IceWorld - Negyvenegy

Kimi negyedik helyre kvalifikálta magát, de az utólagos büntetések miatt végül harmadik helyről indulhatott. Úgy gondoltam ezt a jó rajthelyezés megérdemel egy kis extra bónuszt, így megnéztem a hotel honlapját, volt egy elképzelésem ugyan is, de ahhoz hogy megvalósítsam segítség kellett. Nagyíjából meg is találtam azt a „ programot”, amire szükségem volt, így fel is hívtam a szállodát és elintéztem a foglalásokat. Előre vigyorogtam, ez biztos elnyeri a férjem tetszését…

-Gyere – szóltam, a kopogás után, Sol és Nitta együttjöttek be – igen lányok?

-Elmegyünk kávézni, jössz velünk?

-Persze – mosolyodtam el, imádtam kávézni.

-Tudjuk, hogy kávéfüggő vagy – nevetett Nitta.

-Egy kicsit csak – vontam vállat – de mivel rengeteg tejjel iszom, a napi három-néggyel sem viszem túlzásba. A paddock kávézójába sétáltunk át, valahogy nem lepett meg, hogy a pilóták nagy része ott lébecolt, a kötelező körökön már túl voltak.

-Pont jókor jöttél – mosolyodott el Britta.

-Miért? – kérdeztem rá, miközben Kimi az ölébe húzott.

-Azt kérdeztem az uradtól – biccentett a férjem felé - hogy milyen ruhád volt az esküvőtökön, de nem tudta megmondani. Pontosabban azt mondta, hogy idézem, fehér. Mondom neki, bővebben? Erre ő: hát…  nagyon fehér. Káprázatos volt benne, ezt biztosan tudom, ööö ennyi…

-Végül is fehér volt – kacagtam – édes vagy – pusziltam meg Kimi arcát - Pnina Tornai ruha volt különben.

-A legnagyobb név – bólintott Britta – imádom a ruháit.

-Én is – helyeseltem.

-Fogalmam sincs, kiről beszélnek – vont vállat Kimi sóhaj mellett, mikor Seb kérdőn pillantott rá.

-Megadom a tanácsadóm számát, ha gondolod. Nekem is sokat segített, olyan ízig-vérig menyasszonyokra specializálódott nő.

-Ő kell nekem akkor – nevetett.

-De most mennünk kell – vettem magamhoz a kávémat – egyesekkel ellentétben mi nem érünk rá – vigyorogtam Kimire.

-ÉN sem érek rá – vonta fel szemöldökét, majd tenyerét arcomra csúsztatva megcsókolt – ne szemtelenkedj az uraddal! – mormogta, arca annyira közel volt hozzám, hogy az orrunk szinte összeért, így gyönyörű szemei ismét elkápráztattak. Az egész csak egy pillanat műve volt, mert a következő légvételre már ismét hátra dőlve ült, de mégis mennyi érzelem volt benne!

-Tudod mit birok nagyon bennetek? – fordult felém Nitta út közben – házasok vagytok, de mégsem nyálaskodtok egész nap, mint egyesek – biccentett az épület felé, ami előtt elhaladtunk, meg sem lepődtem, hogy a Ferrari homejánál teszi mindezt…

-Pedig nekem is kéne 17986 közös képet felraknom a netre, nem? – vigyorogtam.

-Jaj ebben egy vödörnyi cinizmus is akadt – kuncogott.

-Tudod, nekem is van twitterem, és több képet is feltettem, amin Kimivel vagyunk, de nem kattintgatok minden percünkről képet.

-Kimster díjazná, nem? – heherészett Sol.

-Ja a harmadik után kidobná az ablakon a gépet, nem igazán van oda ezekért a dolgokért, azt sem kedveli túlzottan, hogy én használom a közösségi oldalakat.

-Illetve a sajtósod – pislogott rám, helyeslően bólogattam, tényleg ő használta – mi volt az a plusz programos szöveg?

-Semmi nem lesz – somolyogtam – csak kellett az alibi Kimi előtt. Meglepetésem van számára, de kell még egy kis idő.

-Ejnye, becsapod a férjuradat?

-Hidd el nekem, el fogja nézni – sóhajtottam elégedetten.

Kimi még a pályán volt, én már a hotelben sminkeltem magam. Mivel Markkal edzett tudtam, hogy ő is összekészülve érkezik vissza a szobánkba, így a nagy tükörre írtam egy üzenetet a szemceruzámmal

Gyere a Passion’s Islandhoz…

P.s.: elfelejtettem valamit felvenni…

Mrs. Räikkönen

Egy pici szívet még rajzoltam hozzá, és mint egy véletlen a kanapén hagytam a szexi kis fehérneműt, amit még Kimi választott, majd lementem a lefoglalt helységbe. Beledugtam a kezem a medencébe, kellemes meleg volt a víz, halvány led lámpák világítottak, s pár gyertya is romantikus félhomályt idézett elő. Az asztalon minden fogást megtaláltam abból, amit kértem, csentem is egy falatot a tekercsből, kóstolás gyanánt. Nem sokkal később nyílt az ajtó, Kimi lépett be, az arcán lévő kaján vigyor szép lassan olvadt kedves mosollyá, ahogy összerakta a képet.

-Remek nászútra vittél – pillantottam rá szépen – amit egy kicsit feleleveníthetnénk… - tártam szét karjaim, a kivilágított medence, a hawaii ételek, a félhomály, mind, mind annak a hétnek az ihletésére állt össze.

-Imádlak -  csúsztatta kezét derekamra, ajkaink szenvedélyes módon simultak egymásra. Emelkedett légvétel mellett néztünk egymásra, mikor nagy nehezen elvállt tőlem – rohadt nagy mázlisat vagyok miattad – nézett le rám azokkal a gyönyörű szemeivel, írisze melegséget tükrözött. Szorosan mellettem ült, miközben nekiláttunk a vacsorának, pár falatot ő maga adott a számba, mikor az egyiket bekaptam belecsókolt nyakamba, lehunytam szemem az érzetre.

-Kegyetlenül kívánlak – mormogta, miközben orrát végighúzta bőrömön, forró lehelete bizsergést váltott ki belőlem. Valóban nagyon… szenvedélyes, erotikus volt, ahogy végigsimított combomon, vágyón pillantott dekoltázsomra, vagy épp ingerkedő csókokkal halmozott el. Fülledt erotikával telt meg a levegő, ugyanis mindketten tisztában voltunk azzal, hogy egy eszelős szeretkezéssel fogjuk megkoronázni ezt a remek estét, és a tudat, hogy erre még várnunk kell, csak jobban szította a tüzet.

-Medence? – susogta, keze már vékony felsőm alatt barangolt.

-Igen – sóhajtottam fel remegő hangon, nagy hatással volt rám ez a fülledt hangulat. Éreztem, és láttam is, hogy ő épp annyira van beindulva, mint én, és ettől valódi csábos feleségnek éreztem magam. Könnyed, de lassú mozdulatokkal kezdett megszabadítani kevéske ruhámtól.

-Szóval… valamit elfelejtettél? – mormogta nyakhajlatomba, de mikor szoknyám alá siklott keze, a szemembe nézett – hmmm… szeretem, ha feledékeny vagy – szívta be élesen a levegőt az érzetre, remegve kapaszkodtam felkarjába.

-Kims… - pillantottam vágyón rá.

-Ó nem nem – ingatta fejét, ajkain megjelent az a lassú szexi mosoly, amit minden egyes alkalommal felvett, akár vadul egymásnak estünk, akár lassan kényeztettük a másikat – lassan, és hosszan… kényeztetni akarlak…

Elállt a légvételem a bársonyos hangtól.  A medence egyenletesen lejtett, körben a víz alatt ülésre alkalmas szegélyek voltak kialakítva, így nem is volt kérdés, hogy pár perces lebegés után ott foglaltunk helyet. Könnyedén simogatott, gyakorlatilag mindenhol, miközben mohó csókokban találtunk egymásra…

Nagyon nehezen szakadtunk el a medencétől aztán, rengeteg sóhaj, ölelés, és annál is több érzéki pillanat után puha köntösbe bújva helyezkedtünk a kényelmes pihenő ágyra.

-Ez elképesztően jó volt – sóhajtott fel, karjaiban feküdni a leg tökéletesebb tevékenység volt a világon. Pontosabban majdnem a leg jobb…

-Ühümm – bólogattam elégedetten – nagyon hasonló érzetem van, mint a nászutunkon.

-Ó igen – kulcsolta ujjait enyémek közé, arcán hatalmas vigyor ült – épp olyan kis vadmacska voltál, mint ott.

-Kihozod azt az énem – sütöttem le szemeimet.

-Liinám – emelte meg fejemet államnál – én nagyon szeretem azt az éned, és, hogy én, csak én váltom ki.

Mellkasára hajtottam fejem és kiélveztem ezeket az intim pillanatokat. Igyekeztem elraktározni őket elmémben, hiszen egy fantasztikus férfi mellett élhettem…

***

Vasárnap levakarhatatlan vigyorral ültem be az értekezletre. Akartam, tényleg próbálkoztam is, de egyszerűen nem tudtam nem rózsaszínben látni a világot. Csodás estét töltöttem el a férjemmel, aki ráadásul igen csak nagy eséllyel pályázik dobogóra… szép volt az élet, és úgy éreztem ezt semmi sem ronthatja el…

-Nagyon vigyázz magadra – vontam össze szemöldököm, már overálban állt előttem – kérlek.

-Mindig – csókolt szájon, majd elindult ki, de az ajtóból visszafordult felém – Lini, szeretlek.

-Én is bajnok – mosolyodtam el, a leg váratlanabb pillanatokban tudta mondani. Pár percig maradtam még a Kimi illatú helységben, majd kószáló gondolataimmal együtt a garázs felé vettem az irányt. A rajtra várva emlékeim között kutattam, a kedvenc spa-i versenyem után…

2004 SPA

 A tízedik hely közel sem nevezhető ideális helynek. Habár, ha a tízedik helyen szombaton állsz, még nincs minden veszve…

-Min gondolkodsz Räikko? – ültem mellé az ágyra, törökülésbe helyezkedve.

-Szar volt az időmérő – fintorodott el.

-A pontokat holnap osztják – hajtottam fejem a vállára – szóval ne keseredj el.

-Örülök, hogy itt vagy – tette kezét térdemre.

-Én is – feleltem. Sohasem gondoltam, hogy tudok mellette barátként ülni. És íme, mégis működött. Hosszantartó szerelemmel teli kapcsolat után most úgy ültünk egymás mellett, mint két jó barát, akiket mély szeretet köt össze…

-Lini?

-Hm?

-Itt alszol? – fordította el fejét, így én is felemeltem enyémet.

-Igen – feleltem gondolkodás nélkül, mosoly jelent meg az arcán, így igyekeztem elnyomni a feltörekvő érzést, ami bennem feszült, hogy elhamarkodottan válaszoltam neki…

Lefürödve feküdtem az ágyban, mikor Kimi megjelent előttem, egy szál alsógatyában. Tusfürdőjének friss illata kitódult a fürdőből, haja még nedves volt, tincsei szexin kócos állapotban hullottak homlokára. Befeküdt mellém, a takarót, ahogy szokta is könnyedén magára ejtette, nagyjából csípő tájékon. A tv-ben ment valami, de… nem igazán voltam képben a műsort illetőleg.

-Nem vagy álmos? – fordult felém, könyökén megtámaszkodva.

-Nem igazán – ráztam meg fejem, egyik tincsem kicsusszant, ő automatikusan nyúlt, s eltűrte fülem mögé. Tekintete szinte szikrákat szórt engem pedig elkapott a jól ismert vágy, kívánalom iránta… Hosszan nézett a szemembe, és mielőtt megszakíthattam volna a mágikus kontaktust, cserkésző párduc módjára fölém kerekedett, s ajkait enyémekre tapasztotta. Egy pillanat alatt árasztott el az adrenalinos vér, szívem kettőzött sebességű dobbanásokkal jutatta el minden sejtemhez. Hajába túrva vontam még közelebb magamhoz, és innentől nem volt más, csak az elfúló érzékiség…

-Annyira hiányoztál – nézett le rám, még zihált az édes élvezettől, még birtokolta testem, még szárnyaltam a mámorban –az intimitás veled…

-Nekem is – hunytam le szemeim somolyogva – úgy ismersz, mint senki más, és… ez meg is látszik…aaaz ágyban…

-Elpirultál – kuncorászott, s gyengéden szájon csókolt – ó Linám, ez így tökéletes, miért rontottuk el? Nem csak ez, az intimitás, a szex hiányzik, hanem te, a lényed, mindened…

-Kimi – ejtettem ki nevét halkan – én… tudod, hogy találkozgatok valakivel…

-Liina, konkrétan tövig vagyok benned – vonta fel szemöldökét – innen nem így tűnik, hogy komoly lenne az ügy…én akarok veled lenni!

-Ezt én is akarom – emeltem meg fejem egy csókért.

2005 SPA

-Ne, ne, ne – nevettem hangosan – be fogok pisilniiiiii.

-Mit hablatyolsz Laine? He? Nem hallom – csikizett tovább lendületesen Kimi.

-KIMI NEEEEEE- dobáltam magam a nevetés keltette hatásoktól.

-Mit tudsz felajánlani azért, hogy ne fojtassam? – nyomta kezeimet fölém, lihegve néztem fel rá, lábát átvette enyémeken így lejesen le tudott fogni.

-Hmmm, mondjuk egy… nagy adag fagyi?

-Mi van Laine, csak ennyire futja? – vonta fel szemöldökét gonosz vigyor mellett.

-Finlandia? – méregettem, megcsóválta fejét.

-Nem, nem… másra vágyom…

-És pedig? – kérdeztem vissza kacéran.

-Tudod te azt nagyon jól – eresztette el egyik kezem, s arcomra helyezve megcsókolt. Egy éve játszottuk ezt a… kapcsolatszerűt, ami nemes egyszerűséggel arról szólt, hogy amikor lehetőségünk és kedvünk volt ágyba bújtunk, a normál baráti (?) viszonyunk mellett. Jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy a barátnője pár utcával arrébb szórakozik….

2007 SPA

-Gratulálok Kims! – ugrottam nyakába miután végre hozzánk tudott ténferegni.

-Kösz bébi – szorított magához – este megünnepeljük – kacsintott rám – minden értelemben…

Megforgattam szemem, és hagytam, hogy elengedjen, elvégre a család is gratulálni akart neki…

2008 SPA

Sírva rogytam le az öltözőjében. Az eső dühödten csapkodta az ablakot, én pedig indulatosan a falhoz vágtam az első dolgot, ami a kezembe akadt. Ott vibrált körülöttem a tudat, hogy ő most mennyire csalódott lesz. Nyerni akart, és végig vezetett is… kivéve az utolsó másfél kört. Csurom vizesen nyitott be a szobába, tekintet a várt módon sötét volt. Némán lépett felém, én pedig nem akartam mást csak megvigasztalni.

-Ez szar volt – sóhajtott.

-Az.

-Sírtál? – fektette tenyerét arcomra, s hüvelykujjával végigsimított szemem alatt – miért?

-Szerinted? Annyira akartam, hogy nyerj – suttogtam.

-Ó Linám – csúsztatta kezeit nyakamra, s magához vont – majd legközelebb… ennek már lőttek, kár keseregni érte.

-Számonkérem rajtad, a jövő évi trófeát! – mormogtam.

-Ok. Gyere, zuhanyozz velem – fogott kézen, s húzott magával. Ott már semmi gyengédség nem volt…

2009 SPA

-Tessék! – tartotta felém az első helyezettnek járó trófeát vigyorogva.

-Hát igazán köszönöm – vettem el tőle, s indultam is.

-Héé! Hová-hová szépségem? – állt elém keresztbe font karokkal.

-Ezt érti valaki? – sóhajtott fel Toni, s végignézett a társaságon.

-Nem.

-Aaam.

-Én se.

-Most akkor nem adod nekem? – néztem nagy ártatlan szemekkel.

-Persze hogy nem – nevetett – csak megmutatom. Ennyi. Nem ebben egyeztünk meg – mormogta nevetgélős hangon, lehet, hogy megártott neki a benyakalt pezsgő?!

-De én úgy gondoltam, hogy nekem nyered – húztam ki magam.

-Neked nyertem – lépett még közelebb hozzám – csak neked és nekem.

De tekintve, hogy én melóztam érte, engem illet a trófea. Tudod a címem, bármikor rendelkezésedre bocsájtom ezt… is… - tette hozzá kajánabb hangon. Felnyögtem a felvilágosodástól, soha sem leszünk képesek leállni. Úgy látszik nekünk közös sors rendeltetett…?

Visszatérve a jelenbe, már egymást megölelve a srácokkal örömködünk az ismételt dobogónak. Jobban örültem volna, ha Kimi győz… de számomra így is ő maradt örökre Spa királya. Bár ő kicsit fancsali arccal emelte fel a harmadiknak járó díjat, de én mégis vigyorogva tapsoltam. Büszke voltam rá. Szerettem Spát, az érzést, hogy több oknál fogva különleges helyszín lett életünk játékában. És igen, nekünk közös sors rendeltetett…

Sziasztok!

Egy kis pluszt szerettem volna csempészni a részbe, így jöttek az emlékek és a képek(Liina így emlékszik rá).

Az emlékek leírása soha sem mehet egy sablonra, hiszen lehet egy villanásnyi, illatot, érzelmet idéző, vagy akár hosszabb, részletesebb… és szerintem pont ettől jó :)

Várom, ti mit szóltok hozzá! :)

L.