Ötvenedik

-Nincs kedvetek velem jönni? – vette fel Riiát.

-Deeeee – felelte rögtön a kicsi.

-Hát… te nem leszel nagyon elfoglalt? – tudakoltam, mielőtt belementem volna.

-Két napra kéne mennem, és bár mindkét nap lesz tárgyalás, lényegében nem egésznap foglalnak le…

-Rendben – bólintottam – Riiám, akkor találd, ki melyik játékodat szeretnéd hozni. Mindet nem lehet – figyelmeztettem mosolyogva.

-Majdnem hogy csak Erint is elvihetnénk – folytatta, kérdőn néztem rá, így folytatta – szeretném, ha bejönnél velem a gyárba…

-Komolyan? – ültem le mellé meglepetten, az a jóféle meglepettség futott végig rajtam.

-Komolyan – bólintott – érdekel mi a véleményed Elégre a társam vagy.

-De én ehhez nem értek – feleltem.

-Elhiheted nem is a motorbeállításokról kérdeznélek – nevetett fel.

-Ne szemtelenkedj – öltöttem ki nyelvem, ajkaival kapott utána.

-Ezt te mondod, mikor kidugod a nyelved a férjuradra?! – meredt rám játékosan.

-Férjuradra? - kuncogtam

-Na asszony! Szóval, tényleg örülnék, ha meg tudnád nézni a csapatot.

-Nagyon szívesen bemegyek veled – bólintottam kedves mosoly mellett.

-App – jött vissza Riia – kéjek najancot!

-És te szeretnéd megpucolni? – kérdezett vissza, miközben leindultak.

-Igeee! – jelentette ki határozottan, mostanában rákapott arra, hogy minden gyümölcsöt, amit ettünk, ő akart megpucolni, szétszedni.

-Szia Ri – köszöntettem, mikor felvette a telefont – mit csinálsz jövő héten hétfőtől-szerdáig?

-Seba megy a csapat főhadiszállásra, így lényegében semmit – sóhajtotta – miért?

-Nem lenne kedved elutazni velünk két napra?

-Hová?

-Enstoneba – feleltem.

-Miért mentek ti oda?

-Kimi pár hete ajánlatot kapott a Lotus Renaulttól, és mivel eddig elég jól mennek a tárgyalások,  odautazik megnézni a bázist.

-Visszatér? – sikított a telefonba, el kellet tartanom a készüléket a fülemtől.

-Erin, csiit, ne sikoltozz –kértem nevetve – ha minden jól megy, igen.

-Úristeeen!

-Erin Laine! Leteszem, ha még egyszer visítasz! Szóval, Kims kitalálta, hogy elkísérhetnénk Riiával, mivel nem hosszú időre megy, és szeretné, ha én is elmennék vele a gyárba.

-Aha, vigyáznom kéne a kiscsajra mi? – nevetett fel.

-Egy kicsit – értettem egyet.

-Na jó, Enstoneban úgy sem jártam még – válaszolta.

-Remek – mosolyodtam el – holnapig egyeztetünk az időpontokról, jó? Jaj, mikorra jössz értem?

-Tíz, Lini, tízre – felelte, szinte láttam magam előtt, ahogy megforgatja szemeit.

-Várunk, puszi – köszöntem el. Lementem a konyhába a gyerekek után.

-Ajmát is – utasította Kimit Riia, a széken állva.

-Mit csináltok? – pusziltam meg vigyorogva a kis szőke parancsnokot.

-Jümölc sajátátá! – felelte egy karika banánnal a szájában.

-Gyülölcs salátát – javította ki Kimi, hogy Ri a helyes kifejezést szokja.

-Beszéltem a tesómmal, azt mondta eljön velünk – ültem le a mellette lévő székre – holnap úgy is megyünk a szalonba, ráérünk akkor megbeszélni a részleteket.

-Rendben – bólintott Kimi, miközben adott egy falat almát. Igazán élveztem, ezt a kötetlen, családias hangulatot, ami aztán az egész napunkat kitöltötte.

-Alszik a nagylány? – kérdeztem, mikor bejött este a szobánkba Kimi.

-Teljesen kiütötte magát – nevetett fel – nem is csodálom, egész délután rohangált Ajaxal.

-Nagyon energikus kiscsaj – értettem egyet somolyogva.

-És mit gondolsz, neked nincs egy kis plusz energiád, amit lemozognál? – feküdt mellém kéjes vigyor kíséretében.

-Hát… éppenséggel akadna – haraptam alsó ajkamba.

-Hmm, hát, akkor, rajtam lemozoghatod – csúsztatta kezét fenekemre – mit szólsz?

-Ha nem csókolsz meg rögtön, kiborulok – néztem ajkait vágyakozva, ezekkel a kis játékokkal tökéletesen tudtuk egymást hergelni. Morogva vette birtokba ajkaim, hogy aztán egész testem kényeztetni tudja…

-Linám – hallottam távoli hangot – ébresztő álomszuszék. Egy óra múlva itt lesz Erin.

-Hm… mi? Már? – nyöszögtem álmosan.

-Aki éjjel virgonc legyen nappal is – csapott mezítelen fenekemre lágyan.

-Ó te majom – morogtam – én már aludni akartam, amikor te letámadtál…

-Micsoda? – fordított maga felé vigyorogva – a Kims, mééégből nekem nem az jött le, hogy nem aludnál, hanem, hogy igényt tartasz még egy orgazmusra!

-Amit aztán meg is kaptam – kuncogtam.

-Te szédült nő – harapott nyakamba.

-Kimiii – nyögtem – tudod, hogy ez meglátszik?

-Aha – közölte könnyedén – legalább látszik, hogy jó a sexuális életünk.

-Édeske, azt a letörölhetetlen most sexeltem vigyorodból is látják – gonoszkodtam.

-Most sexeltem? Hmmm, akkor le kell nyomnunk még egy menetet – feküdt rám – hiszen, vagy 12 óra eltelt azóta…

-Elment az eszed? – nevettem – és a gyerek?

-Én szeretnék elmenni – csókolt szájon mohón – és  ő még alszik! Egy gyors menet belefér!

-Azt a kanos formádat – markoltam csupasz popsijába.

-Adj egy percet, és kérni fogod, hogy … csináljuk.

-Ego – feleletem lehunyt szemekkel, mert közben puha ajkaival melleim kezdte kényeztetni. Tökéletesen tudta mit kell tennie annak érdekében, hogy valóban ne akarjam, hogy abba hagyja…

-Megjöttem – nyitott be Erin.

-Gyere – tereltem be puszi után, Kimi lehozta Riiát közben.

-Te még pizsiben? – simogatta meg nevetve lányomat – meg látom, apád is.

-Mi ráérünk lustálkodni – vigyorodott el Kimi.

-Já! – helyeselt Ri, felkuncogtam, le se tagadhatta volta Kimi a kis szőkét.

-Vigyázzon magára Mrs Räikkönen – csókolt meg búcsúzóul Kimi. Elköszöntem a kishölgytől is Erinnel Zürich felé indultuk.

 Épp lenyomtam a kilincset a szalon ajtaján, amikor megrezzent a zsebemben lévő telefon- „Fantasztikus volt a reggel szépségem” – villant fel a szöveg a kijelzőn. Vigyorogva írtam vissza „Akár csak nekem, drága férjuram. Szeretem az ilyen sexi ébresztőt… illetve a sexi férjemet, aki ébreszt…”

-Nalatie megmossa a hajam, míg téged Renee pedikűröz – libbent elém Erin.

-Oké – ültem le elégedetten, egy komplett, csajos délelőttöt terveztünk, mindenféle szépítkezős dologgal egybekötve. „Igazán szívesen ébresztelek így asszony. Igazán csábító az álmos, mégis sexis feleség. Én is szeretlek, meg a sexet is veled…” Kissé pironkodva írtam vissza, most nem is bántam, hogy nincs ki szóval tartson. „Mr Räikkönen, nem illik ilyen üzeneteket küldeni egy férjes asszonynak” Nem is kellett sokat várnom a válaszára.

 „ Reggel nem voltál ilyen szemérmes szépségem…Ja, és szeretem reggel csapkodni a formás feneked, sexi…” Ajkamba haraptam, miközben a választ pötyögtem. „Kimi! A sexuális perverzióid miatt nem tudok ellazulni, mert arcpirítóan érzéki, amit irkálsz. Szóval légy jó férj, és hűtsd le a libidód, majd otthon rosszalkodunk édes.” Izgatottan vártam erre mit lép, ha ő tetszeleghet ilyen sexisten szerepkörben, akkor én is. Te jó ég, mint két eszement tini… nesze neked, felelősségteljes szülők… „Ri mit csinál, míg apa perverzkedik?” – küldtem újabb üzenetet. „Kedveském,  sexi vagy, így mindig kívánlak. Gyere csak haza… éjjel nem sokat fogsz aludni, azt most megmondom asszonyom! Ui: Rii , Bambit néz, miközben a kiflijét nyomkodja a kakaóba”

-Csodálatos – kuncogtam halkan.

-Na, milyen lett a hajam? – lépett elém vigyorogva a húgom.

-Csinos vagy – álltam fel – Sebas el lesz ájulva tőled!

-Ajánlom is neki – bólintott somolyogva.

Két és fél óra múlva szálltunk be az autóba, a balesetem óta most először kértem, hogy had vezessek én…

-Lindi – sóhajtott fel Kimi, mikor beléptem a házunkba

-Meglepetés – tártam szét karjaim.

-Hol.. a hajad? – kérdezte meglepetten, majd azzal a jeges tekintetével végignézett rajtam, egyszer, kétszer, háromszor – uramatyám, de izgató vagy…

-Szóval tetszik? – mosolyodtam el.

-Igen, nagyon is – zárt karjaiba vigyorogva.

-A műtétek miatt egy csíkban jóval rövidebb volt a hajam – fintorogtam – és meguntam. Még ha nem is látszott a rálógó tincseim miatt – folytattam, laza Kleopátra stílusra vágattam frizurám.

-Szép vagy – nyomott gyengéd csókot ajkaimra – és ezt nem azért mondom, mert az én feleségem vagy.

-Tudom – cirógattam meg arcát – Riia szivem, miben mesterkedsz? – néztem el Kimi mellett.

-Aja – nézett rám huncut mosoly kíséretében – kéjek még kakajót!

-Majd én adok – mentem be hozzá a konyhába, úgy döntöttem készítek egy szendvicset magamnak, ha már a konyhában téblábolok.

-Nem reggeliztél? – kérdezte, kissé felelősségre vonó hangszínnel.

-De, ettünk péksüteményt, de tudod, hogy én a szalámis, paradicsomos dolgokat tartom reggelinek – feleltem somolyogva.

-Meg a lányod is – nevetett fel – megevett egy fél kiflit a kakaóval, és közölte velem, hogy husit kér…

-Édesem – vettem fel vigyorogva Riiát – kérsz a szendvicsemből pocok?

-Ige – villantotta ki fogait, majd jóízűen beleharapott, élvezet volt hallgatni, ahogy az uborka ropog a fogai alatt.

-Kis éhenkorászom – forgatta meg szemeit Kimi, de félmosolyos arca mutatta, mennyire imádja a kicsit.

-Kims, isteni finom ez a füstölt sajt – sóhajtottam fel elégedetten, miközben öntöttem teát magamnak.

-Kívánós vagy? – nézett rám meghatározhatatlan szín szemeivel.

-Éhes – vontam meg vállam – nem az amire gondolsz…

-Riia nem soká két éves lesz… - kezdte.

-Na hát azért az odébb van, egy fél év –ingattam fejem – szóval inkább másfél, mint kettő.

-Igen, de ha mostanság esnél teherbe, elmúlna kettő, mire megérkezne a pici! Így teljesítve a feltétel – tárta szét karjait ártatlanul.

-Na, megállni – néztem rá – a kilenc hónap nem tartozik bele. Én nem azt gondoltam, hogy már a szívem alatt lesz az új élet, amikor a kishölgynek sütök a tortát második szülinapjára.

-Te mondtad, hogy hiányzik a szoptatás például – dőlt a pultnak karba tett kézzel.

-Ri még szopizik – figyelmeztettem – igaz, hogy közel sem olyan intenzív ez a dolog már, mint amikor baba volt, de akkor is...

-Lini – mosolyodott el – nem akarlak rábeszélni arra, hogy már most rögtön álljunk neki gyereket gyártani. Csak tapogatózom, hogy mit gondolsz erről.

Elnéztem Riiát, ahogy a nappali szőnyegén térdel az asztal előtt, és még a nyelvét is kidugja a nagy rajzolás közepette. Olyan hamar lett ekkora! Tökéletesen tudom milyen csodálatos érzés volt növekvő pocakom figyelni, érezni, hogy velem egy egész… aztán amikor megszületett. Az én gyönyörű szép és egészséges angyalkám. Most meg már, vállig érő szőke tincsek keretezték arcát. Enyhén göndör, Erin meg is kérdezte tőlem, hogy suttyomban besütöm e, a kiscsaj hajvégeit, olyan művészi kesekuszaságban terültek el kicsiny vállai körül. Fogai elővillantak, maikor nevetett, édesen mondta a magáét, bár még nem mindig értettük mit is hadar. Kimi szemformáját, de az én szemem színét örökölte. Kicsiként tiszta kék szemei voltak, majd egyre jobban zöldült, akkor azt hittem, ebben is Kimis lesz. Az orra az enyém volt, de szépen ívelt ajkait megint csak az apjától örökölte.

-Szivem – ölelt át hátulról Kimi, megrebbentem – merre jársz?

-Riiát figyeltem – vallottam be, majd feléje fordultam karjai közt – köszönöm neked őt!

-Ketten kellettünk hozzá – vigyorodott el.

-Aja – jött be zsírkrétákkal kezében Ri – sejits!

-Mit szeretnél rajzolni? – fogtam meg kezét, kivezetett, letérdeltem mellé a szőnyegre.

-Ojosjánt – túrt hajába, elállt a légvételem, mire észbe kapok valóban vagy hatéves lesz…

Kimi elfeküdt a kanapén, valami hoki meccset nézett, de rajtakaptam, ahogy ránk sandít néha. Azzal a kedves mosollyal ajándékozott meg ilyenkor, amit úgy imádtam. Boldog volt, és ettől teljesség érzésem volt. Elvégre Riia az ölemben rajzolt, míg a férjem karnyújtásnyira tőlünk lazított. Mindig is ilyen életet akartam, anyának, feleségnek lenni…

Sziasztok!

Köszönöm még egyszer a jókívánságokat, ma már egész jól érzem magam, bár elég sok gyógyszer kellett ehhez az állapothoz.

Az új részhez szerintem nem kell sok mindent hozzáfűznöm. Köszönöm a hozzászólásokat az előző részhez :)

Mivel a világvége végül elmaradt,  jövő héten is szokásos ütemben igyekszem hozni a részeket, bár lehet kicsit borul a dolog az ünnep miatt. Az biztos, hogy .-én ugye jövök a dupla résszel, a nyertes történetnél. Ráadásul elkészült a következő rész is a Monshéval közös történethez, holnap oda is felkerül a folytatás.

L.