenségtől – átbasztatok? Ezért akartatok állandóan koccintani?! – pillogott értetlenül.

-A fogadásért – fontam össze karjaim mellkasom előtt - szemetek voltatok, hogy abban fogadtatok, melyikünk lesz részeg.

-Vicces volt.

-Kicsit – értettem egyet – de megsértettétek a női hiúságunkat – vigyorodtam el – és tudod, ha a nők bosszút akarnak…

-Boszorkányok lesznek – mormogta – hmm, pedig figyeltem…egy ideig legalábbis, hogy igyál…

-Ittam – vontam vállat – csak nem mindig vodkás italt.

-Hu Liina, ugye tudod, hogy ezért kegyetlenül meg foglak dugni?! – morogta fojtott hangon.

-És, ha azt akarom? – térdeltem fel kihívóan – szeretem, ha te irányítasz…

-Ohho, tudom én azt – simított végig arcomon – hát akkor játszunk!

-Akkor nem haragszol? – pislogtam álalázatosan, kaján vigyort mutatott.

-Picim, tudod, hogy ezt még visszakapod… de most… egy kis móresre tanítás a szemtelen asszonyka részére, aki átveri az urát…

-Ajjajj…. – nevettem fel cserkésző mozdulata láttán – asszem’ bajban vagyok…

Helyeslően bólintott, és már az ölébe is rántott…

-Mmmm, ez isteni finom! – nyögött fel az első falatok után – megtartalak asszony!

-Kösz a lehetőséget – ingattam fejem somolyogva.

-Liina – pillantott rám, tekintet olvadt smaragdra emlékeztetett – mostanában sokkal… felszabadultabb, nyugodtabb vagy. Segített, hogy rájöttünk a problémára?

-Sokat – bólintottam – de leginkább te, a közelséged… kérlek Kimi… nem véletlenül mondom mindig, hogy a támaszom, társam vagy – fojtattam szelíden - én komolyan úgy gondolom most már, hogy túl vagyok a történteken. El tudom engedni…

-Annyiszor lenyűgözöl – felelte halk, rekedtes hangon, tekintet simogatóan könnyed lett – erősebb vagy, mint gondolom – halvány féloldalas mosoly mellett megcsóválta fejét – tényleg lenyűgözöl…

-Ha már ilyen különleges férfihoz mentem hozzá, muszáj nekem is annak lennem – mosolyogtam rá ragyogón, hogy érezze, ugyan ezt érzem vele kapcsolatban. Lenyűgöz, megihlet, szenvedéllyel tölt el. Élek mellette.

-Csend kislány! * (a finn mondat jelentés) 

Sziasztok!

A részről: a jellemzője a lazaság. Az mindig kell. Igaz? :) Feltölti az embert, ha elfeledheti a gondokat, ha van mit ünnepelni. Jelen esetben volt is mit :D A következő részekben továbbra is pakolok pár érdekességet a fejezetekbe, szemléltetve az eseményeket :) Az, hogy úgy tűnik, eseményileg nem haladunk ebben a részben becsapós lehet. Van a részben utalás… :)

Közérdekű közlemény egy: a Két világ között ezen a héten szünetel. Egy csepp gondom van vele, erőltetni meg nem akarom, az nektek sem jó, ha egy elkapkodott rész hozok, nem igaz? De ez olyan dolog, hogy lehet, éjjel megálmodom a tutit, és máris kész a rész :D szóval ne ijedjetek meg, semmi extra nincs, csak meg akarom előzni a kérdéseket, hogy mikor lesz abból friss :)

Közérdekű közlemény kettő: A héten szeretnék még legalább egy részt hozni (SZJÚ vagy MS), ehhez viszont minimum 9 kommentet kérnék :) de ha jók lesztek :P lehet mindkettő.

Mindennemű játék a következő négy-hat hétben szünetelni fog. Egyszerűen azért, mert nem látom, hogy lenne rá igény.

Ne felejtsetek el szavazni! :)

Kellemes olvasást!

L.

xo