Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 16. rész

Két nappal Kimi hazaérkezése után a konyhában főztem, míg ő a lányokkal elment sétálni. Miila baba egyre aktívabb volt, már kúszott-mászott, szépen fejlődött. Nekem mégis olyan nyomott hangulatom volt. Pedig Nivel is minden rendben volt, hál Istennek a keze már egy kicsit sem fájt, Kiminek is volt még egy kis ideje itthon, mielőtt a következő futamra indult volna… És épp ezért nem akartam sem vitatkozni, sem megbántani, de… felsóhajtottam, mindenképp beszélnem kell vele…

-Megjöttünk – lépett be Kimi, a nyitott ablakon már beszűrődtek a zajok.

-Anya – lépett be hozzám Niina – vijág! Neked.

-Köszönöm kicsikém – guggoltam el – épp olyan szép, mint te!

-Mi ez a finom illat? – szimatolt körbe Kimi, majd gyengéd csókot nyomott ajkaimra – minden rendben? – húzta végig hüvelykujját szemem alatt.

-Kims, beszélni szeretnék veled – mondtam ki kertelés nélkül – majd ha a gyerekek lefeküdtek – tettem hozzá.

-Rendben – bólintott. Átvettem Miilát tőle, megetettem, majd le is fektettem, a friss levegőn töltött idő után mindig hamarabb alut el, s mélyebben is szundított. Mire lementem a férjem már megterített hármunknak, csendben ettük az ebédet, Kimi kérdő tekintettel pillantott rám, érezni lehetett, hogy tehetetlen feszültség árad belőle.

-Elfájadtam – szusszantott fel Niina, miután kivégezte a brokkoli krémet.

-Hát akkor irány az ágy – vettem fel – mire felébredsz le süti is, okés?

-Ühüm – vigyorodott el.

-Addig én elpakolok – állt fel Kimi is.

-Oké – mosolyodtam el – na baba, adj egy puszit apának. Niina magához ölelte kedvenc plüssét, elhúztam a sötétítőt szobájában, majd magára hagytam, had aludjon.

-Mi bánt? – szegezte nekem rögtön a kérdést, amint beléptem a konyhába.

-Kimi, pár napja… amikor Ni leesett a lépcsőn, és…

-És olyan lehetetlen módon viselkedtem – csóválta meg fejét.

-Had fejezzem be – kértem határozottan – nézd, én tudom, hogy megijesztette a látvány, meg elsőre a tudat, hogy leesett, de… az, ahogy kikérted, hogy nem vigyáztál a lányomra? Ő a mi lányunk –tettem hozzá halkabban.

-Linám – sóhajtott fel – persze, hogy Niina a miénk. Idegességemben mondtam így, véletlenül. Nagyon sajnálom, hogy így… fogalmaztam, és, hogy ezzel megbántottalak téged.

-Tudod – ültem le egy székre – így is eléggé félek attól, hogy nem vagyok jó anya….vagy elrontok valamit…

-Ne butáskodj – guggolt elém – csodálatosan bánsz a lányainkkal! Nagyon is jó anya vagy. Főleg úgy, hogy közel sem tudok annyit veletek lenni, mint szeretném – fűzte hozzá.

-Meg kell békélned ezzel – kértem – tudom jól, hogy ez frusztrál téged, de hidd, el nem maradsz ki a gyerekeink életéből. Feltétel nélkül szeretnek téged, bíznod kell abban a kötelékben, ami van köztetek. Ha folyton felhánytorgatod magadnak ezt, sosem lehetsz az a remek apa, aki tudom, hogy vagy. Sosem hibáztattalak és nem is foglak azért, mert versenyzel. Az életed része és én ezt szeretem benned, és el is fogadom.

-Én pedig hülye módon rögtön neked estem – pillantott rám elgyötörten.

-Nem akartam elmondani, mert…. nem akarom, hogy rossz érzésed legyen ez miatt, de a férjem vagy, és meg kell, hogy osszam veled, hogy túllépjek rajta. Akkor ott valóban nagyon megbántottál, a fent említett okok miatt.

-Nézd, visszacsinálni már nem tudom. Tényleg sajnálom, nagyon is. De ennél többet nem tudok tenni, visszaszívni nem lehet…

-Én csak azt akartam, hogy tudj az érzéseimről – simítottam végig arcán.

-Örülök, hogy elmondtad- bólintott – Linám, ne kételkedj, magadban kérlek, főleg ne az én baromságaim miatt ne.

-Igyekszem – súgtam, felállt, s kezemnél fogva felhúzott, tekintete lágyan futott végig vonásaimon, majd finoman megcsókolt.

-Szeretlek téged – mondta halk, rekedtes hangon – eztán igyekszem jobban figyelni rád…

-Köszönöm – bújtam hozzá – én is szeretlek – mormogtam mellkasába. Ez miatt értelmetlen lett volna veszekednem vele, főként, hogy már nem dühös, hanem megbántott voltam.

-Segítsek neked sütit csinálni? – súgta tincseim közé, ez mosolyra késztetett.

-Örülnék neki – bólintottam, bár tisztában voltam vele, hogy ez plusz takarítást is igényel majd.

-Nyugi nem csinálok kupit – pillogott ártatlanul, mintha hallaná gondolatom.

-Remélem – bólintottam – muffint szeretnék, áfonyásat.

-És csokisat? – támaszkodott mellém a konyhapultra – naaa…

-Nagy gyerek – forgattam meg szemeim somolyogva – oké, előveszem a másik formát is.

-Imádlak – vigyorodott el, Räikkönenéknél tényleg nagy keletje volt az édességnek…

-Ha annyira segíteni akarsz, ezt szitáld le – tettem elé a kimért lisztet, kissé tanácstalanul nézett körbe, így kezébe nyomtam inkább a szitát, s a másik edényt – ezzel, ebbe.

-Ok, képben vagyok. Csak… fogalmam sincs, mit hol találok, ez a te felségterületed – pillantott rám, hosszan, úgy, dicsérően.

-Szép mentés volt – vigyorodtam el, miközben beleöntöttem a sütőport. Kis kuktám szépen dolgozott, eme nagyon bonyolult recept elkészítésében.

-Ennyi? – nézett rám, mikor a tésztába szórtam a gyümölcsöt, s eléje tettem a formát.

-Igen – bólogattam, ez ennyire egyszerű – belekanalazod, vagy inkább kezded előröl?

-Ezt csináld te inkább – nyomta rögtön kezembe a kanalat – ez jó móka így! – adott csokoládé ízű puszit ajkaimra – bár ha csak egy kötény lenne rajtad… hmmm…

-Édes, ne edd meg az összes csokit – dorgáltam – jaj, hogy te mindenbe belevinnéd az erotikát!

-Férfi vagyok. Ráadásul imádom a sexet, és a feleségem egy nagyon sexi nő – karolt át hátulról, s hajtotta fejét nyakamhoz, édes, puha csókokkal kísértésbe hozva.

-Ne akarj… befolyásolni – nyögtem fel.

-Sose tennék én olyat – búgta, majd fenekemre csapott – na asszony, akkor süssünk!

-Ccc – ingattam meg fejem nevetve, államnál fogva emelte meg fejem, hogy ránézzek.

-Linám, tényleg… sajnálom, hogy az én baromságom miatt eszedbe jutott az, hogy nem vagy jó anya. De azt még inkább, hogy azt éreztettem veled, hogy Niina nem tartozik hozzád. Te mentettél meg minket, és ez most nem nyálas maszlag. El nem tudod képzelni mennyire megkönnyítetted számomra az életet. A versenyzést. A gyereknevelést.

Szorosan magamhoz öleltem, éreztem, ahogy a lelkem megtelik a jól eső békesség érzésével.

-Anya – ballagott felénk, Ni, kezei közt a plüssel – somjas vajok!

-Meg komás is – mosolyodott el Kimi, majd felvette – szeretnél még aludni kicsim?

-Ühüm – bújt az apjához, kezébe adtam az üvegét.

-Felviszem – pillantott rám a finnem, könnyed mozdulatokkal ment fel, én pedig visszatértem a sütikhez. Pont betettem a két adagot a sütőbe, mikor két erős kar fonódott derekam köré.

-Egy picit mi is lazítunk? A lányok szunyálnak, becslésem szerit van úgy húsz percünk a minimanó ébredése előtt.

-Minimanó? – fordultam felé.

-Miila – vont vállast szégyenlősen – olyan…pici. Mini.

- Ó a büszke apuka – haraptam ajkamba vidáman.

***

Kimi még csak négy napja utazott el, én már szenvedtem. És még 26 nap vissza volt… Talán a tudat miatt is, hogy ilyen hosszú ideig nem láthatom őt. Mire leintették a futamot Niina is felébredt, vidáman eszegette reggelijét, mikor csörgött a telefonom.

-Szia édes! – kaptam fel.

-Hello gyönyörűm! – sóhajtotta, már a hangja mosolyra késztetett.

-Néztem a futamot…

-Én nem – nyögte – na, jó, ez gyenge poén volt.

-Fáradt vagy?

-Szeretnék aludni egyet az tény – hümmögött – de nem vészes. Mit csináltok?

-Ni most reggelizik, Mi már evett, én meg a férjem után epekedem…

-Hiányzol – susogta – bébi, mennem kell, sajtótájékoztatóra. Aztán megyek is a reptérre, még ma elutazunk Markkal. Mivel új pálya jön, Mark szerint szokjam csak a másik helyet. Bár engem pont nem frusztrál.

-Rendben – sóhajtottam kissé csalódottan, ez röpke beszélgetés volt – azt tudom – mosolyodtam el.

-Hívlak, ha megérkeztem Koreába. Puszilom a lányokat.

-Vigyázz magadra bajnokom – búcsúztam.

-Lin, szeretlek.

-Én is – súgtam – csók!

-Hát te nagyon vidám baba vagy – mosolygott Mire a doktornő.

-Az – értettem egyet büszkén.

-És minden rendben is van vele. Szépen fejlődik.

-És jó baba is. Ritkán van hiszti sírás. Igaz, a férjem is elég nyugis…

-Tényleg, hogyhogy ő nincs itt? Eddig minden vizsgálatnál jelen volt.

-Épp Koreában van, hétvégén ott fog rajthoz állni – informáltam, míg felöltöztettem Miilát.

-Az apu, najon josan mej! – kotyogott bele Niina is, halkan kuncogtam, aranyos volt nagyon.

-Ó, abban biztos vagyok – nyújtott nyalókát, Ni felé – ne féljen, fogbarát – pillantott rám.

Remek hangulatban jöttem ki a rendelőből a két kishölggyel, igazán örültem, hogy mind ketten egészségesek.

Kimi egy hete volt már úton, nehezen teltek a napok nélküle. Annak ellenére, hogy az idő nagyon nagy részét lefoglalták a lányok, este, éjjel alattomos módon cserkészett be a hiányérzet. Ráadásul a finom illat is kezdett megkopni a finnem párnáján…

Ráadásul nem is hívhattam mindig, amikor eszembe jutott, hogy na, most jó lenne hallania hangját legalább, az állandó időeltolódás kezdett az agymar menni. Így inkább mailban számoltam be neki…

„ Drága, távollévő férjem,

Tegnap voltunk Miilával és Niinával a kötelező orvosi vizsgálaton. Persze Ni roppant élvezte, mert nem őt, hanem a kistesóját nyúzta a doktornő. És még nyalókát is kapott, miután közölte az orvossal, hogy az apa nagyon gyors J Minden rendben a kicsivel, és ennek bizonyítására ma délelőtt akkora kupit csinált a nappaliban! Te jó ég, látnod kellett volna, ahogy vonszolta maga után az alsó fiókokban elraktározott anyagokat. Szóval megint pakolhattam át magasabb helyekre a holmikat, a kis felfedező elől, mint amikor Ni volt picur.

Remélem , Mark nem kínoz nagyon. Igen ez utalás a múltkori panaszkodásodra, miszerint „kidöglöttem, mert futtat, mint egy belőtt mókust” :D

Nagyon hiányzol nekem… és a lányoknak is. Ni minden nap kérdez rólad, és meglepetéssel vár haza J Mi is érzékeli, hogy nem vagy itt, így hetente egyszer úgy altatom el,hogy egy interjúdat indítom el, hisz úgy imádja a hangod! És ez a hisztinél is segít.

Légy jó kisfiú édes. Millió csók, szeretlek!

P.s.: a mellékletben egy tegnap készült kép. Miila hason fekve gagyog Ninek, aki szintén hason fekve szórakoztatja. Niina nagyon élvezi, hogy a kicsi egyre aktívabb, és nem csak állandóan aszik, ahogy megállapította múltkor. „

-Anya – mászott mellém a kanapéra Ni – nézünk Ojoszlán kijájt!

-Megint? – nevettem el magam.

-Ühüm – bólintott – sejetem simbát!

-Tudom – cirógattam meg arcát – szaladj fel a plüssödért, addig lefektetem a kishúgod, és megnézzük.

-Jóóóó – iramodott el felfelé.

-Óvatosan kicsim, tudod, nem futunk a lépcsőn – szóltam utána.

Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén, egy kis gyümölcssaláta társaságában. Nagyjából a film felénél rezzent meg a mobilom, megnyitva levelező programot, Kimi válasz tárult elé.

„Szépséges asszonyom, ti is hiányoztok… és még mire keveredem haza.

Igazán örülök, hogy a minimanóval minden rendben. Biztos szívdöglesztően mosolygott megint csak. Legalábbis rám hat a kishölgy mosolya…  Ni, mit csinál? Puszilom a lányokat! Édes, Räikkönen gyereket, persze, hogy kupit csinálnak :D mi is folyton azt csináltunk Ramival, szóval…

Igen, is kifáraszt! Szó szerint folyt rólam a víz ma is, 25 km-t futtatott velem csak úgy. Illetve ráfogta a sütire, amit ebéd után ettem. Na, jó, jogos.

Imádom a képet, elképesztően aranyosak a gyerekeink. A következő képet téged ábrázol? Mondjuk…abban a sexi, csipkés cuccban, amit az utolsó estémen vettem le rólad? Mmm, bébi, inkább bele se merek gondolni, így is  vannak… gondjaim. ;)

Szeretlek. ja és alig várom, hogy rosszalkodjunk. csók „

Vigyorogva húztam magunkra a vékony takarót, Kimi a világ másik feléről is képes volt megnevettetni…

Sziasztok! 

Kezdésnek rögtön: Boldog Új Évet kívánok nektek! :)

A következő rész 2013-ban fog érkezni... hm, furcsa :) főleg úgy, hogy a legelső bejegyzés 2011. 12. 30 -án került fel :) Igen, ma egy éves a blog. Tudom, hogy ez nem egy világrengető dolog, de én akkor is büszke vagyok rá, mert rengeteg munkát fektettem bele :) És ha már itt tartunk ismételten meg kell, hogy köszönjem Kittinek, a mindig fantasztikusan elkészített fejléceket, tudom,azzal is sok munka van :D  És ez a meló a ti hozzászólásaitokkal térül meg, innen látom, hogy jó e, amit teszek, illetve, hogy van e érdeklődés iránta :) Tehát várom továbbra is a kommenteket, ötleteket, véleményeket, kritikákat.... stb :)

Szóval, szerintem ez nem csak az én "ünnepem", hanem a tiétek is :)

Viszont van egy kevésbé jó hírem is... a második évad hamarosan, konkrétan 4 rész múlva befejeződik, és egyenlőre nem tervezem a folytatását. Bár ahogy ismerem magam.... lehet egyszer csak megint előrukkolok egy 21. fejezettel :D, de az is lehet, hogy nem. Jelenleg egy új történet körül forognak a gondolataim, sőt igazából jó ideje már, lehet, hogy az Új élet végeztével, azt fogom  bemutatni nektek.  

Akár hogy is lesz, köszönöm minden olvasómnak, hogy részesei vagytok az én kis virtuális világomnak! 

Ui: ne feledjétek, a Szerelem j. útján folytatása is felkerült :)

L.