IceWorld - Tizenkilencedik

-Meg se fordult a fejemben, hogy elmenjek a csapattól – szólaltam meg nyugodt hangon.

-Akkor mi ez?!

-Egy levél, Elenától.

-Azt én is látom – pufogott tovább.

-Kimpa, nyugi. Mikor találkoztunk megkérdezte, tudok e valakit, aki alkalmas lenne erre a posztra.

-És akkor miért írta oda, hogy jelentkezz mielőbb? Az állásra?!  - húzta össze szép szemeit.

-Ne hergeld magad – figyelmeztettem – arra értette, hogy jelentkezzek, ha tudok valakit. Eszem ágában sincs elmenni a Lotustól.

-Tényleg? – méregetett gyanakvón, én pedig meglepettségemben azt se tudtam hová tegyem ezt a heves reakciót…

-Kimi – sóhajtottam fel – ha akarnék, se tudnék menni, köt a szerződés. De nem akarok. Imádom a munkám, a helyet, és… mindig veled lehetetek. Ezt semmiért nem adnám fel…

-Én… bocs – fújt hangosan – nem akartam… vádaskodni.

-A kádban folytassuk ezt – simultam hozzá egy pillanatra, majd elléptem, de visszarántott. Szorosan préselte testem sajátjának, szinte fizikai fájdalmat kiváltva az erejével.

-Nem bírom ki, ha még egyszer elveszítlek – hadarta halkan tincseim közé.

-Nem fogsz – súgtam, így már tökéletesen értettem – gyere… elhűl a víz.

Csendben foglaltunk helyet az óriási kádban, kényelmesen mellkasához kucorodtam, karjai könnyedén siklottak végig felsőtestemen, s ölelésben lazította el izmait.

-Kimi… nem is értem, hogy jutott ez eszedbe. Ha, ismétlem, ha azon gondolkodnék, hogy munkahelyet váltok, neked szólnék először róla.

-Jó… csak, eléggé félreérthető volt az a levél, azt azért lásd be – mormogta.

-Tudom – bólintottam – de egy kicsit nyugisabban is reagálhattál volna.

-Liina! – sóhajtott fel – én nem akarok ezen vitatkozni veled. Elbasztam, ennyi.

-Hé – fordultam felé – ne légy hülye! – meredtem rá – ez nem olyan dolog, ami miatt össze akarok veled kapni. Semmi extra nem történt, csak félre érdemeztél egy levelet. De ha tovább hergeled magad, és engem is, garantálom, hogy veszekedni fogunk.

Összehúzott szemekkel bámult rám, végül kiengedte levegőjét.

-Akkor sex – kapta el vállaim, s húzott mohón magához. Nyelve rögtön ajkaim közé siklott, egy időben kezei játékával – jobban vágyom a testedre, mint egy vitára…

-Még jó – nyögtem – utálok veled vitatkozni…

-A békülős sex jó csupán belőle – morogta miközben szétfeszítette lábaim, s magára húzott – a többi szar…

-Héhé bajnok, nem vagy te bika – haraptam ajkába, egy árnyalatnyit csökkentett tempóján.

-De megvadítasz – zihálta nyakamba – az enyém vagy!

-Eddig is az voltam – néztem szemébe, mozdult volna, de lefogtam kezét, kényszerítve, hogy továbbra is fent maradjon a szemkontaktus – érted? Tudom, hogy van benned egy adag birtoklási vágy, még ha mindig is meghagytad a szabadságom, és igyekszem ezt tenni én is.

-Épp ez a lényeg – meredt rám – te ezzel kötsz magadhoz! A rengeteg sex, a bevállalós éned, a laza stílusod… mind kell. De… az, hogy nem akarsz korlátozni, megváltoztatni… nem kedvelem az elkötelezettséget, de előled sosem menekültem.

-Mások elől?

-Volt rá példa – fintorodott el – nem szeretem, ha rám telepszenek.

-Ismerlek, tudom, hogy neked kell szabad tér, tudod elég… önmegvalósító vagy – mosolyodtam el.

-Azt teszem, amit akarok – vont vállat, ez volt az a pillanat, amikor már biztosan tudtam, hogy itt és most nem lesz sex. Kétségbeesett vad vágy hajtotta, de egy érdekes beszélgetés vette kezdetét, s ez a ’téma’még köztünk is ritka volt

-Eldumáltad a sex időmet – csücsörített elgondolkozva, már az ágyon heverésztünk. Illetve ő, én törökülésben ültem mellette.

-Előttünk az egész éjszaka, ne drámázz – forgattam meg játékosan szemeim.

-Te! Ne szemtelenkedj – ült fel rögtön.

-Sose – biggyesztettem le ajkaim.

-Nem, nem – ingatta fejét – ne játszd el a szomorú kislányt. Nem kerülöd el vele a büntetésed.

-Igen? – húztam ki magam kihívóan – mi lesz, kikötözöl az ágyhoz?

-Mmm, nem rossz az ötlet – nézett végig rajtam úgy. Azzal a kéjes, magamévá teszlek pillantásával.

Egy pillanatra felrémlett első igazi, kiabálós, sírós veszekedésünk, majd vérforraló csókja minden épkézláb gondolatot száműzött fejemből…

„-Kimpa – léptem be a garázsba.

-Hello bébi – jött a hang az autó alól, kigurult, nyakig maszatos volt, vigyorogva térdeltem mellé, hogy legalább egy csókot csenjek tőle.

-Csupa kosz vagy – néztem végig rajta.

-Segíthetsz fürdeni majd – vigyorodott el rögtön – és esetleg…

-Räikkönen, nem vagyok kíváncsi a perverzióidra – jött Toni hangja a másik oldalról, enyhén elpirultam, nem tudtam, hogy ő is itt van.

-Irigykedsz mi? – nevetett elégedetten – Ina, még van egy kis dolgom…

-Ne aggódj nekem meg egy rakat tanulni valóm – húztam el a szám – otthon leszek, ok?

-Este azért átmehetek? – pillogott kérdőn.

-Várom a percet – pusmogtam csók mellett, majd magukra hagytam a srácokat.

Három órája ültem a német tételek fölött, miközben szidtam magam, hogy mi a fenének kellett még egy idegen nyelvet választanom az angol mellé.

-Szia kicsim – nyitott be Kimi.

-Már végeztetek is? – fordultam felé székkel együtt.

-Nem, de gondoltam benézek hozzád – lépdelt felém vigyorogva – hátha el tudlak csábítani egy kis… huncutkodásra.

-Uhm, Kimpa, tanulnom kell – sóhajtottam lemondón, miközben végigsimítottam arcán.

-Liina, ezen a héten harmadszor jössz ezzel. Nem akarsz velem sexelni? – kérdezte kertelés nélkül - mondd meg, ha nem…

-Dehogy! – nyögtem – nagyon is szeretnék, de így is el vagyok maradva…

-Tudom – lökte el magát székemtől –este otthon alszom. Jó tanulást – és már ott sem volt. Ijedten rezzentem össze a csapódó ajtó hangjára, majd bosszúsan ismét könyveim felé fordultam. Ha ilye hülye, hogy ezt hiszi, fortyogjon csak!

Persze sehogy se tudtam koncentrálni már, egyre csak Kimi csalódott és dühös arca villant fel. Egy óra szenvedés után dühösen dobtam a falnak könyvem, s pulcsim felkapva átrohantam a szomszédba. Valami ifjú, finn együttes szólt a rádióból, Toni mellett Axel is feltűnt.

-Hello Laine – vigyorgott rám. Kimi felkapta a fejét nevem hallatán, unott pillantást vetett felém és tudtam, ez nem jelent jót.

-Mit akarsz itt? Tanulnod kéne nemde? – tudakolta nyugodt, túl nyugodt hangon.

-Uuhaaa – sóhajtott fel Axel – vihar szagot érzek…

-Kimpa, nem gondolod, hogy kissé bunkón léptél le? – kérdeztem halkabban, hogy csak ő hallja.

-De. Előfordulhat. Vagy csak te vagy túl érzékeny – pillantott rám felhúzott szemöldökkel – mivel megzavartalak a fontos dolgaid közben!

-Állj le, most már bunkó vagy – meredtem rá.

-Ne haragudj – felelte gúnyosan – tán nem itt kéne pazarolnod a drága időd, még a végén lemaradsz!

-Kimi, te hallod magad?! – sziszegtem.

-Kimi, igazán kösz…. upsz – hagyta félbe mondatát a házból jövő Noora – szia Liina!

-Hello – feleltem flegmán, az első naptól utáltam, főként, hogy tökéletesen tudtam, Kimi bejön neki. Nem voltam féltékeny, de már az elején tisztáztam vele, ami az enyém, arról ő nem is ábrándozhat.

-Én… nem is zavarok tovább – lépett mellénk – kösz Kimi, mindent – vigyorodott el sejtelmesen – akkor holnap várlak. Sziasztok!

-Ez mi volt? – kérdeztem Kimitől dühödten, de ügyeltem, hogy hangom nyugodt legyen.

-Semmi – vonta meg vállát közönyösen.

-Gratulálok – néztem végig rajta – most sikerült elvesztened! Csalódottan és roppant mérgesen indultam haza, egyre azt mondogattam magamban, hogy nem sírhatsz. Dühösen csaptam be az ajtót, vad remegés futott végig rajtam. Hát ennyi volt? Képes volt egy kisebb összezördülés miatt így viselkedni? Esetleg megcsalni…? Keserű könnyek marták szemem, betuszkoltam pár cuccom táskámba, és a garázsba rohantam. Nagyi háza előtt már nem bírtam magammal, és patakzó könnyeim függönyében botorkáltam fel a lépcsőn.

-Mamikám – nyitottam be.

-Kicsim – hallottam meg hangját – mi szél…. hozott? – nézett rám aggodalmasan – összevesztetek Kimpával, igaz?

-Ühüm – bólogattam.

-Jaj lánykám – karolt át –gyere, főzök neked egy jó erős teát, és te szépen elmesélsz nekem mindent. Anyád tudja, hogy itt vagy?

-Nem – sóhajtottam- még nem végzett, majd felhívom innen.

-Mesélj angyalom, mi történt…

Elhadartam neki az elmúlt pár óra eseményét, sóhajtva csóválta fejét.

-Nézd, nem hiszem, hogy Kimi lenne olyan bolond, hogy már máshol keressen vigaszt. Lehet, hogy önfejű, és makacs, de szeret téged.

-Nem tudom mamika – súgtam – Noora sok mindenre képes… és… félek, hogy megtette. Látnod kellett volna Kimi hogy nézett rám, és Noora hogy élvezte a helyzetet.

-Most egy kicsit meg kell nyugodnod – tette kezét enyémre – aztán beszélned vele.

-Nem akarok – nyüszítettem – félek…

-Semmi baj – állt fel – kicsim, fürödj le, kicsit tisztuljon ki a fejed, én meg felhívom anyádat, hogy ne aggódjon.

-Jó – szipogtam – de mondd meg neki, ha Kimi keresne otthon, ne árulja el, hogy itt vagyok…

-Rendben – bólintott bölcsen. Felvonszoltam a táskám és igyekeztem úrrá lenni a rám törő s fájdalmas szorongáson.

Kimi szemszöge:

Nagyon dühös voltam Liinára. Miért fontosabb neki a hülye tanulás, mint én?! Értem én, hogy el akar kerülni ebből a kis városból, meg minden, de…

-Húha, összekaptatok? – kérdezte Toni.

-Nem – morogtam – nem hiszem… mit tudom én!

-Mié…

-Elegem van abból, hogy második vagyok – csaptam a motorháztetőre – nem akarok beszélni erről! – benyomtam a rádiót, hátha eltereli a figyelmem.

-Sziasztok – jött egy hang, felnézem, Noora állt az ajtóban.

-Mi kéne? – kérdezte Toni, na, már csak ez a csaj hiányzott…

-Az öcsém motorja elromlott – kezdte – és mivel tudom, hogy ti milyen remekül dolgoztok a ….gépekkel, meg szeretnélek kérni, hogy nézzétek meg.

-Én nem érek rá – morogtam, semmi hangulatom nem volt az idióta stílusához.

-Jaj Kimpa, pedig te vagy a legjobb – tette kezét vállamra, ezt most flörtöl velem?!  Arrébb léptem, hogy ne tudjon elérni.

-Ne szólíts így – néztem fel rá, csak Liina hívhat így…. faszt foglakozom ezzel – mondtam, nem érek rá, esetleg Toni vethet rá egy pillantást. Ha akar. Ahhoz ne nyúlj!

-Bocsi – kapta el rögtön kezét, de már mindegy volt, összekente magát az olajos huzallal – ööö, megmoshatom a kezem valahol?

-Megmutatod neki a mosdót? – sóhajtottam fel, semmi humorom nem volt ehhez a csajhoz.

-Hello emberek – lépdelt be Axel – itt a cucc Räikka! Toni eltűnt a csajjal, majd vissza is jött.

-Mit őrizgessem, majd kitalál – vonta meg vállát kérdő pillantásomra.

-Kösz – vettem el tőle az új befúvót.

-Hello Laine – szólt Axel ….

-Kimi. Kimi! – szólított Katja.

-Hm? – néztem fel rá zavartan, az elmúlt órák eseményeit pörgettem vissza.

-Mit ücsörögsz te a lépcsőn? – nézett gyanakodva.

-Összevesztünk Linával – sóhajtottam – és…zárva az ajtótok, nem biztos, hogy itt van…

-És csak itt ücsörögsz?! – csörtetett be – és min?

-Hosszú – feleltem – szeretnék beszélni vele, nem tudod, hol lehet?

-Képzeld, nem – morgott – eddig azt se tudtam, hogy összekaptatok, honnan tudnám, hol van… nincs itt a táskája, és pár cuccát is elvitte – kommentálta a látottakat – valamit nagyon elronthattál!

-Basszus – túrtam hajamba – hol lehet?

-Nem tudom, de ha baja esett, esküszöm ott foglak megrúgni, ahol a legjobban fáj – sziszegte, és még mondta volna, de a telefon félbe szakította – Laine ház! …Szia mamika! …..Ühüm….oké, puszi.

-Liina? – néztem rá.

-Nem tudom, hol van – fonta keresztbe karjait, de elkövette azt a hibát, hogy megnyugodva beszélt már, így tudtam, hogy tudja. Kicsörtettem, magára hagyva a döbbent lányt. Meg se álltam Martta házáig, én hülye, hogy ez nem jutott eszembe?!

-Nem lep meg, hogy itt látlak – nyitott ajtót mielőtt kopogtam volna.

-Ugye itt van?  - kérdeztem idegesen.

-Igen, de nem akar látni – felelte – menj el Kimi.

-De beszélnem kell vele….

-Tudom. De megkért, hogy direkt hívjam fel az anyját, hogy ha keresed, ne mondja el, hogy itt van. Azt fogja hinni hogy elárulták, ha te most becsörtetsz.

-De…. sajnálom Martta, majd elmondom, hogy hallottam a telefonbeszélgetést, az igazat. Mindenképp beszélnem kell vele most – mentem be mellette az ajtón.

-Liina? – kopogtam szobája ajtaján, semmi válasz – tudom, hogy itt vagy, ha kell reggelig itt ülök az ajtóban, egyszer úgy is ki kell jönnöd!

-Menj el – jött a rekedtes hang, tehát sír.

-Nem. Komolyan mondtam, nem megyek el, amíg... – hadartam, de befejezni már nem tudtam, mert hírtelen kitárta az ajtót.

-Na ide figyelj Räikkönen – sziszegte, vörösek voltak szemei, és az orra is – menj el innen! Látni se akarlak! Azért mentem át hozzád, hogy tisztázzuk azt a bunkó kirohanásodat. Erre ott találom Noorát. Legalább meg is dugtad?

-Semmi nem úgy van, ahogy gondo… - próbálkoztam.

-Nem! Elég – csattant hangja – menj el…. kérlek – tette hozzá halkabban, jól tudtam a sírás fojtogatja.

-Nem megyek el – emeltem meg én is a hangom – nem történt semmi! Sosem csalnálak meg! Miért feltételezed ezt egyből?

-Ismerem őt, és tudom, hogy tetszel neki…. te pedig… sexre vágytál, amit tőlem nem kaptál meg…

-Liina, igen, sexre vágytam. De veled. Téged akartalak! – emeltem égnek szemeim, hihetetlen, hogy nem jött rá.

-Bunkó voltál – folytatta szipogva – nálam is…. de az még hagyján… de nálatok! Megaláztál és megbántottál.

-Azt nem akartam – feleltem, igyekeztem nyugodtan beszélni, de nem volt egyszerű, tekintve, hogy marhára ideges voltam – de ha már itt tartunk, te is megbántottál. Miért vagyok csak második? Sokkal fontosabb a tanulás neked, mint én!

-Te hülye vagy – meredt rám – sosem volt semmi és senki fontosabb nálad!

-Hát nem úgy tűnik – sziszegtem.

-Én ezt nem bírom – sírta el magát –üvöltözünk egymással, és csak marjuk a másikat…

-Hallgass már meg! – kértem – nézd, én… sajnálom, hogy bunkó voltam, de ajj, sértődött voltam. Meg hülye is, hogy inkább idegből cselekedtem…

-Kimpa – nézett fel rám – tudom, hogy mostanában kicsit elhanyagoltalak, és ezt nagyon sajnálom, de olyan kevés van már vissza a vizsgámig. Utána sokkal több időm lesz. Nekem tényleg te vagy a legfontosabb…

-Ne sírj – kértem, pocsék érzés volt, hogy védtelenül áll előttem, és rázza a sírás – Liina – húztam magamhoz, eddig fel se tűnt, hogy még mindig az ajtóban állunk. Félénken, de hozzám bújt.

-Gyere – tereltem be az ágyhoz, leültem, és az ölembe húztam – nyugodj meg kicsim…

-Kimpa – súgta nevem két hüppögés közt – úgy féltem…. hogy… elcsábít tőlem…

-Liina, figyelj rám – kértem halkan – nem bízol bennem?

-Teljes mértékben megbízom benned… de ő egy olyan lány….

-Tudom – bólintottam – de engem, egy cseppet sem érdekel. Én a barátnőmmel akarok szeretkezni, nem egy lotyóval dugni…

-Sajnálom - súgta

-Én is – feleltem, hagyta, hogy végighúzzam ujjam szeme alatt, hiába töröltem meg arcát, újabb és újabb könnyek jöttek – ne sírj… Liina, szeretlek téged, és rossz így látni.

-Szeretlek – sóhajtotta és átkarolta nyakam.

-Ne veszekedjünk – pusziltam meg fejét.

-Megbocsájtod, hogy nem figyeltem rád eléggé? – nézett rám bánatosan.

-És te, hogy bunkó voltam? Ketten kellettünk ehhez – biztattam.

-Szeretlek, nagyon – súgta ismét, válasz helyett megcsókoltam. Mindkettőnknek kellett…

Liina szemszöge:

-Uristen,hogy nézel ki kislányom! – nyögött fel anya, amikor beléptem az ajtón.

-Összevesztünk Kimivel, de kibékültünk – sóhajtottam.

-Látszik, hogy sírtál – ölelt magához – elmeséled?

-Majd holnap jó, anyu? Kimi nemsoká itt lesz…

-Lesz hozzá pár szavam! – vágott bele.

-Anya ne. Mindketten hibásak voltunk, szóval… a lényeg, hogy rendeztük a dolgot.

Persze Katja is letámadott, elhadarta, hogy Kimit itt találta a lépcsőn, kétségbeesett arckifejezéssel. Negyed óra múlva szólalt meg a csengő, tudtam, hogy Kimi érkezett meg.

-Mehetünk ? –simított végig az arcomon, miután beengedtem.

-Aha.

-Hova is? – lépett elém anya.

-Ja, uhm, anya, ma a maminál alszunk – néztem rá bocsánatkérőn – eleve hozzá mentem, aztán Kimi is ott kötött ki, és… úgy döntöttünk, akkor már maradunk nála.

-Hát jó, de akkor vigyetek el azokat, amit összekészítettem neki – indult a garázs felé anya – legalább egy kicsit könyv mentes közegbe kerülsz…

Félóra múlva nyitottam be a mamához, sokkal nyugodtabban, mint pár órája.

-Megjöttünk – szóltam.

-Konyhába!

-Mami, mit csinálsz? – mosolyodtam el, ahogy megláttam a sütős kötényt rajta, no meg a finomságokat az asztalon.

-Szilváslepényt, ha már itt lesztek. Kell egy kis édesség – nézett ránk kedvesen.

-U, imádom! Segítsek?

-Nem kell drágám, mindjárt el is készül.

-Anya küldött mindenfélét – feleltem, míg elcsentem egy szilvát, aminek a felét Kimi szájába adtam.

-Behozom – lépett ki Kimpa.

-Mondtam, én, hogy szeret téged ez a gyerek – sandított rám – na, de menj, tényleg fürödj meg, tényleg pirosak a szemeid. Kész a kamilla főzet is, majd azzal mosd át az arcod, elmúlik a pír tőle.

-Köszönöm, mindent – nyomtam puszit arcára, majd az érkező Kimi ajkaira is – gyorsan megfürdöm. Utána eszünk? Megéheztem…

-Persze – dörzsölte orrát enyémhez, majd egy újabb puszi után utamra engedett…”

Sziasztok! 

14 komment ellenében dupla részt ígértem, és íme, itt is van, ha már ilyen fantasztikus módon végül 16 hozzászólást írtatok :) Köszönöm! 

Csak most nem egy fejezetben kerül ki. Az igazsága az, hogy van egy adott tervezetem erre e törire, és, hát nem akartam belekeverni, így nem alkottam nagy balhét, bár egy ilyen esetben, amikor csupán egy rögtön tisztázott kérdésről van szó, nem éreztem volna életszerűnek a kiabálós, ajtócsapkodós befejezést. Inkább a múltból hoztam egy jelenetet :)  

L.