26. rész

2012 Finnország

Mikor felébredtem kellett pár pillanat az elmémnek, hogy tudatosítsa hol is vagyok pontosan. Lustán pislogtam ki szemeimből az álmot, s oldalra pillantva megláttam a két szőke törpét, ahogy kis béka módjára kiterülve alszanak. Ketten elfoglalták a kihúzott kanapé háromnegyedét, így mi, Kimivel egy pici helyre szorultunk be csupán. Kuncogva vettem tudomásul, hogy ha nem lenne a puha karfa Kimi le is zuhant volna éjjel mellőlünk. Halvány csíkokban oson be a nap az egyenletes szuszogással teli nappaliba, kellemes, ébredésre csábító félhomályt előidézve. Halk lépések jelezték, hogy az emeleten lévők közül valaki ébren van, óvatosan felüléssel próbálkoztam, nem akartam felébreszteni sem a kicsi fiúkat, sem a nagyot. Paula az ajtóhoz lépett, halk kuncogás mellett megcsóválta fejét.

-Pihenj még egy kicsit – suttogta, s becsukta az ajtót, hogy a reggeli készítés zajai ne zavarjanak minket.

~ 24 órával korábban ~

-Mit csináljunk ma törpék? – borzolta össze Kimi Titus haját.

-Naaa – rendezgette vissza kusza tincseit fontoskodva – természetesen, játszunk!

-Természetesen – utánozta – de mit?

-Elvihetnél minket gokartozni – vigyorodott el Justuu – apa sose engedi, hogy naagyoon gyorsan menjünk.

-Én se engedem – szólt bele Kimi – legalábbis, ha apátok ott van – húzta vigyorra ajkait ismét.

-Nem is tudom melyőtök a rosszabb gyerek – mormogtam somolyogva.

-Egyformán rosszak – legyintett Kimi.

-Úg értettem, hogy a törpék, vagy te – nevettem el magam.

-Ana! – meredt rám – hát én úgy meg… szóval móresre tanítalak este – ígérte be sunyi vigyora mellett.

-Ana – lépett hozzám Titus, nagy szemekkel pillogva rám – csinálsz nekem gorfit? Csokisat? Meg lekvárosat? Meg vaníliásat? Meg…

-Héj, nem zabálunk ennyi édességet össze vissza – vágott bele Kimi – aztán meg fájni fog a pocakod.

-Jóó – forgatta meg szemeit.

-Gofri? Én is kérek ám! – kotyogott bele Justuu is.

-Hát azt mindjárt gondoltam – bólintottam.

Reggeli után Kimi valóban gokartozni vitte a gyerekeket, Rami csatlakozott hozzájuk, én pedig az esti program kieszelése után a terv megvalósításának láttam neki. Neten rákerestem pár Helsinki boltra, ahol beszerezhettem a kívánt dolgokat, majd a listával és bankkártyámmal felszerelkezve beszerző útra indultam. Bő két órát vásárolgattam, így mire én haza értem a srácok is otthon voltak.

-Merre jártál báránykám? – simított végig arcomon Kimi gyengéden.

-Helsinkiben – vigyorodtam el.

-Nem mondod? – ingatta meg fejét, még indulás előtt írtam neki egy smst, hogy ne lepődjön meg, ha nem talál otthon.

-Estére kitaláltam valamit a srácoknak, de kellett hozzá pár dolog még.

-És mit terveztél? – kérdezett rá Paula, elégedett mosoly mögül figyelte jelenetünket.

-Először is tudnál adni egy nagy, fehér lepedőt?

-Persze – bólintott – de minek?

-Amikor múltkor itthon voltunk – nem kerülte el a figyelmem, hogy Kims halvány mosolyra húzza ajkait, nyilván az otthon szó miatt – beszélgettünk arról, hogy régen diafilmről néztünk meséket, és hogy annak milyen varázsa volt. Arra gondoltam, mivel a srácok is imádják a meséket, ma este vetíthetnénk nekik. Amolyan… családi mozi…

-Ez nagyon jó ötlet Ana – helyeselt lelkesen Kristii – le fogod nyűgözni a fiaimat.

-Előtte akár sütögethetnénk kint – biccentett kifelé Rami.

-Nehezen fogjátok ágyba imádkozni őket – nevetett Kristii – ez a ti projektetek – emelte fel kezeit, mikor Kimi bele akart szólni.

-Hol tervezted ezt a mesenézést? – pillantott ám Kimi.

-A nappaliban, mivel nagy és van vetítésre alkalmas felület is – feleltem – estére pedig a sötétítéssel sincs gond.

-Remek – csapta össze kezeit – a kanapé kihúzható, négyen simán elférünk rajta. Alhatunk ott is a kölykökkel. Probléma megoldva – vigyorgott.

-Keresztapu – ballagott hozzánk ráérősen Titus a szobájuk felől – majd megint elmehetünk veled a versenyre?

-Megbeszéljünk anyádékkal, rendben? – kérdezett vissza.

-Jó. Játszunk? – pislogott felém – kirakósat?

-Persze, szólsz Justuunak?

-JUSTUUU! – kiáltotta el magát ott mellettünk.

-Szerintem Ana úgy értette, hogy visszamész a szobátokba – húzta magához Kimi a kissrácot.

-Mi van? – robogott be az emlegetett.

-Nem mi van, hanem tessék! – oktatta Kristii anyáskodva – rendben?

-Jajjj anyaaa! – nyögött fel panaszosan.

-Vislekedjetek okosan, különben nem lesz Ana féle meglepetés – figyelmeztette őket Kimi komolyan.

-Meglepetés??? Milyen meglepetés? – kérdezte kíváncsian Titus

-Ana, te csináltad? Mi az? – kontrázott Juu.

-Mikor kapjuk meg? – tudakolták kórusban

-Vacsora után – guggoltam le hozzájuk – csinálunk egy nagy mese maratont. De nem a tévében nézzük, hanem én fogom felolvasni nektek, és a falra fogjuk kivetíteni. Addigra csinálok sütit, és utána együtt alszunk itt lent,  mind a négyen.

-Komolyan? – nézett rám tátott szájjal Titus.

-Komolyan – bólintottam.

-Fuuu Anaaa – dől nekem – jaj, egész éjjel mesét nézünk?! De jóó! Én alhatok veled?

-Héj, lenyúlod a csajomat? – guggolt le Kimi is.

-Aha – vigyorgott huncutul, s ölelésembe simult.

-És tényleg együtt alszunk itt lent? – pislogott Juu is – hát akkor le kell hoznom az autós párnámat! – tette homlokára kezét, mint akinek nagy gondja van, általános nevetést kiváltva a társaságból.

-Ana kettő pillanat alatt az ujja köré csavarja a srácainkat – rötyögött Rami.

-Remekül elszórakoztatják őket a testvéreddel – bólogatott Paula – szóval ne csodálkozzatok rajta.

-Na, míg apádék megcsinálják a husit a grillen, mi pancsolhatnánk egyet – vigyorogtam a fiúkra, ha már egész délelőtt Kimivel voltak, délutánra lenyúlom őket én – mit szóltok?

-Rajtam már fürdőgatya van! – villantott elégedett vigyort Titus.

-És mégis miért fiam? – kérdezte Rami.

-Mert fürdeni akarok! – vont vállat, elkuncogtam magam, világos, fürdeni akart, tehát előkészült.

-Picit kirakóztok Kimivel, míg megcsinálom a sütit? – simítottam végig Juu arcán.

-Naná! – bólogatott szaporán.

Míg a fiúk a nappaliban zajongtak, összedobtam azt a végtelenül egyszerű, ám de ízletes ál tiramisut, amiről tudtam, hogy az összes Räikkönen oda van érte. Míg az édesség a hűtőben várta, hogy vidám gyerkőcök pocakjába kerüljön, valóban a medencében játszottunk. Az egyenletesen mélyülő vízben mindenféle szórakozást lehetett kivitelezni.

-De… belemegy az orromba a víz – panaszolta Titus.

-Nem megy bele, mert nem süllyedsz le addig – magyarázta Kimi – figyelj – engedte el a medence szélét, hogy lebegni tudjon a víz felszínén – látod?

-De néha jobban lemegy a fejed! – vágta rá homlokráncolás közepedte – és akkor igen!

-Picim, próbáld meg – ajánlottam fel neki – megtartunk a vízen, és akkor meglátod, hogy nem megy az orrodba.

-De nem engedsz el? – pislogott kérőn.

-Persze, hogy nem – biztosítottam mosolyogva – gyere nagyfiú – engedtem le lassan ölemből, Kimi Titus háta alá csúsztatta kezeit, így mi tartottuk meg őt.

-Látod, hogy nem is rossz? – mosolygott biztatóan Kimi a törpére – ne félj, itt vagyunk. Lassan elengedlek, okés?

-Kimi… - jött a bizonytalan hang.

-Nyugi… - biztatta, s elengedtük – látod pajti, teljesen egyedül lebegsz!

-Ez… tök jó! – lelkesedett be miután ismét lubickolt. Persze alig lehetett kiimádkozni őket a vízből, mindig csak még egy kicsit akartak bent maradni.

A nap úgy ment el mellettünk, hogy észre sem vettem, egész nap lazítottunk a családdal, és csak arra ocsúdtam fel, hogy az ízletes vacsora felett ülünk a teraszon.

-Mikor nézünk mesét? – kérdezte Justuu.

-Először megkérjük apáékat, hogy tegyék fel nekünk a lepedőt – informáltam a törpéket.

-De hová? – faggatózott tovább.

-Hú de kíváncsi itt valaki – emelte fel a székről Kimi – gyere, megmutatom…

Miután leengedtem a rolót, és a fiúk felcsíptették a vászonként szolgáló lepedőt, s felszerelkeztünk mindenféle filmezéshez kellő dologgal kezdetét vette a nagy mese est. A fiúk roppant élvezték, hogy egy ilyen fura gépből jön ki a mese, eleinte ők váltottak nekem képkockát, de aztán a teljes figyelmüket a mesének szentelték inkább. Hol Kimi hol én olvastuk fel, sőt a párbeszédeket együtt adtuk elő, így totálisan izgalmassá téve a mesélést. A felnőttek előbb kidőltek, mint a srácok, pár órával későbbre négyen maradtunk csupán. Fürdés után ők már a gondosan megcsinált ágyból lesték a színes képeket, s nem sokkal később el is aludtak rajta.

-Remek ötlet volt ez az este Anám – simogatta lustán az oldalamat Kimi, miután mi is lefeküdtünk, pontosabban bepréseltük magunkat a srácok mellé. Hiába volt nagy a kihúzott kanapé, ezek ketten úgy kiterültek…

-Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd nekik – mosolyodtam el.

-Mindenkinek tetszett – nevetgélt elégedetten – totál belefeledkeztem én is a dolgokba.

-Nagyon jó volt ez a nap – pusziltam meg mellkasát.

- Hihetetlenül jól bánsz a gyerekekkel – sóhajtott fel – nem csak velük – biccentett a szuszogó brigád felé – biztos vagyok abban, hogy remek anya leszel.

-Én pedig abban, hogy remek apa leszel – emeltem meg fejem, hogy rá tudjak nézni – várom nagyon a percet…

-Én is – szorított erősebben egy pillanatig, majd ellazultak izmai körülöttem – Ana, szeretlek.

-Szeretlek – visszhangoztam tisztán.

Álmos szusszantás, majd egy nyögés jelezte, hogy Kimi is felébredt.

-Szia – suttogtam, míg mellkasába fúrtam arcom.

-Mmm, szia – ásított hatalmasat – elfeküdtem a karom…

-Nem csodálom – kuncogtam – most nézd meg – pillantottam a srácokra – annyira helyesek így…

-Ilyenkor a legjobbak – pusmogta – csendesek, nem csinálnak kupit…

-Jaj te – ingattam fejem – Kims, én akarok ilyen törpéket…mármint most. Nem évek múlva.

-Máris nekiláthatunk picim – vigyorodott el és a takaró alatt fenekemre csúsztatta kezét – segíthetsz zuhanyozni…

-Komolyan beszélek – érintettem meg ajkát.

-Ana, én is akarok gyereket, leginkább annak örülnék, ha már gömbölyű pocakod lenne – folytatta – de még várnunk kell egy kicsit. Nem akarok feszülten ezzel foglalkozni, teljes nyugalmat szeretnék körénk, kényeztetni akarlak a terhességed első pillanatától.

Kikerekedett szemekkel bámultam az ő meghatározhatatlan színű szemibe. Soha nem mondta el nekem ennyire konkrétan, ennyire… érzelmesen.

-Tökéletes számomra, azaz életkép, amit Olaszországban festettél le – hunytam le szemeimet szégyenlősen – az esküvő, a könnyed tervezgetés a jövőnket illetőleg…

-Azt akarom megvalósítani veled – cirógatta meg arcom ujjai hegyével, majd ajkamhoz hajolt, élvezetes csókban részesítve simult teljesen hozzám.

Mikor a srácok éledezni kezdtek feléjük fordultam, Kimi a könyökén támaszkodva figyelte őket, míg másik kezével szabálytalan mintákat rajzolt hasamra, oldalamra.

-Jó reggelt kishercegek – pusziltam meg Titus szőke buksiját, majd Justuuét is – jól aludtatok?

-Mmm, nagyon – nyújtózott lustán az utóbbi.

-Miután az ágy nagy részét birtokba vettétek, nem is csodálom – mormogta Kimi.

-Ana? Ma is nézünk így mesét? – tudakolta Titus és közelebb gördült hozzánk.

-Nézhetünk, ha szeretnétek – bólintottam – de utána már fent alszotok, rendben?

-Oooo

-Manó, holnap el kell utaznunk – folytatta Kimi – de ha visszajöttünk megint csinálhatjuk így.

-Nem jó, mikor elmentek – biggyesztette le ajkait.

-Ha vége a szezonnak sokat leszünk itt.

-Ígéred?

-Ígérem – bólintott komolyan Kimi – most viszont… nagyon finom illatok jönnek a konyhából…éhen halok!

-Csak nem – kuncogtam.

-Ehetünk pizsiben? – csillant fel Juu szeme mikor kimásztunk az ágyból, illetve kanapéról.

-Naná – vigyorodott el Kimi – én sem öltözöm fel, meg Ana sem.

A fiúk jókedvűen kiszökdécseltek, épp a hajam gumiztam össze, mikor két kéz simult hasamra, így leengedtem karjaim. Finom, ingerkedő puszikkal halmozta el nyakam.

-Gyere baba – csúsztatta kezét kezemre – menjünk, mert ez a póz elég… izgató számomra.

-Nem csak neked – vigyorodtam el, lábujjhegyre álltam, hogy csenjek még egy csókot tőle, s kézen fogva kisétáltunk a finn családjához.

Sziasztok!

A mai rész teljes mértékben a család köré épül. Úgy gondolom, nem is kell sok mindent hozzá fűznöm, önmagáért beszél a rész :)

 Remélem, elnyeri tetszéseteket :)

Köszönöm szépen az eddigi kommenteket, remélem, most is írtok nekem. J

Puszi

L.