Dolce (?) Vita!

Szórakozottan fordultam a mögöttem álló óriási üvegablak felé. Három éve állt itt az irodám, mégis, még mindig csodálattal töltött el a látvány, mi szemem elé tárult. Az Ardennek zöld színben pompázó vonulatai mindig lenyűgöztek. Halk pittyenéssel jelzett gépem, sóhajtva szakítottam el tekintetem a mesebeli tájról, hogy elolvassam a kapott e-mailt. Felvont szemöldökkel futottam át újra a sorokat, az új megbízom egy igen csak érdekes kéréssel állt elő.

- Becky – nyomtam le titkárnőm hívóját. – Foglalj nekem jegyet, a holnap reggeli járatra, Olaszországba. Maranelloba kell repülnöm.

- Intézem Miss Velde – jött a felelet. Rövid válaszban tudattam, hogy mikor érkezem. Ismét a dekoratív panorámára függesztettem tekintetem, de gondolataim az új megbízás és az abban szereplő férfi felé kalandoztak. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, de azt is, hogy rajtam kívül alig ha tudná más elvégezni ezt a feladatot. Kihívás elfogadva, Ciao Maranelló!

***

Meg kell hagyni az olaszok értenek ahhoz, hogy lenyűgözzék az embert. Már maga az épület, a hadiszállás monumentális erővel bírt. Meggyőző, letisztult, és piszok drága desing húzódott az összetartást és szenvedélyt jelképező istálló csarnokaiban. Percre pontosan tíz órakor kinyílt az ajtó, és egy rövid szőke hajú, makulátlan modorú titkárnő tessékelt be.

- Miss Velde, Montezemolo úr várja önt. Kérem, hozhatok egy finom, olasz cappuccinot a megbeszélésükre?

- Köszönöm, kérek – biccentettem, s beléptem az óriási irodába.

- Saluto Signore Velde! – mosolygott rám szélesen. – Isten hozta Maranellóban! Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idefáradt.

- Köszönöm Mr. Montezemoló – fogtam kezet vele. – Felkeltette az érdeklődésemet a levele.

 Miss szöszi ezüst tálcán szervírozta a kívánt frissítőt, majd szó nélkül távozott.

- Bíztam ebben – bólintott aztán, ujjait egymásnak támasztotta. – Nem kertelek Signore Velde, kifejezetten önre van szükségünk. Bízom abban, hogy meg fogunk tudni állapodni.

- Miben állhatok a rendelkezésére? – kérdeztem vissza.

- Tudom, hogy nyomon követi az autósportok leigazolási tervezeteit, így tisztában van bizonyos dolgokkal. A múltban történtek olyan események, melyek rossz irányba terelték a jelenünket. Viszont a jövőnk érdekében készek vagyunk áldozatokat hozni. A 2014-es esztendőre az istállómnál akarom látni Kimi Räikkönent. Ismét.

- Aktív szerződése van az idei évre.

- De 2014-re nem.

- Csupán előszerződése – vontam fel szemöldököm, és kiélveztem a pillanatot, ezt nem tudta más rajtam és a csapaton kívül. - Én magam készítettem elő a papírokat, mikor Boullier úr felkért.

- Szükségünk van Kimire, bármi áron – folytatta. – Azonban ez egyelőre maradjon köztünk. Ha kell, elég nagy összegeket tudunk mozgósítani, de első körben szeretnénk látni, hogy mire van szükség.

- Megértettem – biccentettem, szóval bármi áron, de ő ne tudja ezt. Tipikus.  – Viszont minden részletet tudnom kell. Fernandó szerződése él, viszont van kereslet rá. De nyilván nem az ő helyére képzelnék Kimit.

- Valóban nem. Mindketten erős karakterek, húzó emberek, a spanyol tüzessége és a finn hűvössége tökéletesen kiegészítené egymást, és Maranello ismét  régi fényében tündökölhetne. És ezért készek vagyunk áldozatokat meghozni, mint említettem.

- Nem lesz egyszerű, a történtek fényében – figyelmeztettem óvatosan.

- Személyesen járok el az ügyben, ha oda jutunk – jelentette ki határozottan.

- Részemről nem látom akadályát az együttműködésünknek – feleltem egy pillanattal később. 

Karrierem során, nem volt még arra példa, hogy egy ilyen magas szinten lévő ember ilyen ajánlatot tegyen. Lehet, hogy más nem olvasta volna ki a sorok közül, de én tisztában voltam azzal, hogy ez nem jelent mást, minthogy kész beismerni a hibákat, ha kell személyesen Räikkönen előtt.

Érkezésemtől számított egy órán belül távoztam a székházból. Miközben rágyújtottam elégedett mosoly terült el arcomon. A megbízás megköttetett, már csak teljesítenem kellet.

Olaszországi kiruccanásom nem tartott sokáig negyvennyolc óra múlva már ismét Belgiumban voltam. Még a reptérről írtam Stevenek egy mailt, vigyorogva csóváltam meg fejem a válaszát látva és már tárcsáztam is.

- Robertson – vette fel pattogó hangon.

- Velde – vágtam rá hasonló stílusban.

- Adeline! – jött a szelídebb hang, mikor rájött kivel beszél. – Mi ez az ismeretlen telefonszám?

- Titkos hívás – kuncogtam.

- Biztos akarom tudni, miért hívsz? – kérdezett vissza nevetve. – Szóval, mit akarsz a pilótámtól?

- Honnan veszed, hogy tőle?

- Adeline – szólított behízelgős hangon. – Európa leghíresebb fejvadásza vagy, te csak úgy egy kávé reményében nem telefonálgatsz.

- Most mondhatnám, hogy nincs igazad – oktattam.- Múltkor valóban csak kávéztunk!

- Sajnos csak kávéztunk… - sóhajtott álbánatosan. – esetleg egy vacsora mellett meghallgatlak.

- Na, de Steve, csak nem Csapod a szelet nekem? – tudakoltam, mintha nem  tudnám, hogy de.

- Átlátsz rajtam – felelte elégedetten.

- Szeretnék találkozni veled és Kimivel – tértem a lényegre, meguntam a bohóckodást. – Lenne egy ajánlatom a finn felé.

- Melyik csapat?

- Ferrari – feleltem nyugodtan.

- Valahogy nem vagyok meglepve.

-Tudom, hogy felvette veled a kapcsolatot Domenicali. Pontosabban soha sem szakította meg igazán.

- Nem csak gyönyörű, de okos is…!

- Ne hízelegj – csóváltam fejem, bár ezt nem láthatta. – két nap múlva az Emírségbe utazom.

- Micsoda véletlenek vannak! – ironizált nevetve. – épp Bahreinebe tartunk

- Ugye? – vigyorodtam el. – beszélj kérlek Kimivel.

- Meglátjuk hogy reagál – zárta le a beszélgetést. – Line, tárgyalásom van, hívj, ha megérkeztél a királyságba.

- Úgy lesz – biztosítottam elégedetten, eddig remekül ment, bár az előre tudtam, hogy Steve-el nem lesz különösebb bajom. Évek óta ismertük egymást, jószerével a szakma miatt. A kérdés az volt csupán, Kimi hogy fogadja az ajánlatot?

***

Mikor legutóbb találkoztam vele, egy neveletlen kutyára hasonlított leginkább. Hosszú hajjal, lezser kiállással és zsebre dugott kezekkel állt előttem, míg én kiskosztümben egyeztetem Steve-el. Vissza akart térni, így nekem nem sok dolgom volt. Lotusék pilótát kerestek, Kimi csapatot. A képlet egyszerű volt mindekét fél részére. Ezek után szembesülni azzal, hogy egy szexisen kócos, enyhén napbarnított, vigyori Kimi áll előttem nos, elég letaglózó volt. Még jó, hogy a napszemüvegem biztos rejtek alól pisloghattam, rendesen meglepődtem ugyanis, egy megfiatalodott, jókedvű srácot láttam, aki mogorva maszkját eldobva itt röhögcsélt a finn nemzetiségű haverjaival. Ez hogy? Hogy lehet valaki ennyire összetett személyiség?

- Emlékszel még Adelinera ugye? – kérdezte vigyorogva Steve, mikor csatlakozott hozzánk az étterem teraszán pártfogoltja.

- Persze – sóhajtott, majd csapatlógós pólójába tűzte a  napszemüvegét. – Szóval? – tért a lényegre egyből.

- A múlt héten kaptam egy megbízást Maranellóból. Ajánlatot fog tenni neked a Ferrari a 2014-es évet illetőleg.

- Én, és a Ferrari? – vonta fel szemöldökét, majd felnevetett – Hát kösz, de nem! – hagyta abba hirtelen a nevetést.

- Nem is hallottad még az ajánlatot.

- Nem is érdekel – vont vállat. – Jól érzem magam a Lotusnál.

- Én azt tudom – biccentettem. – Szeretnek téged, kellően lazák, és elég jó kis versenyautót tettek alád.

- Aham – bólintott, de tekintete gyanakvó lett. – Nincs okom panaszra.

- Csak kár, hogy sehol nem vagy a csapat és a kocsi hibáiból fakadóan – sóhajtottam ártatlanul, összeszűkült szemekkel nézett rám.

- Két verseny után nem mondhatok sokat – felelte kimérten, és kitérően. – És ne feledd, dobogón álltam! Többször is idén, a győzelemről nem is beszélve.

- Ezzel az újságírókat etesd. Az a tavalyi harmadik hely, lehetett volna jobb is. Figyelj, a Ferrari versenyképes autót tud alád tenni. Tudom, hogy voltak problémák, de ne feledd egy versenyzőt nem csak a képességei tesznek naggyá.

- Nem hiszem, hogy pont te, aki tudtommal egy pillanatot sem töltöttél egy csapatnál sem, tudod jobban nálam, hogy hová és miért érdemes mennem – szúrt vissza nyugodtan, tökéletesen érzelemmentes arccal.

- Lehet, hogy nem folytam bele ilyen szinten, de tökéletesen látom, hogy hacsak nem hullik az öletekbe egy gazdag arab sejk, akkor kitörölheted a popódat a laza csapatoddal, mert nem lesz lové a fejlesztésre, míg egy olyan tradicionális csapatnál, mint a Ferrari, könnyedén tudnak alád adni megfelelő kvalitású autót. Elismerem, most remek helyzetben vagy, de tudjuk jól milyen gyorsan változnak a dolgok.

- Te vagy a Ferrari fan klub elnöke, vagy mi a picsa? – húzta gonosz vigyorra ajkait.

- Kimi! – szólt bele Steve.

- Haha  - nevettem fel. – Igazán nem érem, hogy férsz el az egód mellett az autóban. Nekem nem érdekem, hogy oda menj – dőltem hátra lazán. – A fizetésem így is úgy is megkapom. Velem ellentétben viszont, neked érdeked, hogy megfontold. Egyszer már volt alattad vb autó, és bár ne ítélj előre az a kis költségvetésű csapat soha a büdös életbe nem ad neked címre esélyes autót.

Összecsaptam mappámat, és magamhoz véve felálltam. Lesújtó pillantás után szemem elé húztam a napszemüvegem, és angyalian elmosolyodtam.

- További kellemes napot srácok. Sziasztok.

Forrt bennem a düh. Hogy lehet valaki ilyen idegesítő? Hozzászoktam a munkám során ahhoz, hogy egy-egy ajánlatot rosszul fogadjanak az emberek, de ez a fura figura valahogy jobban hatott rám, mint szerettem volna.

Este határozott kopogásra kaptam fel a fejem. Kíváncsian tártam ki az ajtót, a túloldalon Steve állt.

- Hatásos kilépőd volt – vigyorodott el.

-Tudom – helyeseltem. – Le akartam döbbenteni Kimit, éreznie kell, hogy engem valóban nem érdekel mi is lesz vele.

- És valóban nem érdekel?

- Nem igazán – vontam vállat. – Odaadom a hivatalos ajánlatot – emeltem fel egy mappát. – Korrekt. Minden szempontból.

- Átolvasom és megbeszélem Kimivel a futam után. Mivel versenyszellemű, meg fog hallgatni, max közli, hogy nem és elhúz – elnevette magát. – Ő már csak ilyen, de hidd el nagyon rendes gyerek.

Totálisan elégedett vigyorral lépett elém. Abban  a pillanatban tudtam, hogy érdekes elé nézek. Dobogón végzett, sör van nála, és partin vagyunk. Ebből mi lesz.

- Ahhoz képest, hogy egy csóró kis csapatom van, elég jó helyen állok – mormogta.

- Ahhoz képest, hogy azt mondják kedves vagy, elég taplón viselkedsz.

- Ohh – nyögött sunyi vigyor mellett. – Megsértesz - abszolút idegesítő vagy üzenetű pillantással néztem rá. – Nekem nem érdekem, hogy belásd, de egy győzelem és két második hely után nem panaszkodhatok – utánozott ironikusan

- Remek kezdés – mosolyogtam édesen. – Csak nehogy pofára ess a végén. Párszor láttunk már ilyet, dinamikus kezdet, de amint apad a pénzfolyam, pápá futamgyőzelem.

- Nem is tudtam, hogy ekkora ász vagy ebben a sportban. Ja, nem is – vigyorgott gonoszul

- Elolvastad egyáltalán az ajánlatot? Hm? – kortyoltam pezsgőmbe.

- Ha hiszed, ha nem, igen, elolvastam – hosszan kortyolt sörébe. – Tényleg nem rossz. De nem hiszem, hogy nekem való lenne. Még egyszer. Elég elbaszott dolgok történtek és felszabadító volt eljönni onnan.

- Kimi – tette a finn vállára a kezét egy nő –, megyünk?

- Aham – biccentett a finn. – Hello – köszönt el egy grimasz mellett majd ellavíroztak a tömegben. Ez meg ki? És miért most? Talán lett volna egy kis esélyem tovább puhítani. Ki kell derítenem, pontosan mi is történt évekkel ezelőtt Maranellóban. Amúgy meg túl hegyes a csaj orra! Fura de ettől a kis női gonoszságtól jobban éreztem magam, ha már így itt hagyott, holott én nem erre számítottam.

            Az elmúlt két hétben kollektívan azon dolgoztunk Steve-el, hogy minél jobb ajánlatot csikarjunk ki a Ferrariból. Én tudtam, hogy nálunk a labda, és valójában ő is átlátta, hogy mindenáron kell nekik a pártfogoltja. Meglepetésemre Kimi egyre érdeklődőbb volt, amit eleinte nem is nagyon tudtam hová tenni. Estére áthívtam a két jómadarat hozzám, ki akartam deríteni, hogy mi és miért változott. Fél órával a vacsora előtt csörgött a telefonom, mikor megláttam Steve nevét egyből riadózott az agyam, hogy valami nem jól sült el, és nem is jönnek. Végül közölte, hogy csak ő nem jön, hagyni akarja, hogy tegyem a dolgom, és amivel megbíztak.

-…. szóval – kortyolt italába –, ott álltuk, konkrétan folyt az overálomból a víz, annyira izzadtam a 68 fokban, kibaszott égett gumi szag, finnül káromkodom, a sok böszme meg kameráz, mert, hű de menő. Ehh, mondom, öcsém, akkor segítsél már, lehet befelé tolni az autót.

- De hülye vagy – nevettem fel hangosan. – Neked komolyan fel kéne lépned ezekkel a sztorikkal. Dőlne a lové azt garantálom.

- Ohh nem – nevetgélt. – Ezt a káprázatos műsort csak kevesen láthatják!

- Hát akkor most nagyon megtisztelve érzem magam – kuncogtam.

- Érezd is! – bólogatott helyeslően.

- Jól laktál különben? – vettem el előle az üres tányért.

- Teljesen – dőlt hátra. – Totál tele vagyok. Mark meg majd megkínoz, szóval a második szelet sütiről hallgatnod kell!

- Mit tudsz felajánlani a hallgatásomért cserébe – vigyorodtam el.

- Ööö, mondjuk - csücsörített, majd ravasz vigyorra húzta ajkait –, elviszlek jet-skizni! Azt mondtad nem próbáltad még!

- Majd pont egy ilyen száguldozós mellé ülök fel? – hökkentem meg.

- Nálam jobban ki tud vezetni? – röhögött teli pofával, megforgattam szemeimet.

- F1-es autót! Az pályán megy, nem vízen!

- Érdekes lenne fordítva – gonoszkodott.

- Ha már F1. Kérdezhetek valamit? – haraptam alsó ajkamra, bólintott így folytattam. – Az elmúlt hetekben elég sokat találkoztunk, de nem jöttem még rá, hogy miért kezdtél el érdeklődni a csapat iránt.

- Ez nem kérdés – pillantott rám.

- Szóval miért?

- Nézd én nem éppen gáláns bulival léptem le onnan. Az utolsó évem elég elcseszett volt, és tényleg alig vártam, hogy otthagyhassam a csapatot. Ami itt elég szánalmas – fintorodott el.

- De megvolt az oka.

- Persze – sóhajtott. – Nem mindenkivel voltam jóban a saját csapatomnál, és ez elég szar dolog. Az életstílusommal és a nemtörődömségemmel, motiválatlanságommal jöttek, sokszor olyan emberek, akik nem is ismernek igazából. Megköszönték a munkámat, kaptam egy vaskos csekket, hogy egy évvel előbb lépjek le. Nem a pénzért jöttem el. Egyszerűen, nem volt maradásom – megvonta a vállát, és rám emelte a pillantását. – Sohasem a pénz hajtott, és sohasem voltam motiválatlan. És ezt Éric pontosan tudja.

-Kimi – sóhajtottam nevét együtt érzőn. Elképzelésem sem volt, hogy ő miken ment át, és ez még csak a jéghegy csúcsa lehetett. Egyszeriben mocskosnak éreztem ezt az egészet. A megbízást, hogy győzködtem őt.

- Na, így kell elbaszni egy estét – mosolyodott el vérszegényen, kezeimbe temetett arccal, könyökömön támaszkodva ültem mellette.

- Nem rontottad el – néztem rá. – Nem gondoltam, hogy ez ilyen súlyos. Azt tudtam, már csak a munkám miatt is, hogy előbb és okkal távozol, meg persze, hogy a Santandler sokat fizet bizonyos dolgokért – fogalmaztam óvatosan. – De azt hittem, te is menni akartál és nem ilyen okok miatt. Kimi, képes lennél visszamenni ezek után?

- Eltelt pár év azóta, és tudom, hogy mik voltak a hibák. Figyelj, olyan nagy óbégatós anyázós veszekedés sosem volt. Egyszerűen lezárult egy korszak. Most viszont hülye lennék nem megfontolni az ajánlatot. Én is látom, hogy a Lotus nem lesz élcsapat, kicsi büdzséből pedig nem lehet világbajnok autót fejleszteni. Ha megkapom, amit akarok, maradok, de erre elég kicsi az esély.

- Gyári csapat? – sandítottam rá.

- Aham. Amint gyári csapat lesz a Lotusból magasabb szintre emelkedik, onnantól pedig meglesz a kellő forrás.

- Megtörténhet?

- Úgy gondolom, igen – bólintott. – Bár kicsi rá az esély. Elég sok mindent elértünk már tavaly, és tudod, tisztában vagyok azzal, hogy mennyit és mit ér a nevem.

Na, igen. Kimi, egy világbajnok, nem mellesleg milliók kedvence.  Valóban sok nullát lehet írni a nevére kiállított csekkekre.

Kicsit könnyedebb témára váltva folytattuk a beszélgetést. Közben meg kellett állapítanom, hogy ő valójában egy nagyon vicces karakter. Soha nem hallottam ennyit beszélni, és azon kaptam magam, hogy nagyon is érdekel mondani valója. Mikor a kanapén kötöttünk ki, éreztem, hogy megváltozik a hangulat. Mintha elektromos kisülések sorozata venne körül. Sosem tapasztaltam igazán, hogy milyen az, ha vibrál, szikrázik a levegő két ember között, de most ott ült mellettem, édeskés illata elárasztott, miközben kellemesen rekedtes hangja szinte simogatta fülemet. Igéző, zöldes szempár figyelt, testbeszéde mutatta ő is érzi ezt a különös vonzalmat.

- Jobb, ha megyek – állt fel aztán, kicsit csalódottan vettem tudomásul reakcióját. Lehet, hogy félre értettem valami? De hát incselkedett.

- Rendben – álltam fel én is.

- Köszönöm a vacsorát – sóhajtotta az ajtóban, majd egy intés után kifordult. – Jó éjt!

- Neked is – feleltem automatikusan. Egy pillanatra a becsukott ajtónak dőltem, majd a konyha felé vettem az irányt, úgy éreztem rám fér még egy pohár bor. Pár perccel később határozott kopogást hallottam, kíváncsian tártam ki az ajtót.

- Hát te? – pillantottam érkezőmre. – Ehem, mit keresel itt?

- Nem tudom – vont vállat vigyorogva. – Mit keresek itt? – enyhén oldalra döntötte fejét, és igézően pillantott rám. Ez volt az a pont, amikor elvesztettem a tűréshatárom, elnyitott ajkakkal léptem felé, míg ő gondolkodás nélkül derekamra csúsztatta kezét, és szorosan magához vont. Vad, szenvedélyes csókban forrtunk össze, a falnak döntve simított végig testemen. Támolyogva jutottunk el a szobámig, zihálásunk törte meg csupán a csendet.

- Egész este erre vágytam – mormogta, míg nyakam árasztotta el édes csókjaival.

- Kimi – túrtam hajába, vággyal telve tapadt ajkaimra, s onnantól nem volt megállás. Csupa érzékiség, kívánalom, érintés, csók. Megállt az idő körülöttünk, míg közös ritmusunkat diktálva el nem juttattuk egymást a felszabadító gyönyörbe.

Levegőm kapkodva hajtottam fejem mellkasára, nedves bőre, s szívének vad dobogása mosolyra késztetett.

- Eszelős volt - súgtam lehunyt szemekkel, lassan hanyatt gördített, vigyora elképesztő volt.

- Ühüm – morogta ajkaim közé. – Eszelős.Annyira vágytam rád.

- Tényleg? – húztam fel szemöldököm.

- Baheinben kevés tartott vissza, hogy a falhoz ne nyomjalak, mikor beszélgettünk a klubban. Olyan szemtelen és szenvedélyes voltál egész hétvégén. Kicsit sem zökkentett ki a viselkedésem.

- Micsoda? Te léptél le egy másik nővel! – dermedtem le. – Basszus Kimi! – ültem fel kibontakozva karjaiból. – Gondolom ő a barátnőd.

- Nincs barátnőm – közölte. – Ő csak egy barát volt. Sóhajtva dőltem vissza a párnára, vajon helyes döntés volt engedni vágyaimnak?

- Ugye most nem az jön, hogy megbánod, hogy lefeküdtél velem? – kérdezett rá.

- Nem, csak mivel engem azért kerestek fel, hogy megszerezzelek téged kicsit furcsává teszi a helyzetet, hogy meztelenül fekszel mellettem.

- Aham. Hát én most egy kielégült nőt látok, akihez vonzódom, nem egy fejvadászt. Ennyire egyszerű ez. Szerintem. – kényelmesen könyökére támaszkodott, alaposan végignéztem vonásain, de arca is azt tükrözte, amit mondott. Valóban ennyire egyszerű lenne?

- Szóval vonzódsz hozzám? – gördültem az oldalamra.

- Nem, csak azért mondtam, hogy megnyugodj – forgatta meg szemeit, és fejét is megcsóválta. – Jaj Adeline, érezhetted és láthattad, hogy mennyire kívánlak. Miért kételkedsz?

- Sosem csináltam még ilyet – bukott ki belőlem.

- Nem szexeltél? – vonta fel szemöldökét mosolyogva. – Nem úgy tűnt.

- Bolond – csaptam mellkasára, elkapta kezem, és nem is engedte el. – Sosem feküdtem le olyannal, akivel munkakapcsolatom van. És nem tudom, hogy nem hiba e.

- Annak érzed?

- Nem. Most legalábbis. De nem biztos, hogy nyerő kombináció összekeveri az üzletet a magánélettel.

- Ne agyalj – hajolt hozzám könnyed csókkal, - Csak élvezd. A többi pedig majd kialakul.

Ujjai érzékien siklottam érzékeny pontjaim felé, sóhajtva adtam át magam mesteri játékának, ami kiűzte a gondolatokat fejemből.

            Reggel finom simogatásra ébredtem. Hason feküdtem, ő pedig lassan, kínzóan lassan cirógatta bőröm-gerincem mentén. Elégedetten nyújtóztam, mire pár puszit is kaptam, ahogy csípőmbe markolva húzott még inkább magához, finom erekcióját is megéreztem. Vigyorogva fordultam felé, ajkai máris enyémekre találtak.

- Jó reggelt – mormogta.

- Neked is jó reggelt – súgtam. – Úgy érzem, szeretnél valamit. 

- Ne csodálkozz – húzta végig orrát nyakhajlatomon. – Egy szexi, meztelen nő fekszik mellettem, és annak tudatában, hogy milyen finom is vagy, mmm…

- Nekem sem lehet okom panaszra – doromboltam karjai közt. – A fene! – vontam össze szemöldököm, mikor csörgött a telefonom.

- Ne vedd fel – sóhajtotta vigyorogva nyakamba.

- Üüümm Steve az – nyögtem a kijelzőre lesve, felkapta fejét. – A menedzsered.

- Felvegyem? – vigyorgott gonoszul.

- Dehogy – fordultam el. – Szia – nyekeregtem, mert csikizni kezdett. – KIMI! – tátogtam hangtalanul.

- Öhm… minden rendben? Kissé mintha zilált lenne a hangod – jött a meglepett Steve hang.

- Persze, csak… izé nemrég ébredtem. Miben segíthetek?

- Csak érdekel hogy ment az este Kimivel

- Egész jól – vigyorodtam el. – Tudod, meggyőző tudok lenni.

- Mostanában egész jóba lettetek – folytatta gyanakvón. – De belőle nem lehet semmit kihúzni.

- Pletyizni akarsz? – gonoszkodtam. – Mert akkor rossz ajtón kopogtatsz.

- Ehh, meg sem lepődöm, hogy egy követ fújtok. Gyanús. Na, mindegy. Majd felhívom ezt a jómadarat is.

- Elég későn lépett ki az ajtón – vágtam rá, és ez igaz is volt, egyszer elment. Azt meg nem kell tudni, hogy vissza is jött aztán.

- Elhiheted, tisztában vagyok azzal, hogy szeret sokáig aludni. Egynél előbb esélytelen ébreszteni.

- Ki tudja? Lehet bizonyos módszerek hatnak rá. Nem is tartalak fel akkor Steve, később beszélünk!

- Oké, légy jó. Szia Lin.

- Bizonyos módszerek? – vonta fel szemöldökét Kimi kihívóan, az egész beszélgetést hallotta. – És mi az, hogy elég későn lépett ki az ajtón?

- Elmentél – vontam vállat vigyorogva.

- Szó szerint – gördült fölém. – Veled együtt!

- De el ám – kuncogtam fel.

- Mutasd csak azt a bizonyos módszert… – szívta be ajkam egy pillanattal később.
 Izgalmas reggel, ó de imádlak!

***

            Végül négy teljes napot együtt töltöttünk, mielőtt Kimi Monacóba utazott volna. Rengeteget szeretkeztünk, kézen fogva sétáltunk, bohóckodva hülyéskedtünk a medencében. Egyszerűen éltünk. Totálisan elkápráztatott, úgy éreztem magam mellette, mint aki egy varázslattal teli világba cseppent. Külön világa volt, érdekes életszemlélettel, és sajátos elképzelésekkel, amiket mégis olyan realisztikusan valósított meg, hogy a paradoxonok ellenére, amik körül vették, nem volt más, csupán egy egyszerű srác. Aki mégis különleges. Világbajnokként magányosnak lenni, hírességként saját világban élni, igen valóban az élet nagy paradoxonai voltak.
Álmodozásomból telefonom rántott vissza.

- Hogy állunk signore Velde? – kérdezte nyájasan Luca.

- Úgy gondolom, hogy nagyon jól – feleltem őszintén. – Vannak kérdések, melyeket még tisztázni kell, de összességében rendben vagyunk. Steve el fogja küldeni önnek azokat a pontokat, melyekben módosítást kérne Kimi.

- Mivel sikerült meggyőznie Kimit?

- Őszintén? Nem kellett. Ő egy nagyon okos ember, és a szíve is a helyén van. Képes felülkerekedni a múlt sérelmein, és az, hogy gondolkodás nélkül tudja, és nem csak az autót értem ezalatt, hogy mi kell neki ahhoz, hogy újra világbajnok legyen nem csak kivételes pilótává, hanem kivételes emberré is teszi. Nem mondta egy szóval sem, hogy elfogadja az ajánlatot, de tudom, hogy alaposan meg fogja fontolni, és végül helyesen fog dönteni. És tudja miért? Mert a legnagyobbak közt a helye, és tudni fogja melyik a helyes út számára - lehunytam szemeim, mire gondolatmenetem végre értem tudatosult bennem, hogy sokkal többet jelent nekem ez az ügy, és annak főszereplője, mint hittem. Jószerével nem is figyeltem a további beszélgetésünkre, nem vágytam másra, minthogy megbizonyosodjak arról, jók e a megérzéseim, ehhez viszont személyesen kellett Kimivel találkoznom.

            Monacó felé tartott a gépem, gondolataim viszont szerte széjjel. Mindig is a munkámnak éltem, nem véletlenül tartottam ott ahol. És most eljutottam oda, hogy ráébredtem, teljesen magányos életet élek, sivár magánélettel. Színes, pörgős életvitel mellett ez elég lehangoló volt. És erre Kimi döbbentett rá. Megvolt mindenem, amit megálmodtam magamnak, csak épp a nagy őt felejtettem ki a képletből. Van az a mondás, hogy ha megvan az a bizonyos híd, átmegyünk rajta. Talán most a híd előtt álltam? Bátornak és vakmerőnek éreztem magam, amiért képes voltam felismerni ezt, valamint, hogy képes vagyok megtenni ezt a lépést. Az elmúlt hetek feszültsége végre távozott a felismerés, hogy akarom őt megnyugvással töltött el. Hiszen annyira féltem attól, hogy baklövést követek el, ha összekeverem a munkám a magánéletemmel! Most mégis helyesnek tűnt.

Egyáltalán nem volt nehéz bejutnom a paddockba. Az évek alatt szerzett ismeretségnek, s hírnévnek köszönhetően nem sokkal később a Lotus homejában sétáltam fel Kimi pihenőjébe. Halkan kopogtam, mikor nem érkezett válasz lenyomtam a kilincset, az ajtó engedett, s kitárult. Üzenetet akartam hagyni neki, de a látvány letaglózott. A pihenőben volt egy ágy. Az ágy feltúrva, biztos lehettem, hogy nem alvásra használták. Főként, hogy pár óvszeres zacskót is felfedeztem. Undorodva léptem ki onnan, egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy az a pár nap neki csak ennyit jelentett. Olyan szenvedélyes, mély volt. Hosszan szeretkeztünk, nevetésbe torkolló estéken mesélt magáról, az életéről, incselkedve játszadoztunk és most nem volt más csak a keserű érzet, hogy míg én élvezettel engedtem el magam, és engedtem be a szívembe is, ő csupán egy kalandot élt meg.

Ők nem tudták, hogy ott jártam, semmi nyom utalt rá, nekem pedig eszem ágában sem volt elárulni. Fáradtan és fásultan mentem vissza a hotelbe, tartottam magam ahhoz, hogy egy kemény, céltudatos nő vagyok, aki nem sír, és nem fáj neki, ha darabra törik a szívét. Pár percig hagytam, hogy a keserű érzés elöntsön, szinte éreztem, ahogy a csalódás égető érzete felemészti bensőm. Sírni, zokogni, csapkodni lett volna kedvem, de egyszerűen nem engedhettem meg magamnak. Megmostam arcom, és visszazárkóztam Miss Velde álarca mögé, aki csak az üzletnek él.

Az élet valóban nem állhatott meg körülöttem, határozott céllal húztam magam elé laptopom. Steve üzenete, miszerint Monacóba kéne utaznom a tárgyalásokat felügyelni haraggal töltött el. És, mint tudjuk a harag nem jó tanácsadó.

            - Nem mondom el még egyszer – sziszegtem Stevenek. – Ott a szerződésmódosítás, el lett küldve Maranaellóba. Biztos, hogy belemennek, így Kimi eléri a célját, és mehet. Innentől az én munkám befejeződött.

- De Adeline, miért akarsz a cél előtt kilépni?

- Sosem voltam veletek – vágtam oda, Kimi kikerekedett szemekkel nézett rám. – Megkaptam, amiért jöttem, az pedig az ő aláírása volt – biccentettem a finn felé.

- Semmit nem írtam alá! – szólt bele fojtott hangon, ajkait vékony vonallá préselte.

- Még – emeltem rá lesújtó pillantásom. – Luca személyesen akar bocsánatot kérni a múltban történtek miatt. Meg fogják engedni, hogy hozd Sladet. Leszerződtették Allisont, sőt elárulom, tárgyalnak más mérnökökkel is. Minden összeáll, és neked nem lesz okod nemet mondani. Konkrétan a csillagos eget lehozzák neked, ha kéred.

- Miért vagy ilyen ellenséges? – kérdezett rá, mikor kettesben maradtunk. – Felelj! – parancsolta.

- Nem tartozom neked elszámolással!

- Adeline mi történik veled? – értetlenkedett. – Ez nem te vagy!

- Miért ki vagyok én szerinted? – fontam össze kezeim mellkasom előtt. – Mert innen úgy tűnik, hogy a csaj, akit meghúztál, és át is basztál.

- Te miről beszélsz? – túrt hajába idegesen.

- Csak ezt ne, jó? Már egy napja itt vagyok, és láttam bizonyos dolgokat. Ne néz hülyének.

- Egy napja itt vagy, és basztál szólni?!

- Miért kellett volna? – sziszegtem. – Ahogy láttam, volt kit megfektetned a pihenődben!

- Mit ordibáltok? – lépett be Steve. – Kint hallottam, hogy egymással üvöltöztök! Mégis mi a szent szar folyik itt?

- Kérdezd a barátodat – sóhajtottam. – Remélem, veled őszinte lesz.

Fogtam a táskám és kisétáltam a szobából. Még egy kis idő velük és Kimi életéből is kisétálhatok végleg. A fene enné meg Montezemolót, hogy ragaszkodik hozzám.

            Kimi elkövetkező futamai is katasztrofálisan sikerültek. Furcsa kettősség, de ez által a mi munkánk egyre jobban ki tudott teljesedni. Ahogy számítottam rá, Montezemoló és Domenicáli rábólintott arra, hogy Kimi mérnöke Slade legyen, és valóban egyre több szakember érkezett Enstoneból. Nagyon úgy nézett ki mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy Maranello sikeres legyen, méghozzá Kimi vezetésével. A médiában persze rengeteg találgatás napvilágot látott, nem meglepő módon először a Red Bull Racinghez várták a finnt. Kevesen tudtuk, hogy nagyon közel álltak a szerződés megkötéséhez, de végül Kimi nemet mondott nekik. A hivatalos megerősítésre azonban még várnia kellett a világnak. Idegesen simítottam végig kosztümömön, a tudat, hogy most találkozni fogok Kimivel teljesen felőrölte idegeimet. 
Amióta olyan viharosan távoztam tőle nem láttam őt. Monoton, munkával teli hetek következtek életemben, kívülről úgy tűnt, csak a szokásos életem élem, míg belülről tudtam, hogy ez csak látszat. Minden megváltozott, kifakult. Ha egyszer kiléptél a fényre, nehéz visszaszokni a sötétségre ítélt életre.

- Úgy gondolom, minden feltétel adott ahhoz, hogy ismét Maranelloban köszöntsünk téged Kimi – mosolyodott el elégedetten Luca.

-Nagyjából – bólintott.

- A helyzet az, hogy én tartozom egy bocsánatkéréssel feléd – kezdte lassan. – Mindketten tudjuk jól, hogy milyen körülmények között váltunk el. Sajnálatos események vezettek akkor, ahhoz a döntéshez, de én mindig olyan embernek tartottam magam, aki belátja, ha hibázik. És akkor hibáztam. Igaz, hogy csendes, de vezető egyéniség vagy, és a mi kettősünk a Ferrari és a Räikkönen név egybeforrva ismét sikereket érhet el.

Kicsit talán színpadiasra sikerült, de végül csak megtörtént. Biztos voltam abban, hogy ez Kiminek is sokat jelent, mint ahogy abban is, hogy alá fogja írni a szerződést. Miért is ne tenné? Olyan feltételeket tudnak biztosítani neki, amit a Lotus nem.

- Adeline –lehunytam a szemem, Kimi jellegzetes rekedtes hangján hallottam meg nevem miközben Silverstone lassan sötétbe borult körülöttünk.

- Gratulálok a visszatérésedhez – sóhajtottam.

- Nem írtam alá.

- Még – mosolyodtam el fáradtan. – Szerintem helyes döntést hozol, ha megteszed.

- Én is úgy érzem – pislogott lassan. –Line, hiányzik a veled töltött idő

- Tudom, hogy nem mondtuk ki – kezdtem nehezen –, hogy nem voltunk egy pár, de biztos voltam abban, hogy afelé tartunk, és, hogy te ezt szeretnéd. Szembesülni azzal, hogy nem így gondolod, hogy lefeküdtél mással.

- A szentségit! – nyögött fel és magához ragadott. Kezei közé fogta arcom, kényszerítve, hogy rá nézzek. – Nem csaltalak meg. Nem feküdtem le senkivel Monacóban. Egyáltalán nem is használtam a pihenőt azon a hétvégén, mert Gerard megkért rá.

- Mi? – meredtem rá. – Micsoda?

- Miért nem engedted, hogy megmagyarázzam? – vont kérdőre. – Kételkedtél bennem.

- Sajnálom – súgtam könnybe lábadt szemekkel. – Szívből sajnálom. Jobban kellett volna bíznom benned, de a körülmények megakadályoztak ebben. A múlt, a kérdések, a kétségek, és  én nem csak benned, de önmagamban sem bíztam.

- Tudom – felelte nyugodt hangon. – Amikor először lefeküdtél velem, már akkor biztos voltam abban, hogy téged akarlak. De te kétkedtél. Kellett idő, míg rájöttem, miért. Én sose voltam jó ebben, nem szeretek érzelgősködin, és valójában nem is tudok. Az a fajta srác vagyok, akinek konkrét dolgot kell kimondani. Így működöm, ennyi.

- Pedig hihetetlenül sok szenvedély és érzelem van benned.

-Azt nem mondtam, hogy érzéketlen vagyok – vont vállat. – Csak, hogy az egyszerű dolgokat  kedvelem. Ha akarok valamit, megszerzem, nem spirázom túl a dolgot, csak megszerzem. Te viszont egyből riadózol, hogy nem lesz jó – megforgatta szemeit. – Jó ég Line, két perccel az orgazmusod után azon pánikoltál, hogy hiba volt e.

- Mert megrémisztesz! – csattantam fel. – Hát nem érted? Volt egy életem, amit tökéletesen élveztem! Erre besétálsz, és elveszed tőlem. Vége. Veled lenni - felnyögtem -,  soha nem voltam annyira boldog és szenvedélyes, mint azon a héten. Megijesztett, hogy elvesztettem a kontrollt, mert a szívem irányított az eszem helyett. Felismerni, hogy beléd szerettem, és elengedni mindazt, ami hosszú ideje irányított nem volt egyszerű. És amikor Monacóban megláttam a pihenődet - nyeltem egyet -,  el tudod képzelni, hogy milyen érzés volt? Lefagyva álltam ott, abban a tudatban, hogy a férfi, aki kizökkentett a fakó világomból, és megmutatta milyen szerelmesnek lenni, egy másik nő karjaiban hempergett.

- De nem! Semmit nem tettem! Miért nem tudtál dühösen lerohanni hozzám, elmondani minden szemét állatnak?! – mordult fel. – Minden nőnek ez lett volna a reakciója! Patáliát csapni! Erre te lelépsz, egy szó nélkül!

- Hát nehogy még én legyek a hibás, mert nem aláztam meg magamat, és gyakorlatilag téged is! – meredtem rá.

- Értsél már meg – fújtatott. – Mert ha ezt teszed, akkor ott elmagyarázhattam volna, hogy semmit nem tettem. Lehet, hogy ordítoztunk volna egy sort ott, de leszarom, mert a végén az enyém lettél volna!  Tudod, milyen kibaszott szar volt ez a pár hét? Nem csak neked. Nem csak te szenvedtél.
- Ez elég elcseszett – hajtottam le a fejem, ebből kimászni? Nem sok esélyét láttam. – És most hogyan tovább?

- Fejezzük be – sóhajtotta, fájt, de megértettem, a történtek után azt is csodáltam, hogy meg akarta magyarázni a valóságot. – És kezdjünk tiszta lappal, előröl, együtt. Ez egy tök hülye szituáció így.

- Arra célzol, hogy van némi esélyünk? – pislogtam reménykedve.

- Az agyamra mész –legnagyobb meglepetésemre elnevette magát. – Most mondom, hogy veled akarok lenni!

- Ha most azt várod, hogy a karjaidba omlok, tévedsz – vontam össze szemöldököm. – Pofátlan vagy!

- Tudom – vont vállat könnyedén. -  Te pedig túl visszahúzódó, ki kell hozni belőled a vadmacskát és ha ehhez az kell, hogy felhúzzalak, ám legyen.

- Remek – mormogtam, állam alá nyúlt, s jobban megemelte fejem, ó azok a szemek!

- Előre látom, hogy marha sokat fogunk vitatkozni – vigyorgott. – Legalább sok békülős szex lesz!

- Ha ilyen majom leszel, akkor igen, sokat vitázunk – mormogtam. – Kimi de akkor tényleg kezdjük legelőről. Ha van benned valami sérelem, tüske a történtek, illetve meg nem történtek miatt most add elő.

- Line, tapasztaltam milyen, mikor mellettem ébredsz, és az úgy tökéletes volt. Ezt akarom, ennyire egyszerű ez! Főként, hogy aztán eltűntél, és olyan üresek voltak a mindennapok.

- Még hogy nem megy neked az érzelmekről való beszélgetés – mosolyodtam el, hogy elvegye a beszélgetés érzelgősségét játékosan megforgatta szemeit.

- Sok bajom lesz veled – mormogta, és végre megcsókolt. Hosszan, szenvedélyesen. Minden porcikám beleremegett abba a csókba. A vágy, a hiány, az elmúlt idő fájdalommal teli világa arra késztetett, hogy szorosan préseljem testem az övének, hogy soha, semmi ne tudjon elválasztani tőle.

*** all’ Epilogo***

            Szorosan a karjaiba zárt, én pedig nem tudtam megállni a sírást. Boldog, büszke, szerelmes, minden voltam egyszerre.

- Ne sírj – kért szelíden, hangján hallottam, hogy mosolyog.

- Jó – hüppögtem tovább. – De olyan büszke vagyok rád!

- O kicsim – cirógatta meg arcom –, bár ott lettél volna!

- Elhiheted – töröltem meg szemem – veled akartam lenni, de Alexet nem hagyhattam magára.

- Tudom, hogy neki nagyobb szüksége van rád – pillantott a kiságy felé, amolyan büszke sóhaj szakadt ki belőle, meg sem lepett, hogy odalép, és kiveszi a pöttöm fiúcskát. – Mit is kezdenél te anyuci nélkül, igaz fiam? – emelte fel vigyorogva. – Jó a cucc, amit anya ad, mi?

- Kimi! – dorgálta, nevetve. – Hogy mondhatsz ilyet egy pár hónapos babának?

- Hát, de ha igazam van – mormogta elvarázsolt apuka feelingben, rám kapta pillantását. – Line, tudod te, hogy mennyire hálás vagyok neked?

- Miért? – meredtem rá meglepetten.

- Nem tudom, hogy aláírtam volna e a szerződét tavaly – sóhajtott fel. – Kellett a meggyőzésed azért. És akkor most nem lennék kétszeres világbajnok.

- Én úgy hiszem, hogy nélkülem is beláttad volna, hogy ez a legjobb lépés számodra – simítottam végig hátán somolyogva. – Kimi, sokat gondolkodtál rajta, és közel sem volt biztos, hogy ennyire jól sül el. Te kellettél ehhez a vb címhez, nem én.

- A másik pedig, a legfontosabb, Alex – nézett a kisfiúnkra. – imádom őt Line, a legtökéletesebb, amit valaha alkottam! Őt viszont csak neked köszönhetem.

- Hát – kuncogtam el magam –, inkább kettőnknek. Annyira vágytam rád akkor ott, hogy eszembe sem jutott, hogy védekeznünk is kéne.

- Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult – vigyorgott ismét rám. – én mondtam, hogy mennyire egyszerű ez köztünk – fűzte hozzá.

- Okoskám – pusziltam meg arcát. – A szívem előbb tudta, hogy beléd szerettem, mint az eszem, és így kellett idő, míg elmertem engedni a múltamat. És reális volt a félelmem, elvégre mi garantálta, hogy működik majd? Mint ahogy mi garantálta, hogy jól sül el a dolog, és ismét világbajnok leszel. De ahogy elmerted engedni magad, és ugrani az ismeretlenbe, megmutatta, hogy akkor élek igazán, ha ugyan ezt teszem, és küzdök érted.

- Anyukád szerelemes, legalábbis azt hiszem – mormogta Alexnek huncut mosoly mellett.

- Jó hiszed – értettem egyet nevetve. – De amúgy olyan szépen elterveztük a dolgokat, hogy tiszta lappal kezdünk, elfeledve a történteket. Nos, a pöttöm jól áthúzta a tervcinket.

- A legjobb módon – fektette vissza a kiságyba. – Gyere asszony, hagyjuk aludni a kisfiunkat – karolta át derekam.

- Még nem vagyok asszony! – figyelmeztettem.

- Ugyan, ez a két hét mit számít már ASSZONY! –dünnyögte röhögve. – Tényleg eldöntötted már, hogy mi lesz a neveddel?

- Igen – bólintottam elégedetten és elé emeltem az FIA Gálára szóló meghívó borítékát.

Adeline Velde Räikkönen & Kimi Räikkönen részére

- Tetszik! – jelentette ki könnyedén, hozzá simultam, hogy meg tudjam csókolni leendő férjemet.

- Szeretlek – súgtam, míg gyönyörű szemeibe néztem.

- Én is téged– simított végig alsó ajkamon, majd mohó csókkal jelezte, valóban az övé vagyok. Egy egész, édes életre. Kérdőjelek nélkül.

Sziasztok!

Köszönöm a türelmet! :D Sikerült befejezni, úgy befejezni, hogy még nekem is tetszik… :) Arra gondoltam, most nem magáról a történetről szólnék pár szót, mert erről most nem kell elemzést tartani, hiszen magáért beszél, hanem magáról az OMS műfajról, amit megteremtettem. Azaz igazság, hogy számomra két féle élvezeti értéke van az OMS írásnak. Az egyik, mikor elkap… valami ihlet, valaminek a hatására, és pár óra alatt megszületik egy ilyen OMS. Amikor tényleg ömlenek a szavak! Pl. az Egy pillanat alatt megtelniélettel, vagy Az élet sötét árnyalata . Ezek minid-mind pár óra alatt megíródtak. Megvan az írói katarzis élmény, és ez jó dolog :) A másik pedig – és a Dolce Vita! ide tartozik – amikor minden ugyan úgy kezdődik, van ihlet, ötlet, kép, jelenet, minden, de mégis valami… megakasztja ezt a dolgot. Amikor tudom, hogy az agyam mélyén ott van az a kicsi plusz, ami kellene, hogy jó legyen a történet, de sehogy sem tudom előszedni. Bosszantó! :D De ugyanakkor izgalmas is, főleg, amikor paff bevillan! és onnantól gördülékenyen ömlik tovább a szóáradat!

Na, jó, egy picit mégis csak írok a történetről. :) Line…nos ő egy olyan nő, aki csak a munkával teli életet ismeri. Sikeres, gazdag, elismert. És amikor egy kis kaland ráébreszti, hogy egy tök sivár, magányos életet élt eddig, megijed, menekülne, de ugyanakkor maradna is. A kettő együtt nem megy, és innentől egyenes út vezet ahhoz, hogy valami téves útra vigye őket. Szóval ne haragudjatok rá azért, mert kétkedik és hibázik :)

Maga az ötlet, hogy legyen egy fejvadász, akit felkér Mont, hogy szerezze meg Kimit, Gonoszkától származik. Köszönöm! :)  Minden mást rám bízott, és… ez lett belőle :) Remélem, elnyeri nem csak az ő, hanem a ti tetszéseteket is! :)

Várom a véleményeket!

L.

xo