Ten

A szekrényem előtt állva azon gondolkodtam, hogy mit is vigyek magammal az elkövetkezendő két napra. Kimi kitalálta, hogy már péntek délután, ovi, munka után menjünk el hozzájuk, ha már egyszer Jesset is elviszik tesómék, és Luukast is Ramiék.  Két teljes nap Kimivel. Te jó ég! Megcsörrent a mobilom, az ő neve villant fel a kijelzőn.

-Szia! – vettem fel vigyorogva.

-Szia – köszönt kedvesen – mennyi időre van szükséged? Ha kb fél óra múlva indulok, jó lesz?

-Mmm, igen – feleltem egy pillanatnyi gondolkodás után.

-Mi ez a tanácstalanság? – nevetgélt – fogadjuk, azon agyalsz, milyen ruhát hozz…

-Nem teljesen – sóhajtottam mosolyogva – de igen, ez is közre játszott… tudod, nőből vagyok!

-És nem is akármilyenből – jött a hízelgős válasz – amúgy Laura, van medence a nyaralónál, és mivel jó idő van, akár fürödhetünk is, szóval hozz fürdőruhát.

-Jó hogy nem ott derült ki – mormogtam szelíden.

-Lehet meztelenül is fürdeni – nevetett – de ép jókor szóltam.  Ja és nem kell egy kamionnyi cucc..

-Szemtelen! – szisszentem fel.

-Valahogy kiengesztellek, jó? – incselkedett tovább.

-Rendben – feleltem kuncogva – de kérlek ne tarts fel most, tudod, pakolnom kell!

-Oh elnézést – sóhajtott – nemsoká…

-Várlak!

Vigyorogva ingattam meg fejem, szerettem az ilyen incselkedős beszélgetéseket. Végül sikeresen összepakoltam dolgaimat és levittem kis bőröndöm a nappaliba. Épp a garázsban matattam, pontosabban a garázsban álló autómban, amikor meghallottam Kimi autójának hangját.

-Mit csinálsz? – tudakolta, amint belépett.

-Kivettem az irataimat – mutattam fel az okmányaimat tartalmazó tartót.

-Mutasd meg a személyidet – vigyorgott rám – kérlek – fűzt hozzá, s meggyőző pillantással hozzám hajolt egy könnyed csókra.

-Nem.

-Naaa – pislogott a lehető leg ártatlanabb nézése mellett.

-Nem – kuncogtam – borzalmas képeket csinálnak!

-Laura, te nagyon szép vagy, szóval nem kell aggódnod – folytatta hízelgős hangon.

-Ne hízelegj – feleltem.

-Ez az igazság – vont vállat.

-Ha megmutatod a tiédet, én is megmutatom – ajánlottam fel a lehetőséget.

-Na, rólam aztán abszolút borzalmas kép van – fintorgott.

-Látod?! – nevettem arckifejezésén.

-De, hogy lásd, milyen jól lehet velem üzletelni – nagyon szexi mosolyra húzta ajkát – legyen, megnézheted – fejezte be drámai hangon.

-Olyan bolond tudsz lenni – csúszott ki számon a gondolat, valóban nagyon vicces karakter is tudott lenni.

-Megint szemtelenkedik – emelte égnek tekintetét.

- Dehogy – kuncogtam – mennyi idő alatt érünk oda?

-Kb egy óra – felelte, miközben bementünk a házba – látom, sikeresen összepakoltál… - nézett bőröndömre – indulhatunk?

-Persze – pakoltam be kistáskámba.

-Majd be kéne ugranunk a boltba, nem sok minden van a nyaralóban – emelte fel bőröndöm.

-Este főzhetünk is – mosolyodtam el, míg bezártam az ajtót – valami egyszerűt.

-Mmm lazacos spagetti – nyögött fel – meg ne kérdezd hogy jutott eszembe, de azt úgy megenném. Mit szólsz?

-Jól hangzik – bólintottam – én is szeretem.

-Akkor a vacsi kérdés megoldva.

Abban a pillanatban, ahogy beültem az autóba, szívem meglódult, hivatalosan is kezdetét vette a hétvége. Tisztában voltam azzal, hogy mindenképp sorsdöntő lesz, akármi történik is. Két nap kettesben vele…annak a tudatában, hogy senki nem zavarhat meg minket, ismerkedhetünk, együtt lehetünk…bolond szívem szárnyalt a gondolattól.

Az út úgy ment el, mintha meg sem történt volna, végig beszélgettünk, igazán remek hangulat uralkodott. Ráadásul teljes mértékben bizonyosságot nyert a múltkori megállapításom, miszerint Kiminek jól áll az autó… az a hanyag elegancia, amivel fogta a kormányt, világos pólója finoman ráfeszült testére, mutatva az izomzatának egy részét, szőkés haja, mi szexisen kócos volt…

-Megérkeztünk – állt meg egy magas kovácsoltvas, elektromos kapu előtt, s kód beírása után szabaddá vált az út előttünk.

-Gyönyörű! – néztem végig a közepes méretű házon, melyet hatalmas lombú fák, s sötétzöld pázsit keretezett, mutatós térkövekkel. Egyszerre volt elegáns, s mégis családias.

-Nagyszülői örökség – felelte.

-Több házad is van itthon? Mármint Finnországban?

-Igen – bólintott, miközben kitárt az ajtót előttem – van pár ingatlanunk, befektetés céljából is jó dolog. Szeretnél valamit inni, vagy lazítani kicsit, mielőtt elmegyünk vásárolni?

-Figyelmes vagy  - néztem rá hálásan – de mehetünk tovább. Mi minden kell?

-Hát… - lépett be a konyhába, a boltíven át – ilyen kész cuccok vannak itthon – nyitotta ki a szekrényt, majd a hűtőt – majd ott meglátjuk mi kell.

-Rendben – nevettem el magam határozatlan arckifejezésén, s hozzá léptem egy puszira – mehetünk.

-Várj csak – húzta szexi mosolyra ajkait, s arcomra fektetve tenyerét megcsókolt. Finoman, rajongva, majd egyre vadabbul vette birtokba ajkam. Úgy éreztem magam, mintha forogna velünk az egész ház, a szorító karok, a szenvedélyesen csapongó nyelvek játéka…a halk morgás, amit hallatott, mind, mind fokozták vágyamat. Nekinyomott a falnak, s úgy faltuk tovább egymást. Egész testét nekem préselte, hajába túrva vontam még közelebb magamhoz. Ez volt az a pillanat, amikor konkrétan elvesztettük a fejünket. Laza terpeszben álltam, végigsimított oldalamon, s fenekemre csúsztatta kezét, miközben levegőhiánnyal küszködve csókolóztunk tovább.

-Ki…mi – nyögtem, ahogy maradék józanságom utolsó szikrái visszahoztak a valóságba – Kimi…

-Nem… akartalak így letámadni – támasztotta homlokát enyémnek, majd elhúzódott, de csak annyira, hogy szemembe nézhessen – ne haragudj…

-Nem bánom – pislogtam rá zavartan, egy cseppet túlhevülten összesimulva álltunk, és hát érezhettem mennyire is kíván…

-Ne légy zavarban – folytatta halk rekedtes hangon, miközben végighúzta ujját ajkamon. Tarkójára simítottam a kezem, és hozzábújtam, ösztönösen biztonságban éreztem magam az erős karok ölelésében. Pár pillanatig így álltunk, majd finoman hátrébb lépett, mosolyától elállt a légvételem.

-Jobb lesz ha megyünk…

Csendben bólintottam, de vigyoromat én sem tudtam eltűntetni az arcomról. És nem is akartam…

Bő egy óra áruházban való téblábolás után ismét a birtokon voltunk. Nagyon imponált nekem, hogy még az ilyen hétköznapi tevékenység közben is remekül éreztem magam vele. A főzésről nem is beszélve. Finom, hűs bort kortyoltunk, miközben a konyha megtelt ínycsiklandó illatokkal, és ízletes ételekkel. Szelíd, csókok, s véletlennek tűnő érintések tömkelegében, milliónyi pillangó verdesett gyomromban. Ezeket az érzéseket pedig nagyon rég nem váltotta ki belőlem férfi…

-Felhívom tesómékat, mielőtt eszünk, kíváncsi vagyok, mit csinál a fiam – pillantottam Kimire.

-Rosszalkodik – vigyorgott rám – Luukas is azt szokta csinálni. A kajának még úgy is kell idő, szerintem zuhanyozzunk le, beszélünk a srácainkkal, és vacsorázhatunk.

-Oké –  bólintottam.

-Itt megvárlak – sóhajtott fel, talán vágyakozva…? Majd egy könnyed puszi után felballagtam az emeletre. Mi lesz még itt?! Először felhívtam Samit, Jesse szinte levegőt is elfelejtett venni, annyira hadarta mi mindent csináltak ma. Mosolyogva hallgattam a fima élménybeszámolóját, és közben rá kellett döbbennem, hogy mennyire szeretnék legalább még egy gyermeket. De hogy lehetséges e? Nem tudhattam. Gyors zuhanyt vettem, majd kiigazítottam sminkem, s egy egyszerű, nyári ruhába bújtam. Elégedetten néztem végig magamon a tükörben, s egy nyugtató légvétel után leindultam. Persze semennyire nem nyugodtam meg…

-Remélem éhes vagy – fordult felém a teraszra vezető ajtóból, farmert és egy könyékig felhajtott inget viselt, friss illata, mi parfümjével keveredett rögtön elárasztott.

-Igen – feleltem.

-Elképesztően szép vagy – folytatta halkabban, mikor elment mögöttem, s egy pillanatra csípőcsontom fölé csúsztatva tenyerét hozzám simult.

-Köszönöm – pillantottam rá egy cseppet zavarba hozottan.

A vacsora? Tökéletes randevú lett belőle. Finom ételt ettünk, amit nem mellesleg együtt készítettünk, miközben mindenről beszéltünk, amit fontosnak tartunk. Ismerkedtünk és hagytuk, hogy az állandó köztünk feszülő vibrálás közelebb hozzon egymáshoz…

-Nem fázol? – simított végig karomon mikor már a kanapén ülve beszélgettünk – hideg a kezed…

-Felmegyek pulcsiért…

-Itt az enyém – húzta le az egyik fotel karfájáról a királykék pulóvert. Ahogy magamra terítettem, egy kissé más, de szintén finom illat kúszott orromba. Te jó ég, milyen finom illata lehet a bőrének…!

-Merre jársz? – karolt át, hát erre most mit mondjak? – fáradt vagy? – kérdezte kicsit csalódottabban.

-Nem – mosolyogtam rá megnyugtatásul. Valamit akartam még mondani neki, de sehogy sem akart eszembe jutni a következő szó. Meghatározhatatlan színű szemeiben egyszerűen elvesztem, annyira közel volt hozzám arca, teste enyémhez ért… vágyón pillantottam ajkaira, mikre halvány mosolyt húzott. Tudta jól, hogy vágyom arra a csókra, az ő csókjára, s szinte azonnal meg is kaphattam. Lassú, tétova, szinte beleegyezést kérő volt. Pillanatok alatt szította fel bennem az eddig is feszítő vágyat, hajába túrva vontam közelebb magamhoz. Talán ez lehetett az a pont, amit ő beleegyezésnek vett, ebben a pillanatban csókja szenvedélyesebb, s mélyebb lett. Óvatosan húzott még inkább magához, s kezei felfedező útra indultam porcikáimon. Nem tudom, hogy meddig ültünk ott összefonódva, de egyszer csak zihálva húzódott el.

-Lau… nagyon kívánlak téged – nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel, mimikája szinte könyörgött a folytatásért –… megértem, ha ez neked gyors… de akkor most álljuk le…

-Én csak nem akarom, hogy azt hidd, ilyen könnyűvérű vagyok – sütöttem le szemeimet szégyenlősen, ezt nem ennyire konkrétan akartam mondani…

-Laura – szólított nevemen, hogy felnézek rá – hónapok óta ismerjük egymást, és hetek óta randizunk. Meg sem fordult a fejemben ilyesmi, mint ahogy az sem, hogy azért hozzalak ide, hogy megkapjalak egy kaland erejéig.

-Tudom, csak… - sóhajtottam, de befejezni már nem mertem. Mi van ha én beléd szerettem, te pedig nem viszonzod…?

-Héé – csúsztatta ujját állam alá – nem akarok semmit elrontani, vagy elsietni. Tudod, hogy nagyon rég voltam nővel, és nem az erotikára célzok most.

-Mellettem is rég volt valaki… - folytattam halkan. Ajkai ismét enyémekre találtak, ezúttal lassú, érzéki csókot adva. Ahogy belenéztem szemeibe aztán, rájöttem, hogy nem fogom tudni megállni, hogy az övé ne legyek. Túlságosan kívántam őt, az érintéseit, csókjait, és ahogy ezeket megkaptam, csak még többet akartam… Halkan felmordult, mikor ismét lecsapott ajkaimra, rekedtes hangja megőrjített, mire felocsúdtam félig fekvő helyzetben kényeztettük egymást.

-Nem muszáj lefeküdnünk most, rögtön – zihálta felizgultan.

-Akarlak – feleltem kapkodó légvétel mellett.

-Én is… - mormogta, s feltornázta magát, magával húzva. Könnyedén elrendezet ölelésében, s térdem alá nyúlva felállt velünk. A lenti hálóba lépett, óvatosan fektetett el az ágyon. Úgy éreztem, hogy szívem kiszakad a helyéről, örülten kalimpált össze vissza, ahogy fölém gördült, s megcsókolt. Végigsimítottam hátán, izmai lassú táncot jártak tenyerem alatt szelíd mozdulataitól.

-Gyönyörű vagy – susogta rekedtes hangon mikor már szinte meztelenül feküdtünk egymás mellett.

-Kimi, én… - néztem rá riadtan, ugyanis valóban rég volt már, mikor…

-Vigyázok rád – mormogta ajkaim közé. Sóhajai, nyögései válaszok voltak az én felhevült érintéseimre. Abban a pillanatban megszűnt létezni a világ, hogy belém hatolt, nem akartam mást, csak azt, hogy ez az édes érzés örökké tartson.

-Mmm, de finom vagy – zihálta, s ujjait enyémek közé csúsztatta. Testünk egy ritmusra mozogva repült a gyönyör felé, és én tudtam, hogy ez sokkal inkább szeretkezés, mintsem szex. Legalábbis részemről…

-Laura – nyökögte nevem – nem… bírom tovább…kicsim…

Utolsó szava visszhangot bennem, mikor ívbefeszült gerincem, s minden sejtem elöntötte a finom élvezet, melybe szinte rögtön követett és remegve hanyatlott teljesen rám. Zihálva, izzadtan, feküdtünk, teljesen egyként, majd rám emelte pillantását, kedves, kielégült mosoly ragyogott arcán. Orrát enyémhez dörzsölte mielőtt megcsókolt volna.

-Fantasztikus volt veled – súgta, majd mellém heveredett.

-Nekem is – feleltem lesütött szemekkel.

-Nagyon vágytam rád – simított ki egy kósza tincset arcomból – és hát elsőre…igen csak összhangban voltunk – felnéztem rá, kaján vigyor terült el arcán, ó ez a lazán szexis Kimi!

-Tagadhatatlanul jók vagyunk együtt – haraptam ajkamba, ő csókkal tüntette el nyomát.

-Majd a sokadik alkalom után térjünk vissza erre a kérdésre – mormogta lustán. Végigsimított hátamon, s nyakam kezdte el kényeztetni édes puszijaival – Laura… én ezt komolyan gondolom veled. Nem kalandra vágyom.

-Ha kalandot akarnék, nem hagytalak volna ott, miután legelőször megcsókoltál…

-Nem hiszek abban, hogy mindent meg kell nevezni, vagy fel kell címkézni. Vágyom rád, és ezt ki is mutatom… próbáljuk meg együtt.

-Ennél többet nem is kérhetek – mosolyogtam rá megkönnyebbülten, semmi mást nem akartam, csak egy esélyt, hogy boldoggá tegyük egymást...

Sziasztok!

Tudom, hogy a héten nem úgy alakultak a részek, mint szoktak, de… megvolt az okom arra, hogy nem írtam, részletekbe nem szeretnék belemenni, remélem, megértitek.

A részről: hivatalosan is kijelenthetjük, hogy valami nagyon elkezdődött. De hogy mi is lesz ez pontosan? Nos, majd kiderül a következő részekből :)

Pár napja eszembe jutott egy ötlet, csak elfelejtettem megosztani veletek, így most pótolom. Szeretnék egy apró felmérést végezni, rajtatok. Mindenki, aki elolvassa ezt a részt, megtenné, hogy ír pár szót? Nem kell oldalalkat (bár a blogoló annak örül a legjobban :D ) sőt, azt sem kérem, hogy eztán mindenki rendszeresen írjon ( bár ez megint olyan dolog, amit szeretünk :P )csak arra lennék kíváncsi, hogy hányan vagyunk aktívak. Még egyszer kérek mindenkit, akár csak egyszer, akár régóta kommentel, akár még nem is írt, hogy most tegyen kivételt. :)

L.