Tizenötödik

A vasárnapot aztán ellógtuk, egész nap édes semmittevést folytattunk, de azt keményen. Délután Bellával sétáltunk, egész jól összebarátkozott a finnel már, ebben szerepe volt a sok jutalom falatnak, amit Kimi adott neki, bár az ő állítása szerint a személyes vonzereje hatott négylábú pajtásomra is.

-Holnap már dolgozom… - nyögtem fel az ágyban – tényleg, te mit csinálsz holnap??

-Hát, elviszlek dolgozni – karolt át – aztán haza ugrom, el kell intéznem pár dolgot Zürichben.

-Értem – ásítottam, mellkasához kucorodtam, jó érzés volt mezítelen bőrének illatát beszívni, nagyon finom illata volt – de miattam nem kell ilyen korán felkelned.

-Szivem, szeretnélek elvinni – simogatta hátam – emlékszel, otthon te mondtad, hogy sofőr…

-Tényleg – nevetgéltem, úgy tűnt, mintha régen történt volna.

-Akkor megkönnyebbültem kicsit, mert poénkodtál velem- sóhajtott halkan. Megemeltem a fejem egy csókért.

-Jó volt veled kipróbálni az Ice-cart – vigyorogtam.

-Elviszlek még, ha szeretnéd – szép szemében igalom csillant fel.

-Persze, tudod, elég jól vezetsz ám… - pillogtam ártatlanul.

-Igen? – heherészett, hanyatt fordított és teljesen hozzám hajolt – nem fogsz félni, ha rálépek a gázra? – lehelte, ajkaiból még édesebb illat áradt.

-Nem – súgtam, teljesen befolyásoltan természetesen.

-Akkor se, mikor megdobja valami az autót? – ajkai enyémet súrolták már.

-Nem vagy te olyan félelmetes ám… hiába akarod beadni… - nyögtem csukott szemmel. Kajánul felkuncogott.

-Bukós terepre viszlek – utalt sisakos elméletemre, puha ajkai nedvesek voltak, nyílván megnyalta, mielőtt beszélni kezdett, teljesen felhergelt, vágytam csókjára.

-Veled nem félek…- karoltam át nyakát, apró puszikat adott.

-Helyes – hangja diadalmas volt, majd mohón beszívta alsó ajkam és hosszas, vérforraló csókot váltottunk. Jól eső izgalom futott végig rajtam, párosult a kellemes érzéssel, amit a finn okozott nekem még a fürdésünk közben, jól esett kényeztetése. Magához szorított, majd mosolyogva aludtam el. Reggel ébresztőre keltünk, már míg én felöltöztem Kimi főzött kávét, teljesen jó érzés volt, hogy mellettem van.

-Nagyon csinos vagy - ölelt át szorosan – örülten szexi a formás kis feneked ebben a szoknyában…

-Köszönöm, köszönöm – nevetgéltem, csókot adtam cserébe, majd elindultunk kiadóm felé.

-Nem is tudom, jó ötlet volt e így elengedni téged – sóhajtozott az autóban már.

-Hogy így? – értetlenkedtem – és mi az, hogy elengedni téged?

-Édesem, olyan jól nézel ki… az összes pasi téged fog bámulni… - felelte mártíran.

-Ugyan – legyintettem nevetve, de egómnak jól esett, hogy elnyertem a finn tetszését. Nevetve nyögött egyet, hitetlenkedő pillantást küldött felém.

-Csak este láthatlak ? – kérdezte kissé csalódottan az épület előtt állva már.

-Kb ötig leszek bent – simogattam meg arcát – és mivel te Zürichben leszel, ebédelni sem tudunk együtt, este bepótoljuk, jó? – simultam hozzá, belemorgott fülembe.

-Megveszek értek... – forró csókot váltottunk, majd besétáltam, határozottan jó ébresztő a finnel csókolózni.

Kimi szemszöge:

Ahogy visszaültem autómba felhívtam Kylet, még este írtam neki, hogy segítenie kéne nekem. Elmentem érte, majd haza, autót váltottunk és irány Zürich.

-Mit is csinálunk pontosan? – kérdezte, miközben a listát olvasta – mi a fenének kell neked fémcső? Meg ásó? Kinyírtál valakit?

-Hülye – nevettem el magam, hihetetlen, hogy nem rakta össze a képet még.

-Föld? – sápítozott tovább – jaa, virágföld. Kimi… Lindihez akarsz menni? – nyögött fel.

-Pontosan, helyre akarom hozni a kárt, amit okoztam neki – feleltem eltökélten, tudom sose lesz olyan, mint volt, de valamit akkor is tennem kellett.

-De mi nem tudunk ültetni – sóhajtozott.

-Nyugi, mindent kitaláltam már – nevetgéltem kétségbe esettségén. Hamar összekapkodtuk a felírt dolgokat, majd visszafelé úton felhívtam Markot, és Lindi pincéjéhez irányítottam őket.

-Kyle, Isával mi van? – kérdeztem.

-Hát…én totál ledöbbentem ezen, meg se fordult a fejemben, hogy érez valamit irántad ilyen szempontból – megrázta fejét – azt mondta, hogy sajnálja, amiket mondott Lindiről. Mit mondott Kimi?

-Hogy hagyjam el, mert nem is ismerem… - most én sóhajtottam fel, nem akartam a lányt besározni tesója előtt.

-Értem – bólintott – Lindi nincs kiakadva ezen?

- Nem igazán – grimaszoltam - tudod, megbeszéltük, mindent megbeszélünk, csak így lehet jól működő a kapcsolatunk… nem akarom őt elveszteni.

-Te Kimi, nem láttalak még ilyennek… egyik exed sem szeretted ennyire.

Hálás voltam, hogy többes számot használ, bár mindketten tudtuk, hogy ez alatt leginkább a volt feleségem érti. Igaza volt, őt se szerettem annyira, mint Lindit.

-Ez így van – minek tagadjam. Főleg Kyle előtt, gyerekkorunk óta barátok voltunk – tudod vele minden olyan természetes, mély érzésű… Vigyorogva csóválta meg a fejét. A pincéhez érve Mar éretlenkedett egy sort, hogy hogyan fogunk bejutni. Remélem Lindi nem lesz mérges, de lenyúltam kulcsát, hogy az autókkal fel tudjunk hajtani. A hátsó földes út felől nem volt egy részen kerítés, ott motorral simán be tudtam jutni múltkor… Bár ne tudtam volna…

-Mi történt itt? – nézett végig Mar – elég csatateres…

-Én csináltam… - nyögtem ki, elképedve néztek rám Angieval.

-Na, most akkor mesélj szépen – szólt Ang rám. Elhadartam gyorsan a történteket és végre neki álltunk a rom eltakarításnak. Fél kettő után nagyjából végeztünk, a virágokat Angire bíztam még jó, hogy Mark barátnője képben van az ilyenekkel. Pár smst váltottunk Kedvesemmel, de mivel dolgozott, nem akartam zavarni. Fél négyre otthon voltam, meghívtam a srácokat kajálni, Lindi öt előtt hívott, hogy végzett.

-Kicsilány – öleltem meg vigyorogva, komolyan hiányzott már.

-Vége – sóhajtotta – hiányoztál – súgta.

-Te is nekem – megcsókoltam majd elindultunk haza.

-Linda – lestem rá – van egy hm… nem épp meglepetésem számodra, de olyasmi…

-Kíváncsivá tettél – mosolygott rám – hol van?

-Ööö, menjünk haza, átöltözöl, és megnézheted – felelten kitérően. Meglepődtem, de nem faggatott tovább. Haza érve villámgyorsan átöltözött, mikor az ismerős terepre értünk, értetlenkedve nézett szemembe.

-Kimi? –kérdezte kissé riadtan – miért jövünk ide?

-Kicsim… azért voltam ma Zürichben, hogy beszerezzek pár dolgot, amivel helyre tudom hozni a kárt, amit okoztam… Döbbenten nézett, arcáról nem tudtam leolvasni most semmit, felé nyújtottam a kulcsot, kiszállt és a kapuhoz lépett. Leállítottam a motort, mellé léptem, mikor kezem után nyúlt felsóhajtottam.

-Ez… hogy csináltad? – nézett végig a lugason.

-Kyle és Mark segített nekem – feleltem, rám emelte pillantását, majd lehunyt szemmel a virágok felé fordult. Amikor lehajtotta fejét nem bírtam tovább, mögé léptem és megöleltem, szó nélkül fordult meg, erősen hozzám bújt, teste megremegett. Pár perc múlva megemelte fejét, szép szeme könnyes volt, óvatosan megtöröltem arcát.

-Köszönöm Kimi – súgta – szeretlek téged.

-Én is szeretlek nagyon Kicsilány – lágyan megcsókoltam, amit szerelmesen mélyítettem el aztán, azt akartam, hogy melegség járja át minden porcikáját.

-Hogy jutottatok be? – kérdezte, mikor autóm felé ballagtunk.

- Utólagos engedelmeddel, kölcsön vettem a kulcsod – sandítottam rá – nem szoktam ilyeneket csinálni, de most…

-Semmi baj Rakka – bújt hozzám – én… köszönöm tényleg, hogy helyre állítottad a dolgokat…

-Tudom, hogy nem lehet ugyan olyan, de nem akartam, hogy neked legyen ezzel gondod…

-Mivel arra kértél, hogy mondjuk el apáéknak – sóhajtotta- hát tegyük, de többé ne hozzuk ezt fel…

-Rendben  – pusziltam meg, a kocsiban mosolyogva fordult felém.

-Erin hívott ma, azt mondta, hogy jó fej vagy – hangja is ellágyult, ahogy tesójáról beszélt.

-Helyes – mosolyogtam én is – elmenjünk apudékhoz? – kérdeztem óvatosan, végül bólintott, legyünk túl ezen végre.

Mikor a ház előtt álltunk megfogta kezem.

-Biztos ezt akarod? Én ettől függetlenül megbocsájtottam már neked – súgta.

-Igen – bólintottam – ahogy mondtam, nem akarom hazugsággal kezdeni, előbb- utóbb kiderülne, és a családod is rákérdezne, a kérdés kikerülésének miértjére.

-Rendben – felém hajolt, apró csókot adott, tekintet melegséggel teli volt – szeretlek kicsi finn.

-Én is szeretlek- megsimogattam arcát és besétáltunk. Lawrencék kedvesen fogadtak, bár szerintem észrevették, hogy Lindi is feszültebb, mint múltkor volt. Mikor Erin is leült, Lindi megszólalt.

-Az az igazság, hogy okkal jöttünk ma hozzátok – rám lesett és megfogta kezem.

-A vacsora után megkérdeztétek, hogy mi hogy ismertük meg egymást… és gondolom, ráéreztetek, hogy valamit nem mondtunk el – folytattam, de Kedvesem beleszólt.

-Én nem akartam, hogy Kimi elmondja, ezt fontos tudnotok, ő azonnal vállalni akarta a felelősséget

-Milyen felelősséget? – kérdezett vissza apja gyanakodva.

-Az autómat teszteltük leendő szerelőmmel, ezt tudjátok… Kyle meglátta Lindánál a médiapassos igazolványát, és azt hitte miattam jött ki. Teljes félreértés volt az egész, de mikor ezt elmondta, bedühödtem, ugyanis hetekkel azelőtt a családom megfenyegette egy újságíró, és ebből kiindulva megrémültem.

-És? Bántottad a lányomat? – állt fel Lawrence.

-Nem, apa, dehogy – nyögött fel Lindi.

-Kyle megtudta, hogy  Lindi a pincéhez igyekszik, rá is mutatott, mi pedig oda mentünk, hogy – felsóhajtottam, életem egyik leg nehezebb és legkínosabb pillanata volt ez – hogy…

-Mégis csak bántottad? – emelte meg hangját Lawrence.

-Apa, nem ütött meg, ha erre gondolsz – fújta ki levegőjét feszülten Lindi.

-Sosem emelnék kezet egy nőre – jelentettem ki – életem során másodszor engedtem a bosszú érzésnek, és anyagi kárt okoztam Lindának – nyögtem ki, Erin eltátotta száját, Helen kikerekedett szemekkel vizslatott, Lawrenc pedig dühösen nézett rám.

-Ezt… mégis hogy értsem? – préselte ki szavait Di apja.

- Összedöntöttem motorral a lugast és a virágoskerten átgázoltam – vallottam be szégyenkezve. Lesokkoltam a társaságot, ebben a pillanatban nem tűnt helyesnek vallomásom, de aztán beláttam, el kellett mondanom.

-Ezek után te összejöttél vele? – nézett Lindire kissé csalódottan.

-Igen apa, mert Kimi nem ilyen… bár láttátok volna otthon, amikor végigkalauzolt az életén… ahogy a keresztfiaival játszott…

-Én ezt értem Drágám, de… - próbálkozott Helen.

-Tudom, hogy bűnöm megbocsájthatatlannak tűnik, de higgyétek, el szeretem Lindát és azon leszek, hogy boldog élete legyen mellettem.

-Komolyan azt várod, hogy szemet hunyjak e felett? – állt fel apja ismét – lehet, hogy a lányom fejét el tudtad csavarni…

-Nem csavarta el a fejem! – ugrott fel Lin is – nem vagyok eszement, megfontolt és alapos döntés volt, hogy megbocsájtottam Kiminek.

-Lawrence kérlek – szóltam – tényleg, őszintén bánom, a mit tettem, a lányod egy nagyon okos és csodálatos ifjú nő, tényleg okkal bocsájtott meg, és ezért nem lehetek elég hálás neki. Dühös pillantást küldött felém, Erin pedig nem vártan megszólalt.

-Apa… ez tényleg, hm, sokkoló így hirtelen, de Kiminek igaza van, Di nagyon intelligens, döntései helyesnek bizonyultak eddig. És az is vedd figyelembe, hogy volt bátorsága az egész család előtt bevallani tettét… - sóhajtotta, hálásan néztem rá.

-Rin… ez én – tette homlokára kezét apjuk, erre ő se számított – bocsássatok meg egy pillanatra – indult ki.

-Kösz Rin – enyhe mosolyt küldött húga felé Lindi.

-Becsülöm benned, hogy elénk álltál ezzel – szólt hozzám Erin – én részemről bízom Di döntésében, de tudnod kell, hogy ez az utolsó esélyed. Ha még egyszer megbántod, felőlem könyöröghet ő is, nem fogok szemet hunyni felette – hangja komolyan csengett, totál ledöbbentem, nem erre számítottam egy 19 évestől, igaz Lin figyelmeztetett, hogy Rin nagyon okos hölgy.

-Köszönöm a bizalmad Erin, komolyan szeretném a nővéred boldoggá tenni – ismételtem sokadszorra.

-Hallottam mit mondott Rin – jött vissza apjuk, úgy éreztem, megszületett az ítélet – Kimi, elítélem, amit tettél…

-Apa, nem tudod a teljes történetet – érvelt rögtön Kedvesem- tényleg komoly volt a fenyegetés, ami a családját érintette. Hasonló helyzetben te is bármit megtettél volna… ha megfenyegetnek, hogy Rinnek, vagy nekem bajom esik – hadarta lázasan, csodálkozva néztek rám.

-Tényleg ez történt? – kérdezte halkan.

-Igen, a keresztfiaimat figyelték meg… - még mindig mérhetetlenül dühös voltam. Pár pillanatig csend volt, majd Helen szó nélkül távozott, percek múlva teával tért vissza.

-Ez valamelyest lágyít a dolgok súlyán – szólt ismét Lawrence – de még mindig helytelenítem. Viszont be kell látnom, hogy a lányaimnak igaza van, Di okos és bízom a választásában. Az tényleg becsülendő, hogy volt merszed elénk állni, és… az az igazság, hogy a lányomat sosem láttam ennyire boldognak, mint veled, főleg az elmúlt időkben. Nehéz éven vagyunk túl…de végre megint mosolyog… Az utolsó esélyedet kapod!

-Köszönöm Lawrence – sóhajtottam megkönnyebbülten – nem okozok csalódást.

-Remélem is! Több lövésed nincs – figyelmeztetett ismét, végre Lindi is lazított tartásán.

-Köszönöm apa – mosolygott rá párom – és neked is, hogy volt merszed ehhez – nézett rám.

-Szeretlek téged Linda, és ez így volt helyes, így nyugodtan kezdhetjük közös életünket – simogattam meg szép arcát.

-Én is szeretlek – felelte halkan, lágyan megcsókoltam, de nem akartam túlfeszíteni a húrt, így gyengéden elváltam ajakitól, bár pokoli erő kellett hozzá. Pár szót váltottunk még, de hogy elkerüljük a kínos feszengést, hamar távoztunk.

-Én, nagyon büszke vagyok rád – simogatott meg Lindi.

-Köszönöm – feleltem halkan, egy kicsit oldódott bűntudatom. Ha nincs ez az idióta viselkedésem, Kyle bemutat neki, talán már az nap este randizhattunk volna… annyival könnyebb lett volna…Igaza van Lindinek, nincs értelme ezen rágódni, és én sem szerettem a mi lett volna teóriákat.

-Jól vagy? – súgta, rámosolyogtam.

-Rád gondoltam, igazad van, most már engedjük el ezt – pusziltam meg kezét.

-Helyes – kedves mosolyt mutatott. Haza érve együtt vacsoráztunk, kifaggattam őt, milyen volt a napja, tetszett, hogy munkájában is szenvedélyes.

-Jössz velem fürdeni? – susogta fülembe, miközben hozzám bújt.

-Természetesen – feleltem, édes volt, hogy még mindig enyhén zavarba tudott jönni néha tőlem. Hosszan és igen élvezetesen időztünk a zuhany alatt, már az ágyban meséltem, hogy ma már edzettem, holnap bemutatom Marknak őt.

-Csütörtökön utazol? – kérdezte.

-Igen –sóhajtottam – két nap… Felém fordult és nyakamhoz bújt, erősen magamhoz szorítottam.

-Nem akarok nélküled, lenni – súgta, én is erre gondoltam…

-Én sem – beszívtam édes illatát, mennyire fog ez hiányozni. Ajkait enyémekre csúsztatta.

-És mikor jössz haza Kedves? – folytatta.

-Futam után rögtön – bíztattam – amint lehet, sietek haza hozzád – édes mosollyal jutalmazott.

-Várni foglak – súgta – pár napot kibírunk egymás nélkül… még ha, nehezen is…

Fura érzés volt, az elmúlt két hét szinte minden percét együtt töltöttük… Rég, talán még sosem, voltam ennyire boldog, mint a Kicsilány mellett, úgy éreztem ismét élek, nem volt a frusztráló magány, az ivászattal töltött esték, csak, hogy jól érezzem magam, feledtesse senki nem vár itthon… Helyette a napfényt csempészte vissza az életembe, úgy, ahogy Kyle mondta. Teljesen magamhoz húztam, jó érzés volt testének melegét érezni…

Linda szemszöge:

A következő két nap ismét csak úgy elsuhant, fura volt a tudat, hogy a következő éjszakát egyedül töltöm már. Mivel a finn edzett délután saját autómmal mentem dolgozni, ráadásul a képekért is el akartam ugrani munka után, amelyek a nyaraláson készültek. Délelőtt jártunk még, kopogtak.

-Gyere – sóhajtottam.

-Miért hívtál? – lépett be Cam vigyorogva.

- Szeretném, ha te mennél fotózni az Európa Nagydíjra – kezdtem bele – Will interjúzik, Megan pedig tudósít.

-Huhu – huppant le – ez érdekes lesz, rég nem voltam futamon. Te nem jössz? Kimi örülne.

-Én is örülnék, de nem hagyhatok itt mindnet – ingattam fejem- így is káosz várt szabi után… ez a kiscsaj még nincs a toppon, aki helyettem volt. Nem értem, Benjamin miért nem téged tett be… - morogtam – ráadásul jövő héten belga futam, oda mindenképp el akarok menni, és lehet, a nagyfőnök nem díjazná állandó utazgatásaim…

-Ugyan – legyintett nevetve Cami – tudod, hogy nem olyan, ráadásul szeret is téged.

-Amúgy kész a beszámolód a Finn Rallyról? – lestem rá.

-Persze, átküldtem már neked – forgatta szemét – igazán segíthettél volna, te ott voltál – ducizott játékosan.

-És a képek, amiket csináltam? – öltöttem rá nyelvet gyermeteg módon. Behívtam Willéket is egyeztetni. Mire észbe kaptam és elvégeztem teendőimmel fél négy volt, elmentem a képekért, az autóban átfutottam, de meg akartam várni Rakkát velük. Mielőtt hozzá mentem, haza ugrottam, hogy bepakoljak pár dolgot hűtőmbe, a finn holnap utazik, így eddig nála voltunk, de nélküle nem akartam abban a hatalmas házban lenni. Gyorsan felkaptam egy farmert, összegumiztam hajam és elindultam a finnhez. Mark autója még a ház előtt állt, ezek szerint még nem végeztek. Besétáltam, meghallottam Kimi hangját, a konyhában találtam rájuk.

-Szia  – jött felém vigyorogva – épp a nyaralásról meséltem Maréknak.

-Szia Kims – nyomtam gyors csókot ajkaira.

-Kicsim, ő Angie, Mark barátnője – mutatott az ismeretlen, de kedves arcú nőre – ő pedig a párom, Linda – folytatta. Kedvesen üdvözültük egymást, és bár meghívtuk őket vacsira, elköszöntek tőlünk és haza mentek.

-Elhoztam a képeket – mosolyogtam rá, a nappaliban lévő hatalmas fotelbe ült, ölébe húzott, nevetve néztük végig a fotókat.

-Hogy csinálod, hogy minden képen egy szexi bombázó vagy? – emelt maga elé egy képet rólam.

-Szerintem eléggé elfogult vagy, nem érzed úgy? – nevetgéltem halkan. Szem forgatva ingatta meg fejét.

-Szerintem te nem vagy tisztában azzal, hogy a világ legszebb nője elbújhat melletted – hangosan felnevettem.

-Na, ez túlzás már – lágyan megcsókoltam – de, köszönöm, hogy így gondolod.

-Lindi, te tényleg egy gyönyörű nő vagy – fogta két keze közé arcom – én pedig teljesen beléd szerettem – hajolt hozzám, puha ajkai simogattak, átkaroltam nyakát és csípőjére ültem, kezei hátam simogatták felsőm alatt, éreztem, ahogy kikapcsolja melltartóm, belemosolygott csókunkba mikor pólóját felfelé húztam. Gyorsan lekaptam róla, ő lehúzta felsőm, elégedetten mustrálta mezítelen felsőtestem.

-Megvadítasz – susogta kéjesen és nyakamhoz hajolt, csókjai őrült vágyat hajszoltak eremben, néha úgy éreztem szabályosan megráz egy pillanatra. Szép szem szikrákat szórt, ahogy kigombolta farmerom és becsúsztatta kezét, hátravetettem fejem, minden mozdulata a mámor felé repített. Fenekem alá nyúlt és felállt velünk, visszaültetett a fotelba, lehúzta nadrágom, hatalmas vigyor mellet hagyta, hogy én is ezt tegyem. Eldöntötte a fotelt és mellém feküdt, hosszú csókokat váltottunk, miközben simogattuk egymást, majd visszamásztam ölébe, hogy végre magamba fogadhassam őt. Kéjes remegés terjed ki minden porcikámra a tér és idő egy zavaros kuszasággá folyt össze, csak őt láttam, csak őt hallottam, minden érzékemmel a finnre összpontosítottam, mikor leszorította csípőm és hangosan felnyögött élvezete nyomán, szőke buksijához dugtam fejem, apró sikolyok hagyták el torkom saját gyönyöröm nyomán. Mikor csillapodott légzésünk, rekedtem megszólalt.

-Nagyon jó veled szeretkezni – lágy csókot adtam szavaiért – és mennyire ki leszek éhezve rád – nevetgélt.

-Majd felhívlak, mielőtt zuhanyozni megyek, hogy most vetkőzz… - itt csókolt meg ismét, halk morgás hagyta el ajkait.

-Nem lehetsz ilyen kis gonosz – tekintete vágyat tükrözött, előre beleélte magát már.

-Gyere, fürödjünk le – susogtam fülébe, ahogy átkaroltam nyakát. Felállt velünk és csak a fürdőben tett le, kihasználtunk minden pillanatot négy napos utazása előtt.