Huszonhárom

2012 Belgium

Rég nem érzett szabadság és boldogság járta át a porcikáimat, miközben Spa felé tartottunk. Két pöttöm Räikkönen rosszalkodott a gépen, nevetve figyeltem, ahogy körberajongják Kimit.

-Anaaa – mászott ölembe Juu – vacsorára csinálunk tejberizst?

-Azt szeretnétek enni?

-Igen! – bólintott – sok Nesquikkal!

-Nyami! – nyalta meg száját Titus is.

-Akkor meg van beszélve – simítottam végig a kis szőkés buksin. Imádtam ezeket a gyerekeket! Leszállás után a hotelt vettük célba, le akartunk pakolni mielőtt Kimi kimegy a pályára.

-Na törpék, nyomás befelé – nyitotta ki a kocsiajtót Kimi.

-Add oda az autómat! – nyúlt a játékért Titus.

-Neeem! – húzta el Juustu.

-Deeee! – kapadozott Titus.

-Hé, hé, mi ez kiabálás?! – fordult hátra feléjük a finn, miután ő is beült.

-Nem adja vissza a játékomat! – közölte Titus.

-Én akarok játszani vele!

-Mindkettőtöknek van, kié az, ami nálad van? – pillantott Juura.

-Az enyém! – jelentette ki Titus.

-Akkor add neki szépen vissza. Hol a tiéd?

-A táskában… - mormogta csalódottan.

-Nem sokára a hotelba érünk kibírod addig törpe – jelentette ki határozottan, amint elfordult újra egymásnak este – héj, aki rosszalkodik, azt visszateszem a gépre, és mehet haza! – nézett rájuk szigorúan a tükörből. Egyből csend lett, a hotelig pisszeni sem mertek. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássák vigyorom, Kiminek irtózatosan jól állt ez az apukás jellem!

-Most haragszol rám? – fogta meg Kimi kezét Titus miközben a lift felé sétáltunk.

-Nem haragszom – nézett le rá – csak nem szeretem, ha veszekedtek. Mindkettőtöknek van olyan autója, től…izé a Télapó hozta.

-Jóó – sietett előre Juu – hívom a liftet!

-Én is! – rohant hozzá Titus, Kimi vigyorogva karolta át vállam.

-Nem tudtuk mit vállalunk!

-Ó dehogynem! – kuncogtam, kinyílt a lift, s beszálltunk. Persze mikor Kimi átöltözött csapatruházatra a kölykök is belelkesültek, hogy megyünk a pályára. Aztán, hogy közölte velük, csak ő megy, óriási, bánatos tekintettel pillogtak rá.

-Kerszetapu – pislogott lassan, kérlelően – had menjünk mi is! Naaaaaaa!

-Ha megfűzitek Anát, hogy vigyázzon rátok….

-Anaaa – fordultak felém egyszerre, huncut vigyorral.

-Irány öltözni akkor – mutattam szobájuk felé – tettem ki nektek pöttöm Räikkönen felsőket.

-Honnan szereztél olyanokat?! – meredt rám Kimi.

-Megvannak a kapcsolataim – kacsintottam rá, magához vont egy csókra, mait boldogan mélyítettem el.

Nagyon helyesek voltak, mikor kiszökdécseltek hozzánk a fekete Iceman-es felsőikben.

-Sapka nincs? – tudakolta Juustu.

-Dehogynem – tartottam feléjük.

-Jó hogy alá nem íratjátok velem – rötyögött Kimi.

-De írjad alá! – tolta Kimi orra alá a sapkát.

-Te nem veszel fel ilyet? – húzogatta meg saját pólóját Titus.

-Ez az Anácska – vigyorgott gonoszul Kimi – vegyél csak fel te is valami ilyen cuccot – biccentett a szobánk felé, elnevettem magam a képen Kimi mellett kél oldalt a két törpe ült és mindannyiójukon Lotusos felső volt.

A finn már a szokásos nyilatkozatait adta, a pöttömök pedig randalíroztak a pihenőjében. Kifejezetten élvezték, hogy ajnározzák, szórakoztatják őket, és sütit kapnak.

-Ne egyetek sok sütit – figyelmeztettem a picúrokat.

-Megnézzük keresztapa autóját?

-Még darabokban van- mormogta Kimi a hátam mögül, Titus vigyorogva futott hozzá, Kims ölbe vette -  de holnap bele is ülhettek.

-Fuu, komoly??? – pillogott nagy szemekkel.

-Komoly – bólintott – de ha rosszalkodtok….

-Nem fogunk!

-Figyelj rám egy kicsit Titus – tette le Juu mellé – vigyáztok holnap Anára? – bízta meg őket roppant fontos feladattal. Mivel mindig mindenben részt akartak venni, Kristiiék úgy szoktatták a későbbi feladatok önálló elvégzéshez őket, hogy már így kiskorban is teljesen bevonták őket mindenbe.

-Hát persze! – bólintott, amolyan micsoda kérdés ez Kimi pillantás mellett.

A paddockban sétáltunk így négyesben, egy pillanatig sem kellett aggódom a srácok miatt, hogy eltűnnének, vagy elfutnának, hiszen mindig valahogy Kimi körül lebzseltek. A RB home előtt megpillantottam Sebastiant, aki nekünk háttal állt, s épp Rockyval dumáltak, automatikusan Kimire pillantottam, gyengéden nézett vissza rám, akarva akaratlanul mintha a beleegyezését kértem volna. Pedig nem akartam, és tudtam, hogy egy pillanatig sem akadályozna, ha Seb felé indulnék, de… mégis a tudatalattim úgy könyvelte el helyesnek, ha megerősít, őt nem zavarja.

-Szia Ana – intett Rocky, Seb hirtelen mozdulattal felénk fordult, s óvatos mosolyra húzta ajkait – Kimster – kezelt le párommal vigyorogva. Tudtam, hogy Rocky szívesen látná Kimit a Red Bull színeiben, mint ahogy azt is, hogy ebből egy pillanatig sem csinált titkot.

-Sziasztok – biccentett kézfogás közben, egy picit aggódtam, mikor a német nyúlt felé, de teljesen feleslegesen, Kimi sosem lett volna olyan gyerekes, hogy Sebbel viszont nem kezel le.

-Hűha, három Räikkönen? – nevetgél Rocky – utánpótlás?

-Meglehet – vont vállat Kimi – Titus sokat kartozik. Egy gyors ölelésre Seb karjaiba süppedtem.

-Van kedvetek egy kicsit körbe nézni itt is? – guggolt a fiúk elé Seb.

-Huuu, szabad??? – néztek nagy szemekkel Kimire.

-Persze – bólintott – hozzátok el a nagy fekete mappát az asztalról… - buzdította őket sunyi vigyor mellett, Rocky abba jegyzetelt minden mérnöki adatot…

-Majd ha nálunk versenyzel, megmutatom, addig meg ne rontsd el a kölyköket!

-Nyugodtan menj – fektette csípőcsontom fölé kezét, megráztam fejem.

-Veled akarok maradni, ez a srácok bulija – simultam hozzá.

-Kimiii – futott ki Justuu – nézd mit adott Sebi!

-Ejha – guggolt le elé, s nézte meg a lelkesen mutatott mini RB autót.

-Titusnak is van ám! – kacarászott – de most megyek! – jelentette ki és már ott sem volt.

-Ilyen van Lotusos is nem? – hümmögtem.

-Pasz – vont vállat – gondolom…

-Kéne nekik szerezni…

-Ott a Red Bullos.

-Jaj Kims – forgattam meg szemeimet – szerinted hogy örülnének annak az autónak, amit a hősként tisztelt keresztapjuk ad neki?  Hiszen elolvadnak a közeledben! Szerintem simán ők a legnagyobb rajongóid.

-Gondolod? – adta a hülyét visszafogott vigyor mellett, rácsaptam vállára – jól van, na! Intézkedem – nyúlt zsebébe telefonja után.

***

-Ana – pillantott rám Titus, kuncogva nyúltam szalvétáért, hogy eltüntessem a csokoládé bajusz – mikor megyünk a vidámparkba?

-Kimi versenye után haza utazunk, és akkor.

-Apa is jön?

-Igen szivem, már holnap. Ő is megnéz velünk, hogy versenyzik a keresztapátok, jó?

-Juhu! – vigyorgott Justuu – Kimi mikor jön már?

-Hát – pillantottam órámra – szerintem nem sokára. Addig nézzetek egy kis mesét – tereltem a nappaliba őket. Tudtam, hogy Kims már végzett az időmérő utáni kötelező körökkel, így engem is érdekelt, miért nem jött még vissza. Csatlakoztam a kiterült törpékhez, én magam is kedveltem azt a mesét, amit éppen néztek. Még Finnországban kaptam rá, olyan lelkesen meséltek az általuk szeretett Phineas és Ferb-ről, így azóta, ha alkalmunk volt együtt néztük.

-Megjöttem! – hallottuk meg Kimi hangját ajtónyitás után.

-KIMI! – pattantak fel egyszerre -  hol voltál?

-És mit csináltál? – tudakolta Titus.

-És hoztál valamit? – folytatták izgatottan a faggatást.

-Törpe inkvizíció?! Hát! Ha nem hoztam, már nem is örültök? – borzolta össze Juu haját.

-Naaa! – igazgatta gyorsan – neeem, csak… kérdeztem!

-Rafkósok vagytok – rötyögött a finn, miközben előhúzott két dobozt a táskájából – tessék, ez a tiétek.

-Mi van benne??? – lelkesedtek be, annyira helyesek voltak, hogy így tudtak örülni. Igaz Kimi sokszor lepte meg őket, de a nagyobb ünnepek, karácsony, szülinapjuk kivételével mindig csak apróságokkal.

-Fuuu! Még egy autó! Olyan, mint a tiéd! Huuuuu de jó!

-Kösziii! – vágódott Kimi ölébe Titus, majd felém nyújtotta az autóját – nézd!

-Hűha! Ez szuperül néz ki – helyeseltem.

-Megyünk játszani! – vigyorgott a kis szöszi, majd a nappaliba telepedtek hatalmas wrum-ogás közepette.

-Mi lett végül Pastorral?

-Megbűntették, 3 rajthely off.

-Remek – csillant fel szemem – mármint… izé, akkor előbbre kerültél.

-Aham, de nem ez az ideális – fintorgott – saját erőből kéne második sorba lenni…

-Milyen ismét Spaban lenni?

-Nem rossz – vont vállat – kedvemre való ez a pálya, és a hangulata is. Bízom a dobogóban, már csak miattuk is – biccentett a két törpe felé, akik elmélyülten játszottak a Lotusos és Red Bullos autókkal. Teljesen a finnemhez kucorodtam, úgy szemléltem a kicsiket, teljesen családias hangulat lett úrrá rajtam.

-Ana – sóhajtotta nevem, felpillantottam meghatározhatatlan színű szemibe.

-Hm?

-Gyereket akarok tőled - ejtette ki könnyedén ezt az amúgy nem kicsiny gondolatot – ezt így – nézett ismét rájuk – a saját fiaimmal.

-Biztos vagy ebben? – kérdeztem vissza.

-Már jó ideje – pislogott lassan -  a kérdés az, hogy te mit szeretnél?

Hosszan néztem a gyönyörű szempárba mielőtt válaszra nyitottam volna számat…

Sziasztok!

Nagyon jól esett lányok, hogy kapásból 10 kommentet írtatok az előző részhez! :) Köszönöm!

A mai rész, amolyan könnyed, családias, ugyan akkor valamilyen szinten előre vetít a jövőbe is :) Pontosabban egy vágyról mesél. Ana válaszát nem tudjuk még, szóval szerintem itt jön, hogy megint ott hagytam abba, ahol nem kellett volna :D

Remélem, most is sok-sok hozzászólás írtok :P

Puszi

L.