Ötvenkilencedik

Kimi, F1-be való visszatérését követően rettentőn gyorsan teltek a napok, hetek. Mire igazán felfogtuk, hogy ismét a királykategóriában versenyez, már a negyedig futamra készült, Bahreinebe. Aggódtam a különböző belharcok, s politikai nézetekre való visszautalásos tiltakozások miatt. A folyamatosan érkező negatív hírek pedig csak növelték félelmemet, egyszerűen nem éreztem biztonságosnak az, ha egy olyan országba utazik, ahol brutális módon tiltakoznak a versenyzők, a cirkusz ottléte ellen. Eredetileg erre a futamra Riia és én is mentem volna, de végül úgy döntöttünk, hogy egyikünk sem kíséri el Kimit. Pontosabban, Kimi határozta el…

-Fogalmam sincs, hogy milyen helyzetekre érünk oda – sóhajtott fel – és amíg egy kicsit is azt látom, hogy nem biztonságos, nem jöhettek.

-Én meg nyugodtan ücsörögjek itthon, hogy a férjem egy ilyen helyre utazik – néztem fel rá – nem akarod, hogy menjünk, mert aggódsz, de én ne aggódjak? Ez hogy van?

-Kicsim, konkrétan muszáj mennem – guggolt le elém – mondjuk, nem érdekel különösebb módon ez a herce-hurca, már csak a biztonsági emberek miatt sem, de azt nem engedhetem, hogy olyan helyre gyertek, ami nem biztonságos.

-Nem szívesen mennék oda – értettem egyet vele – de téged sem engedlek szívesen…

-Tudom – ült mellém a kanapéra – de nem lesz semmi baj. Láttad, hogy milyen pluszintézkedések léptek érvénybe, szóval… Ráadásul utána itthon leszek egy hetet a spanyol futamra meg jöttök ti is.

-Kedden utazol?

-Igen, a futam után pedig jövök is haza. Valamikor hajnalban érek ide…

-Nem állítom, hogy ébren leszek – simultam hozzá.

-Majd felébresztelek, jó? – emelte meg fejem államnál, hogy meg tudjon csókolni – valahogy így…

-Szeretem az ilyen ébresztőket – pislogtam vágyakozva rá.

-Ó, tudom én azt – húzta hamiskás mosolyra ajkait.

-Aja – szökdécselt hozzánk Riia – kéjek bajackojt!

-Máris – húztam magamhoz egy puszira, majd a konyhába mentem.

-Apuci… - jött a hízelgős hang a kis szőkétől.

-Hm?

-Ajsojj ma vejem? – tudakolta bársonyos hangon Riia.

-Hát persze hercegnőm – válaszolt nevetős hangon a férjem, s ölébe húzta a kislányunkat. Kiszedtem a barackok magját, és felnegyedeltem, tudtam, hogy úgy is csenünk pár falatot, így inkább többet mostam.

-Tessék szivem – ültem vissza melléjük.

-Kösiii – pislogott rám szépen, miközben eltűntette az első falatot.

-Na, mutasd – irányította a következő falatot, amit a törpe fogott a saját szájába Kimi, Ri erre épp úgy felvonta szemöldökét, ahogy a férjem szokta.

-App! Ejém! – jelentette ki.

-Nem adsz apádnak? – vonta fel ő is szemöldökét.

-De – bólintott Riia, és felemelt egy másik darabot a gyümiből – bajack!

-Hát kösz – vigyorodott el Kimi.

-Pocakosék – kuncogtam, mire négy egyformán zöldes tekintet szegeződött rám.

***

-Ááá, Linda Laine Räikkönen, személyesen – állt fel Benjamin nevetve, mikor benyitottam az irodába – de jó újra látni téged!

-Hiányoztam? – nevettem le magam, miközben megöleltük egymást.

-Viccelsz? A legjobb emberem laza két és fél év után ismét munka miatt jön be – mosolygott tovább – persze, hogy örülök. A kis tündért nem hoztad be?

-De. Inez szórakoztatja – feleltem, miközben leültem Bennel szemben.

-Na, akkor gyorsan elmondom, mit tudok ajánlani neked – sóhajtott fel – kíváncsi vagyok már a lánykádra.

-Hallgatlak – somolyodtam el, Rii eddig is mindenkit az ujja köré csavart, most pedig, hogy már szépen kommunikált, és jött ment, még inkább elbűvölte a környezetét.

-Biztos vagy abban, hogy nem jönnél vissza vezetőnek?

-Talán majd egyszer. Most még Riia kicsi, és nem szívesen adnám be bölcsibe, vagy épp dadához. Én akarok vele lenni, amikor felfedezi a világot, és ez úgy nem megy, ha heti öt napot nyolctól ötig itt vagyok, vagy külső munkában esetenként külföldre repkedek.

-Érthető – bólogatott – viszont az újságírói feladatokat otthonról is el tudod látni.

-Pontosan. Mit takar konkrétan ez az újságírói feladat? Azért nem heti hat cikkel akarnék kezdeni.

-A helyzet az, hogy egy új rovatot akarunk indítani, amolyan… rajongó barát beszámolókat a futamokról. Tudod, rengeteg visszajelzést kapunk, miszerint a helyi és országos sportlapok nagyon részrehajlóan, vagy épp… szakszerűtlenül írják le az eseményeket. Nekem egy olyan ember kell, aki képes úgy eladni a profi beszámolót, hogy ne legyen száraz, és idegen kifejezésekkel teli, ugyanakkor kellőképpen legyen bohém, laza, vicces, és mégis szakszerű.

-Jó ötlet – értettem egyet vele.

-Aztán, ha ez bejön, bővítenénk, WRC és WTCC beszámolókkal is, természetesen az igény felmérése után is. Egyelőre azonban csak F1. Heti, kétheti egy, két cikk.

-Ugye tudod, hogy támadni fognak azért, mert egy Räikkönenre bíznád a rovatot? – mosolyodtam el.

-Laine Räikkönenre – nevetett – amúgy meg nem érdekel. Nem véletlenül van kiváló minősítésű diplomád. Ha részrehajló, úgy is szólok érte, de egyik WRC-s beszámolód sem volt az, míg Kimi ott volt. Mit szólsz egy próbaíráshoz? Na, nem mintha kételkednék benned, csak, hogy tetszenek e neked azok a feltételek, amiket pontosan kitaláltunk – nyújtott felém egy mappát – olvasd el, én megnézem a lányodat – állt fel vigyorogva.

Átfutottam a tételeket, lényegében nem sokkal volt több feltétel, min egy normál cikknél, ami érdekességnek minősülhetett talán, az, az volt, hogy pár sorban ki kellett fejteni a személyes véleményemet. Egy normál cikk esetében ugye objektív sorokat kellett összehozni, ez viszont felkeltette az érdeklődésem. A nyitott ajtón beszűrődő hangok mutatták, hogy a kislányom remekül szórakozik a szomszédban.

-Látod itt van anya – tárult ki teljesen az ajtó és az én kis szőkeségem lépdelt be, arca körül vidám loknik ugráltak.

-Aja! – mosolyodott el, hogy végre megtalált.

-Hello drágám – vettem fel, kényelmesen elhelyezkedett karjaimban, és onnan szemlélődött tovább – mit gondolsz, vegyünk egy kis sütit hazafelé?

-Ühümmm – bólogatott – cokiszat! Kéjek inni – pislogott szépen.

-Igazán itt hagyhatnád nekünk – lépett be Inez is – teljesen feldobta a napomat is csacsogó szöszi.

-Nem, nem – ingattam fejem mosolyogva – nem bírok megválni tőle!

-Apuci miko jöö? – tudakolta halkan.

-Még kettőt alszunk – mutattam kicsi kezén két ujjacskát – és haza jön. Reggel, mire felkelsz, már itthon lesz.

-Jóó – kacagott csilingelő hangon, majd elnyomott egy ásítást.

-Ideje mennünk – tettem le, hogy rá tudjam adni a kabit – lassan kidőlsz kicsim. Otthon elolvasom a szerződést és visszaküldöm, rendben?

-Remek – bólintott – írd alá és szkenneld be – kacsintott.

***

Teljes extázisban néztem a futamot. Eleinte csalódott voltam a rajthely miatt, de, miután beszéltem Kimivel, és ő maga úgy látta, hogy jó lesz ez a gumitaktika miatt, én is megnyugodtam. És igaza lett. Második helyen haladt, és bár gyorsabb volt Sebnél, megelőzni nem tudta. Furcsa volt, hogy gyakorlatilag szinte egy családba tartoztak általunk ugye, de ott, akkor teljes mértékben ellenfelek voltak. Pontosabban, nekünk, ’halandóknak’ volt furcsa. Nekik, egy cseppet sem.

Erin ott volt a futamon, Seb hiába kérte, aztán már határozottan mondta, hogy ne menjen, esélye nem volt a húgom ellen. Amit a fejébe vett, véghezvitte. Jelen esetben, hogy ott lesz Bahreineben, ha törik, ha szakad, ha vannak, lázadok, ha nincsenek… Nekem meg lett még egy okom, hogy aggódjak…

Kimi végül második lett, Sebastian mögött, és bár a győzelemnek még jobban örültem volna, így is teljesen boldog és elégedett lehettem. Végre ott volt az a dobogó. És, hát… nem utolsó sorban ismét láthattam a kedvenc momentumomat, amikor belekortyol az édes nedűbe, mielőtt locsolná, mi jelen esetben rózsavíz volt. Jót mosolyogtam a helyzet iróniáján.

-Ajjjjaaa – robogott hozzám a kis szőke- apppppp!

-Igen, ott van apa – vettem magamhoz – meg Sebi bácsi is!

-Miééé? – pislogott rám, majd a tv-re.

-Sebastian nyert, apa pedig második lett.

-Ó! – csücsörített- jööö??

-Holnap reggel, amikor felkelsz itthon lesz igen – pusziltam meg a kis buksit – tudod.

-Jajzolunk? – tudakolta, miután megkapta a kellő információt.

-Persze – kuncogtam – mit szeretnél rajzolni?

-Simbát! – nézett rám huncut tekintettel – meg Kiaját!

-Meg sem lepődöm – engedtem le ölemből, tudtam, hogy a rajz Kiminek fog készülni.

Riia már kidőlt, mikor Kimi hívott, furcsálltam is, hogy nem jelentkezett még, csak egy sms-el.

-Pár óra… - sóhajtott fel.

-Várunk – helyezkedtem el az ágyon – hűtöttem be egy üveg pezsgőt.

-Helyes – nevetgélt – nem finom ez a rózsavíz…

-Szegénykém – kuncogtam – örülök, hogy hazafelé jössz. El onnan.

-Lényegében nem volt semmi gáz már, ne izgulj.

-Mikorra vagy várható Kims?

-Elvileg háromra ér be a gép, de már késleltetett indulás van…

-Mert?

-Mára gépen kéne lennem – sóhajtott – de nem sokat tudok tenni ellene, plusz ellenőrzések vannak, tudod. Te ágyban vagy már?

-Aham – mosolyodtam el – teljesen meztelenül…

-MICSODA???

-Vicceltem – nevettem – a vékony, popsiigérő, áttetsző hálóing van rajtam…

-Uhm, bébi, ne játssz velem – morogta szexi hangon – hat napja nem voltam veled… konkrétan ettől a fantaziálástól merevedésem lesz.

-Akkor ne fantáziálj – gonoszkodtam.

-Édesem, miután csábos hangon közlöd velem, hogy alig van rajtad valami, és abban az ágyban fekszel, ahol eszelőseket szoktunk szeretkezni, nem tudok nem rád gondolni – vázolta fel kajánkodva.

-Upsz – kuncogtam – de tipikus férfi vagy drágám!

-Te pedig rettentően szemtelen – mormogta – azt hiszem, amint haza értem, az lesz az első dolgom, hogy… móresre tanítsalak!

-Mmm, elfenekelsz? – húztam tovább előtte a mézesmadzagot.

-Meglehet – felelte sötét-szexi hangon – majd még kitalálom a megfelelő büntetést számodra.

-Most még inkább várlak – sóhajtottam fel vágyakozva.

-Helyes – nevetett – mennem kell. Légy jó kislány, míg haza nem érek…csók.

-Igyekszem! Csók!  - vigyorogtam én is. Még benéztem Riiához, békésen aludt, persze lehemperegte takaróját, így beléptem hozzá. Meg sem mozdult arra, hogy betakarom és megsimogatom fejét, épp annyira tudott mélyen aludni, mint az apja. Én még nem voltam álmos, így bekapcsoltam a tv-t, és el kezdtem néni az egyik filmet. Aminek a végére nem emlékszem, valahogy elaludtam közben, ugyanis arra ébredtem, hogy lesüpped mellettem az ágy. Hírtelen megijedtem, majd szinte rögtön tudatosult is bennem, hogy Kimi az, kalapáló szívvel kucorodtam hozzá.

-Igyeksztem nem felriasztani pedig – simított végig hátamon.

-Jól csináltad, csak én riadtam meg tudod, amikor azt sem tudod egy pillanatig hol és ki vagy…

-Jól aludtál? – gördített hanyatt óvatosan és finom csókot adott.

-Ühüm – mormogtam ajkai közé.

-Helyes. Mert most nem fogom hagyni, hogy visszaaludj – simított végig combomon – hééj, nincs rajtad bugyi??? – meredt rám vigyorogva.

-Nincs – néztem óriási, ’nem is tudom, hogy fordulhatott elő ilyen dolog’ szemekkel.

-Ó az ártatlan tekinteted nem sokat használ most – mormogta nyakamba – mmm, olyan finom illatod van! Nagyon kívánlak…

-Kims – túrtam hajába, ajkai ismét enyémekre tapadtak, míg keze becsúszott a testemet rejtő vékony kis anyag alá. Érintése, csókja, az eddigi hiánya, mind, mind arra késztettek, hogy kéjesen simuljak erős karjaiba…

Sziasztok!

Íme az új rész, kis csalási élet úgy, hogy apu távol van :) Ezt a törit pont a könnyedsége miatt szeretem, és szerintem ti is :D Várom a véleményeket, és köszönöm az eddigi kommenteket :)

L