Novella I. -New Life - Új élet 6. rész

-Te hogy kerülsz ide? – szegeztem neki a kérdést.

-Az lényegtelen – vágta oda.

-Mit akarsz tőlem? – álltam fel, Liin ösztönösen még jobban magához húzta Nit, úgy álltam a nő és Lin közé, hogy testtartásommal is védjem őket.

-Kimi – kezdte esdeklőn – nagyon nagy hibát követtem el akkor, és ezért bocsánatot kell kérnem tőled.

-Ki ez a nő? – kérdezte tőlem Liin.

-Ez a nő – mosolyodott el gúnyosan – tudod kedvesem – nyomta meg fintorogva – én vagyok az a nő, aki megszülte Kimi gyermekét!

-Akit aztán el is dobtál – sziszegtem dühösen – ismétlem, mit akarsz tőlem?

-Az életünket! – közölte – nagyon meggondolatlan voltam. Féltem, hogy mi is fog velem történni, de rájöttem, nekem csak te és a kislányunk számít – folytatta mézédes hangon.

-Te hallod, amit mondasz? – nyögtem meglepetten – lemondtál Niináról! Ne merd a lányodnak nevezni!

-De hiszen  az én lányom – hadarta és feléje nyúlt, Niina felsírt a hirtelen hangzavartól.

-Csss kicsikém, semmi baj – ölelte még jobban Liin.

-Vedd le a kezeidet a lányomról – követelte feldúltan Bes.

-Nem! – csattant Lin hangja – te semmit nem tudsz erről a babáról! Lehet, hogy te szülted, de ő nem a te gyereked!

-Kimi kicsim – suttogta Bes – ne engedd, hogy ez a nő tönkretegye az életünket! Szeretlek téged, és Niinát is. Ezerszer sírtam magam álomba, utánatok vágyódva. Emlékszel, emlékszel milyen csodálatos éjszakán fogant a mi kis gyönyörűségünk? Csodálatos, szerelmes szeretkezéssel….

-Mi? – suttogta Lin döbbenten.

-Ez egyáltalán nem így volt! – dühöngtem – semmi érzelem nem volt benne. Részeg voltam és bosszút akartam állni Jennin. Ennyi. Szabályosan megdugtalak és itt vége is volt. A nevedre sem emlékeztem reggel – vágtam oda az igazat, bár tartottam tőle, hogy ezzel Liint is elriasztom magam mellől.

-De… - kezdte sírva – ő az enyém…- megint a lányom felé nyúlt, hátrafelé nyúltam, hogy magamhoz vonjam őket, Liin automatikusan hátrált és nyugtatta a babánkat.

-Hagyd békén a családomat –sziszegte Liin – nem tartozik hozzád sem Ni, sem Kimi. Egyszer sem voltál ott, amikor Ni beteg volt, vagy épp keservesen sírt. Egyszer sem keltél fel hozzá éjjel. Mi ringattuk, óvtuk, szerettük! Niina inkább az én lányom, és a szerint is fogjuk felnevelni Kimivel!

-Ne kényszeríts, hogy olyat tegyek, amit nem akarok – súgta kegyetlen hangon Bes – engem semmi nem érdekel, csak ők. Ha kell, erőszakkal veszem el tőled! Ne feledd, én vagyok aki megszülte, ha kell bíróságra megyek!

-Tedd – mondtam méltóságteljesen – a kezemben van a hivatalos okirat, amin lemondasz óla. Sőt, azt is tudom bizonyítani, hogy csak azért nem vetetted el, mert én fizettem neked - fájtak a szavaim, holott ez volt az igazság. Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy ez a nő, valaha veszélyeztette a lányom életét. Hogy talán nagyon kevésen múlt akkor, hogy nem vetette el mégis…

-Nos Bajnok – fintorgott ismét – lehet nem hiányozna a nyakadba egy jó kis zaftos cikk, amiben elmondom, hogy miért és hogy is fogant a kölyök. Hogy velem csaltad a drága nejed, hogy segg részegek voltatok, obszcén partit csaptatok, és bőségesen kurváztatok!

-Te nem vagy normális – meredtem á döbbenten – egyik szavaddal ütöd a másikat! Felőlem azt nyilatkozol, amit csak akarsz, és annak, akinek csak nem szégyellsz. Engem te ilyennel nem tudsz sarokba szorítani! Tűnj el innen, tűnj el az életünkből!

-Engem te ne fenyegess! – üvöltötte – ezt megbánod még Kimi!

-Komolyan mondom, tűnj el, mert nem állok jót magamért – feleltem izzó hangon. Meglepetésemre, amilyen hírtelen jött, úgy el is tűnt, ezt megbánjátok még mondatok közt. Zaklatottan fordultam Liin felé, fájdalmasan nézett rám.

-Vigyél haza! – mondta, s el is lépett mellőlem. Út közben csendben voltunk, annyi mindent akartam mondani neki, de egyszerűen minden magyarázatot értelmetlennek találtam. Elborzasztott a gondolat, hogy ő miken töprenghet most, hiszen végighallgatta, hogy valójában mi is történt akkor, azon a bizonyos éjszakán…. és jól tudtam, hogy abba a Kimibe sosem szeretett volna bele.

-Gyere gyönyörűm – adott puszit Ninek, mielőtt lefektette volna – itt a mackód is – súgta – aludj egy nagyot.

-Liina – simítottam végig a hátán, ahogy a kiságy fölé hajoltam, ellépett mellőlem, megpusziltam Niinát, beszívtam édes babaillatát és magára hagytam.

-Szóval, ő Ni vérszerinti anyja – hangja tárgyilagosan csengett.

-Igen – bólintottam – de ez nem épp így van… mármint, tudom, hogy szörnyen hangzott az, amiket mondtam, de sajnos ez a valóság, még ha nem is ilyen sarkalatos és kegyetlen.

-Elmeséled? – kérte halkan.

-Ahhoz hogy megértsd, ott kell kezdenem, amikor megtudtam, hogy Jenni megcsal. Rendszeresen, csak épp én voltam olyan hülye, hogy nem vettem észre – megcsóváltam a fejem – vagyis nem akartam észrevenni.

-Kims…

-Várj – emeltem fel a kezem, túl akartam lenni ezen egyszer s mindenkorra – pár héttel azután, hogy rajtakaptam, egy buli alkalmával összeszedtem Best. Egy sima, egyéjszakás kaland – folytattam keserűen – nem akartam mást, csak felejteni… Aztán pár héttel később felkeresett, hogy terhes. Nem hittem neki, mikor kiderült, hogy mégis, apaságit kértem, nem tudhattam valóban az enyém e. Igazat mondott. Én pedig ott álltam, válással a nyakamban, és egy terhes nővel, aki igazából soha, semmit nem mozgatott meg bennem. Ennyi. Megértem, ha ez neked sok… és el akarsz inkább menni.

-Hagynád, hogy elmenjek? – kérdezte.

-Ameddig úgy érzem, hogy nem ábrándultál ki belőlem teljesen ettől, minden nap azon dolgoznék, hogy újra meghódítsalak – felettem halkan – túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy elengedjek.

-Nem kell elengedned – lépett elém – mert én nem akarok sehová sem menni. Rossz látni, hogy neked ez mennyire fáj, és köszönöm, hogy elmondtad, hogy tisztázni akartad magad előttem.

-Nem ijesztettelek meg? – suttogtam.

-De egy kicsit. Nem is te, igaziból, hanem az a keserűség a hangodban, ahogy odavágtad neki, hogy csak egy khm, kaland volt. Sütött a lényedből, hogy mennyire boldogtalan voltál….

-Liina – súgtam és szorosan magamhoz öleltem – el nem tudom képzelni, mivel érdemeltelek ki a sorstól, de eztán nem eresztek el!

-Kimi én nem ítéllek el ez miatt – sóhajtotta – mindkettőnknek van múltja, ez elől nem menekülhetünk. Akkor te úgy éltél. De most itt élsz, mellettem…

-Szeretlek téged – mondtam ki legelső gondolatom.

-Szeretlek – visszhangozta, forró csókban találtunk egymásra. Végtelennek tűnő percekig élveztem édes ajkának ízét. Puhasága mindig lenyűgözött, és ahogy belegondoltam, hogy milyen puha lehet a bőre, megremegett a testem a vágytól. Éreztem, hogy ő is hasonló hangulatban van, készségesen simult hozzám, mikor elvált tőlem egyhén zihálva dőlt mellkasomnak. Álla alá nyúlva emeltem meg fejét, hogy szemembe nézzen, hogy lássa a vihart, ami bennem kavargott. Hosszan néztem őt, mígnem újra ajkára tapasztottam enyémeket. Ez volt a tűréspontom vége most. Ösztönösen térdei alá nyúltam, s ölemben vittem fel a hálóba. A mi hálónkba.

-Kims – lehelte, mikor az ágyra fektettem, s fölé hajolva nyakhajlatát vettem birtokba. Hajamba túrt, vad sóhajok mellett simogattam puha bőrét.

-Liina – nyögtem fel – veszettül kívánlak…

-Én is téged – lihegte az újabb csókba – érzem… - utalt a combjához simuló dudor méretére. Nagyon kívántam, éreztem, ahogy egyre szűkebb és szűkebb a nadrágom, és ezt ő is pontosan látta, érezte. Felsője alá csúsztattam kezem, megfeszült teste, ahogy mellére tévedt kezem. Lassan lehúztam róla, mellkasára adtam apró csókokat.

-Annyira gyönyörű vagy – súgtam. Mikor rólam is lekerült a póló megemelte csípőjét, gyorsan megszabadítottam a farmerétől, végre ott feküdt mellettem, arca kipirult az izgalmi állapottól, szapora légvétele ép olyan szabálytalan volt, mint az enyém.

-Kissé túlöltözött vagy hozzám képest – mosolyodott el, óvatos mozdulatokkal gombolta ki farmerem, mintegy véletlen hozzáérve nem épp nyugalmi állapotban lévő férfiasságomhoz.

-Megőjítesz – morogtam, és kezeit feje fölé nyomva kapcsoltam ki melltartóját. Gyönyörű, feszes keblei kívánatosabbak voltak, mint álmaiban, lágyan megcirógattam, s lassan ajkaim közé vettem mellbimbóját. Hangos nyögésekkel tudatta mennyire tetszenek mozdulataim, kezem hasára csúsztatva egyenesen vadító bugyija felé haladtam. Ő sem maradt tétlen, folyamatosan cirógatta hátam, s ahogy lábai közé feküdtem, lejjebb csúszott, csípőnk egymásba simult, megremegtem az érzésre. Átkarolta derekam lábával, a tudat, hogy egy aprócska bugyin kívül szinte semmi nem választ el minket egymástól még inkább korbácsolták a vágyam. Ösztönösen úgy kezdtem mozogni, mintha már benne lennék, lehunytam szemeim, éreztem, hogy itt és most, ettől el tudnék élvezni, pedig semmit sem tettünk igazán, ráadásul jól tudtam, hogy ez máskor nem lenne elég… Figyelmem újra melleire irányítottam, puha csókokkal haladtam le, és mikor a selyem bugyitól megszabadítva öléhez értem megfeszült gerince.

-Kimi – sóhajtotta kéjesen – gyere ide… - hosszan csókolóztunk, keze lágyan siklott boxerembe, megszabadulva tőle hozzám simult – nagyon jó veled…

-Ez még csak a kezdet Kicsikém – mormogtam fülébe. Érintéseitől szét tudtam volna robbanni, kegyetlenül vágytam arra, hogy végre belé hatolhassak. Combján végigsimítva húztam még közelebb, s míg kitöltöttem testét végig szemébe nézve figyeltem reakcióját. Megemelte testét, vad sóhaj hagyta el ajkait, le kellett csuknom szemeim, az édes mámor egyre közelebb volt.

Tökéletesen éreztem minden rezdülését, ölének finom szorítása tudatta velem ő is a határon van már. Amint megéreztem élvezetét, kéjes mosoly terült el arcomon, a tudat, hogy én okoztam, leírhatatlan volt. Pár lökéssel később nedves nyakához dugtam arcom és remegve élveztem el, a vad kielégülés hullámokban tört rám.

-Nem tudom elmondani, mennyire finom vagy – súgtam fülébe, halkan kuncogott.

-Mmm, te tényleg Bajnok vagy – túrt hajamba, nevetve csókoltam meg, s mellé feküdtem.

-Egy kicsit se bánom, hogy eddig vártunk a sexel – sóhajtottam, hozzám bújt, ami nagyon jó érzés volt

-Nem tudatosan csináltuk így pedig…

-Igen, mármint nem – nevettem ismét – tudod… tanultam abból, ahogy Ni megérkezett közénk…és a te múltadat tekintve is úgy éreztem, idő kell neked, leginkább, hogy teljesen megbízz bennem.

-Hogy lehet az, hogy te ennyire figyelmes vagy, a világ pedig mégis egy…

-Egoista bunkónak tart, aki folyton partizik és nőzik? – vágtam bele.

-Igazából nemtörődömöt akartam mondai – súgta félénken.

-Ne haragudj, nem akartam megemelni a hangom – pusziltam meg fejét – tudod… volt idő, mikor igaz volt rám a fent említett leírás… de nem vagyok egy szívtelen ember… főleg, ha van kiért hűnek lennem – fordítottam hanyatt.

-Szeretem, amikor megnyitod ezt az oldalad előttem – simogatta meg az arcom, lágyan megcsókolt, amibe belekuncogott – Kims… mit szólnál, ha…

-Folytatnánk ezt a csodás szeretkezést? – csúsztattam ajkam nyakára.

-Hát én arra gondoltam – nyögött fel – hogy eljöhetnél velem fürdeni…

-Hmmm…

-Ott is folytathatjuk – reagált azonnal, nyakába nevettem – sőt…

-Szóval tetszik, amit csinálok? – emeltem rá a pillantásom, egy kissé meglepett ’hevessége’.

-Nem volt elég egyértelmű, hogy nagyon is? – ingatta fejét.

-Ó dehogynem – feküdtem rá – de ezt éreznem kell még… - hanyatt fordított és csípőmre ült – komolyan te leszel a halálom – nyögtem, ahogy végignéztem testén – szinte fáj az a vágy, amit kiváltasz belőlem…

-Kims – susogta fülembe – kápráztass el…

Persze nem jutottunk el a fürdőig, másodszorra hevesebben esem neki, illetve estünk egymásnak. Szinte azonnal beléhatoltam, és megtalálva ritmusunk együtt mozogtunk a gyönyör felé. Fáradtan simult karjaimba, pár csók után, lehuny szemmel feküdtünk, éreztem, ahogy ellazulnak izmai, ránk húztam a lepedőt, kéjesen vigyorogtam, ahogy felrémlettek az elmúlt órák eseményei, nem is vettem észre mikor aludtam el Liinával az ölelésemben.

Na kedveseim, íme a friss :) 

Nem akartam sokáig húzni a nő kilétét, főként, hogy hamarosan búcsúznunk kell ettől a novellától, ami megmondom őszintén nem lesz olyan könnyű nekem, mint ahogy gondoltam :) Nagyon remélem, hogy megajándékoztok pár hozzászólással! :)