IceWorld - Negyvennégy

 A japán napsütésben léptünk a pályára. Bejárás volt, melyen most kivételesen Kimi is részt vett, s bár több alkalommal csábítottak engem is most eleget tettem a kérésnek. Érdekes dolog volt a versenyző Kimit látni. Sokan úgy gondolták, hogy konkrétan szarik bele az egészbe, és majdnem hogy csak mindegy, hogy milyen autóba teszi bele a formás fenekét, de a valóság egyáltalán nem egyezett ezzel az elképzeléssel. Tény, hogy lazán, zsebre tett kézzel sétált, aki kívülről, s felületesen figyelte el is hitte, hogy csak ott flangál, de én láttam, hogy összevont szemöldök mellett futtatja végig tekintetét a pályán, az íveken, rálép a rázőkövekre….

-Teknősbéka…

-Parancsolsz? – pillantott fel mappájából James.

-Olyan ez a pálya, mintha egy rakat teknősbékán mennél át! Hepehupás szar az egész!

-Na, ilyen pályaelemzést sem hallottam még – nevetett fel Allison. 

Bő két órát töltöttünk az aszfalton, kifejezetten élvezet volt figyelni, hogy áll össze egy stáb egy versenyhez.

-Elmegyünk este vacsizni valamerre? – támaszkodtam Kimi mellé.

-Azt hittem a szobánkban akarsz… enni – vigyorodott el, megforgattam szemeimet.

-A desszert lehet más is, nem csak süti…

-Na, és még én vagyok szexmániás, igaz?! – rötyögött.

-Ugyan kérlek – legyintettem – én egy szóval sem mondtam ki a bűvös szót!

-Mit bűvölsz? – lépett hozzánk James.

-Kígyót szokott– nevetett fel Kimi hangosan, egy pillanattal később esett le mondatának kétértelműsége, s hogy ő miért szórakozik ezen ilyen jól.

-Jobb ha én erről nem tudok – hátrált vigyorogva.

-Egy jó nagy taslit érdemelnél ilyenkor – ingattam fejem hitetlenkedve, persze remekül

-Ó bébi, nem lennél te arra képes – hajolt extra közel hozzám, tudtam, hogy az ártatlan nézésével akar befolyásolni.

-Ne fogadj rá bajnok – húztam ravasz mosolyra ajkam, eszembe jutott ugyanis egy ötlet…

Gyanakvó tekintettel nézett végig arcomon, majd vállrándítás után gyors puszit nyomott arcomra, s ellépett befejezni az egyeztetést.  

***

Vasárnap a pilótaparádé előtt nagyjából egy órával Eric sunnyogós grimasszal lépett elém.

-Mit csinálsz? – kérdezte, gyanakodva néztem végig arcán.

-Miért?

-Nem lenne kedved tartani egy előadást? – tudakolta.

-Mikor?

-Hmm, úgy… 15 perc múlva – nézett órájára.

-Tessék?!

-A helyzet az, hogy Bernie megkért, hogy tolmácsoljak feléd egy kérést.

-Felém? Miért?

-Kifejezetten téged kért erre a bemutatósdira, csak épp Charlie keresztbe húzta a napját az új Pirellikkel van egy kis gond, így nem tudott személyesen eljönni hozzád.

-Remek – sóhajtottam – nem mondhatok nemet, ugye?

-Szerinted? – vonta fel szemöldökét. Mindketten tudtuk, ha Bernie kér valamit, nem tanácsos nemet mondani.

-És a téma mi egyáltalán? Mi ez a meghívó? – fújtam hangosan.

-Ezt Bernie küldi neked – nyomta kezemben az eddig szorongatott lapokat.

-De miért én?

-Olvass bele – vigyorodott el és elindult a boxba – kettes előadó, 20 perc múlva. Ne késs.

Kimi

-Gyere – sóhajtottam mikor kopogtak, Sol lépett be egy mappával, ez már rosszul kezdődött. Egy órával a parádé előtt jön, boci szemekkel néz, tuti lesz valami plusz médiás szarság.

-A helyzet az, hogy el kéne menned egy…tájékoztatóra.

-Mikor? – fintorogtam.

-Negyed óra.

-Muszáj?!

-Igen – bólintott vigyorogva – és alighanem megbánnád, ha nem mennél…

-He?

-Majd meglátod! Kettes előadó.

-Az meg hol a picsában van? – morogtam.

-A mi homeunk utáni FIA épületben.

Miután lelépett hívtam Liinát, de nem vette fel, a garázsban pedig Romain lépett hozzám, ezek szerint nem csak nekem kellett mennem erre a majomkodásra. Kisebb tömeg fogadott az épület előtt, zsebre dugott kezekkel masíroztam be a srácok mellett, semmi kedvem nem volt jó pofizni. Kényelmesen belesüppedtem az egyik fotelbe, pár perccel később Seb zuttyant mellém.

-Mi a helyzet?

-Semmi – vontam vállat – te tudod ez mi lesz? – biccentettem a pódium felé.

-Azt ne mondd, hogy érdekel – vigyorgott.

-Pont nem, de az igen meddig tart, meg akarom keresni az asszonykámat.

-Ez olyan Kimi féle kamatyolni akarok hang volt…

-Régen rossz lenne, ha te ismernéd azt a hangot – cüccögtem.

-Blöd…

-Ennyit még én is tudok németül….

Britta lépett az emelvényre, halkulni kezdett a társaság.

-Köszöntük mindenkit a Bernie által megszervezett tájékoztatón. Mr Eccleston egy új… tervezetet álmodott meg, melynek során nem megszokott módon juttatja el a Formula 1-et a világ számos pontjára. Ennek megismerése miatt hívtunk ide benneteket, a tájékoztatót pedig a Lotus F1 Team egyik igazgatója, Liina Räikkönen fogja tartani.

Liina?! Nem kellett körbe nézzem, hogy tudjam, rám szegeződnek a tekintetek.

-Köszönöm Britta – lépett fel ő is, Lotusos fekete szűkített rövid ujjú ingféle volt rajta Team Räikkönen felirattal formás melle felett, eszelősen szép és szexi volt. És az enyém.

-A helyzet az, hogy én magam is csak pár infót kaptam Bernietől, így nem is terveztük hosszúra ezt a bemutatót. A különböző nemzetiségekre építve, egy új promóciós kampány veszi kezdetét, már a mostani hétvégétől. A jövő évi japán futam lesz a kampány záró eseménye, így egy teljes év áll a program rendelkezésére. A lényeg: kevés olyan verseny van, ahol nemzetiségi érdekeltség is van. Nürburgring, Hockenheim, Silverstone, Monza mind mind olyan pálya, ahol hazai versenyzői is indul, de futamok és pilóták szempontjából is vannak hiányosságok. Magyarországon például nem indul hazai pilóta, bár a finneket nagyon szeretik – vigyorodott el, s megnyomott egy gombot a kezében tartott irányítón, s egy kép villant fel „Good luck Champion! Welcome home Iceman! „.

Az új struktúra szerint minden pilóta választ egy úgy nevezetett hazai versenyt, melyen egy kis showal örvendezteti a népet. A képlet egyszerű, minél több az ember, annál nagyobb a nézettség. Mondhatni reklámfogás, de mégsem. A Red Bull Racing a McLaren, a Ferrari valamint a Lotus F1 Team közös összefogással ugyanis négy különböző lehetőséget biztosít a rajongóinak a csapattal, pilótákkal, az egész száguldó cirkusszal való megismerkedésre. A csapatokban érintett személyek már megkapták a tervezetet, de mivel velük nem volt lehetőségem egyeztetni, engedjétek meg, hogy hazai földre beszélve a saját, s csapatom szekcióját mutassam be….

Liina felvázolta a dolgokat, és én komolyan akartam figyelni amire mond, de… ahogy az a nyamvadsz szoknya rásimult fenekére… rohadt nagy mázlista voltam a feleségem miatt…

-Lininek milyen nyugtató hangja van – sóhajtozott Sebas mellettem mikor elindultunk a parádéra – komolyan kiadhatna egy relax cd-t.

-Sok volt a Red Bull? – vontam fel szemöldököm.

-Vicces, vicces…. valakinek biztos – fintorgott – nekem kifejezetten tetszik amúgy ez az ötlet. Legalábbis, hogy behozzák a kissrácokat.

-He?

-Lina erről beszélt – vigyorgott – bát azt láttam, hogy te gátlástanul stírölted az asszonykádat…

-Egy, a feleségem, tehát megtehetem – emeltem rá pillantásom – amúgy meg ne drámázz, nem nyúlkáltam a gatyámban miközben az asszonyt néztem.

-Te állat – nevetett fel. Beszélgetésünknek az érkező stábok vetettek véget, sóhajtva másztam fel a kamionra. Egy újabb kedvenc hobbi… hogy nem szakad az ég ezekre a firkászokra…

Liina

Kicsit csalódott voltam, hogy Kimi nem tudott dobogóra állni, de kettő dologgal vigasztaltam magam. Az egyik az volt, hogy Kimi már az elején megmondta, hogy nem lesz alkalmas a pálya, így ne is éljem bele magam a helyzetbe, a másik pedig az volt, hogy ennek ellenére is csendben hozogatta a pontokat.

Következő állomásunk Korea volt, a két futam között semmi esetre sem akartunk haza menni. Eredetileg a négy versenyt úgy akartuk letudni, hogy nem megyünk vissza Európába, de a vizsgálatok miatt nekem mindenképp haza kellett térnem a koreai verseny után.

-Te se gondolod komolyan, hogy egyedül mész – pillantott rám felvont szemöldöke alól.

-Persze, hogy nem – szívtam be ajakam somolyogva.

-Kicsikém, te beszívtál valamit? – méregetett gyanakodva.

-Neem – ingattam fejem – de eszembe jutott egy program… gyanítom, örülni fogsz neki.

-És pedig?

-Van egy hullám vasút park itt, és arra gondoltam elmehetnénk oda.

-Sikonyálni akarsz? – rötyögött.

-Na, azért nem vagyok olyan nyúl!

-Pedig a répámat szereted – húzta sunyi vigyorra ajkát mielőtt kávéjába kortyolt.

-Még egy ilyen, és véletlenül le találom harapni – mutattam be demonstráló jelleggel az erőteljes harapást az almán, mit rágcsáltam, ha már egyszer répáról dumál.

-Ugyan bébi – dőlt hátra lazán – tudom, hogy szereted a farkam, szóval…

-Csak nehogy túlzottan elbízd magad – oktattam gonosz mosoly mellett.

-Hullámvasút? Egy olyan kaliberű pályán, mint amit néztél múltok, lehet, hogy… előjönne pár inkontinentációs probléma…

-Baj van bajnok? – vigyorogtam.

-Rád gondoltam… - pillantott rám kedvesen, de tekintete huncutságot tükrözött.

-Chh – morrantam fel – ott legyen nagy a szád Kims – álltam fel, s hajoltam elé úgy, hogy dekoltázsom jó része szeme elé kerüljön, tekintete azonnal lesiklott, élvezettel figyeltem, ahogy nyel egyet a látványtól – és ne bámuld a mellem – löktem el magam az asztaltól.

-Az enyém vagy – jött utánam – így akkor bámulom a melled, amikor akarom! Sőt.. – fonta körém karjait – le is tapogathatom az idomaidat.

-Ojaj a birtokló éned – kuncogtam.

-Hergelsz, szóval ne csodálkozz – morgott – amúgy meg nem birtokló, hanem … mm… felizgult. Négy napja nem szeretkeztünk, és vágyom rád.

-Te és a nagy étvágyad… - húztam.

-Ühüm nem tudom ki lihegte múltkor kéjesen, hogy mennyire szeretem a szexet… - húzta kaján mosolyra ajkait – ja, hogy te ? Miután elmentél miattam?

-Édes, édes játékok… - sóhajtottam.

-Holnap megyünk vidámparkba…. – susogta nyakamba csókok mellett.

-Hullámvasút…

-Ja…- elvigyorodtam miközben lecsukódtak a szemeim, végül is egy bizonyos formában most is meg fogom kapni az euforikus érzést….

Sziasztok!

Nagyon ügyesek vagytok, egy komit kértem, erre hármat írtatok! Remek! :) Tudjátok milyen nagy öröm ez egy blogolónak? :D  Nagy, szóval írjatok sokat :P

Képzeljétek el ez a rész, ez a bejegyzés a 200. a blog életében. Nem gondoltam, hogy ide jutunk a kezdetekkor, így mindenkinek köszönöm a támogatást, kommentet, véleményt, kritikát, és a figyelmet, amivel végigkísértétek az eddigi kétszáz részt. Mit is kívánhatnék? Legalább ennyi bejegyzést még… :P

A részről pedig annyit, hogy tudom, nem ez a leg eseménydúsabb, vagy poénosabb rész, de… ezt abszolút átkötésnek szántam, remélem, azért elnyeri a tetszéseteket, s megírjátok a véleményeteket :)

L.