Eleven

Álmosan fordultam volna a másik oldalamra, de valami megakadályozott benne. Pontosabban valaki. Kipattantak szemeim, s az első képem egy tetovált kéz volt. Az éjjel emlékei egy pillanat alatt árasztottak el. Nem tudtam elfojtani mosolyom, s lassan igyekeztem hanyatt gördülni. Mivel karja fejem alatt volt, s teste enyémhez simulva ő is mocorogni kezdett, halk szusszantás mellett terült ki teljesen, s húzott is magával. Kicsit lejjebb csúsztam, hogy könyökömre támaszkodva kicsit szemlélődhessek benne. Most láthattam legelső alkalommal így, alvó arccal, békésen hortyogva. Teljesen ellazult, nyugodt volt, lassú légvételei mutatták, mélyen alszik. Végig futattam tekintetem arcán, kissé hegyes, íves orrán, ajakaihoz érve, erős késztetést éreztem, hogy megérintsem, ugyanis tökéletesen tudtam mennyire puha is a szája…

Megálltam a vágyat, és tovább kalandoztam mezítelen felső testén, nagyjából csípő tájékig volt betakarva egy vékony takaróval, de a finom dudor még így is kirajzolódott a szövet alól, s azon kaptam magam, hogy nyelek egyet, tapasztaltam mesteri játékát… Halak nyögéssel hozott vissza a realitások földjére, megfeszültek izmai, teste egy pillanatra megemelkedett, majd visszahanyatlott a puha ágyra.

-Szia… - mormogta rekedtes hangon, hm, szexi az ébredős Kimi hang…

-Szia – mosolyodtam el, oldalra gördült, s óvatos csókot adott. Nem bírtam megállni, hogy hozzá ne simuljak, fejem vállára hajtottam, és élveztem az édes érzést, mi összebújásunkból adódott.

-Jól aludtál? – tudakolta, miközben félre söpörte tincseim.

-Remekül – nézem fel szép szemeibe – tudod, hogy nagyon… szexi az álmos, rekedtes hangod?

-Öhm… nem – mosolyodott el álmosan – viszont te… nagyon kívánatos vagy így reggel – hajolt hozzám ismét egy forró csókkal.

-Kívánatos? – adtam az ártatlan, miközben meztelen teste hozzám simult a takarónk alatt.

-Aham… egy szexi nő… te! – mormogta, mosolyogva fogadtam a bókokat, s az ingerkedő simogatást.

Pár óra múlva, túl egy, az első közös zuhanyon, felüdülve léptünk a konyhába reggelit készíteni. Pár falat után Kimi rám emelete pillantását, tekintet komolyságot tükrözött.

-Lau… mi legyen a srácokkal? Nyilván érzékelik, hogy köztünk van valami…és tekintve, hogy imádják egymást…

-Azt hiszem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor választanunk kell, vagy tényleg megpróbáljuk együtt, vagy csak… lezárjuk itt… - sóhajtottam, elképzelhetetlennek tartottam, hogy itt, így legyen vége, de…

-Én tényleg nem akarok játszi veled. Jól érzem magam a társaságodban… és tagadhatatlanul vonzódom is hozzád…. de nem tizenkilenc vagyok, hogy megkérdezzem, leszel e a barátnőm – eresztett meg laza mosolyt.

-Élvezzük ki a hétvégét, annak a végén úgy is látni fogjuk, hová is jutottunk – érintettem meg kezét, nem akartam, hogy azon görcsöljünk mi is lesz, hogy is lesz, mire haza felé tartunk tudni fogjuk, mi a helyes.

Mivel későire sikeredett a reggeli, megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni, majd a városba, s ott is ebédelünk. A birtok egyik határán egy fenyőerdő húzódott, széles sétáló úttal a közepén. Ahogy haladtunk egyre beljebb az óriási fák közt néhol szinte szürkületi sötétségbe léptünk. Teljesen sejtelmes volt Kimi mellett lépkedni így, főleg, hogy hol a kezem fogta, hol a derekamra, vagy vállamra csúsztatta karját. Automatikusan lassítottam, a különös sárgás-zöldes árnyalatokban pompázó úton, úgy éreztem itt még jobban felerősödik bennem a vágy, mit iránta érzek. Felnéztem szemibe, és épp azt a bizonytalan, vágyódó érzelmi virtust láttam bennük, mint amit én is éreztem. Hosszas szenvedélyes csókokat váltottunk, s mikor kiértünk a verőfényes tisztásra úgy éreztetem magam, mint aki egy varázslatos erdőben kószált.

Csendes kis boxban ültünk , az étterem egyik leg eldugottabb részén, bátran tehettünk akármit, s beszélhettünk akármiről, tudtuk, hogy csak magunk vagyunk. Nem velem szemben, hanem közvetlenül mellett ült, szórakozottan babrált ujjaimmal, miközben beszélgettünk.

-Tudod… nem volt egyszerű rászánnom magam arra, hogy elhívjalak ide.

-Mi tartott vissza? – kérdeztem rá óvatosan.

-Talán én magam… a múltam. Saara. – felnézett rám, tekintete szomorkás, keserédes árnyaltban pompázott – most is úgy érzem, hogy megcsalom Saarát. És ezt nagyon sajnálom, mert veled lenni csodálatos dolog. Könnyed, természetes, de… én nem úgy vesztettem el őt, hogy elmúltak az érzelmek, és csak a közömbösség maradt…

-Tudom – sóhajtottam elhalóan – tudom, hogy neked sokkal nehezebb, mint nekem. Pontosabban másként nehéz. Nekem „csak” azt kell megtanulnom, hogy bízzam benned, és abban, ami köztünk feszül, de te… Kimi én tisztában vagyok azzal, hogy Saara az életed része marad, örökre. És ezt el is tudom fogadni, meg is tudok birkózni vele, de ahhoz az kell, hogy elengedd őt, teljesen, és a jövődet nekem add. Nem azt kérem, hogy felesd el, nem is tudnád, már csak a fiad miatt sem, de egy… szellem szerelemmel nem tudok küzdeni…

-Ezen vagyok – felelte rekedtes hangon – hiszen itt vagy. Tegnap éjjel csodálatos volt veled lenni, érezni téged…Lezártam a múltam, legalábbis azt hittem, hogy teljesen lezártam, de amíg veled nem találkoztam… Laura, annyi mindent váltottál ki belőlem… rég nem érzett dolgokat, és rá kellett jönnöm, hogy nem mindent zártam le. De nem akarlak elveszíteni téged…

-Ettől nem kell tartanod – kulcsoltam ujjai közé enyémeket, hálás voltam, hogy beavat a gondolataiba, érzéseibe, látszott, hogy nem könnyű beszélnie erről, és értem mégis megetette.

Az érkező pincér vetett véget a beszélgetésünknek, de nem is nagyon bántam, hiszen, amit kellett megbeszéltünk. Innentől pedig nem szavakra volt szükség.

Délután elfoglaltuk a medencét, volt egy sejtésem, hogy Kimivel a vízben lenni, olyan lesz, mintha egy nagy gyerekkel lennék, ez be is igazolódott. Belevágott a vízbe, fura figurákat produkálva esett be ő maga is, birkóztunk a víz alatt, miközben egész testünk összesimult, s szenvedélyes csókokat váltottunk. Konkrétan úgy viselkedtünk, mint két eszetlen tini, ami a délelőtti komoly beszélgetésünk után teljes felüdülés volt.

-Nincs nagyon meleged? – tudakolta ártatlan hangon, miközben végig húzta kezét nedves bőrömön, a medence mellett feküdtünk, puha törölközőkön.

-Talán egy kicsit – pislogtam szépen, belemenve játékába.

-Bent… hűvösebb van – sóhajtotta nyakamba pár vérforraló csók mellett.

-Ha így viselkedsz, mindegy… hol vagyunk – súgtam a vágyat kiváltó érintések nyomán.

-Ennek nagyon örülök – pusmogta, miközben keze mellemre csúszott – kívánlak…

Nem tudom hogy is jutottunk el végül a szobáig, bennem csak a csókok s érintések égtek, de egyszer csak ott feküdtem az ágyon, Kimi zihálva húzott fel magához, s kaján vigyor mellett kezembe nyomott egy óvszert. Egy pillanatira megremegett a kezem, majd ahogy enyémekre simította saját kezeit, minden felesleges izgalom nélkül tettem, amit szeretne. Hosszan és szenvedélyesen szeretkeztünk, s bár az éjjel is fantasztikus volt, most sokkal tovább érezhettem őt magamban. Zihálva rogyott rám, s félig mellém, miközben óvatosan elhagyta testem.

-Utálom ezeket a sza… hm, gumikat – panaszolta – kereshetnénk más módszert…!

-Valamit csak kitalálunk – bújtam hozzá, valójában én is utáltam, de még nem akartam rögtön fogamzásgátló tablettáért rohanni.

-Ilyen a világon nincs – nyögött fel, amikor pár pillanat múlva megszólalt mobilja.

-Nem veszed fel? – könyököltem fel mellette, mikor meg sem moccant.

-Nem. Így tökéletes – simított végi karomon, s lustán megcsókolt.

-Kims… és ha Luukas miatt hívnak? – néztem rá kedveskedve, nagyon imponált a helyzetünk, de nem akartam, hogy valami fontosról maradjék le. Sóhaj mellett mászott ki mellőlem, míg ő mobilját nyomkodta én testében gyönyörködtem, a folyamatos edzés látszott rajta, még úgy is, hogy nem mondhattam egy, hű de izmos férfinak

-Leselkedünk? – vigyorodott el, majd felém nézett – az így fair akkor – lépett az ágyhoz, s rántotta le rólam a lepedőt.

-Hééé!

-Ó kicsim, eszelősen szexi vagy, szóval nincs mit takargatnod – simított végig arcomon – viszont egy telefont el kell intéznem. Iszunk egy kávét utána?

-Aham, főzök addig – ültem fel.

-De ne nagyon öltözz fel… - villantott kaján mosolyt, majd füléhez emelte a készüléket – hello… láttam kerestél…

Fejem csóválva léptem a konyhába, csupán egy bikinit magamra véve. Úgy éreztem magam, mint aki a föld felett lebeg. Egy ilyen eszelős szeretkezés után nem is volt csoda. Medencére tévedt pillantásom, az jutott eszembe, hogy a két kiskrapek mennyire élvezné ezt a házat, és a lehetőségeit. gondolatban fel is jegyeztem, hogy említsem meg Kiminek azt, hogy hozzuk el őket egyszer ide…

***

-Anyaaaaaaaaaaaaaaa! – vágódott ölembe Jesse, miután kiszálltam az autóból.

-Szia drágám! – öleltem magamhoz szorosan – ó kicsim, úgy hiányoztál! Jól érezted magad?

-Fuu anya, nagyon! – vigyorogott rám csibészesen – annyit, de annyit játszottam! Meg ettünk vattacukrot, meg fagyit, és egyedül ültem a szellemkastélyba vezető úton! – hadarta élményeit lelkesen.

-Ó hát akkor remekül szórakoztál – kuncogtam s puszi után letettem – köszönj Kimiéknek is…

-Nocsak, nocsak, de ki vagy virulva – ölelt meg Sami is –látom, jól telt a hétvégéd!

-Valóban remek volt, gyönyörű helyeken voltunk, erdőben meg… - kezdtem bele, de leintett.

-Történt valami köztetek? – kérdezett ré egyből.

-Na, de Sami – vontam össze szemöldököm – mi ez a faggatózás?

-Jaj hugicám, messziről lerí, hogy oda van érted, szóval ne akard bemesélni, hogy őzikéket néztél és ibolyáztál egész hétvégén.

-Ezért még kapsz – sziszegtem játékosan, ugyanis Kimi közelített felénk a két kölyökkel.

-Mintha egy kicsit megkapta volna a Nap Laut, nem? Szép színe lett… Üdv Kimi – kezelt le tesóm a finnel, gonosz mosoly mellett. Nyelvet öltöttem rá, majd duzzogva hátat is fordítottam.

-Eddig is szép volt – nézett rám vigyorogva Kimi, majd tesómra. Elégedett mosollyal pillantottam rá, majd a srácokra.

-Jesse kincsem, köszönj el Samiéktól, ideje indulni.

-Anya! Elmegyünk a játszótérre Luukasékkal?

-Naaa! – pislogott szépen ránk az említett, mikor hezitáltam dolgon.

-Inkább hozzánk gyertek – guggoltam elé – a kertben is tudtok játszani.

-Oké – bólogatott szaporán a fiam, majd szaladtak is az autóhoz. Szerintem neki az is megfelelt volna, ha a Marsra küldeném őket, csak bandázhassanak tovább.

-Nyugodtan maradhattok vacsira is – marasztalt tesóm minket.

-El akarjuk vinni a srácokat pizzázni – avatta be Kimi, még hazafelé úton találtuk ezt ki, egy kis közös program, ha már ennyit voltunk távol egymástól. Elköszöntünk egymástól, majd Kimi bepakolta  a srácokat.

-Mit szólnátok – fordultam hátra hozzájuk – ha ma elmennénk pizzázni?

-Jóóóóóóóóóó! – felelték kórusban – és sonkásat kérek! – folytatta a fiam.

-Én meg sajtosat! – kontrázott Luukas – majd’ éhen halok…. – sóhajtott nagy komolyan

-Két kis éhenkorász – nevetgélt Kimi – holnap ovi, vacsi után nem játszhattok sokáig gyerekek.

-Óóóóó – biggyesztette le ajkait mind két törpe.

-Anyci… elmegyünk fagyizni is?

-Szerintem jó sok édességet ettél a hétvégén fiam, így ma ne menjünk, hanem valamelyik nap, ovi után. Csatlakoztok? – pislogtam szépen Kimire.

-Kérdezned sem kell – vigyorgott rám, majd felkanyarodott a pizzériához.

-Ne rohanjatok – szóltam a srácok után, akik már az ajtóban toporogtak, mikor mi még csak az autónál voltunk. Jól ismertük a helyet mindketten, többször jártunk ide, így nem aggódtam nagyon a fiúk miatt, az összes pincér ismerte a gyerekeinket.

-Nini, két kis törpe! – hallottam meg Jenna hangját – beviszem őket, rendben Lau? – nézett ránk somolyogva – szia Kimi.

-Persze – bólintottam, mert a srácok már egymás szavába ecsetelték neki, hogy mit csináltak és hol jártak.

-Uhm, gyönyörű vagy ebben a ruhában – vette kezei közé arcom Kimi, s forró csókot lehet ajkaimra. Vigyorogva bújtam hozzá egy pillanatra, majd a fiaink után mentünk, eltölteni egy remek estét. Teljesen családias hangulat lett úrrá rajtam…

Sziasztok!

Ebben a részben, mint láthatjátok, folytatódik a mesés hétvége, és bár pár kérdésre választ kapunk, újabbak is merülnek fel. Jelen esetben, hogy fog tudni a finn elszámolni a lelkiismeretével, amikor két nő iráni is komoly érzelmeket táplál. Úgy, hogy az egyik a múlthoz köti, míg a másik a jövője lehet… Hamarosan kiderül :)

Köszönöm a kommenteket, remélem, most is írtok nekem párat :)

L.