Tizenkettő

Egy egyszerű fehér félvállas felsőt vettem fel fekete farmerral és bokacsizmával. Ez volt

úgy a negyedik kombináció, amit felpróbáltam, de ezt nem kellett tudni Kiminek, csak azt, hogy kész vagyok, mehetünk! 

– Jól nézel ki – közölte könnyed hangon.

– Kösz – mosolyodtam el halványan. Az előszobában lévő óriási tükörben láttam magunkat egymás mellett. – Jól mutatsz mellettem – vigyorodtam el fekete pólójára utalva.

– Inkább te mellettem, szerénység – mérte végig tükörképünket, játékosan löktem egyet vállán, mire csak nevetve kiterelt az ajtón. Mivel már tegnap minden kellő dolgot átcuccoltunk Helsinkibe mára csak a bulizás maradt. Ami miatt én azért titkon aggódtam. Kimin és Tommin kívül nem ismertem azokat a személyeket, akiket meghívott a finn, kivéve Jennit, de azt a nagyjából negyed órás beszélgetést nem nevezhettem nagy ismeretségnek. Meg aztán az is frusztrált egy kicsit, hogy ő mégis csak az ex felesége. Ha én megkedvelem az nem lesz gáz?

– Nagyon jó illata van – szimatoltam a konyhában miután Kimi kipakolta a hűtőből a dobozokat.

– Finom is lesz!

– Nem nagyon láttalak még főzőcskézni – támaszkodtam mellé a pultra.

– Ne aggódj, azért a grillre fel tudok tenni pár szelet húst – vigyorgott rám.

Első érkezőnk Tommi volt, kifejezetten örültem, hogy Kimi őt is meghívta, ugyanis a baari látogatása óta nem találkoztunk. Bár skypon többször beszéltünk, azért az mégsem volt ugyan az.

– Hogy haladsz a korizással?

– Alapedzéseket csináltam az elmúlt hetekben – meséltem neki. – Bár a kondíciómat fent tudom tartani, Kimivel el szoktunk menni korizni az EVZ csarnokába és persze elő szeretettel engedik a pályára.

– És mikor tanítod meg Kimit egy piruettre? – nevetett rám.

– Adok én neked olyan piruettet! – morrant bele az emlegetett.

– Most miért, én is megtanultam hogy kell a hoki ütőt fogni!

– Az más csillagom – legyintett. –Több módon is hasznos lehet, ha tudod hogy kell forgatni egy hoki ütőt. Például meg is tudod védeni magad!

– Elég valószínű igen, hogy egy jégpályán támadnak meg – pillantottam rá lesújtóan.

– Már nem azért, de ez totál Iceman pillantás volt– ivott sörébe elégedetten Tommi. – Kinyitom! – nézett az ajtó felé miután csengettek. Női hangot hallottam, de nem Jennié volt, így csak Kiira lehetett. Amint kiléptek a teraszra szembesültem is vele. Természetesen azonnal felismertem őt, de nem akartam idióta módon szájtátva bámulni rá. Asszem’ jó lesz megszokni, hogy a híres apán ismer híres embereket!

– Arra gondoltam, szívesen megismernéd Kiirát – fektette tenyerét hátamra Kimi. – Egy kicsivel többet konyít ehhez az ugribugrihoz, mint én.

– Ugribugrihoz? – kérdeztünk vissza egyszerre Kiirával.

– Mondom én – vont vállat. – Lexi, ő itt Kiira Korpi. Ő pedig a lányom, Lexi – mutatott be minket egymásnak.

– Tudom, hogy ki ő – sóhajtottam. – Alexandra Roberts – fogtam kezet vele.

– Örülök, hogy megismerhetlek – adott két puszit is. –Tommi ódákat zengett arról, hogy milyen bemutatót tartottál korcsolyán.

– Annyira nem volt nagy szám azért – vontam vállat szerényen. – És sok időnk sem volt, elméletileg úgy volt, hogy itt, Finnországban mutatkozom be előtte.

– Ez jól hangzik. Szeretném látni, hogy mit tudsz – közölte lényegre törően. – Elmehetek Tommival?

– Tessék? – pislogtam értelmesen. Kiira Korpi itt áll előttem és korizni hív? És a beleegyezésemet kéri, hogy eljöhessen? – Mármint, én nagyon örülnék, ha megnéznéd hogyan korcsolyázom, csak meglepett, hogy kíváncsi vagy rám.

–  A helyzet az, hogy épp úgy, mint Tommi, én sem tudok ellenállni a fiatal tehetségeknek – nevette el magát.

– Még mindig a senior kategóriában versenyzel?

– Igen. Szeretem az egyesületemet és nem szívesen mennék át másik kategóriába. Kedden megyek edzésre, a Helsingin Jäähalli– ba, öhm a Jégcsarnokba itt Helsinkiben. Ha van kedved, gyere el. Tényleg beszélsz finnül?

– Nem igazán – grimaszoltam. – Kétségbeejtően furcsa szavakat használtok.

– Csak úgy hallatszik – nevetett ismét. – Itt töltesz pár nyarat és rád ragad, ne aggódj.

– Nem is kérdeztem, kik jönnek még? – lépett ki Tommi Kimivel.

– Joonasnak és Jenninek szóltam, de az előbbi most hívott, hogy Norvégiában ragadt.

– Mármint az ex nejed Jenni?

– Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy normálisan váltunk el – forgatta meg szemeit Kimi.

– Jól van na, nem támadásnak szántam!

Egy órával később már kellemes illatok szálltak fel a grillből, míg mi italaink felett ültünk. Jó hangulat uralkodott, és bár eleinte volt egy kis feszültség, szemmel láthatóan nem mindenki vette olyan könnyedén ezt a barátság dolgot, mint Kimi.

– Hogy álltok Kimivel? – helyezkedett el mellettem a hintaágyon Jenni.

– Elég jól. Azt hiszem.

– Már csak egy kis hümmögés hiányzott és kész lett volna a Kimi válasz – nevetett fel.

– Sok ember mondj, hogy hasonlítunk – mosolyodtam el én is.

– Ez teljesen igaz – bólintott. – Tudod, nem akarok kampányolni mellette, de kiváló apa lesz, ha hagytok egymásnak és magatoknak időt. Persze nem akarok bele szólni, ne érts félre, hiszen nem ismerlek.

– De Kimit viszont mindenkinél jobban – néztem a csokoládébarna szemekbe várakozásteljesen.

– Ez igaz – sóhajtott fel. – Gyakorlatilag együtt értünk felnőtté. Nagyon fiatalon ismerkedtünk meg, és hát közel tíz évig házasok voltunk.

– Hiányzik?

– Ez összetett dolog, de igen. Pontosabban az az érzés, amit átéltem mellette. Nagyon sajnálom, hogy csak most lett az életed része, mert egy remek ember, megérdemeltétek volna mindketten, az igazi apa– lánya kapcsolatot.

– Te vagy az első, aki ki meri ezt mondani – húztam magam alá lábaimat. – Látom a szemeikben ezt a szegény kicsi lány tekintetet, de nem fogalmaznak így. Bosszantó, de nem akartam felhozni.

– Ha valamit megtanultam az elmúlt tíz évben, akkor az volt, hogy őszintének kell lenni, még ha fáj is a dolog. Nem kell félned, Kimi mindenkivel szembeszáll érted, ha kell. Ha őszinte vagy vele, minden helyzetben támogatni fog, akármennyire is gázos dologról van szó. Tudod, hogy mennyire rajong érted? – tette hozzá mosolyogva.

– Igen? – pillantottam Kimi felé automatikusan.

– Hidd el nekem, ismerem – kuncogott. – És igen, azt hiszem igazán hamar elbűvölted. Mondjuk, nem csodálkozom, mert sokban hasonlítasz rá. Felismerem a Räikkönen vonásokat.

– Beszélgethetünk máskor is?

– Persze, ha szeretnél. Ha Kimi azt akarná, hogy ne legyünk jóban, nem hívott volna el engem. Gyere, hoztam neked pár régebbi képet, hátha így valósabb lesz a múlt.

Kíváncsi voltam, hogy Kimi mit fog szólni ahhoz, hogy hosszabb ideig beszélgettem Jennivel, de ahogy eddig beszélt róla, tényleg nem úgy tűnt, mint aki ellenezné ezt. Nyílván valóan nem öri barit kerestem benne, de ki tudna több infót adni Kimiről, ha nem ő? Már csak arra kellett figyelnem, hogy mennyire bízhatok meg benne, elvégre mégis csak egy exről volt szó.

Hajnali négy körül járt az idő mikorra kettesben maradtunk. Komolyan elhatároztam, hogy segítek Kiminek pakolni a buli után! Csak épp rendkívül kényelmes volt a kanapé, amire elhelyezkedtem. Bár elég hamar a tudomásomra hozta; nem hajlandó hajnalban takarítósat játszani, így csak bepakolt a mosogatógépbe, és gyanúm szerint azt is csak azért, hogy jó példát mutasson nekem.

– Jól érezted magad? – kérdezte, de nem láttam őt.

– Igen! Kiira nagyon kedves és jó volt olyan emberrel beszélgetni, aki ilyen magas szinten foglalkozik a műkorcsolyával.

– Na, pontosan ezért akartam bemutatni neked – jött a helyeslő válasz. – És Jenni? Láttam dumáltatok.

– Kedvelem őt – mondtam ki kerek perec. – Baj?

– Múltkor is mondtam, hogy nem. Alapjában véve ő normális, meg minden ilyesmi, szóval no para.

– Kimi, kérdezhetek valami személyeset? – ültem fel, hogy láthassam reakcióját.

– Mond – fordult felém, de nem jött közelebb.

– Szerinted te és Jenni összejöttök még valaha?

– Az emberek szeretnek a közhellyel élni, miszerint soha ne mond, hogy soha. De azt gondolom, hogy erre simán mondhatom, nem, mi soha nem leszünk már együtt. Remélem neked nem az jött le abból, amiket mondtam, hogy akarok tőle valamit.

– Nem, egyáltalán nem. Világos voltál erről a témáról. – pislogtam rá hálásan, mivel ilyen nyíltan válaszolt.

– Még egy hetet tudunk maradni itt. Gondolom nem sietnél vissza Svájcba – vigyorgott rám – , most, hogy Kiira elhívott erre az izé, bemutatóra.

– Biztos nagyon tuti lesz – mosolyodtam el én is. – És legalább neked is lesz egy kis szabadságod! – húztam finoman.

– Hát kösz, hogy elengedsz! – vágta rá nevetve. – Nem akarsz lefeküdni, lassan fél öt – töltött egy pohár italt, amit inkább csak hallottam, mivel visszadőltem a kanapéra.

– Nem vagyok álmos – vontam vállat. Intenzív volt az este, Jenni és Kimi viszonylag sok sztorit meséltek miután előkerültek a képek, Kiiráról és Tommiról nem is beszélve. Kényelmesebb volt lehunyt szemekkel lazítani, utolsó gondolatom még a műkorcsolya bemutatója volt, amire Kiira elhívott, majd filmszakadás.

Kimi

Rá akartam gyújtani, de végül mégsem tettem, így csak a korlátra támaszkodva figyeltem a szürkületben lévő várost.  Az este folyamán láttam, hogy Lexi tényleg jól érezte magát és ez megnyugvással töltött el. Jó ötletnek tűnt, hogy több időt töltsön a barátaimmal, azt meg már rá bíztam, hogy mit kezd a helyzetekkel.

Csend honolt a házban ahogy beléptem, azt hittem Lexi felment, de a kanapé előtt szembesültem azzal hogy már mélyen alszik. Itt lent. Először rá akartam teríteni egy plédet, de az nem genyóság, ha itt hagyom? Vagy ébresszem fel?

– Ehh gyere Lexi – csúsztattam be karom térde alá, hogy ölembe vegyem. Hot’ kómásan karolta át nyakam, ahogy felegyenesedtem vele, de amúgy nem kommentálta a dolgot. – Bakker ezen a hat méteren is aludni fogsz?

–  Ühüm – nyöszörögte halkan, és nyakamnak támasztva fejét mellkasomnak dőlt. Könnyű volt és jó illatú, akaratlanul is mosolyba szaladtak ajkaim. Épp csak óvatosan lepateroltam az ágyra, máris oldalra gördült és aludt tovább. Azért a takarót még ráhúztam és kisétáltam a tágas helyiségből.

Na, ha ezt anyám látta volna! Vészesen odáig volt Lexiért, és ezt nem is tudta palástolni. Persze titkon azért szórakoztatott ahogy a lányom körül zsong. Bakker meg fogom valaha szokni én ezt?

*

Titus Justu mellett ülve szemöldökét felvonva méregette Lexit. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy azért kussolnak ennyire, mert kicsit beijedtek tőle, avagy mert anya neki tuszikálta az általa kreált édességet. Na, nem mintha a két turbótörpe nem zabált volna be egy fél tálca sütit eddigre.

– Nem akarjátok megnézni Lexi görényét? – kérdeztem ártatlanul, mire a tulaja boci szemekkel pislogott. – Nyugi nem eszik meg. Max hiányozni fog pár szőrszála.

– Görény? – nézett körbe lopva Titus. – Hol?

– Kint – nyelt egyet Lexi. – Barátságos.

– Muti! – csúszott le a kanapéról. Tesója követte és kisasszéztak az udvarra.

– Beparáztat két gyerek? – méregettem Lexit csodálkozva.

– A felnőttekkel jobban kijövök. Szerintem nem kedvelnek – sóhajtozott kétségbeesetten.

– Loki haveroddal az ujjad köré csavarod őket. És az badarság, hogy nem kedvelnek, csak még új vagy nekik.  A gyerekekkel mindig sokkal egyszerűbb. Nem kétszínűek, frankón őszinték és ez a két kis majom pont annyira imádja a salmiák cukrot, mint én!

– Meg kell kóstolnom, annyit beszélsz róla – méregetett.

– Lexiiii! – dugta be fejét Justuu. – Jössz?!

– Látod? Várnak, no para!

Elégedett vigyorral néztem, ahogy hű, meg ha, ezt hogy csinálod? Én is had adjak neki almát! –  csodálkozások mentek a kölyköktől.

– Nem is étem miért tartózkodtak Lexitől – ittam sörömbe.

– Én igen – vágódott mellém Rami.

– Halljuk! – sóhajtottam fel várakozásteljesen.

– Mikor megmondtam nekik, hogy megismerik a lányodat egy kicsit kétségbeestek. Tudod, hogy mennyire istenítenek téged, és Lexiben konkurenciát látnak. Amint megismerik, és rájönnek, hogy ettől még nem leszel kevesebbet velük lenyugszanak.

– Hát – reagáltam halál értelmesen. Erre mit lehet mondani?

– Látom a kétségbeesést az arcodon – nevetett fel. – Nem kell lelkizned velük, csak ne hanyagold el őket.

– Sosem tenném, és ezt te is tudod – mutattam felé az üveggel. – Szeretem a srácaidat, és akármennyire is állítod nem kényeztetem el őket!

– Áh, persze hogy nem – forgatta meg szemeit. – Tényleg tök hétköznapi egy névre szóló gokart.

– Az kérlek alapozás – rántottam meg vállaimat. – Tehetségesek a kölykök. Milyen keresztapa lennék, ha nem támogatnám őket?

– Apa, apa! – rongyolt hozzánk Titus. – Nekünk is lehet egy ilyen állatunk??? Tök vicces!

– Anya nem biztos, hogy örülne neki –  kezdte Rami. Kishaver ezt bebuktad!  Naná, hogy nekem lett igazam, a vége egy nagy kövér nem lett, meg egy csalódott kölök.

– Gyertek törpék, menjünk fagyizni – slattyogtam hozzájuk a fűbe.

–  Keresztapu nagy arc, mivel viszi a csalódott srácokat édességet enni! – kuncogott mellettem Lexi.

– Tévedsz – pillantottam rá laposan. –  Keresztapu mindig jó fej!

– Meg szerény is – mormogta.

– Épp, mint a lánya! – vigyorogtam elégetten, mire a szőkeség csak fujtatott.

– Ezért dupla adag vaníliával jössz!

– Elvisszük Lokit is??? – futott vissza Lexihez Titus. – Olyan sétálósan!

– Öööö a hámra gondolsz? Elvihetjük, de akkor nagyon kell ám rá figyelni.

– Jó megígérem! – bólogatott lelkesen. –Talán rá is köthetjük Juustura! – torpant meg.

– Micsoda? – nevettem el magam. – Hát rossz vagy, mint az ördög!

– Azt ne mond, hogy ti nem gyepáltátok egymást a tesóddal –  hunyorgott rám Lexi.

– Anya mit mondott neked?! – méregettem. – Amúgy ja, agyon szívattuk egymást, de hát ez a tesók dolga, nem ?

– Nem tudom – vont vállat. – Sokáig akartam tesót, de mivel az apámat sem ismertem, anya mindig azt mondta, hogy lehetetlen.  Kimi, ha együtt maradtok, mármint úgy értettem – zavartan hajába túrt –, talán lenne tesóm?

– Ha rajtam múlik, igen – feleltem őszintén. – Meg lehet, akkor rég otthagyom az F1– et. De, ehh ki tudja?  Szerintem feleslegen erről beszélni Lexi, mert csak elszomorodsz, és nem vagyok a mi lett volna ha elmélet híve.

– Én csak azt tudom, hogy jó érzés volt, amikor arra rebbentem fel, hogy a karodban vagyok. Jól esett hozzád bújni, és nem tudok mit kezdeni ezzel. Csak jön ez az érzés.

– Lexi – álltam meg, hogy pár másodpercet nyerjek. Soha nem voltam jó az ilyenben, és a lányommal ilyenről beszélni, hát nem volt egyszerű. – Tök természetes, hogy kötődsz hozzám. Elvégre az apád vagyok, még ha ilyen rémesen is indultak a dolgok. De itt vagyok. Melletted. És tudod, nekem is jó volt. Szeretem, mikor ott pörögsz mellettem.

Sziasztok!

Na, csak nem alakul Kimi és Lexi kapcsolata? Új szereplő, és egy olyan szereplő újabb felbukkanása, aki bármilyen szerepkörben mozoghat. És épp ez a jó szerintem!

Köszönöm az eddigi kommenteket, és most is nagyon várom a véleményeiteket!

L.