Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 15. rész

Kimi szemszöge:

-Mindenféleképpen hazajövök még Szingapúrból – emeltem fel a felém mászó babát.

-Rendben – nyomott puszit Miila hasára – ennek örülök, ha már utána csak egy hónap múlva látlak…

-Biztosan ki fogod bírni? – fürkésztem arcát kíváncsian.

-Kims, ezt már megbeszéltük – felelte – pokolian fogsz hiányozni, de annál jobban fogok örülni, mikor belépsz az ajtón. Remélhetőleg egy halom díjjal.

-Hétfőn sütünk tortát? Ha már Miila négy hónapos lesz!  – tudakoltam.

-Mi ez a királyi többes szám drágám? – nevetett fel – inkább Nivel nyalakodjátok a krémet, míg én összerakom a sütit.

-Lehet, hogy ez lesz  - bólintottam – Miila nagyon hamar nő, nem?

-De – értett egyet – mint ahogy Niina is, olyan szépen beszél már ahhoz képest, hogy nincs két éves! Bár ez a gy betű még gyenge pont  - folytatta büszkén.

-Apa – jött le az említett – nem mehetek vejed?

-Szingapúrba? – néztem meglepetten.

-Igen! Én vijázok rád, Miija meg anyája!  - fonta össze kicsi kezeit maga előtt.

-Kicsim – kuncogott fel Lin – tudod apának ilyenkor nagyon sok dolga van, majd ha kicsit nagyobbak lesztek Miilával, akkor elkísérjük párszor. De most még picik vagytok hozzá.

-Nem mejetek? – biggyesztette le ajkait.

-Nem Niina, most még nem – sóhajtottam- de megígérem neked,  hogy…

-Te nem is szejetsz engem – meredt rám, és eliramodott felfelé.

-Jaj Ni – sóhajtott fel Lin.

-Niina – indultam utána, az ágyán feküdt, szapora légvétele mutatta, hogy sírdogál – Niina, kicsim – feküdtem mellé – hogy jut ilyen butaság az eszedbe, hogy nem szeretlek téged?

-Mindig Miijával vaj – hadarta – és nem is akajsz elvinni engem…

-O Ni – fordítottam magam felé – nagyon szeretnélek elvinni magammal, de ahogy anya mondta, még picike vagy. Tudod, ahol én vagyok, ilyenkor sok-sok ember van, és autók, félnék, hogy egy ilyen pici lánynak baja esik, mert ugye anya és Mi nem jöhet.

-Mejt Miija pici? – kérdezte, miközben zöldes árnyalatú szemeivel rám nézett.

-Igen – bólintottam – és anyukádnak szüksége van rád. Ki segítene neki, ha mindketten elmennénk, hm? – töröltem le arcáról a könnyeket.

-Én szoktam játszani Miijával, mikoj anya dojgozik – felelte pár pillanat múlva.

-Na látod, anya mit tenne a nagy és okos lánykája nélkül? – öleltem magamhoz – Niina, én nagyon szeretlek téged, és a kistestvéredet is.

-De – szusszantott – ő pici… nem szejeted jobban? – nézett bánatosan rám.

-Nem, Niina. Én mind a kettőtöket egyformán szeretlek, hiszen az én gyönyörű lányaim vagytok – pusziltam szőke tincsei közé, nem tudtam mennyire érti meg ezt a beszélgetést, de bíztam abban, hogy ha nem is érti, de érzi azt, amiről beszéltem neki.

***

Nyolc pont. Csodálatos…

-Harmadik vagy az összetettben – nyújtott felém törölközőt Mark.

-Baszki a végén el kell mennem arra a szerencsétlen rendezvényre – morogtam.

-Rendezvényre – vigyorodott el Mark – bedobunk egy sört?

-Ezt kérdezned se kéne – vigyorogtam – ha már ilyen későn indul az a böszme gép…

-Mi van veled ma? Morogsz itt…

-Az a helyzet… hogy, egy kicsit tartok attól, hogy Lina hogy fogja átvészelni a következő futamokat…- mondtam el neki azt, ami jó ideje foglalkoztatott – Miila is öt hónapos lesz, mire legközelebb látom. Régebben nem foglalkoztatott az, ha hetekig nem mentem vissza Baarba.

-Kimi, van két gyereked, persze, hogy ez most más. Főleg, hogy azért Lina elég sok rally versenyeden ott volt.

-Két gyerek – sóhajtottam – te jó ég.

-Räikkönen féle késleltetett felismerés? – nevetett fel.

-Most csak azért nem mondom, hogy anyád, mert ő egy rendes asszony! – mormogtam.

-Gyere, itt az ideje annak a sörnek – indult ki továbbra is nevetve.

Liina szemszöge:

-Holnap akkor kettőre jövök – ölelt meg búcsúzóul Inez.

-Köszönöm, előre is – sóhajtottam nevetve.

-Jó hancúr időt – kacsintott rám, majd gyorsan lelépett, mielőtt visszavághatnék.

-Anya! – jött ki Niina.

-Igen kicsim?

-Kéjek, olyan jizeset – pillogott éppen úgy, ahogy Kimi szokott, mikor arra akar rávenni, hogy csináljuk valami süteményt.

-Milyen rizseset? – tudakoltam.

-A mejeg jizeset – csücsörített – tudooood!

-Tejberizst szeretne az én angyalkám? – vettem fel a kis szőkét.

-Igen – bólogatott elégedetten.

-Akkor megcsináljuk, és míg hűl, megfürdetjük a testvéredet, rendben?

-Oké – kéretőzött le – anya, önthetem én a jizt?

-Persze, csak majd lassan, mert tudod, forró lesz a tej. Segítek benne babám.

-Jó – felelte nagy komolyan – apa mikoj jön?

-Holnap reggel, mire felébredsz, már itthon lesz – válaszoltam, miközben feltettem a tejet forrósodni. Az utolsó Kimi nélkül töltött este mindig alattomos módon piszok lassan akart letelni, de, mivel Niina lassan kettő éves lett, egyre intenzívebben foglalta le az időmet, főleg a világot felfedező Miilával együtt. Mire este ágyba jutottam, kellőképpen le is fáradtam a vacsoráztatás, fürdés, pakolás, egyéb teendők miatt.

Reggel Mi sírás ébresztett, miután megetettem, s tisztába tetem vissza is aludt, így lementem reggelit készíteni, elvégre Kims kb egy óra múlva ér majd haza.

-Anyaaa – hallottam meg Niina hangját.

-Jövök – indultam felfelé – kicsim ne fuss a lépcsőn – sóhajtottam fel, ahogy megláttam lefelé száguldását. Az utolsó pár lépcsőfok előtt megbotlott a vonszolt takarójában, tehetetlenül néztem, ahogy lebukfencezik négy lépcsőfokon.

-Niina! – térdeltem elé, persze rögtön keserves sírásba kezdett – kicsim, hol fáj?

-A kejem – húzta magához, ölembe vettem, tényleg megijesztett.

-Máshol nem nyuszi? – pusziltam meg fejét, megrázta buksiját – mutasd a kezed.

-Fáj – hüppögött.

-Tudom – vettem kezeim közé az övét, óvatosan megmozgattam, akár törést keresve – kicsim, mozgasd, meg a kezed kérlek – sóhajtottam, tette, amit kértem, hál istennek csak megütötte a korlátba, de komolyabb baja nem lett.

-Ezért nem szabad a lépcsőn lefelé rohanni – öleltem még inkább magamhoz – kérlek, ne fuss, rendben?

-Ühüm – fura arcát nyakamhoz.

-Gyere baba, teszünk egy kis borogatást a kezedre.

-Majadhatok? – nézett fel rám.

-Persze – töröltem meg pofiját – lehozom a plüssödet, oké?

-Oké – sóhajtotta bánatosan. Puszi után ültettem a kanapéra, felmentem a játékért, belestem Mihez, halkan szuszogott álomföldön járva.

-Kislányom – adtam oda neki a plüsst, majd miután elhelyezkedett betakartam – nézel egy kis mesét, míg csinálok reggelit?

-Ühüm – feküdt oldalra, félig a játékra – Ojoszján kijályt.

-Rendben – mosolyogtam rá. Törtem össze jeget, és vastagabb törölközőbe szórtam, hogy ne legyen túl hideg a kicsi kéznek – Niina, ezt rátesszük a kezedre, egy picit hideg lesz.

Bíztam abban, hogy nem dagad fel a keze, igazából nagyobb volt az ijedelem, mint az esés. Egy óra múlva hallottam meg az érkező autó hangját, pár perccel később Kimi dugta be fejét.

-Megjöttem! – mosolyodott el.

-Apa! – ült fel Ni a kanapén.

-Mi baj hercegnőm? – szúrta ki egyből a kötést – mi történt?!  - nézett rám.

-Leesett a lépcsőn – feleltem.

-Micsoda? Hogyan? – ült Ni mellé, aki rögtön belemászott az ölébe – mit csináltál Niina?

-Elestem – vont vállat, Kimi mérgesen pillantott rám.

-De hogyan? Nem vigyáztál a lányomra?! – kérdezte sürgetően, meghökkenve néztem rá.

-Persz, hogy vigyáztam a lányunkra! De jól tudod, milyen örökmozgó. Te most komolyan engem okolsz?

-Te vagy a felnőtt, nem? – folytatta, sikeresen meg is sértve engem. És úgy éreztem, jogosan húztam fel magam…

-Azért kár volt hazajönnöd, hogy alaptalanul vádaskodj! – feleltem erőltetett nyugalommal, majd otthagytam őket. Felkaptam a telefont és felhívtam Inezt, hogy mégsem kell átjönnie ma, tegnap megkértem, hogy pár órára vigye el a lányokat, hogy egy kicsit kettesben tudjunk lenni a férjemmel.

-Reggeli az asztalon kislányom – szóltam Ninek – majd apád megetet.

Felmentem Miilához, már ébren volt, így felöltöztettem.

-Mit szólsz egy kis sétához? – pusziltam meg pofiját, én is átöltöztem.

-Hová mész? – nézett rám Kimi, mikor lementem.

-El – feleltem-sétálunk egyet a lányommal!

-Liina – indult felénk.

-Nem. Hagyjál – sziszegtem és kiléptem a babakocsit magam előtt tolva. Éreztem, hogy csalódott és megbántott vagyok, kellett egy kis távollét. Vártam haza a férjem, egy családi reggelivel, együtt a gyerekeinkkel, erre azzal vádol, hogy még a lányomra sem tudok vigyázni. Pontosabban az ő lányára…. sosem kérte ki így magának, hogy Ni az övé…

Csipogott a telefonom, megnéztem az érkező üzenetet.

„Nagyon sajnálom. Kérlek, gyertek haza!” – olvastam, tettem még egy kört a parkban, ha már Mi ennyire élvezte, és haza indultam.

-Ne haragudj, kérlek – tárta ki az ajtót, mikor oda értünk, kicsit meg is lepődtem, ezek szerint nézte, mikor jövünk?!

-Rossz anyának tartasz? – bukott ki belőlem az a gondolat, ami a legjobban bántott.

-Liina, dehogy!  - nyögött fel – meg ne forduljon ez a fejedben! Remekül bánsz a gyerekeinkkel.

-Hát az előbb nem ezt mutattad – súgtam, miközben kivettem Miilát a babakocsiból.

-Mert hülye voltam – cirógatta meg az arcom – megijedtem Niina miatt, és elborult az agyam. Sajnálom, hogy bunkó voltam veled. De leginkább azt, hogy ez miatt kételkedsz magadban…

-Felejtsük el – vontam meg vállam, és feléje nyújtottam a kicsit, mivel Mi nagyon nyújtózkodott Kimi felé, neki is hiányzott már.

-Szia szépséges babám – mosolygott a kishölgyre.

-Niina? – mentem be a nappaliba.

-Anya – indult felém pizsiben – máj nem is fáj – újságolta.

-Ez remek kicsim – pusziltam meg.

-Nem akarsz reggelizni? – kérdezte szelíden Kimi, miután betette Mit a járókába.

-Nem vagyok éhes – sóhajtottam.

-Liinám, láttam a szépen megterítet asztalból és az előre elkészített ételekből, hogy egy közös reggelivel vártál haza… amit én szépen el is ba… rontottam. Gyere ide – lépett elém, s vont magához, finom illata most is épp annyira vonzott, mint általában, sóhajtva simultam testéhez – tényleg sajnálom. Szeretlek – susogta tincseim közé puszi mellett.

-Én is téged – mormogtam ölelésében, megemeltem fejem egy csókért. Nem akartam veszekedni vele.

-Mit szeretnél ma csinálni kedvesem? – mosolygott rám, az imádott féloldalas mosollyal.

-Hát – pirultam el halványan – eredetileg Inez vigyázott volna a gyerekekre egy kicsit délután…

-Tudom – sóhajtotta.

-Honnan? – lepődet meg.

-Nem sokkal az után, hogy elmentetek, Inez felhívott, hogy lecsesszen, pontosan tudta, hogy valamivel megbántottalak, ami miatt lemondtad a gyerekfelügyeletet.

-Tökéletesen ismer – mosolyodtam el.

-És lássuk be, igaza is volt – húzta el száját, ilyet akkor szokott tenni, amikor szégyelli magát valami miatt – szóval én megkértem, hogy mégis vigyázzon a két lurkóra, hogy egy kicsit tudjalak kényeztetni…

-Mivel? – néztem fel rá nagy szemekkel.

-Ó, azt majd meglátod – nyomott csókot ajkaimra, majd titokzatos mosoly mellett elengedett – lányok, reggeli! – lépett ki a kicsikhez szólni és Miilát felvenni.

-Jóóó – hallottam meg Niina hangját- kakajó van? Én kéjek!

Elnevettem magam, pont ilyen, hangoskodó, családi reggelt akartam…

Sziasztok! 

Nos még sikerült befejeznem ezt a részt tegnap, így ma már olvashatjátok is! :) Köszönöm a hozzászólásokat, és a jókívánságokat :) Kellemes olvasását!

L.

Ja és a tegnapi Jégvilág részről se feledkezzetek meg ;)