Novella I. - New Life - Új élet 4. rész

-Azt hiszem, jobb, ha most megyek - sóhajtott fel Liina.
-Maradj - fogtam meg kezét, tekintete kérdésekkel és kétségekkel voltak telve.
-Kimi... én, nem hiszem, hogy ez jó ötlet - ingatta meg fejét.
-Ebbe nekem is van beleszólási jogom - néztem rá - mármint, nem így értettem... hallgass meg. Nem biztos, hogy valóban az a legjobb nekem, amit te gondolsz, hogy jó...
-Én... nem akarok gondot okozni nektek - felelte bizonytalanul.
-Liina, tudom, hogy félsz tőlem - sóhajtottam fel - nyilván a hírem is közre játszik ebben.... Ráadásul pokoli időn vagy túl... De én azt szeretném, ha engednéd, hogy jobban megismerjelek... megismerjünk Niinával...
-Így is? - suttogta.
-Hát persze - mosolyogtam rá - mindkettőnknek van múltja... de most a jelenre kell koncentrálnunk.
-Együtt? - nézett ismét szembe. 
-Te el tudod képzelni az életed mellettünk? - tettem fel a kérdést.
-Kimi... te és Niina baba... - végre elmosolyodott - szívesen töltenék eztán több időt veletek... 
-Akkor ne gondolj olyan butaságra, hogy jobb nekem nélküled - simogattam meg az arcát.
-Én csak - kezdett bele, de ajkára tettem ujjam.
-Css, most már minden rendben lesz - biztattam, majd lassan megcsókoltam. Mikor ismét a szemembe nézett, sokkal nyugodtabb zöld szempár nézett vissza rám - nagyon késő van, és biztos el is fáradtál... ha szeretnéd haza viszlek, de... itt is maradhatsz... 
-Nos...
-Ha akarod a vendégszobában alhatsz, nem kell velem - vágtam bele, nem akartam megijeszteni- csak ha szeretnél...
-Rendben - bólintott. Felmentünk a vendégszobába, tudtam, hogy tart ettől az egésztől, és nem akartam túlfeszíteni nála a húrt.
-Aludj jól szépséges hölgy - öleltem meg, teljesen hozzám bújt, és ez jó érzéssel töltött el.
-Neked is jó éjt - súgta. Ey csók után magára hagytam, és benéztem Niinához is. Csendben szuszogott, így gyorsan lezuhanyoztam és le is feküdtem. Persze nem tudtam aludni, rengeteg minden történt pár óra alatt, de végre megtudtam Liina titkát. Elképzelni nem tudtam hogy képes valaki kezet emelni a barátnőjére, aki ráadásul terhes... Ökölbe szorult a kezem, ahogy képzeletembe úszott egy kép a félelemtől remegő lányról. Dühömben inkább a kimentem a teraszra, mély légvételekkel nyugtattam magam, amikor halkan nyílt az ajtó, és suttogó hangot hallottam.
-Kimi? 
-Kint vagyok - feleltem én is halkan, felé fordulva vártam, hogy hozzám érjen - minden rendben? 
-Igen... csak nem tudok aludni - sóhajtotta.
-Gyere ide - súgtam, megint teljesen hozzám simult - maradj itt velem. 
-Niina? - nézett fel rám.
-Külön szobája van, csak épp összenyitható az enyémmel, de a sötétben ezt nem láthattad - somolyogtam.
-Jól elaludt -mosolyodott el ő is. 
-Anyám szerint az én alvókamat örökölte - nevetgéltem.
-Tényleg, te miért nem alszol? - tudakolta. 
-Nem tudok aludni - ismételtem őt.
-Azt hiszem izgalmas első randink volt - ingatta fejét.
-Az biztos, de legalább túl vagyunk a nehezén - pusziltam meg homlokát. 
-Olyan jó illatod van - sóhajtotta váratlanul, majd elnevette magát - ööö...
-Ne légy zavarban - mosolyodtam el, megremegett - fázol? 
-Kicsit - bólintott.
-Gyere - fogtam meg kezét, ahogy ujjaim közé kulcsolta sajátjait melegség öntött el. Hosszan beszélgettünk, közben ő is felengedni látszott, pár óra múlva pedig a karjaim közt aludt el... 

Reggel arra ébredtem, hogy Liina kifordul az ölelésemből. Automatikus hanyatt fordultam, ő pedig mellkasomra feküdt. Majd hirtelen felült.
-Liina? - kérdeztem halkan.
-Azt hiszem... elaludtunk - állapította meg.
-Hajnal három után nem csoda - mosolyodtam el kétségbeesésén. 
-És a tesódék mit fognak szólni, hogy már az első éjszakát az ágyadban töltöttem? - aggodalmaskodott tovább. 
-Héé - húztam vissza - felnőttek vagyunk - nevettem - ráadásul semmi közük ahhoz, hogy mit csinálunk.
-Jó, csak nem akarom....
-Nyugi - simogattam meg az arcát - jó érzés melletted ébredni... 
-Nekem is - mosolyodott el, igazán káprázatosan, majd felém hajolt és ajkait enyémre nyomta - nem adtam jó reggelt csókot - súgta. 
-Hiányoltam is - sóhajtottam, Niina itt sírt fel - felébredt a kis hölgy... 
-Áthozhatom én? - kérdezte halkan, bátorítóan mosolyogtam rá, jól tudtam neki ez most még megpróbáltatás. 
-Szia kicsilány - hallottam meg Lin hangját, kíváncsian figyeltem őket az ajtóból - mi ez a nagy sírás babácska?
Niina meglepődött, hogy nem én vettem fel,majd felkacagott, igaz gyereknevetéssel, Lin pedig nagy szemekkel nézett rá, majd rám. 
-Mondom, hogy tetszel neki - nevettem el magam arckifejezésén - és nekem is... 
-Nagyon aranyos - felelte, majd hozzám lépet és átadta nekem.
-Jó reggelt tündérem - súgtam, ahogy megpusziltam.
-Nem lázas már - sóhajtotta a lány. 
-Jól ránk hoztad a frászt kisasszony! - néztem szemébe, anyának igaza lett, teljesen bezöldült szemszíne, épp, mint nekem.... 
-Ki... hoppá! - nyitott be  Rami - ööö... 
-Nálatok nem szokás kopogni mielőtt benyitsz valahová? - néztem tesómra - anyád mit szólna ehhez, mi? 
-Majom - reagálta le - amúgy jó reggelt Liina - vigyorodott el. 
-Neked is - sóhajtotta - felöltözöm - mosolygott rám, és kilépett.
-Nos? - fonta össze karjait Rami.
-Liina és én ismerkedünk. Illetve ez több annál... de tekintve a múltunkat nem akarunk semmit sem elkapkodni - adtam elő neki a rövid verziót, mielőtt még az elméleteivel jönne.
-Aranyos ez a lány.... és Niina is kedveli a jelek szerint - utalt az estére. 

Érdekes módon a reggeli két személyre volt terítve, Ramiék leléptek valahová... 
-Csak mi vagyunk itthon - nevettem el magam, ahogy Liina előbb belesett, s aztán jött be, az egyik ingem simult testére - nagyon jól áll neked ez az ing... 
-Kösz, hogy kölcsön adtad - mosolygott rám, miközben leült.
-Nem lenne kedved a mai napot velünk tölteni? - kérdeztem.
-Délelőtt be kell mennem az üzletbe, pár dolgot elintézni - sóhajtotta - de úgy kettőtől ráérek-bólintott biztatóan. 
-Helyes - pusziltam meg arcát - séta a parkban? - nevettem el magam. 
-Azt hiszem azt a parkot eztán sokat látogatjuk - kuncogott - tökéletes. Niina is biztos élvezni fogja ezt a jó időt a szabadban. 
-Mondjuk így, hogy beteg volt... 
-Friss levegő akkor is kell neki - mosolygott - és a doki is azt mondta, hogy amilyen hirtelen jött, úgy el is múlik. Egy kicsit sétálunk vele, aztán meg úgy is el fog aludni.
-Liina - néztem szép szemébe - ugye nem... nem rossz neked a lányommal lenni? - faggattam szelíden érzéseiről. 
-Nos.. picit valóban nehéz, de... nem élhetek a múltamban, különben a jelenem is odavész.  Így is sokat vesztettem. Niina csodás kishölgy, és jó érzés mellettetek lenni. Láttam, mennyire aggódtál érte tegnap és az rosszabb érzés volt... 
-Minden rendben lesz most már - cirógattam meg arcát, mosollyal felelt, jelezve ő is ebben bízik... 
Reggeli után hazavittem, úgy beszéltük meg, hogy munka után elmegyek érte és a délután együtt töltjük.
-Na, halljuk - sóhajtottam fel, otthon ültünk és Ramiék feltűnően csendbe voltak.
-Mit? - nézett rám Kristii.
-Ugyan. Most az jön, hogy Liinát nem is ismerem, meg hogy Niina is egy idióta viselkedésnek és sok sok alkoholnak köszönhető?  - meredtem rájuk. 
-Kimi,. nyugi, nem akartunk semmi rosszat mondani - vágta rá Rami - Liina aranyosnak tűnik. Messze a legnormálisabb, akivel az elmúlt időkben dolgod volt... És, az, ahogy a tegnap estét végigcsinálta melletted, azt igazolja,, hogy valóban érdeklődik irántatok. 
-Nos... nem erre számítottam - hümmögtem, Kristii nem vártan felnevetett. 
-Hát, ez tisztán lejött. Csupán annyit tanácsolnék, ha megengeded persze, mert ugye makacsa vagy te is, épp, mint a bátyád.. szóval, ne kapkodjatok el semmit... 
-Ugye tudod, hogy 30 vagyok, nem 17 ? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, de azért vigyorogva. 
-Agyilag pedig az utóbbi évszámnál ragadtál le... 
-Kedves vagy - fintorogtam - de hogy megnyugtassalak titeket, van egy gyönyörű kislányom, akiért felelősséggel tartozom, és ezzel tökéletesen tisztában vagyok... 
-Nem vagy te olyan rossz apa, mint ahogy gondolod - nézett rám Kristii, felemelte kezét, hogy ne szóljak bele - mert látjuk, hogy úgy érzed, hogy mivel a versenyeken töltött idő miatt keveset vagy itthon, ezáltal,  nem vagy jó apa... de ez így nem igaz. Ne időben mérd,  hanem az érzéseidben. Ráadásul Niina szülőanyja nincs melletted, és ez így nehéz. De ettől a te családod még nem kevesebb... És, itt van most Liina. Először féltem, hogy egy anya pótlékot keresel, de tisztán látszik, ahogy ránézel, hogy bizony tetszik neked. 
-A lényeg, hogy ne kapkodj, és minden oké lesz - szólt bele Rami nevetve - kiselőadást tartani Kimsternek? Hajaj Kristii drágám... 
-Kösz Kristii - néztem rá hálásan, majd felmentem a kiscsajhoz, nagy, zöld szemekkel nézett rám - na, lányom, a kereszt szüleid nem épp normálisak... de azt hiszem jó tanácsokkal fognak ellátni téged, ha nagyobb leszel.
Niina végül tovább aludt a tervezettnél, és a tegnapi 'elrontott' randevú miatt amúgy is ki akartam engesztelni Liinát. Megkértem az egyik szakács ismerősöm, hogy állítson össze, egy könnyen vihető, ámde ízletes piknikkosarat, amit hazavittem, majd elmentem Liináért. 
-Szia Szépségem - sóhajtottam, miközben megöleltem.
-Hello Kimi - nézett rám mosolyogva, lágy csókot adott, majd beszálltunk.
-Szeretnélek megkérni arra, hogy öltözz át valami kényelmes, sportos ruhába - vigyorogtam.
-Öhm, miért is? - érdeklődött. 
-Van egy kis meglepetésem -feleltem - Niina még alszik, így kettesben lehetünk, este pedig, ha szeretnél, együtt lehetünk vele is.
-Köszönöm, hogy megadod a választási lehetőséget - reagált kedvesen - tetszik ez az ötlet. 
Otthon villámgyorsan összekészült, majd elmentünk hozzám.
-Nagyon kíváncsivá tettél - nézett rám, miközben beálltam- nem árulod el? - pillogott. 
-Mindjárt meglátod - érintettem meg orrát nevetve.Mikor a motorhoz léptem kérdőn nézett a gépre, majd rám. 
-Te... azt akarod, hogy motorozzunk? 
-Részben - nevettem tovább hirtelen kétségbeesésén, nagyon aranyos volt így - valahogy el is kell jutni arra a helyre.... 
-A hová is? - tudakolta. 
-Nyugi, mellettem biztonságban leszel - kacsintottam rá. 
-Hát még jó - ingatta fejét - állítólag egész jól vezetsz... 
-Állítólag? - kaptam el kezét és húztam magamhoz - tudod te kivel beszélsz kislány? 
-Valami lökött finnel - nézett rám kihívóan, majd csábos tekintetre váltott - aki egyre jobban tetszik nekem... 
-Akkor jó... mert nagyon vonzódom hozzád - feleltem igézve, hosszú csókot váltottunk, nehezen szakadtam el puha ajkaitól - gyere Szépségem... 
-Kimi - súgta, miközben fülemhez hajolt - piszokul jól vezetsz... Bajnok. 
Mosolyra késztettek szavai, reméltem, hogy örülni fog a meglepetésnek. 
-Ez lesz a mi helyünk? - nevetgélt, miközben kecsesen leült a takaróra. 
-Végül is, lehetne - bólogattam - ha már így egymásba botlottunk itt... 
-Mindig is szerettem ezt a parkot - mondta - bár álmomban nem gondoltam, hogy ilyen események érnek itt. 
-Nem bánom, hogy Juu eléd rúgta a labdát, elhiheted - sóhajtottam nevetve. 
-Én sem - adott lágy puszit -Kims... mi van a kosárban? - kérdezte angyali mosoly mellett.
-Csukd be a szemed - kértem, mikor megtette egy szem szőlőt érintettem ajkához, mikor ráharapott megcsókoltam. 
-Tetszik ez a párosítás - sóhajtotta vágyón - van még ilyen...? 
-Csak neked - néztem szemébe.
-Remélem is - súgta, majd hozzám simult.
Édes illat töltötte el a levegőt...