24. rész

2012 Olaszország

Halkan csobogott a víz, Kimi tusolt, neki jelenése volt a pályán, én viszont ráértem, s ezt ki is használtam. Lustán heverésztem a Kimi illatú ágyban, miközben gondolataim visszaszálltak egy, pár héttel ezelőtti beszélgetésünkhöz.

-Komolyan gondoltad ezt a gyerek témát? - kérdeztem rá, törökülésben ültem a szőnyegen, ő hátát az ágynak támasztva mellettem. A srácok már mélyen aludtak a szomszéd szobában.

-Teljesen – bólintott – megijesztettelek?

-Egyáltalán nem – ingattam meg fejem – tudod… azaz álom… amiben anya voltam… olyan élethű és tiszta, boldog volt. Azt akarom!

-Én mondtam, hogy megvalósíthatjuk – pillantott rám azzal a nyugtató, kissé talán befolyásoló tekintetével.

-Csak mindig azt mondtad, hogy míg versenyzel nem akarsz gyereket – sóhajtottam fel.

-Nézd, akkor voltam kb 25 éves. Volt egy feleségem, aki inkább a karriert tartotta fontosnak, mintsem a családot. Akkor úgy éreztem, az a helyes életmód, és valóban, nem is akartam gyereket. De most már van élettapasztalatom. Egyszerűen megváltoztak az igényeim – vont vállat könnyedén.

-És most mit akarsz? – kérdeztem ismét növekvő pulzussal.

-Téged. És az életet melletted – pislogott lassan rám.

-Amiben gyerek is szerepel – mosolyodtam el szívből.

-Inkább… gyerekek – húzta óvatos mosolyra ajkait – mindketten tudjuk, hogy mennyire jó, ha van testvér.

-Kims – ráncoltam homlokom, kissé meghatottan, arról beszélt, azt mondta ki, amire én magam is vágytam. Mindennél jobban.

-Ana – sóhajtott fel, összevonta szemöldökét – de előbb le kell rendeznünk ezt a Sebastianos dolgot. Feszült vagy miatta. Rossz látni, hogy valamilyen szintem még mindig őrlődsz kettőnk közt.

-Elszakított tőled, és bár nagyon szeretem őt, ez olyan fájdalmat okozott, amit nem tudok egykönnyen elfeledni. És talán soha nem is fogom teljesen. Így tőled sem várhatom, hogy azonnal megbocsáss neki. Azt hiszem, innentől már csak az idő segíthet ezen a kapcsolaton… idő kell, hogy megbocsássak – halkul suttogássá hangom – hiába akarom, de, egyszerűen ha behunyom a szemem még midig érzem azt a sivárságot, amit a nélküled töltött idő okozott.

-Ez az, ami gátol engem is – mormogta, majd felállt, s felém nyúlt – gyere Anám.

Ahogy megfogtam kezeit, lendületesen magához húzott, egyenesen izmos mellkasának ütköztem, rögtön körém fonta karjait, jó érzéssel simultam ölelésébe – soha többé nem hagylak el. Pár pillanatig kiélveztem az ölelés, s szavai keltette kellemes érzést, majd meghatározhatatlan színű szemeibe néztem.

-Kims… akkor most mi… - kezdtem bizonytalanul, hogy kérdezze meg az ember, hogy most gyereket csinálunk akkor?

-Most rögtön álljunk neki a gyerek projektnek? – vigyorodott el.

-Fogamzásgátlót szedek, szóval kell egy kis idő – figyelmeztettem – szerintem orvoshoz sem ártana elmennem, mivel abba hagynám. Amúgy is közeledik az éves vizsgálat időpontja.

-Ana?

-Hm?

-Nem szeretnél előbb hozzám jönni? – kérdezte felvont szemöldök, s hatalmas vigyor mellett.

-Tessék? – meredtem rá.

-Ana – folytatta lágyabb hangon, s kissé el is lépett tőlem – annyira természetes az, hogy mellettem vagy. Úgy gondoltam, hogy soha többet házasság, de… ez annyira más. Lehet sablonos, főleg tőlem, de igaz. Akarom, hogy hozzám tartozz. Minden értelemben.

-Most a kezem akarod megkérni? – méregettem tovább.

-Ööö, nincs gyűrű – nevette el magát – és elég… hát gondolom nem ilyen melegítőgatyás – utalt laza öltözékünkre – lánykérést képzeltél el.

-Nekem az a fontos, amit mondtál, és hogy valóban ezt érzed – mosolyodtam el.

-Akkor… igen – vigyorgott még szélesebben – Ana, hozzám jönnél feleségül?

-Igen – nevettem el magam. Szorosan magához ölelt és forró csókot lehelt ajkaimra, szabályosan beleszédültem nyelvének édes játékába.

-Figyelj kicsim – cirógatta meg arcom – ugye nem akarsz rögtön az oltárhoz rohanni?

-Nem – ingattam fejem – igazából szerintem egy hosszú jegyesség lenne a legjobb számunkra. Mármint nem évek, de… legalább fél, egy év… - puhatolóztam óvatosan.

-Ilyesmire gondolok én is – helyeselt – a gyűrt meg majd együtt kiválasztjuk, ha már nem meglepetés számodra.

-És azt mikor kapom meg? – jött elő női énem.

-Öhm… Olaszország?

-De csak ha akarod – pislogtam szépen.

-Különben nem mondtam volna butuskám – nyomott puszit orromra, elvéve szava kicsiny élét.

-Szeretlek Kimi – néztem ismét gyönyörű szemeibe, különös érzettel a történtek után.

-Én is szeretlek – húzta végig hüvelykujját ajkamon, majd meg is csókolt – szeretkezni akarok veled…

Kimi egy szál törölközőben lépett ki a fürdőből, automatikusan végigfutattam tekintettem testén. Mellkasán még néhány kósza csepp folyt le, mi hajából indult, még inkább kívánatossá téve az amúgy is mesteri testet.

-Úgy látom, tetszik, amit látsz – mormogta elégedett vigyor mellett, szemembe nézve húzta meg a törölközőt, mi lábai elé hullva fedte fel mezítelenségét.

-Üüümm… nem rossz – nyeltem egyet a látványra.

-Picim, folyik a nyálad… – nevetett fel rekedtes hangon.

-Nem úgy érzem – vontam fel szemöldököm, s kecsesen elfeküdtem, csupán bugyi, s egy selyem hálóing volt rajtam, tökéletesen tudtam, hogy ez elég nagy csábítás neki. Lassan végig simítottam csípőcsontom felett, a bugyim vonalánál, elégedetten figyeltem, ahogy követi mozdulatom – mmm – nyújtózkodtam hanyatt fekve, megfeszítve izmaim, neki sem kellett több, máris hasamon éreztem kezét, vigyorogva ereszkedett mellém.

-Azt hiszem, akarsz valamit… - mormogta.

-Micsodát? – pillogtam ártatlanul.

-A farkamat mondjuk – morogta nyakhajlatomba már.

-Nem is tudom ki támad le kit –incselkedtem vigyorogva.

-Nem is tudom ki hergelt kit – nézett rám azzal az igazán szexi pillantásával, miközben keze ölembe siklott. Elégedett torokhang hagyta el ajkait reakciómtól – na, ugye…!

Ő már Lotusos cuccban lépett vissza hozzám egy csókra, vigyorogva köszönt el tőlem, én magam is igen csak jókedvűen heverésztem az ágyon. Eléggé… heves szeretkezés után életem férijával… mi is lehetne ennél tökéletesebb állapot? Volt még bő két órám, hogy a pályára érjek, így nyugodt tempóban fürödtem le. Rendeltem reggelit, s míg vártam megszárítottam a hajam, direkt kicsit göndörre hagyva, tudtam, hogy Kimi jobban szereti a buja hullámokat, mint a szög egyenes hajat.

Mire beértem a holmeba az első szabadedzés már javában folyt. Egyik autónk sem volt a garázsban, így gépemet magamhoz véve kisétáltam az Ascari sikánhoz pár képet készíteni a mezőnyről. Teljesen belemerültem a fotózásba, imádtam, hogy kedvenc hobbim egyben a hivatásom is. A két edzés között pár percre találkoztam Kimivel, a következő bemutató tervezetén dolgoztam ugyanis. Délután Kimi hatodik lett, ami végül is nem számított különösen rossz helynek, de ő kicsit panaszkodott a tapadás hiányára, ami rögtön más fénybe helyezte ezt az eredményt.

-Mikor végzel? – lépett mögém Kimi, a pihenőjében dolgoztam a laptopomon.

-Pár perc, csak még ezt elküldöm – pillantottam fel rá, hozzám hajolt egy könnyed csókra – te?

-Kész vagyok – vigyorodott el – elintéztettem Stephannal, hogy ne kelljen mennem semerre.

-Cseles – mosolyodtam el, majd ajkamba haraptam – mi lenne, ha visszamennénk a hotelbe, és ki se dugnánk az orrunkat reggelig? Mondjuk végig bennem lehetnél… – pillantottam csábosan rá.

-Hatással volt rád a reggel bébi? – nevetgélt elégedetten – hosszan szeretkezni veled… mmm, nagyon csábító! De nekem más ötletem van.

-Mi? – hökkentem meg, nemet mond arra, hogy egész délután rosszalkodjunk? ???

-Elmehetnénk gyűrűt venni – döntötte enyhén oldalra fejét, pislogás nélkül néztem szép szemibe.

-Komolyan? – sóhajtottam teljesen letaglózottan, édes érzés teltette el minden porcikámat, halványan bólintott – menjünk! – vigyorodtam el. Kettő pillanata alatt totál felvillanyozódtam, hiszen az eljegyzési gyűrűt készültünk választani. Valahogy még nem fogtam fel, hogy túl vagyunk egy lánykésen! Talán, mert annyira a nem megszokott módon történt? De mégis megvolt a maga szépsége és romantikája… és majd ha az ujjamra kerül a gyűrű…

Az exkluzív üzlet, melybe mentünk csak előzetes egyeztetés alapján fogadott vendégeket. Mikor besétáltunk egy kedvesnek tűnő hölgy ezer wattos mosollyal köszöntött minket, egészen addig a pillanatig, míg ki nem derült, hogy nem időpontra érkeztünk.

-Kérem, értsék meg, ide csupán előjegyzés alapján lehet jönni! – pattogott.

-Nyilván lehet kivételt tenni – vette elő magabiztos vigyorát Kimi, mindketten tudtuk, hogy abban a pillanatban, amit kimondja a nevét minden ajtó kitárul előtte.

-Nem, nem lehet! – folytatta feszülten, nyilvánvalóan nem ismerte fel ki is áll előtte – egyeztessenek időpontot, aztán jöjjenek vissza! De a következő három hónapban nincs szabad hely – szúrta oda fontoskodva. Ebben a pillanatban jött ki egy halványrózsaszín inget viselő Gucci öltönyös férfi, névtáblájából kiderült az üzletvezető, aki szó szerint eltátotta száját.

-Ááá, bon giorno Mr. Räikkönen – lépdelt felénk hatalmas mosollyal – nem is tudtam, hogy ma ilyen fontos személy érkezik hozzánk – pillantott szúrósan az alkalmazottra.

-De….de…a… nincs időpont…

-Mr Räikkönenre mindig van idő – préselte ki szavait, majd ismét ránk irányította figyelmét – miben lehetek segítségükre?

-Eljegyzési gyűrűt szeretnénk vásárolni – közölte kegyesen.

-Milyen típusra gondoltak? – mutatott az egyik pult felé, ahol vagy millió ékszer pihent. Hogy fogok én ebből választani? Jószerével nem is figyeltem a férfi duruzsolására, csupán a gyűrűkre – esetleg valami elképzelés Miss Grey?

-Nos – kaptam fel fejem, honnan tudja a nevem, be sem mutatkoztam? – nem szeretnék túl… csicsásat…

Már vagy negyven perce válogattunk, felpróbáltam kövest, nem kövest, sok kövest, kevés kövest, díszítettet, szolidat, különböző aranyakat, és bár mindegyik nagyon szép volt, egyiket sem éreztem az igazinak, az enyémnek.

-Egy pillanat Miss Grey – pillantott rám az ékszerekről – úgy érzem, rájöttem mit is eres pontosan… Egy kék bársonnyal borított dobozkát hozott ki, melyet lassan nyitott fel előttünk – íme, a legújabb darabunk.

-Kimi! – nyögtem fel a gyűrű láttán –ez… gyönyörű – nyúltam felé automatikusan. Abban a pillanatban, ahogy felhúztam tudtam, hogy ez az a gyűrű. Az én eljegyzési gyűrűm!

Valami hipnotikus erővel bírhatott az az ékszer, mert mire igazán felocsúdtam a finn autójában ültünk a szálloda felé tartva. A gyűrűm Kiminél volt még, bár kissé nehezen húztam le az ujjamról… de annyira szépen kért rá, képtelen voltam ellenállni neki. Tudtam, hogy nem fog 100 gyertyát gyújtva romantikus monológ után eljegyzést tartani, de abban is biztos voltam, hogy meg akarja adni a módját…

Nem is tévedtem, a szobánkba érve szinte azonnal karjaiba vont, és szenvedélyesen megcsókolt. Annyira könnyed és simogató volt, miközben mégis forralta vérem. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, testünk teljesen összepréselődött, simogató mozdulatai egyre inkább bontogatták bennem a vágy édes virágát. Felnyögve simultam még inkább karjaiba, szabályosan úgy éreztem, hogy egy spirálban repülök felfelé a vágyódás szárnyain.

-An… - húzódott el zihálva, biztosan tudtam, hogy ő is érzi ezt a mély, ösztönös vibrálást köztünk, mi most még erősebb volt, mint eddig bármikor. Ellépet tőlem,  kezei közé fogta a kicsiny dobozt, a szívem a torkomban dobogott. Tudtam mi fog következni, mégis annyira megremegtem, hogy arra még Kimi is felfigyelt.

-Hozzám jössz feleségül Ana? – kérdezett rá ismét, halk, rekedtes hangon, minden sallang nélkül.

-Igen – leheltem izgatottan. Bármilyen plusz szó csak felesleg lett volna. Egyszer már elmondta miért akarja, hogy az övé legyek, és most, ebben a meghitt, vággyal, szerelemmel teli izzó pillanatban nem volt szükség szónoklatra, vagy a szerelmünket kifejező ódákra. Letisztult, mély és szenvedélyes volt, épp, mint a kapcsolatunk. Határozottan mégis könnyedén húzta ujjamra a kiválasztott gyűrűt. Most, hogy ő tette meg, az egész testem belebizsergett, most éreztem igazán: ez a férfi az enyém.

Mosolyogva pillantottam fel meghatározhatatlan színű szemeibe, mik gyengédséget tükröztek felém, biztosítva arról, hogy tökéletes döntést hoztam. Ismét birtokba vette ajkaimat, ezúttal is forró szenvedéllyel, de mégis másképp, mint ez előbb.

Csukott szemekkel feküdtem, ő mellettem támaszkodott könyökén, teste enyémhez simult, apró csókokkal halmozta el bőröm. Mikor abbahagyta kinyitottam szemeimet, felpillantva ragyogó zöld szempárral találtam szemben magam.

-Ez nagyon szenvedélyes volt – mosolyodtam el lustán.

-Valóban – bólintott, mosolyát nem tudta és nem is akarta elrejteni – mmm Ana…

-Annyira gyönyörű ez a gyűrű – emeltem magam elé kezem, majd rá pillantottam, elégedett vigyor terült el arcán- Kims, kinek mikor mondjuk el?

-Hm…nem akarom, hogy mindenki megtudja, bár ez elkerülhetetlen – ráncolta homlokát, én pedig máris megbántam, hogy feltettem ezt a kérdést – nem hiányzik, hogy megint címlapon virítson az életünk!

-Kimi én… - kezdtem volna, nem akartam elrontani a hangulatot, de nemes egyszerűséggel megcsókolt.

-Semmi baj – sóhajtotta, mintha csak hallaná gondolataim -  a családjaink alap, meg akinek akarjuk – vont vállat könnyedén – elvégre rólunk szól.

-Azt hiszem, anya sírni fog – nevettem el magam.

-Ebben biztos vagyok – vigyorodott el ő is – Ana… amúgy egy kicsit tartottam attól, hogy korainak tartod ezt a lépést.

-Tudod, így hogy az elmúlt években gyakorlatilag mindent megosztottunk egymással, csak akkor még barát szinten, ha voltunk valaha is csak barátok… - vigyorodtam el.

-Atya ég Ana, elképesztően szexinek és szépnek találtalak már a legelső alkalommal – nyögött fel jókedvűen – de ugyanakkor meg ott volt, hogy Seba rokona vagy, aztán meg olyan… bensőséges lett a kapcsolatunk, nem akartam elrontani a dolgokat…

-Szóval akkor nem voltunk csak barátok?

-Nézd, én mindig is vonzódtam hozzád. És – vigyorodott el – amióta tudom, hogy milyen finom is vagy – gördült felém, s combjával széjjelebb tolta lábaim – még inkább akarlak.

-Szex függő – kacagtam.

-Mondja ezt az, aki egész délután szexelni akart – vonta fel csábosan szemöldökét – amúgy meg inkább… Ana függő.

-Micsoda mázlista…… vagy te – kuncogtam tovább.

-Elnézem a pimaszságod – ír le lassú kört csípőjével, minek hatására bent akadt levegőm – mivel a … menyasszonyom vagy – folytatta susogó hangon, hajába túrva húztam magamhoz egy csókért.

-A tiéd – nyögtem fel.

-Az enyém – ismételt, s egy mozdulattal birtokba vette testem – fáj? – kérdezte gyengéden, nyögésemre reagálva, megingattam fejem, így ismét mozogni kezdett, mindkettőnket űzve a mennyei boldogság kapujába…

Sziasztok!

Bocsánat, hogy elcsúsztam a résszel, de egy Burn rendezvényen voltam :P :D

Na, remélem ez olyan, amire nem számítottatok :D Ana akar gyereket, csak később, először a Sebivel való viszonyát akarja rendezni. Ilyen, és ehhez hasonló komikat írtatok, én pedig direkt nem így folytattam :D Remélem, nem baj : D :P

A folytatás pedig… majd meglátjátok….. :P

Köszönöm a kommenteket ismét! :) Várom mi a véleményetek erről a részről!

Ne feledjétek, most utazom, így nem kell megijedni, hogy nem lesz rész. Nemsoká hozom a következő részeket, akinek Liina-sztori-hiánya lesz, olvasson vissza pár részt :P :)

Még egyszer  jó szurkolást mindenkinek, akár kint lesz a pályán, akár otthon! :)

Puszi

L.