Huszonnegyedik

Finnországi napjaink vészesen fogytak, a karácsonyon túl az év utolsó napjaira készültünk. Mivel még csak Kimi családja tudott a babáról, no meg a két törpe miatt úgy terveztük, hogy Kimi házában lesz egy amolyan felnőtt buli, és a szülőknél előtte egy közös koccintás. Persze a finn teljesen be volt zsongva, egyik pillanatban nem akart bulit a másikban meg világgá kürtölte volna, hogy apa lesz.

-Szivem, tudom, hogy szeretnéd megünnepeli a picit – tetem hasamra kezem – és ez rendjén is van. Ráadásul szilveszter van, otthon tudtok inni, itthon meg együtt tudunk lenni.

-Csak szeretnék vigyázni rátok – ölelt meg, kedves szavai mosolyra ösztönöztek. Végül harmincadikán elő szilvesztert tartottunk Espooban, majd 31-én magángéppel Prokkalába mentünk. Természetesen Kimi nem engedte, hogy a létra közelébe menjek a díszekkel, így Rami és ő rohangált fel le az utasításaim alapján.

-Te ezt élvezed igaz? – pislogott le rám, miután harmadszor küldtem fel igazítani.

-Eléggé – vigyorodtam el – ha már nem engeded, hogy csináljam, te úgy csináld, ahogy akartam….

-Kis gonosz – heherészett Rami mögöttem – de jól csinálod, oktasd csak az öcsémet.

-Ne akard, hogy lemenjek Räikkönen – sziszegte Kimi, miközben hozzá vágott egy adag még feltekert szerpentint.

-Dilinyós finnek – nevettem, miközben az ajtóhoz sétáltam. Délelőtt voltunk még, s a vendégek kezdtek szálingózni. Első érkezőink Seb és Erin volt.

-Szia kismama – ölelt meg a német nevetve – nagyon hm szép vagy ám, jól áll a terhesség.

-Nana Seba - hallottam meg a finn vigyorgó hangját mögülem, megölelte húgomat – hogy van a sógornők gyöngye?

-Remekül – vigyorgott Erin Kimire – na muti azt a gyűrűt… el se hiszem, hogy összeházasodtok.

-Én se még - mosolyogtam.

-Gyönyörű szép – pillogott Rin ránk. Sebastian közben becuccolt, a 2009-es év számára is érdekes véget ért. Szinte az utolsó pillanatig harcolt a vb címért, de nem sikerült megszereznie, bár minden lehetséges dolgot megtett érte. Utólag azt mondta, hogy ez még nem az ő éve volt, de jövőre megmutatja, mi lakozik benne. Talán Sebit viselte meg a legjobban a mezőnyből a finn távozása. Sokan tudták, hogy mennyire jó barátok, de csak mi igazán, hogy még annál is jobbak. Kimi mindig úgy tekintett a németre, mintha az öccse lenne, magán életben is sok közös programot terveztek.

Mire nagyjából végeztek a fiúk a pakolással, Rin és Kristii rengeteget nevetet azon, hogy osztom a fiúkat, kiváltképp Kimit, újabb látogató érkezett Kaj és Toni személyében. Kaj szakításon volt túl, előre láttam ő ezért is fog inni. Kimi pedig még nem tudott a haverjaival koccintani pocaklakó egészségére, ők meg azért. Szolid kis házibulit terveztünk, Kylt vártuk még, illetve Camit. Mivel Cam csak ma érkezett finnbe, Kyle felajánlotta, hogy majd ő elhozza, ő úgy is otthonról jön hozzánk. A hűtőhöz sétáltam valami édesség reményében, meg se lepődtem, hogy jó pár üveg vodka, pezsgő és tequila sorakozik bent.

-Kérsz egy falatot? – nyújtottam a finn felé a villát.

-Naná – nevetgélt, szájába adtam, krémes puszit nyomott ajkaimra – eszméletlenül gyönyörű vagy…

-Köszönöm – sütöttem le szemem szégyenlősen.

-Olyan helyes a pocid – simogatta meg – nagyon tetszik nekem, hogy már látszik.

Idilli pillanatunknak az utolsó vendégek érkezése vetett véget, nagyon vártam már, hogy Cam megérkezzen.

Kettő körül ültünk le ebédelni, remek hangulat uralkodott már most, teljesség érzetet adott, hogy mindenki itt van körülöttem. Evés után a nappaliban kötöttünk ki, Sebastian lehalkította a zenét, meglepetten néztem rá, Erinnel váltott cinkor mosolyából rájöttem, hogy valamire készülnek. Rin felpattant mellőlem így Kimin kívül mindenki szembe került velem.

-Az az igazság – kezdett bele Erin – hogy mi készültünk nektek egy kis meglepetéssel…Mivel még nem volt alkalmunk gratulálni az eljegyzéshez és a baba érkezéséhez.

-Igazán nem kellett volna – sóhajtottam már most meghatottan.

-Gondoltunk arra is, hogy elénekelünk egy dalt – ingatta fejét Seb, miközben a lányokra mutatott nevetve – de nem biztos, hogy azt díjaztátok volna…

-Most már kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni – vigyorodott el Kimi.

-Aztán megszületett a nagy ötlet – folytatta Cameron, tisztára úgy éreztem magam, mint aki egy filmbe csöppent. Rami a nappali melletti helységből elővarázsolt pár dobozt, és egy nagy valamit.

-Mi az? – mutattam rá kíváncsian.

-Bonsd ki – tolta felém – mivel szilveszter van, egy kis visszatekintés a tavalyi évre. Kinézetre egy kartonpapírnak vélt valami volt, ahogy kibontottam elnevettem magam. Valóban az volt, egy nagyobb méretű papír, amin rajzok, képek és egy-egy gondolat volt az előttünk állóktól. Úgy lehetett szétnyitni, mint egy újságot, a finnre pillantottam ő is mosolyogva figyelte az alkotást. Háttérben egy nagy gólya volt, egy babát hozott a csőrében, tipikus mesefigura, a rajzon felismertem Erin keze munkáját, ő tudott gyönyörűen rajzolni. Szépen kimunkált, s végtelenül kedves ötlet volt tőlük, előre féltem, ha elolvasom a szövegeket el is sírom magam. Végül a hangos felolvasás ellett döntöttem, bár tisztában voltam vele mindenki tudja a többiek írását.

„Iceman & Solargirl  – Egy év képekben…” - hirdette a cím.

És valóban, az ismeretségünk fontosabb pillanatai voltak feltűntetve. Egy kép a finn rallyról, minden itt kezdődött felirattal. Aztán a mallorcai nyaralásról, az interjús képünk a Jégember és Napfénylány címmel. Féktelen melegség járta át minden porcikámat, ahogy a színes képekre pillantva visszagondoltam az eseményekre. A szezon utáni utazásainkról is került fel kép, de a legteljesebbé az utolsó két kép tette. Az egyiken az ultrahang felvétele volt a másikon mi, karácsonykor, túl az eljegyzésen. Itt már könnybe lábadt szemekkel pillantottam fel Kimire, szorosan átkarolt és apró puszit adott vállamra, éreztem, hogy őt is meghatotta barátain kedvessége. Eljutottunk az írásokig, egy pillanatra bent tartottam a levegőm és olvasni kezdtem.

-Amikor első este besétált hozzánk Kimi, tudtam, hogy valami komoly kezdődött el. Láttam sok mosolyt. Láttam sok ölelést és csókot. Láttam meghatódott pillanatokat, és most itt vagyunk. Előttetek az élet, és én csak mosolygok, mert ugyan azt látom rajtatok, mint az első estén. Kimi, kérlek vigyázz a nővéremre, Di igen is te vagy a legszebb kismama… J  Erin. Jaj Erin - sóhajtottam fel-úgy szeretlek…

Erin sorai mellett Ramié és Kristiié volt olvasható, Kimi felé toltam, jól tudtam, mennyire szoros az ő kapcsoltuk is.

-És egyszer csak ott állt egy lány, meglepetten néztünk össze Kristiivel, amikor felénk lépdelve átölelted. Aztán ez a hölgy akkor sem engedte el a kezed, amikor nehézségekkel szembesültél. Történtek dolgok, de egyben az első espooi naptól fogva biztosak voltunk. Hogy ez a hölgy ott áll majd, és meg fog ölelni, ha szükséged lesz rá. És ha szerencsétek van, egy újabb kishölggyel bővül a családotok… Jól jönne a srácaink mellé… J Rami&Kristii – olvasta fel Kimi, némely szónál a pillanat töredékére megállt, tisztán látszott, hogy meghatódott, mosolyogva töröltem le egy könnycseppet, majd a következő sorokra pillantottam.

-Hajnali kettőt mutatott az óra, a kijelzőre lesve Kimi neve villant fel. Köszönés nélkül hadarni kezdett egy lányról. És csak mondta és mondta. Egy hét múlva megismertem ezt a lányt. Aztán kiderült, hogy valóban a napfényt hozza vissza az életébe. És azt hiszem ezáltal a miénkbe is… Ja igen, a keresztapa szerepkört már előre lefoglalomJ Sebastian. Elnevettem magam, Kimivel amúgy is őt akartuk felkérni.

-Írahtnánk nektek arról, milyen szép is a szerelem. De… nem fogunk. Pontosan tudjátok mi is az ami összeköt titeket. Mikor Kimi bemutatta nekünk Lindit, tátott szájjal figyeltük, hogy milyen természetes dolog, hogy együtt vannak. Aztán Lindi leosztotta Kajt a hoki szabályaiban, és nevetve hagyta, hogy megismerjük. Akár kissrác, akár kiscsaj érkezik hozzátok - előre szólunk, el fogjuk rontani őket az engedékenységünkkel, csak hogy később ne szóljatok érte - mindenképp örömöt hoz, mert még inkább összeköt majd benneteket, és ez így van rendjén… Kaj, Toni, Kyle

Nem tudtam megszólalni a meghatottságtól, erősen szorítottam Kimi kezét, rápillantottam, ugyan azt a boldogságot véltem felfedezni arcán, mint amit én éreztem.

-Nem ér egy kismamának ilyet adni – álltam fel szipogva, Erint öleltem meg legelőször – köszönjük szépen, nagyon aranyosak vagytok – sóhajtottam boldogan. Mire mindenkit végig ölelgettünk, és megköszöntük Erinék is a könnyeiket törölgették. Feltűnt, hogy Kimi hosszabban és végig vigyorogva beszél Ramival és Sebbel.

-Szerintem igyunk valamit, mielőtt Kaj is elsírja magát – csapott barátja vállára Toni.

-Hu Vilander – fordult fel az említett nevetve.

-Na a kemény férfiak  - ingattam meg fejem mosolyogva. Kislisszoltam a konyhába, Kimi pár pillanat múlva mellettem termett – nekünk vannak a legjobb barátaink…

-Igen – bólogatott – annyira szeretlek.  Tökéletesen látják, hogy mit érzek irántad – susogta.

-Szeretlek téged – feleltem mosolyogva, gyengéd csókot váltottunk, majd Kimi kiszólt a srácoknak, hogy ki mit kér. A csajoknak kevertem vodkát gyömbérrel és limeal, és bár az orvosom szerint nyugodtan ihatok alkoholt, persze csak kevés mennyiségben nem bántam, hogy nem ihatok velük.

Ahogy teltek az órák egyre jobban fogyott az alkohol és a társaság egyre hangosabb, s vidámabb lett. Természetesen mindenki külön mondott köszöntőt a babára, így elég sok rövid is elillant, előre sajnáltam a srácokat, az elseje józanodással fog telni egyeseknek… Én viszont rengeteget nevettem rajtuk, nagyon jó móka józanul figyelni a lerészegedő bandát.

-Nemsokára éjfél – sóhajtottam, Kimi rám pillantott, valóban csak negyed óra volt már vissza. A zöld szempár enyhén ködös volt már, de tekintete mégis óvó volt.

-Eltelet egy év… de hogy? – ült le Rin, ebben is nagyon hasonlítottunk, nem igazán kedveltük a szilvesztert, mégpedig a valami véget ér gondolat miatt. A cd lejárt automatikusan a rádió kapcsolt be, az év utolsó tíz percében végiggondoltam az elmúlt eseményeket. Nagyon hiányzott anyu, főleg most, hogy én is anya leszek, szerettem volna elmondani neki mindazt, amit megélek. Mindig úgy terveztem, hogy ha majd férjhez megyek ő fog segíteni a ruhaválasztásnál, és majd megnyugtat, ha sírni akarnék a ceremónia előtt…

-Anyára gondoltál ugye? – lépett mellém, megöleltem.

-Igen – feleltem halkan, egy pillanatra megszorított, mindkettőnknek nehéz volt a múlt, de most talán egy szebb jövő felé indulhatunk.

-23:59 – jelentette be a rádiós, megkezdődött hatvanról a visszaszámlálás.

-Lindi – fogott kézen a finn és arrébbhúzott – annyi mindent szeretnék mondani neked. Életem legboldogabb időszaka volt az év második fele, és pár pillanat múlva ez az év véget ér… Minden szilveszterkor ezt akarom majd elmondani neked, jövőre már a feleségemként állsz mellettem, és hárman leszünk – simított végig a pocakomon – szeretlek téged…

-30, 29….

-Kims – túrtam hajába meghatottan – csodás volt melletted az eddig eltöltött idő. És a közös életünk még csak eztán kezdődik… Espooban mérhetetlenül és visszavonhatatlanul beléd szerettem - apró csókot nyomott számra, szép szeméből sütött, hogy meghatottam.

-10, 9, 8… -  az utolsó számokat mi is hangosan ejtettük már ki, boldogan néztem végig a társaságon, talán az új élet a szívem alatt, talán a remek barátok, vagy a finnel töltött idő egy különös szilvesztert hoztak számomra – 4, 3, 2, 1…

-Boldog Új Évet Kicsim – karoltam át a finn nyakát, megemelt megforgatott és heve csókot adott.

-Boldog Új Évet Szivem, szeretlek – nevetgélte, a pillanat véget ért, vigyorogva fordultunk barátaink felé, igazán meg se lepődtem, mikor egy hosszan csókolózó Erinnel és Sebbel találtam magam szemben. Spa óta sokat találkoztak, de mivel a németnek barátnője volt eleinte féltem, hogy mi is lesz ebből. De Seb rendkívül fair módon intézte a kényes dolgokat, Erinnek is elmondta, hogy el akarja hagyni a barátnőjét, igazából már régebb óta fontolgatta, majd a lány elé is oda állt. Csendben szakítottak, a német kért egy kis időt Rintől, eleve a bajnoki küzdelem is kiélezte a mentális erejét, majd pár hét múlva ismét randevúztak.  Míg nem találkoztak Seb addig is minden nap felhívta Erint, már csak az volt a kérdés mikor is jönnek össze.

Mire mindenki mindenkit megölelgetett visszatért a felszabadult hangulat, koccintottunk, a pár korty pezsgő jól is esett. Kettő körül éretem, hogy már fáradok, lassan rágcsáltam a kezemben lévő ropit.

-Jól vagy ? – huppant le mellém Kimi, egy kicsit szakadozva beszélt már.

-Persze – kuncogtam rajta – csak elfáradtam egy kicsit…

-Lefeküdjünk? – karolt át.

-Még nem akarok – ingattam meg fejem – de lehet, nemsokára elvonulok. De te nyugodtan bulizz a srácokkal – nyomtam csókot ajkaira.

-Nem nem – sóhajtotta – veled szeretnék lenni – tette hozzá halkan, majd egy arcomra adott puszi után felállt, elnevettem magam, Kimi nagyon aranyos tudott lenni, ha iszik.

-Állj csak meg Vettel – vigyorogtam a felém lavírozó Sebre, lazán ledobta magát Kimi helyére.

-Tudom mit akarsz kérdezni – pillogott mindentudóan rám – igen, összejöttünk a húgoddal – mosolygott.

-Nem meglepő – pillogtam rá – de ha nem vigyázol rá…

-Kikaparod a szemem? – nevetett fel.

-Kb – húztam gonosz mosolyra ajkaim – vagy megajándékozlak egy helyes kis egérrel...

-Nem teheted – nyögte meglepetten – ne aggódj kismama, szeretem a tesódat – vigyorgott ismét.

-Az látszik – sóhajtottam, megsimogattam pocim, kezdett kényelmetlen lenni a farmerom, na otthon mehetek kismama ruhákat venni… Seb szemével követte a mozdulatom.

-Szabad? – mutatott határozatlanul hasamra.

-Persze – mosolyogtam rá, óvatosan megérintett.

-Olyan… hihetetlen, hogy ő itt egy… baba – sóhajtotta, elnevettem magam.

-Na, egy percig nem figyelek, és máris letapizzák az asszonyt – huppant a karfára Kimi vigyorogva – amúgy most akkor, mivel a kis német összejött a hugival, én pedig a férjed leszek, egy családba kerülünk…? És milyen minősítééésben?

-Mi az, hogy kis német? – pufogott Seb rögtön, én meg azon heherésztem, hogy a finn hogy tudta mindezt ebben az ittassági állapotban ilyen jól elmondani.

-Nos, Erinnek te a sógora leszel, és nem hivatalosan nekem Seb… huha… de ti egymásnak…

-Rami – fordult hátra Kimi, feltűnt, hogy kapaszkodik a háttámlába – rokonok leszünk Sebbel – jelentette be, de mintha az angol királynő érkezne két perc múlva.

-Hát… ezt tudtuk – kuncogott Rami, mit ne mondjak rajta is felfedezhető volt a vodka hatása. Erin ült Seb ölébe.

-Mi ez a nagy röhögés? – érdeklődött vigyorogva.

-Kimi megvilágosult – kotyogott Rami – mivel te és Lindi tesók vagytok… Seb és Kimi egy családba tartoznak… - adta elő, hanglejtése önmagáért beszélt, jót kuncogtam rajta.

-Mi az, hogy megvilágosult…? – pislogott Ramira, majd legyintett –Édesem, nem akarsz lepihenni? – kérdezte hirtelen aggodalommal.

-De most már rám férne egy kis pihi – bólogattam – és szerintem rád is – somolyogtam.  Még egyszer végigölelgettem mindenkit, megnyugtattam őket, hogy addig buliznak, míg kedvük tartja, csak ne törjenek el semmit. Kimi érzékeny volt az őt körülvevő dolgokra, sőt Erinnek azt is elárultam, hogy a mi szobánkban van hangszigetelés is, szóval nyugodtan üvölthet a zene is. Kimi nagyon helyes volt, ahogy hason fekve, félig lelógva az ágyról próbálkozott a sötétítő leengedésével. Végül közöltem vele, hogy nincs elem a „távirányítóban”, így az ablakhoz lavírozott.

-Elseje van – sóhajtozta miután visszafeküdt mellém.

-Jól vagy ? – simogattam meg karját.

-Persze – kuncogott – csak… sokat kellett koccintani a kisfiam egészségére…

-Kisfiam? – lepődtem meg – te ezt honnan szedted? – nevetgéltem.

-Háát megérzés – ásította – és… Räikkönen… szóval szerintem fiút alkottunk…

-Meglátjuk – kuncogtam, én teljesen biztos voltam abban, hogy egy lányzó növekszik a pocakomban…

Egy huzamban kilenc órát aludtam, fél egy körül ébredtem, Kimi békésen hortyogott kiterülve mellettem. Visszavarázsoltam rá a takarót és kisétáltam, meglepetésemre nem óriási rumli fogadott. Csak egy kisebb fajta… Biztos voltam benne, hogy Erin és Kristii keze van a dologban, miszerint a poharak például nem szanaszét, hanem a mosogatóba pakolva voltak. A hűtőben matattam reggeli után, mikor megakadt a tekintetem a tojáson, előre vigyorogtam, hogy Kimi szóvá teszi majd, hogy pár napja még pólót cseréltetem vele, mert éreztem rajta a sült illatot, most meg majd lapátolom befelé a rántottát. Mire végeztem az elkészítésével Seb lépdelt le kómásan.

-De szörnyen nézel ki – kuncogtam – kérsz? – mutattam tányéromra.

-Neked is szia – ásítozott – nem – fintorgott egyből – nincs egy… valami gyógyszered? Tudod, nem igazán bírom a piát…

-Látom – álltam fel pirulát keresni neki – meddig voltatok fent?

-Úgy fél hétig – ült le a pult elé, és rá is borult. Kezébe nyomtam egy üveg őszilevet meg a gyógyszert és felparancsoltam pihenni. Kimi baktatott le térdig érő rövidgatyában és póló nélkül, meglepően jól volt.

-Szia Szépségem – hajolt hozzám puszival.

-Jól nézel ki – néztem végig rajta, elnevette magát – de Szivem, kint 70 centis hó van, te meg rövidben ténferegsz..?

-De itt meleg van – mutatott körbe – te tojást eszel? – nézett tányéromra hitetlenül.

-Azt kívántam meg – sóhajtottam mentegetőzősen.

-Szerelmem – fogta két keze közé arcom – mit szeretnél a szülinapodra?

-Ööö – nyögtem, nem igazán számítottam erre a kérdésre – nincs konkrét kérésem… - vontam meg a vállam.

-Ilyen nincs – ült mellém somolyogva – valahogy sejtetem, hogy ilyesmit felelsz… így én már megvettem az ajándékod…

-Mit? – néztem rá kíváncsian, tudta, hogy imádom a meglepetéseket.

-Aaa tündérke, még várnod kell 27 napot – nevetgélt, majd elégedetten szájába irányította a villámra feltűzött falatot, s gyors csók után még mindig vigyorogva szedett magának reggelit…