25. rész

Szingapúr 2012

Kézen fogva sétáltunk a szingapúri paddockban, csütörtök délután. A finnem is nagyon jó hangulatban volt, mint ahogy én is. Valahogy, amióta felkerült a gyűrű az ujjamra, másként éreztem magam. Menyasszony lettem, bár ezt nem fogtam fel igazán még.

-Haza utazunk a futam után? – pillantott ám.

-Lesz rá időnk? – kérdeztem vissza.

-Persze. 25.-re otthon lehetünk, egy hét bőven belefér.

-Csak nem akarom, hogy kimerítsen a sok utazás…

-Nem fog – vigyorodott el, nekem pedig igen csak gyanús lett ez a mosoly… - Ana, és haza, vagy finnbe menjünk?

-Ha kérded, akkor Finnországba szeretnél menni –állapítottam meg.

-Ami azt illeti, igen – bólintott.

-Nagyon kíváncsi vagyok mit fognak reagálni az eljegyzésünkre – karoltam át derekát, ő automatikusan vállamra csúsztatta kezét, s jobban magához vont.

-Ne izgulj!

-Könnyű mondani – ingattam meg fejem. Sokkal jobban tartottam Sebastian reakciójától, mint Kimi családjától. Pedig elméletben, ő nem bukhat ki ettől a hírtől, elvégre azon van, hogy visszaszerezze a bizalmunkat! Egy pillanatra elakadt a légvételem, mikor megpillantottam Hannát, a boxból kijövet, szinte rögtön követte őt Sebastain is.

-Sziasztok! – lépdelt felénk vigyorogva, elhúzódtam Kimitől, hogy megölelhessük egymást, Hanna magához húzott, majd ugyan olyan lelkesedéssel a finnemet is megölelte.

-De jó kedved van – állapítottam meg.

-Örülök nektek – vont vállat szerényen, Seb eddigre ért hozzánk.

-Sziasztok – köszöntött, egy kissé talán esetlen ölelésben részesített, majd Kimi felé nyújtotta kezét – mikor érkeztetek?

-Már kedden – felelte Kimi, végre nem volt akaratlan kimértség sem a hangjában, és ezt jó jelnek vettem – Ana körbe akart nézni egy kicsit…

Visszabújtam a biztonságot nyújtó ölelésbe, s Kims farmerének hátsó zsebébe süllyesztettem kezem, mint ahogy ő is szokta nekem, ha feltűnés nélkül akar fenekembe markolni. Váltottunk még pár szót, majd mindenki ment a dolgára, a saját homeja felé.

-Tapizol? – utalt kezemre.

-Aham. Jó izmos a popsid – kuncogtam, s rá is markoltam egy kicsit.

-És tökéletesen elrejti a gyűrűdet – vonta fel szemöldökét somolyogva, ártatlan nézésemre reagálva – ugyan Ana, számomra ez egyértelmű volt…

-Nem… akarok titkolózni, de azt sem, hogy így, ilyen körülmények közt tudja meg.

-Ne aggódj, ezt én sem – emelte meg fejem államnál fogva, s kissé vad, izgalmas csókot nyomott ajkaimra – menjünk kajálni…

Maga a pálya és a környéke hihetetlenül lehengerlő és monumentális volt. De például az aszfalt minősége katasztrofális. Kimi nem igazán kedvelte ezt a futamot, és megvallva őszintén én sem. A hangulat ugyanakkor remek és könnyed volt, komolyan olyan érzetem volt, mintha egy nagy buliba cseppentem volna. Az én munkám szempontjából viszont maga volt a paradicsom. Rengeteg érdekes, és nem mindennapi felvételt készíthettem, fény, árnyék játékokkal. Bár azt mondhattam volna, hogy a finnem munkájának szempontjából is remek ez a hely… Kimi az időmérőn már az első tízbe sem jutott be, 12. helyre kvalifikálta magát. Egyszerre voltam csalódott, keserű és dühös. Akármennyire is szerettem magát a csapatot a légkört, ami ott volt piszokul dühített, hogy még mindig nem találtak rá az abszolút helyes útra, s gyakorlatilag a hozott eredményekért dicséret egyedül Kimit illette. Egyedül ő volt az, aki csodát tudott tenni az autójával és szárnyalni a pályákon a körülmények ellenére is.

-Elmegyünk este valamerre? – kérdezte Kimi miközben lassított egy piros lámpa előtt.

-Mihez lenne kedved?

-Van itt nem messze egy jó kis étterem, kajálhatnánk ott. Nincs kedvem a hotelben maradni.

-Átsétálunk? Itt nincsenek őrölt rajongók… - pillantottam rá.

-Lásd, kivel van dolgod – vigyorodott el – sétáljunk.

-Annyira rendes vagy – sóhajtottam.

-Ugye?!

-Mindjárt el is ájulok – kuncogtam fel röviden.

-Inkább este egy eszelős orgazmustól – villantott felém kaján vigyort, s mintha csak az időjárásról beszélt volna könnyedén témát váltott.

Míg Kimi telefonált gyorsan lezuhanyoztam, és egy vékony, nyári ruhát varázsoltam magamra. Hajam összefogtam lófarokba, és csak szemeim húztam ki, ő sem szerette, ha agyon vagyok sminkelve.

-Szexi vagy – tűt el egy tincset fülem mögé Kimi – imádom, ha szoknya van rajtad – nézett végig ismét rajtam alaposan.

-Mert? – vontam fel szemöldököm kíváncsian, holott tökéletesen tudtam miért.

-Majd megmutatom, ha visszajöttünk – mormogta rekedtes igéző hangon.

***

Unottan ültem a homeban. Nem akartam mást, csak lelépni onnan. Feszült volt a hangulat, ugyanis Kimi hiába javított hat helyet, azaz utasítás rányomta a bélyegét a csapatra. Főként, hogy nem is lett volna rá szükség… Felsóhajtottam, mikor Kimi végre elzárt a zuhany csapját, s nem sokkal később kilépett egy szál törölközőben.

-Menjünk már el iszogatni – dobta le a vizes törölközőt.

-Ketten?

-Igen. Nem akarok senkit magam körül most, csak téged. Meg… némi szeszt.

-Azt hittem szexet mondasz – röhögtem el magam.

-Igazából azt is akarok – érintette mag ajkam, miközben tekintetét enyémbe fúrta. Azt a kissé vad, kaján tekintetét – konkrétan kegyetlenül megdugni. De nem most. Később.

-Kösz a felvilágosítást – nyeltem nagyot, felnevetett.

-Látnod kéne most az arcod. Gyere Anám, lépjünk le.

Kissé meg voltam lepődve, hogy Kimi nem akar semerre sem menni, tombolni, de valahol még jól is esett, hogy egyedül az én társaságomra tart igényt. Mire megfürödtem, Kimi már a teraszon feküdt egy nagy és kényelmes napozóágyon, s épp füstkarikákkal szórakozott.

-Rendeltem kaját – pillantott rám, miközben kifújta a cigi füstöt – meg vodkát.

-Be akarsz rúgni? – telepedtem mellé.

-Olyan, lassú lerészegedésre vágyom, mint otthon Finnországban. Emlékszel? Amikor először csókoltalak meg.

-Érdekes hangulatban vagy ma – simítottam végig lábán, vállat vonva jelezte, hogy ’ja, de nem érdekel’. Két üveg vodka, áfonya lével, pár sör és pizza szerepelt a kocsin, mit betolt a szobapincér. Komolyan olyan érzetem volt, mint akkor ott, Finnországban.

-Kims – ereszkedtem ölébe, vele szemben – én… szeretkezi akarok veled.

-Máris bébi? – markolt fenekembe.

-Ühüm – bólogattam vágyón – egyszerűen nem megy ki az a hang a fejemből, ahogy felmorrantál… és – nyeltem egy nagyot – tudom milyen jó szerető vagy…

-Ez egy csepp függőségről árulkodik – röhögcsélt elégedetten, összevont szemöldökkel figyeltem.

-Helló bagolykám! Nem is tudom, ki akar egy nap vagy négy menetet!

-Inkább ötöt – nevetett megint – ó bébi, fontos megértened valamit – folytatta komolyabb hangon.

-Figyelek – tornáztam feljebb magam ölelésében.

-Én nem azért fekszem le veled sokszor, mert szexet akarok, hanem a te testedet. Nem abból áll, hogy csak beléd tegyem a farkam és kész.

-Szabadszájúbb nem is lehetnél – mormogtam enyhén elpirulva, ismét felnevetett. Ez beszívott valamit????

-Aranyos vagy, mikor elpirulsz – susogta fülembe apró puszi mellett, majd ismét szemembe nézett – akkor úgy mondom, hogy az intimitás a lényeg. Veled. Nem csak az én élvezetem a cél.

-Megy ez szépen is – cirógattam meg arcát – én ezt tudom. Egyszerűen elárulod, a tested a reakcióid, az érintéseid, minden. Jó érzés, hogy vigyázol rám, és imádod a testem.

-Eléggé – markolt ismét fenekembe, és megint fülemhez hajolt – de ma akkor is dugás lesz – suttogta, utalva arra, ha csúnyán’ beszél, elpirulok… hihetetlen volt ez a pasi!

Szenvedély. Igen, azt hiszem ez volt a legjobban ránk illő szó. Az est köröttünk lassan éjszakába váltott át. Hozzá simulni, őt csókolni egyszerre volt vérlázító és természetesebb a légvételnél. Ahogy megjósolta, vad, valóban szenvedélyes együttlétbe torkolt az esténk, jó pár pohár Finlandia társaságában.

-Anaaaaaa! – kiabálta nevem a teraszon állva.

-Hmm? – támaszkodtam az ajtóba.

-Nem gyullad meg ez a szar – lóbálta az öngyújtót, majd megrántotta a vállát és kidobta.

-Kimi!!! Hülye vagy? Tizenvalahányadikon vagyunk – hajoltam a korláthoz, az emberek is miniatűr dolognak tűntek.

-Te! – csapott a fenekemre lendületesen – ne szemtelenekedjél! Izé szemtelenkedj…

-Au! – kaptam oda – te, ha ennek nyoma lesz…!

-Majd mindjárt leápolom – röhögött.

-Adok én neked ápolást – löktem rajta mellkasánál fogva.

-Hééj! – kapta el egyik kezem csuklómnál és erőteljesen magához rántott. Rögtön megréztem ajakait enyémeken, nyelve azonnal számba siklott, birtokló, vadul, nyersen falta ajkaimat.

-Szex? – ziháltam.

-Akarod?

-Igen!

-Függő! – röhögött ismét.

-Nem nekem áll fel – biccentettem lefelé.

-De miattad van – morgott, majd hirtelen elengedett, s a szobánk felé indult. Poharamat magamhoz véve mentem utána, az utolsó kortyok egyikénél azonban vékony csíkban kifolyt a számból az áfonyás vodka, le a nyakamon át, végig a melleim közt. Premierben nézte végig, mire levegőt vettem előttem állt, nyelve bejárta a vékony csík útját – Ana ízű vodka… nem rossz…

-Bolond – nevettem el magam. És hogy ezzel milyen lavinát indítottam el…

Reggel, pontosabban fél egy körül arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilnem. Kómásan és kissé fájó fejjel ültem fel, ahogy nyújtózkodni akartam rájöttem, hogy túlságosan ragadok. De mitől? Vagy hogyan? És mik ezek a foltok a lepedőn, a párnán, a takarón?!

-Kims… Kimi – ébrezgettem őt lassan.

-Hmmm…. hmmm? – szuszogott álmosan.

-Kellj fel Kims, késő van, és ragadok!

-He? – pislogott nagyon kómás ábrázattal.

-Te leöntöttél valamivel?

-Aha – nevetett rekedtes hangon és kiterült az ágyon – An, konkrétan egy fél üveg áfonyás vodkát rólad nyaltam le!

-Tényleg – erőltettem meg agyamat, rettentően sokat ittam én is, és némely része homályos volt az estének.

-Állatira bebasztam – nyögött fel.

-Én is – dőltem el – ha gáz, ha nem egy nőtől….

-Előttem nem, bébi – fektette karját enyémre – nagyon ragadsz – rötyögött – zuhany?

-És Advil – bólintottam óvatosan – neked miért nincs bajod???

-A vodka szeret engem!

-Meg te is őt – mosolyodtam el – beülsz velem a kádba? – kucorodtam mellkasához.

-Meggyógyítalak, jó? – túrt hajamba, hogy megemeljem fejem egy csókra.

-Meg? – vigyorodtam el.

-De meg ám – feszítette szét combjaimat sajátjaival….

***

2012 Finnország

-Anyaaaa, megjöttünk! – jelentette be Kimi, miután lenyomta a kilincset, Ajax abban a pillanatban ugrott fel rá – hello pajti – térdelt négylábú barátja elé nevetve.

-Hallom – sietett felénk Paula – gyertek be gyerekek – ölelt magához.

-Mennék, de egy lüke kutya nem hagy – röhögött tovább, és már a szőnyegen feküdt játék közepette Ajaxal.

-Olyan, a kutya, mint a gazdája – villantottam gonoszkás mosolyt és beléptem a nappaliba.

-Hallom ám!

-Ez a gyerek megkergült? – csóválta fejét Paula.

-Nők – morogta Kimi – gyere pajti – csalta be a kutyát is, Paula végre őt is meg tudta szeretgetni, tökéletesen tudtam, hogy az érkezésünk óta erre a pillanatra várt.

-Meddig maradtok?

-Pár napig csak, Japánba utazunk – vágta rá.

-És mikor jöttök legközelebb?

-Csak a szezonzáró után tudunk – húztam el számat.

-Az több mint két hónap – pillantott ránk kikerekedett szemekkel.

-Ez van anya – vont vállat Kimi – hacsak el nem jössz velünk az egyik futamra…

-Nem akarok zavargolódni – legyintett.

-Magyarországon zavartál? – forgatta meg szemeit – akkor nem is mondanám.

-Na, majd még meglátjuk – zárta rövidre a témát, de szinte biztos voltam abban, hogy már azt is tudja, miket hoz az útra.

-Képzeld anya, megkértem Ana kezét – közölte épp olyan könnyedén a hírt, mint az előbb azt, hogy jöhetne velünk futamra. Én magam is meglepődtem, annyira nem számítottam erre.

-Mekérted a kezét? – pillantott ránk hosszan miután ismét kapott levegőt, elsőre őt is totál letaglózta kisebbik fia mondata.

-Igen – bólintott magabiztosan.

-Én… nagyon örülök ennek – mosolyodott el – főleg, a…. történtek után. De mégis hogy jött ez a lánykérés? Vagy, vagy mikor történt egyáltalán???

-Elég felemásan történt a dolog – röhögött fel Kimi.

-Olaszországban kaptam a gyűrűt – mutattam meg neki életem legszebb ajándékát.

-Gyönyörű – ismerte el Paula is – az ilyen kérdésekben nem kapkodsz, nyilván valami oda, pontosabban Anához vezetett – pillantott Kimire, aki lazán megvonta vállát, tudtam, hogy nem fog neki fele olyan részletesen sem beszámolni, mint nekem, és ez így is volt rendjén.

- Azt akarom, hogy hozzám tartozzon – felelte – társak vagyunk, és… ennyi.

Elmosolyodtam, ó ez a finn!

-Örülök nektek gyerekek – sóhajtott fel büszkén – erre koccintani kell!

-Nem akarod megvárni Ramiékat?

-Miért, jönnek ma? – kérdezett vissza.

-Felhívtam, hogy jövünk – bólintott – nemsoká itt lesznek.

-Mint egy átjáró ház – legyintett lemondóan Paula, felkuncogam, tudtam, hogy élvezi, hogy fiai felforgatják a napjait.

-Kimiiiii – robogott be lendületesen Titus, majd a második számú szőke bomba is landolt, mindenütt kezek és lábak voltak, hangos gyerekkacaj mellett.

-Sok sütit zabáltok, mi? – rángatta le magáról a srácokat Kimi nevetve – nagyon nehezek vagytok már együtt!

-Nem is igaz! Te vagy gyenge! – vágott mérges arcot Titus.

-MICSODA???- kapta fel, s felugrott a kanapéról, lábainál fogva lógatta lefelé a gyereket, aki rázkódott a nevetéstől.

-Kimiiiii – visított – tegyél leeeeeee!

-Parancsolj! – eresztette le a szőnyegre nyögve, Juu lihegve és vigyorogva terült ki.

-Annyira gyerekesek vagytok – mászott ölembe elégedetten Titus.

-Te meg már csajozol? – borzolta össze Titus haját Kimi.

-Szeretem Anát – bólogatott vigyorogva.

-Én is – nevetett fel Kimi ismét, az ilyen pillanatokért imádtam, ha a gyerekekkel volt. Ó azok a felszabadult, önfeledt rekedtes nevetések…

Sziasztok!

Hát ezt bebuktam volna, én a MS-ra gondoltam, hogy azt kéritek előbb :D

Szóval a vége egy kis ízelítő a következő részhez. Maga rész szerintem inkább átkötő jellegű, hiszen a ’nagyobb események közt vagyunk most. Ennek ellenére azért remélem, tetszeni fog :)

Köszönöm a kommenteket, fantasztikusak vagytok, hogy ennyit írtok!  Mondjuk, most legyen kilenc :)

Sőt játszunk! Rég volt ;) 9+7 komiért hozom a MS folytatását is….:) jóó, soknak tűnik, de múltkor 8-at kértem, 12-t írtatok :P Jaj majdnem elfelejtettem, ez a 210. bejegyzés a blogon :) sok! :)

És ne feledjétek, tegnap Rina tett fel részt a hármas sztorinkhoz :)

L.