Tizenhatodik

Reggel otthon búcsúztunk el, magángéppel utaztak Markkal Valenciába. Erősen magához szorított, lehunyt szemmel szívtam be édes illatát.

-Már hiányzol… - súgta – nagyon vigyázz magadra, rendben Gyönyörűm? – arcomhoz simította övét.

-Te vigyázz magadra kicsi finn – sóhajtottam – szeretlek nagyon.

-Én is szeretlek – felelte halkan, hosszú, szenvedélyes csókot váltottunk. Mark már dudált, így kisétáltunk, még egy csók és ölelés.

-Kimi, majd jelentkezz, ha megérkeztél – néztem szép szemébe.

-Mindenképp –hajolt hozzám még egy csókért.

-Gyere már Kimiii – kiabált ki nevetve Mark, megrázta szőke fejét cserébe.

-Szeretlek – mosolygott rám.

-Én is szeretlek, menj Bajnok, elkéstek – viszonoztam mosolyát. Nagy nehezen beült Mark mellé, én is autómhoz siettem, a lehajtóról két ellentétes irányba indultunk el,a visszapillantóból rálestem a fekete autóra még, felsóhajtottam, már hiányzott a finn… Pár perc múlva megcsörrent telefonom, sms a finntől. „Kicsim… senki nem búcsúzott tőlem így, rég nem éreztem, hogy fontos vagyok… Köszönöm, hogy vagy, sietek haza hozzád. Szeretlek. K. „ Meghatottan írtam vissza neki, majd napi feladatimra koncentráltam, hogy ne hiányozzék annyira Kimi.

Napközben több smst váltottunk, délután pár szót beszéltünk is, érdekes volt nélküle lenni otthon este, azzal szórakoztattam magam, hogy régebbi futamokat néztem, természetesen olyat, ahol a finn nyert. Miután beszámolt napjáról elvonultam lefeküdni, bár hiányzott a finn óvó ölelése…

Fura volt Kimi nélkül aludni, az utóbbi hetekben hozzászoktam, hogy a finn mellettem van, de ő már Valenciában volt, én meg irodámban, Svájcban. Hm, bezzeg a mallorcai hét… sose fogom elfelejteni azt a nyaralást, nosztalgiáztam még egy kicsit, elmerülve az édes emlékek között, majd igyekeztem villódzó monitoromra figyelni.. Azzal vigasztaltam magam, hogy vasárnap este utazik haza és ma már péntek van. Rezgett telefonom, vigyorogva vettem fel.

-Ép rád gondoltam  – nevetgéltem, ő is.

-Én meg rád – felelte – hiányzol…

-Te is nekem – sóhajtottam – de, nemsokára jössz haza. Annyira elfoglalt leszek, hogy észre se veszed, már a gépen ülsz…

-Vagy te… - nyögte – amúgy mi a helyzet? Minden rendben Linda?

-Persze… csak, úgy látom megártott a spanyol levegő – heherésztem megjegyzése miatt.

-Aaaa, csak hiányom van – nevetett fel – a szépséges barátnőm hiányzik mellőlem.

-Édes vagy – kopogtak, Benjamin dugta be fejét – Kicsim, most le kell tennem, majd hívlak. Vigyázz magadra. Szeretlek.

-Én is szeretlek. Csók – sóhajtotta és kinyomtuk.

-Mondja főnök – vigyorogtam rá.

-Te, Lindi, lenne számodra egy feladatom – kezdte – el kéne utaznod, egy interjút készíteni.

-Hová, és kivel? – néztem Benről a monitoromra.

-Spanyolba, és Kimi Räikkönennel – felelte.

-Mi? Benjamin, ne szórakozz…

-Lindi, akarnak egy cikket, és a finn ragaszkodott hozzád, azt mondta, vagy te mész, vagy nem ad interjút senkinek, úgyhogy csomagolj szépen. Úgy tudom, te szereted az F1-et, nem?

-De de – mosolyogtam rá, bár szívem szerint megöleltem volna, ő nem tudott arról, hogy Kimivel összejöttünk.

-Helyes – bólintott – ügyes légy, keddre legyen kész a cikk – fejezte be letette elém a mappát, ami jegyeim tartalmazta és kilépett irodámból. Írtam egy üzenetet Kiminek, majd hazaindultam pakolni, a kapott iratok alapján a gépem ma késő délután indul, bár maga az interjú csak szombaton lesz. Ben írása virított rám egy cetliről, miszerint a finn ragaszkodott korai érkezésemhez, hogy az interjú életszerű legyen. Elnevettem magam, nem tudom honnan szedett ekkora baromságot Kimi, de tény, hogy nagyon jól hangzott. Az összekészített, interjúhoz szükséges dolgaim mindig rendelkezésemre álltak, összepakoltam pár ruhát, leadtam Bellát apuéknál, mivel Cami is a futamon volt.  Erin kivit a reptérre, délután 5-kot szállt fel gépem, úti célja, Valencia. Médiapassos igazolványaim segítségével sosem volt gondom az adott országba való bejutással. Este szálltam le, Kimi nem sokkal később hívott.

-Kicsikém, kijöttem ám érted – nevetett a telefonba.

-Ezért még kapsz ám szöszikém – vigyorogtam én is. Átérve az ellenőrzésen a megadott helyre siettem, a finn hatalmas mosollyal arcán jött elém. Szorosan karjaiba zárt, megemelt közben.

-De jó, hogy itt vagy végre – puszilt fülembe, két keze közé fogta arcom és lágyan megcsókolt.

-Életszerű interjú? – nevetgéltem.

-Jól hangzott – hajolt hozzám ismét csókkal, beszívtam édes illatát – hiányoztál…

-Te is nekem  – sóhajtottam, bepakoltunk az autóba és a hotel felé indultunk.

-Képzeld a te szállodádban van a szobám – kacarásztam.

-Nem, nem az én szobám a te szobád – kuncogott.

-A főnököm szerint nem – tettem lábára kezem – a cikkleadás után elmondom neki, hogy együtt vagyunk.

-Juk, elmondjuk – mosolygott rám – a vezetőség kitalálta, hogy kell egy interjú, na, nem mintha nem szerepelnénk eleget a lapokban… én meg azt mondtam, hogy vagy te, vagy nem lesz interjú – vigyorgott csibészesen – egyből belementek.

-Helyes  – nagyon tetszett a finn ötlete, hogy én készítsek vele interjút, kibámultam az ablakon, akaratlanul is simogatni kezdtem lábát.

-Lin… - szólt vigyorgós hangon – ez nagyon, hm, izgató ám – nevetve fordultam felé.

-Bocsi – álltam le, tudtam, hogy szóvá teszi.

-Azt nem mondtam, hogy hagyd abba – pillogott ártatlanul, de a kaján mosolyt nem tudta eltüntetni, kis kínzásnak vetem alá, gondoltam és büszkeségére csúsztattam kezem.

-Uhhh  – nyögött fel, lágyan simogatni kezdtem, mikor határozottan dudorodott nadrágja elhúztam kezem – Édes… ne kínozz – nyöszörgött kéjesen.

-Én? Mivel? – susogtam, miközben kigomboltam ingemen pár gombot még, a finn megint felnyögött.

-Bosszú, mert nem szóltam, hogy jössz? – pislogott, nevetve bólintottam – attól még vetkőzhetsz ám – nyalta meg ajkát.

-De – tettem visszatettem kezem lábára, remek hangulatban voltunk mindketten. A hotelba érve kikértem a számomra lefoglalt szoba kártyáját, egy emelettel lejjebb volt a finn szobájánál.

-Mit csinálsz ? – lesett rám ijedten, mikor kiszálltam a liftből.

-Tartsd a liftet kérlek – indultam szobám felé, lehúztam kártyám, kinyitottam, háromig számoltam, majd becsuktam. Visszasétáltam Kimihez és megcsókoltam.

-Elvileg ott vagyok –vigyorogtam rá –az elszámolás miatt kell, tudod, az első kártyalehúzás után jelzi a rendszer, hogy elfoglaltam a szobát.

-Cseles – karolt át felszabadultan – komolyan bepánikoztam, hogy tényleg külön akarsz aludni.

-A cuccaim nélkül? – nevetgéltem – és nélküled? Úgy hiányoztál, nem akarok nélküled aludni… - sóhajtottam vágyón.

-Hidd el – szorított –te is hiányoztál mellőlem… Kimi szállodai szobája, nagyon elegáns, és mégis szerény volt. A világos szín jellemezte, bár, amint beértünk ő ölbe kapott és az ágyra fektetett, nem igen volt időm körbenézni.

-Mit csinálsz ? – nevettem felszabadultan, miközben rám feküdt és nyakam csókolgatta.

-Ki vagyok éhezve rád – susogta kéjesen, simogató kezei mindenhol ott voltak, vad vágyat keltve bennem. Mikor felnyögtem nyakamba kuncogott és lemászott rólam.

-Úgye milyen rossz, mikor felizgatnak, és nem folytatják? – gonosz vigyor jelent meg ajkain, felnyögtem és felültem.

-Ha gondolod a másik szobába is átmehetek – vigyorogtam rá és felálltam, elkapta derekam és megölelt.

-Sose hagynám Szépségem – lágy csókot váltottunk, amibe belenevettem.

-Éhes vagyok – súgtam.

-Helyes – puszilta meg arcom – gyere,vacsizzunk – kézen fogva kivezényelt a szobából, meglepetten néztem rá, mikor beléptünk a liftbe.

-Hová? – pillogtam Kedvesemre.

-Csak a hotel éttermébe – karolt át – tiszta őrület van a városban… mit szólnál, ha Seba is jönne? – tette hozzá váratlanul.

-Oké – vágtam rá, érezte, hogy még magyaráznia kell.

-Mondtam neki, hogy jössz – húzta féloldalas mosolyra ajkait-aztán kitaláltuk, hogy együtt vacsorázhatnánk. Ők is ebben a szállodában vannak, meg a McLarenesek is… Édes lehelete vonzott, tarkóját megsimítva vontam magamhoz heves csókra.

-Hmm – zihálta – őrülten vadító vagy ám… Elégedetten nyugtáztam szavait, nevetgélve szálltunk ki a liftből, a finn felhívta a németet, pár perc múlva be is futott egy másik szőke férfi társaságában, természetesen képről rögtön felismertem.

-Sziasztok – vigyorgott ránk Seb,a párommal kezet fogott én két puszit kaptam tőle – Linda, ő a személyi edzőm, Tommi Pärmäkoski – mutatott felé.

-Ő pedig a párom, Linda Laine – folytatta Kimi.

-Örülök, hogy megismerhetlek – hajolt hozzám a másik finn is – hallottam már rólad.

-Igen? – mosolyogtam rá – még, hogy a férfiak nem pletykálnak… Mindhárman felnevettek, Kimi kézen fogott és az étterem felé sétáltunk.

-Uuu mennyi süti –nyögött fel Seb a pult előtt.

-Felejsd el szépen – heherészett Tommi, leültünk és végre megkaptam az étlapot. A fiúk is hamar kiválasztották ételüket, elégedetten dőltem hátra. Hasamra tettem kezem és felsóhajtottam, a finn egyből rám nézett.

-Mondtam, hogy éhes vagyok – pillogtam rá, mosolyogva gyors csókot adott.

-Végre egy nő, aki normálisan eszik – küldött felém nagymosolyt Seb. Mark jelenet meg két puszi után közölte, hogy elrabolja Kimit 5 percre, a finn kelletlenül bár, de lelépett vele.

-Kimster azt mondta, hogy szereted az F1-et – pislogott rám hatalmas kék szemeivel a német, elvigyorodtam.

-Ez így van – bólintottam- és mielőtt megkérded, igen, Kimi a kedvenc versenyzőm.

-Ezt akartam igen – nevetgélt – és Ferrari is akkor?

-Aaa – nyögtem – sose, ha hiszed, ha nem Red Bullos vagyok.

-Az igen – lepődött meg – hogyhogy?

-Az olasz gárdát nem szeretem… nagyon nem – magyaráztam – a RB viszont egy fiatal csapat és kíváncsi vagyok, mit hoztok össze – elnevettem magam – mikor Kiminek mondtam ezt, visszakérdezett, hogy és Vettel a pilótád? Ugyanis ő előbb a kedvenc csapatra kérdezett. Sebék is nevetgéltek, majd kíváncsian fürkészett.

-Kimit nem láttam ilyennek még – folytatta komolyabb hangon – elmesélte, hogy ismerkedtetek meg… és örülök, hogy jól alakultak a dolgok.

- A finnek hála – vallottam be- kitartóan udvarolt nekem –eresztettem felé mosolyt, ő sugárzó vigyorral felelt.

-Érdekelne, hogy csinálta – nevetgélt ismét.

-Sok pasi tanulhatna tőle, az biztos – sóhajtottam boldogan.

-De most mi van amúgy? Csütörtökön itt siránkozott, hogy nem vagy itt – szemlátomást élvezte, hogy barátját boldognak látja – ma meg ebédnél vigyorgott, hogy jössz.

-Ma bejött hozzám a főnököm, hogy utazzak Valenciába, mert a finnel kell interjút csinálnom – heherésztem –mint kiderült Kimi ragaszkodott hozzám.

-Hadovált valami interjúról, itt morgott, hogy megint nyilatkoznia kell, aztán elhallgatott és hirtelen lelépett, biztos ekkor érte a megvilágosodás – nevetett fel hangosan a német.

-De hülye vagy – nevetgélt Tommi is – szóval te újságíró vagy? – nézett rám.

-Igen – bólintottam ismét –egy svájci lapnál, az Insanomatnak dolgozom.

-Ejha – füttyentett meglepetten – az nívós újság… persze Linda Laine… olvastam pár cikked, Seb te is – lökte meg a német kezét.

-Én? – pislogott értetlenül.

-Igen, emlékszel a monzai hétvége után, sok lett a rajongód, és bosszankodtunk, hogy sokan a szőke herceget látják benned, egy cikket emeltünk ki, amiben pont ezt bírálták, hogy nem a kék szemedért nyertél – magyarázta.

-Tudom, azt te írtad? Jó tudni – lelkesedett be – kifejezetten tetszett azaz írás…

 Végre visszatért a párom is, és ételünket is meghozták.

Kimi felém tolta tányérját, mosolyogva szedtem le a grillezett paradicsomot, ő így nem szerette, én igen. Én nem rajongtam az ilyen fűszerezésű steak krumpliért, ő igen, azt átpakoltam hozzá, mosolygós csókot váltottunk, a két szőke velünk szemben érdeklődve nézett, még a villa is megállt kezükben.

-Ti, mit csináltok? – vigyorgott tovább ránk a német.

-Vacsiznánk? – kérdezett vissza Kimi, Seba megforgatta szemeit.

-Amit Kimi nem szeret, azt én igen, és fordítva – vontam meg vállam, nekünk ez nem volt furcsaság.

-Mióta is vagytok együtt? – érdeklődött a másik finn – nem úgy tűik, hogy csak hetek óta…

Jó hangulatban fogyasztottuk el ételünk, a német állandóan vigyorgott, bár azt eddig is tudtam róla, hogy rendkívül ó hangulatban van folyton… A lift felé sétáltunk, mikor Cami jött velünk szembe, nem volt meglepődve, ezek szerint ő tudott érkezésemről. Mosolyogva ölelt meg.

-Jó, hogy itt vagy – sóhajtotta.

-Ezek szerint tudtad, hogy jövök – lestem rá.

-Persze, Kimi engem kért meg, hogy adjam meg Benjamin elérhetőségét – nevetgélt. Kivételesen nem voltam mérges rá ezért, főleg, hogy a finnel cinkosan néztek össze, ez a kis akció egészen barátivá tett kapcsolatukat.

-Nos, akkor a képeket is megcsinálhatod, az interjú alatt – vigyorogtam, megforgatta szemeit.

-Gondolatam – sóhajtottam, tekintete a másik két férfira tévedt.

-Cameron, ők Sebastian és Tommi – mutattam rájuk, bár tisztában voltam vele, hogy képekről ismeri a srácokat, Cam nem szerette annyira ezt a sportot, mint én. Üdvözölték egymást, majd beszálltunk a liftbe, gyorsan elköszöntünk egymástól, mindenki más emeleten szállt ki végül.

-Tudod már miket fogsz kérdezni tőlem? – érdeklődött mikor már a puha ágyban feküdtünk.

-Előbb egyeztetnem kell a sajtósoddal, tudod, minden interjúnak van egy alap témája, amit némely esetekben teljesen meghatároznak, de van úgy, hogy szabad kezet kapunk – feleltem – de van egy kép a fejemben igen.

-Nekem meg tudod, mi jár a fejemben ? – susogta, miközben csókokkal borította nyakhajlatom.

-Van egy sejtésem igen – kuncogtam fel, felé fordultam és hosszú csókot váltottunk, lágy simogató mozdulataink közben.

-Annyira kívánlak – nyögte, gyorsan megszabadultunk ruháinktól, ajkainak játéka kényeztette testem, forró lehelete égette bőröm, ahogy beszélt – őrülten hiányoztál Kicsikém – magamhoz vontam egy csókra, hogy éreztessem, én is vágyom rá.

-Te is nekem kicsi finn – súgtam – érezni akarlak – emeltem meg testem, vad vágy cikázott bennem, ő is érezte, pár simító mozdulat után kitöltötte testem.

-Istenem, de finom vagy – zihálta, lehunyt szemmel sóhajtoztam, teljesen birtokba vette testem és lelkem is.

-Szeretlek téged – búgtam halkan, megállt, kinyitottam szemem, zöld írisze lángolt.

-Mondd még egyszer – kérte, hangja enyhén rekedt volt, mégis teljesen túlfűtött.

-Szeretlek –ejtettem ki hangosabban, lágyan nyomta ajkait enyémekre, nózijával enyémet simogatta, majd ismét szemembe nézve sóhajtott.

-Szeretlek – ismét mozogni kezdett, kínzóan lassan, egyre jobban zihálva közeledtünk az édes gyönyör felé. Egy pillanatra bent tartotta levegőjét, hogy aztán kéjes nyögéssel fújja ki, teste megremegett, forróság öntött el, pár mozdulat múlva megfeszült gerincem a finn nevét súgva adtam át magam a szétrobbanó élvezetnek. Lihegve fonódtunk össze még jobban, mosolygós puszikkal kényeztette nyakam, vállába fúrtam arcom. Puha ajkai enyémre siklottak, majd lágyan mellém feküdt, csípőmnél fogva szelíden fordított maga felé. Szép szeme boldogságról tanúskodott, figyeltem még enyhén szabálytalan lég vételét.

-Mire gondolsz? – kérdezte vibráló hangon.

-Rád – sütöttem le szemeit, két erős kar karolt át, nyakához simultam, akaratlanul is felsóhajtottam – Rakka, rég, sőt, talán még soha nem voltam annyira boldog, mint veled az elmúlt hetekben… ugye nem tűnsz el egyszer csak? – kérdeztem félénken, gyengéden eltolt, hogy szemembe nézhessen.

-Sosem hagylak el téged Kicsilány, az életem adtad vissza – lassan simogatta arcom – nem is tudnék nélküled, lenni most már – kedvesen elmosolyodott, bíztatva engem igazáról. Ismét hosszú csókot váltottunk, végre ismét hozzá bújva aludhattam el. Mivel olyan volt most az életem, mint egy álom, féltem, hogy egyszer csak elillan, hogy történik valami rossz, elvégre a sors furcsa fintora, hogy akkor csap le rád, amikor nem számítasz rá…