Heart and Soul

Part 16

2013. december

– Annyira teátrális karácsony előtt becsengetni egy házhoz azzal a szöveggel, hogy Hello SiennaWals vagyok, és te vagy az apám. – fintorogtam csüggedten. – És marhára nem vagyok egy olyan személy, aki ilyeneket tesz!

 – Teljesen természetes, hogy kíváncsi vagy az apádra – paskolta meg vállam Rod. – Szerintem jó ötlet felkeresni.

– Nem is tudom. Azért egy kicsit félek – rágcsáltam ajkam. – Valójában nagyon. Éppen elég szarság volt az elmúlt hónapokban körülöttem, mi van ha ő is el fog utasítni?

– De mi van ha nem? Biztos, hogy nem tud a létezésedről, és ha egy kicsit megismer rögtön meg fogja látni, hogy milyen csodálatos ifjú hölgy vagy.

– Ó ez aranyos volt – emeltem pillantásom testvéremre őszinte mosoly mellett.

– Sienna, tudom, hogy félsz, de ne engedd, hogy ez irányítsa az életedet. Amíg nem zárod le magadban nem élhetsz olyan életet, mint amilyet szeretnél. Tapasztalatból mondom – tette hozzá fanyar mosoly mellett.

– Ahogy ismerem magam úgysem tudom megállni, hogy ne keressem meg. De nem most leszek bátor, kell egy kis idő amíg csak mi vagyunk, és amíg viszonylag rendben vannak a dolgok. Most szeretnék Kimire és az új csapatra koncentrálni, nem akarom a zűrös ügyeimmel elcseszni ezeknek a varázsát.

Tartottam magam ahhoz, amit Roddyknak mondtam. A sok szarság miatt, ami körülvett minket – jószerével engem – majdnem megfeledkeztem arról az édes érzésről, ami köröttem volt Kimi miatt. Rendkívül figyelmes és megértő volt, s lett igazi támaszom. Úgyhogy itt volt az ideje, hogy egy kicsit kiszakadjunk a mizériákból! Úgy döntöttem egy teljes hónapig nem foglalkozom az ügyes– bajos gondokkal, csak és kizárólag a jó dolgokkal, mert azért abból is akadt a hülye kis életemben.

– Te jó ég! – nyögött fel Kimi mikor belépett a szobába. – Sienna! 

– Meg ne szólalj Mr kupleráj! – vontam fel szemöldököm vigyorom mellé. –  Közel négy hétre megyünk Finnországba, te sem gondoltad, hogy egy kis bőröndöt viszek! 

– Nem, de azt sem gondoltam, hogy atombombát robbantasz – vigyorgott gátlástalanul.

– Húzzál kifelé Räikkönen és hagyj pakolni – mutattam az ajtó irányába.

– Mi ez a hangnem Wals? – tornyosult fölém Iceman maszkkal az arcán. Kezei enyémekre siklottak, és határozottan hátam mögé szorította őket. Arca néhány centire volt enyémtől, mint ahogy mellkasa is kényelmesen nekem nyomódott. – Hm?

Lenéztem, hogy aztán nagy – ártatlan – tágra nyílt tekintettel nézhessek fel rá.

– Milyen hangnem? – tudakoltam nyájasan.

– Ohhh az ártatlan bárány – lehelte rekedtes, kacér hangon. – Ugye tudod, hogy ezzel csak felhúzol?

– Szeretlek felhúzni – eresztettem meg óvatos mosolyt majd alsó ajkamba haraptam. A reakció nem maradt el, egyenesen a falnak tolt és mohón megcsókolt.

Ó ezek az édes játékok!

– Hűha! – nevettem fel, mikor végre normálisan kaptam levegőt. Puha szőnyegen feküdtünk egy eléggé vadra sikeredett együttlét után.  – Szerinted meddig fog tartani ez a bárhol képesek vagyunk egymásnak esni időszak?

– Ha rajtam múlik kurva sokáig – röhögcsélt ő is.

– Ez nem lep meg – fordultam az oldalamra, hogy lássam az arcát. Lusta mozdulatokkal cirógatta hátam én pedig nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg meztelen mellkasát.

– Nézd nekem fontos a testiség, és tudom, hogy neked is. Én úgy gondolom, hogy csak rajtunk múlik meddig tart. Érted, öt év múlva is akarok veled szexelni, és nem havonta egyszer.

– Imádom ezeket a vallomásokat – kuncogtam. –Tetszik ez az öt éves táv!

– Ha meg úgy érezzük, hogy laposodik a dolog bevetünk pár extrát – vont vállat nagy vigyort mutatva.

– Pl bilincs??? – tudakoltam jókedvűen.

– Akár! De az a szexi ápolónő cucc is milyen tuti volt rajtad! – hümmögött elégedetten.

– Ha már ilyenekről beszélünk – ültem fel, s tekertem magam köré a takaró egy részét, amit az ágyról húztam le. – Kérdezhetek valamit? 

– Tudod, hogy igen. Bármit.  – pislogott érdeklődve.

– Próbáltad már hármasban? – tettem fel ártatlanul a kérdést. Igyekeztem lazának mutatkozni, de ugyan akkor nem voltam biztos abban, hogy akarom e tudni a választ.

– Hármasban akarod csinálni? – könyökölt fel.

– Dehogy! – meredtem rá. Nézzem, ahogy egy ribanc rámászik az én pasimra?! SOHA!

– Hogy jutott ez eszedbe egyáltalán?

– Öhm – pislogtam zavartan. – Tudod, hogy nem szoktam foglalkozni a rólad, rólunk megjelent cikkekkel, vagy ilyesmikkel, deeee olvastam valamit, egy nagyon régi valamit  – felnyögtem kínomban –, és tudni szeretném, hogy igaz e. Sajnálom, de túl kíváncsi vagyok – suttogtam.

– Igen próbáltam. És igen, jó volt – közölte könnyednek szánt hangon, de tekintete elsötétült. – Viszont akkor másabb fajta életet éltem. A szex nagyhatalom, főleg egy faszinak.

– Nos – krákogtam meglepetten. Nem gondoltam, hogy ő ezt ennyire nyíltan, szinte nyersen mondja ki. Igaz mit is vártam? Hogy előad valami szirupos szöveget, hogy nem, mert ő mindig monogám volt?  Na, ez nem ő lenne.

–  Látnod kéne most magad – fojtott el egy mosolyt. – Nézd Sienna, fiatalabb koromban sok mindent megtettem. Ez is egy volt közülük. Számomra nincs jelentősége. – ismét megvonta vállait.

– Ne értsd félre nem akarok ítélkezni, vagy ilyesmi. Tudod, hogy én azt az elvet vallom, hogy ami előttem történt, az nem számít.

– Igazán díjazom ezt a felfogást – fektette tenyerét combomra. – Viszont nőből vagy, és mielőtt rápörögnél erre a dologra közlöm, hogy nem vágyom ilyenekre.

– Örülök – mosolyodtam el, míg végigfuttattam ujjam tetoválásán. –  Nem értem, hogy párkapcsolatban élő emberek hogy tudjuk ezt megtenni.

– Felfogás kérdése. Nekik nem megcsalásnak számít, hanem egy erotikus kalandnak, legalábbis ezt gondolom. De – homlok ráncolva folytatta – veled nem tetszene egy ilyen.

– Miért nem?

– Ehh, hát nem fogok egy nyálas maszlagot lenyomni neked, hogy azért nem, mert szerelmes vagyok beléd, vagy ilyenek. Legyen annyi elég, hogy az intimitáshoz két ember kell.

– Azért egész jól összefoglaltad – pislogtam rá megkönnyebbülten. Jól esett lelkemnek ez a mondat, ha gáz, ha nem. – Ne haragudj, hogy felhoztam.

– Nincs miért bocsánatot kérned. Sokkal jobban szeretem azt, hogy ennyire nyílt vagy, mint hiszed.

– Ó ön született romantikus – biccentettem oldalra fejem vigyorogva. – Mindig tudja mit kell egy nőnek mondani, hogy jobban érezze magát!

– Szédült – forgatta meg szemeit játékosan és felállt mellőlem. – Gyere – nyújtotta felém kezét, de mielőtt még megfogtam volna gátlástalanul végignéztem meztelen testén.

– Jó kilátások – kuncogtam fel ahogy karjaiba vont.

– Most akkor nem romantikázunk? – ugrott fel szemöldöke féloldalas mosolya mellé.

– Én mindig szívesen romantikázom veled – simítottam végig arcán.

Végül csak sikerült összepakolni a holmijaimat, így estére már csak annyi feladatom maradt, hogy valami vacsorát kreáljak. Vagy rendeljek, és ez utóbbiban jobb voltam.

– Finom ez a rosé – kortyoltam újra poharamba.

– Nem kóstolod meg? 

– Nem igazán kívánom – ingatta meg fejét. – Végül mire jutottál Roddykkal?

– Szilveszterre utánunk utazik. El nem tudom képzelni mit fognak csinálni három hétig az Andokban. De azt hiszem jól fog tenni neki ez az extrémebb kikapcsolódás.

– Aha, szerintem is. Figyelj Sienna, lesz pár versenye a csapatomnak, Németország, Finnország, Norvégia, ezekre el szeretnék menni majd. Örülnék, ha eljönnél, de azt is megértem, ha nem akarsz ott lenni.

– A finnországi érdekel – csillant fel szemem. – De nem tudom, hogy a többire is veled tartok e. Gondolom motorra is akarsz ülni – méregettem „gyanakvón”.

Vigyorogva bólogatott, ó ez a sebességörültpasi!

– Nagyon tetszik nekem, hogy megadjuk egymásnak a választási lehetőségeket – tettem hozzá.

– Szeretem ha velem vagy. Tényleg. De nem kell minden együtt csinálnunk – helyeselt.

– Arra gondoltam – sétáltam elé –, hogy korán ágyba bújhatnánk ma, mivel holnap utazunk. Esetleg nézhetnénk valami filmet.

– Fagyival? – utalt legutóbbi mozis esténkre.

– Csakis – bólintottam mosolyogva.

***

– Két napja vagy itthon, máris címlapon virít a nagy fejed – dobta le Kimi el az újságot Rami gonosz– testvéri vigyor mellett.

– Vittu – morrant felpillantva rá a finnem és újabb falatot tuszkolt szájába az omlettből. – Nem érdekel.

Rápillantottam a lapra, de a neveinken kívül egy kukkot sem értettem belőle. Valahogy egyikünk sem volt meglepődve, hogy megjelent egy cikk, ugyanis az előző este folyamán ellátogatunk egy karácsonyi koncertre, ahova párként érkeztünk, és előszeretettel fotóztak minket.

– Kíváncsi vagy rá? – nézett rám Kimi.

– Valami ellenszolgáltatásért cserébe lefordítanád mi? – fojtottam el kaján mosolyt.

– Bármit – nevetett fel. Pont ezt akartam elérni. Hogy ne foglalkoztassa, hogy megint róla írnak.

– Amúgy köszönöm, de nem. Nem érdekel, miket írnak – simítottam végig kezén, majd figyelmemet ismét a mennyei reggelinek szeneltem.

Persze, ahogy bekapcsoltam a laptopomat szinte egyből viszont láttam a képeket, és finn cikk angol változatát is. Nagy szám kérem szépen, hogy Kimi Räikkönen kézen fogva mutatkozik egy nővel!

Vége a találgatásoknak: Kimi és Sienna kézen fogva jelentek meg egy finn eseményen!

Kimi Räikkönen és verseny mérnöke Sienna Wals tegnap este megerősítette azt, amiről már egy ideje pletykálnak. Nevezetesen, hogy egy párt alkotnak.

Mint ismeretes a bájos versenymérnök két éve dolgozik együtt a finn versenyzővel, ám munka kapcsolatuk nem új keletű, hiszen a brit mérnök az ICE One Racingnek is dolgozott.

Több alkalommal találgatott arról a világsajtó, hogy vajon csak baráti e a kapcsolatuk, vagy több is áll mögötte, ám mind Sienna, mind Kimi azt hangoztatták, hogy csak baráti, illetve munka kapcsolatban állnak egymással. Azt egyenlőre nem lehet tudni, hogy mióta vannak együtt, az azonban egészen biztos, hogy Kimi teljesen felépült a hát műtétéből, ugyanis a napokban több kép is készült a szerelmesekről, ahogy Helsinkiben, illetve a pilóta porkkalai otthonától nem messze sétálnak és élvezik egymás társaságát.

A pár egyébként együtt igazolt át a Ferrarihoz, így munkásságuk a következő évben sem szakad meg. De hogy milyen hatással lesz rájuk, hogy a magánéletük is összefonódik? Már csak pár hónapot kell várni, hogy ez kiderüljön.

– Cuki – sóhajtottam fel és bezártam az oldalt, a cikk többi részére ugyanis nem voltam kíváncsi ezek után.

–  Siennnnaaaaa! – rohant be hozzám lélek szakadva Titus.

– Mondd szivi – csuktam össze a gépet.

– Kimi azt mondja, hogy elmegyünk hómobilozni, te is jössz??? – szegezte nekem a kérdést lelkesen.

– Hómobilozni? – kapta fel fejét Paula. – Adok én ennek az eszement gyereknek! Négy héttel a gerincműtéte után hómobilozni!?

– Úgyse tudod lebeszélni – legyintettem, végszóra pedig beténferegett az említett egy banánt majszolva.

– Ajajjj a nagyi mérges rád Kimpa! – informálta Titus.

– Én mondtam, hogy ne hozd ki a festéket – vonogatta vállát.

– Milyen festéket? – kérdeztük teljesen egyszerre Paulával őket.

– Öh, semmilyent – dobta le magát lazán Kimi, miután összerakta, hogy nem erről van szó. Mosolyogva ingattam meg a fejem, na a gyerekek! – Szóval mi a gond?

– Kisfiam neked az eszed helyén is benzin van? – kérdezte Paula? – Hómobilozni? Műtét után?

–  Mikor volt az már – legyintett.

– Ne vedd ennyire félvállról!

– Nem veszem! – felelt határozottan. – Minden egyes rohadt kérést betartottam annak érdekében, hogy minden rendben legyen. És a két kölyökkel nem futamra készülök, hanem egy laza kis mobilozásra. Semmi extra.

– Az a makacs Räikkönen vonal! – sóhajtott bosszúsan Paula, de már tapinthatóan olvadt a haragja kisebbik fia iránt.

– A másik jómadarat hol hagytad pajti? – tudakolta Titust.

– Nem tom’ hol van – közölte. – Justuuuu! – kiáltotta el magát, hogy választ kapjunk, mikor nem érkezett felelet megvonta kicsi vállait és kiviharzott.

– Atya ég de Räikkönen ez a gyerek! – nevettem el magam.

– Ehh, mintha nem tudnád milyen kis pokolfajzatok tudnak lenni – legyintett. – Eljössz velünk?

– Én ki nem teszem a lábam ilyen hidegben! Inkább segítek anyukádnak, valami finom finn sütiről beszélt. Mmm, mustikkapiirakka! – ráncoltam homlokom. Ajh, ez a fura nyelv!  De Kimi mégis olyan dögös és szexi, mikor az anyanyelvén beszél...

– Uh, azt nagyon szeretem! – ragyogott fel egyből az arca.

– Nem lep meg!

– Finom legyen ám! – pillantott rám hosszan, majd egy csók után keresztfia után eredt öltözni. Jól eső melegséggel sétáltam be a tágas konyhába Paula után.

***

Kellemes békés hangulat járt át, ahogy néztem a hóesést. Kimi porkkalai villájának meg volt az az előnye, hogy egy tóra nézett, mesebeli hangulatot teremtve. Amíg a szemem ellátott fehér táj olvadt egybe a halványkék éggel biztonság érzetet keltve a lelkemben.

– Imádok itt lenni – találtam rá nagy nehezen a hangomra, mikor két erős kar fonódott körém.  – Olyan, mintha a békesség szigetén lennénk.

– Nekem mindig ilyen itt – felelt őszintén. – A Pillangó villa és ez a ház, nos ezek olyan dolgok az életemben, amelyek nagyon fontosak számomra.

– Tudom – fordultam felé. – És éppen ezért nagyon hálás vagyok, hogy felfeded mindezeket előttem.

– Szeretném, ha hozzám költöznél a villába – pislogott le rám lassan.

– Tessék? – kerekedtek el szemeim.

– Hol ott vagyunk, hol nálad, ennyiből együtt is élhetnénk. A futamok alatt amúgy is egy lakosztályunk van.

– És miért nem te költözöl hozzám?

– Az én házam nagyobb – vigyorodott el.

– Mi vagy te gazella, hogy kell a tér? – csücsörítettem. – Hülye nagyházú – tettem hozzá nevetve.

– Szemtelen! Tudtommal te szerettél bele a  medencébe!

– Igen, mert szép az a pillangó a kivilágított medence alján – mormogtam.

– És ugye milyen tuti ott szeretkezni? Hm? – pusmogta tincseim közé, majd kezei közé fogta az arcomat. – Mindent mega akarok neked adni Sienna.

– De nekem csak te kellesz – néztem gyönyörű szemeibe őszintén.

– Nos, én a villában élek – mosolyodott el csibészesen. – Lásd be, hogy ez a legjobb megoldás, legalább Roddyk is totál kényelmesen el lenne a házadban.

– Ezt úgy mondtad, mintha egy két szobás kis garzon lenne – forgattam meg szemeimet. – Nem egy két emeletes luxusingatlan.

– Nem kell most eldönteni – simított végig alsó ajkamon. – Csak akartam, hogy tudd hogy érzek.

– Szeretlek – mondtam ki valódi szerelemmel telve.

– Én is szeretlek – sóhajtotta rekedtes hangján, én pedig hagytam magam elveszni a biztonságot nyújtó ölelésében.

– Kérem az ajándékomat – súgtam pár pillanattal később.

– Aaa. Vacsora után jön az ajándék! – lépett el előlem elégedett vigyorral.

– Jajjj Kimi, így nem fogok tudni enni! – mentem utána szenvedő arccal. – Tudod, hogy mennyire kíváncsi természet vagyok, ha ajándékokról van szó!

– Persze, hogy tudom – válaszolt gyengéden, mintha egy gyerekhez beszélne.

– De jobban izgat, hogy mit fogsz szólni ahhoz, amit tőlem kapsz.

– Akkor nem valami szexi cucc lesz rajtad? – vigyorgott.

– Nem. De tarthatunk egy tizennyolc év feletti műsort éjjel – kacsintottam rá.

– Ezt akartam hallani – pillantott rám azzal a sötét, szexi nézésével.

***

2014. január

Fehér nadrág volt rajtam, hozzá illő csizmával és az elmaradhatatlan Ferraris inggel. Január közepét írtuk lassacskán, mi pedig Maranellóban voltunk az első gyárlátogatásunkon. Határozottan más érzés volt végigmenni ezeken a folyosókon, mint anno Enstonban. Anno? Pedig csak két év telt el. Én mégis úgy éreztem, hogy egy világ választ el attól a nőtől, aki akkor voltam.

Tágra nyílt szemekkel néztem végig a 2007– es év serlegeit, képeit, amik büszkén hirdették a monumentális sikert, amit Kimi elért. Legvégül a finn által hajtott autók előtt találtam magam egy vágyakozással teli élet érzéssel bensőmben.

– Sienna, Kimi! – hallottam meg magam mögött James hangját, mosolyogva fordult felé. A Lotusnál is szerettem vele dolgozni, és kifejezetten örültem, hogy ismét egy csapatot erősítünk. – Örülök nektek! – ölelt meg miután kezet fogott a finnel.

Ebédig vagy két tucat embernek mutattak be, a probléma csupán az volt, hogy az agyam azon részén ahol a nevek tárolódtak, nos, ott is számok és képletek ólálkodtak erősítve mérnöki énem, így nem sokra mentem a bemutatkozósdival.

– Rád szabadítottuk az egész gyárat – nevetett fel Allison. – Ne aggódj, pár nap és megszokod. És azért Kiminek is van pár új arc, szóval nincs előnyben hozzád képest.

– Legalábbis nagyban – sóhajtottam fel.

– Készen állsz a fináléra? – hívta le a liftet. A legfelső emeletre tartottunk, A Fejesekhez. A szerződés kötéskor már találkoztam velük, de az merőben más volt. Minket akartak így üzleteltünk, most pedig már nekik dolgoztunk.

Pat Fryon kívül nem igazán érdekelt a többi Ferrari lógóval ellátott Armani öltönyös, de ennél a csapatnál voltak kötelező körök, mint például a jó pofizás a fentiekkel.

Corrado Lanzone, Antonello Coletta, Nicolas Tombazis elégedett vigyorral fogadtak, s lelkesen üdvözöltek minket, egész lényükből áradt, hogy Maranellot a régi pompájában akarják látni, és ehhez mindent és mindenkit megszereznek és bármin átgázolnak, ha kell. Így találta magát fél Enstone Maranelloban…

– Nem tagadom volt bennem tartás, és még most is van, de ez a gyár – sóhajtottam fel – ,egyszerűen lenyűgöző. Minden innovatív, a legmodernebb berendezések állnak rendelkezésre. Itt vagy te mint ász pilóta. Egyszerűen minden adott egy sikeres évhez.

– A beindult mérnök! – nézett végig rajtam szexi fél mosoly mellett.

– Mmm, de még milyen beindult! – lépkedtem hozzá lassan, és végigsimítottam meztelen mellkasán. – Ha sikerül a te vezetési stílusodnak megfelelő autót összerakni, akkor nagyon tuti lesz a dolog – folytattam magam előtt látva az új autónkat.

– Ehh, Sienna a barátnőmre vágyom. Szóval hallgattasd el a mérnök énedet.

– Nem megy – nevettem el magam ahogy térdeim alá nyúlva ölbe kapott és nemes egyszerűséggel az ágyra dobott.

– Na, mibe, hogy nekem sikerül?! – gördült fölém sunyi vigyorral ajkain.

~~~

Három nappal olaszországi kiruccanásunk után Párizsban voltunk. Sóhajtva néztem a fölénk magasodó épületre, melynek oldalán nagy tábla mutatta hol is vagyunk.

Lanny Alapítvány – ízlelgettem magamban a két szót.

– Semmi sem kötelez erre – hozott vissza a valóságba Kimi hangja.

– Előbb utóbb túl kell esnem ezen. Képtelen vagyok ennyiben hagyni a dolgot – suttogtam.

– Itt leszek – simított végig arcomon, egy bólintás után kézen fogva besétáltunk.

Patrisha Lanny első ránézésre komoly üzletasszonynak tűnt, de a csokoládébarna szemek, amikkel végignézett rajtam ugyan azokat a vonásokat mutatták, mint ez enyémek, így nem rezeltem be a kemény kiállású elegáns nőtől.  

– Igazán nagylelkű az adomány, amelyet öntől kaptunk – vette le vékony keretes szemüvegét. – Tapasztalataim szerint azok szoktak ilyen magas összeget átadni, akiknek valóban szívügyük a bántalmazott gyermekek elhelyezése.

– A gyermekekben van a jövő – feleltem kitérően.

– Mi magunk is ezt az elvet valljuk.  Hihetetlenül sok gyermek szenved világszerte, éhínség, betegség, vagy erőszak miatt. Mi rajtuk próbálunk segíteni, és egy új, boldogabb életet teremteni számukra.

– Miért pont ők? Mármint ez nagyszerű, de annyi dolog van, ami támogatásra szorul.

– Ketten a testvéremmel hoztuk létre a Lanny Alapítványt. Mindketten imádjuk a gyerekeket, ám az élet úgy hozta, hogy egyikünknek sem lett sajátja, azt hiszem ez is befolyásolta a tenni akarásunkat.

– Nekem ez nem megy – ingattam meg fejem.

– Parancsol Miss Wals?

– Én nem azért jöttem ide, hogy adakozzak. Pontosabban nem csak azért – ráncoltam homlokom. – Találkoznom kell a testvérével Patrisha, ugyanis ő ismerte valamikor az édesanyámat és – görcsösen nyeltem –, és találkoznom kell vele.

– Nem egészen értem önt – állt fel s sétált elém. – Ki maga?

– Sienna Wals – néztem fel rá. – Statfordból. Abból a városból, ahol John eltöltött egy évet, és szerelembe esett az édesanyámmal. Huszonkilenc évvel ezelőtt.

– Nem igazán értem mi köze egy ifjú hölgynek a testvérem egyik régi kalandjá – kezdte, de elharapta a mondatot. – Sienna, ön hány éves?

– Huszonnyolc – válaszoltam halkan. Nem meglepő módon összeillesztette az információkat, legalábbis döbbent arckifejezése ezt mutatta. Egy pillanat alatt rendezte vonásait, majd a telefon egyik gombját lenyomva beszélni kezdett.

–  Elena, szóljon Mr Lannynek, hogy azonnal jöjjön át hozzám.

– Igen asszonyom, máris!

–  Akkor lássuk, mi az igazság – ült vissza forgószékébe közvetlenül velem szemben. A szívem a torkomban dobogott a tudattól, hogy perceken belül besétál az a férfi, aki vér szerint az apám.  

Szolid kopogás után belépett ő. Épp olyan elegánsan, ahogy vártam is. Szapora légvételek kíséretében néztem végig a férfin. Szemei valóban ugyan olyan barnák voltak, mint az enyémek – úgy látszik ez családi vonás.

– Miben segíthetek Patrisha? – lépett a nő mellé.

– Miss Wals egy igen bőkezű adománnyal érkezett hozzánk egyenesen Statfordból.

– Statford? Anglia? Jó magam is éltem ott – mosolyodott el és végre hosszabban nézett rám. Nagyon hosszan.  – Elnézést, csak kegyed hasonlít valakire – sóhajtott fel, majd kezet nyújtott felém. – John Lanny.

– Si– sienna Walsh – leheltem. Amint kimondtam a nevem tudatosult bennem, hogy neki ismernie kell a vezeték nevemet, hiszen anya akkor már apa felesége volt, így gyorsan folytattam is. – Mr Lanny, én Kareen Sullivan lánya vagyok.

–  Kareen Sullivan? Én is ismertem egy Kareen– t. Nyilván egy azon személyről beszélünk, hiszen akkor nem lenne itt, de közel harminc éve nem hallottam felőle.

– Johny, Sienna huszonnyolc éves.

– 1986 tavaszán születtem – folytattam. – Kareen, az anyám ezt a levelet küldte nekem ezzel a képpel együtt – nyújtottam felé enyhén remegő kézzel a leleplező papirost.

– De hisz ez – meredt a képre. – Lehetetlen. Maga a lányom?! – emelte rám pillantását a levél elolvasása után.

– Reméltem, hogy meg fogja tudni mondani az igazat ezzel kapcsolatban – meredtem rá nagy szemekkel.

– Nem tudok mit mondani Sienna – ejtette ki a nevem legelőször. – Ismertem az anyját, és valóban volt vele kapcsolatom, de hogy abból egy gyerek szülessen? – megingatta fejét. – Miért nem szólt erről?

– Mert gyűlöli magát – suttogtam. – Azt mondta nekem, hogy azt ígérte elviszi magával. Szerelmes volt önbe, és miután cserbenhagyta csak a fájdalom maradt. Én magam is csak pár hónapja tudom ezt a dolgot. – összeráncoltam homlokom. – Az apám, mármint az anyám férje mindig is úgy viselkedett velem, mintha egy kéretlen kölyök lennék. Az, hogy maga az apám mindent megmagyaráz.

– Johny ez igaz? – szólt bele halkan Patrisha.

– Fiatal voltam, tele álmokkal. És szerelmes is az édesanyádba – ült az asztal sarkára. – Valóban azt akartam, hogy velem jöjjön, de soha nem hitt bennem igazán. Szegény családból származtunk. Nagyot akartam előre lépni, elérni, létrehozni valami olyat, amire méltán lehetek majd büszke. Édesanyád talán ezért a lelkesedésért rajongott, de ugyanakkor elvárta azt az anyagi biztonságot, amit az apád – megrázta a fejét –, amit a Wals család nyújtani tudott.

– Ő mindig ilyen volt, legalábbis amióta az eszemet tudom mindig hangsúlyozta, hogy fontos az anyagi biztonság.

– Ez fiatalon is fontos volt neki – mosolyodott el szomorúan, arcán épp úgy megjelent két pici gödröcske mint nekem szokott. Automatikusan arcomhoz értem, biztos voltam abban, hogy ő az apám. – De, hogy te lennél a lányom…?

– Nézzen rám – álltam fel. – A barna szemek, a gödröcskék, az arcél. Hasonlítok magára – súgtam.

– Ebben igaza van – szólalt meg ismét Patrisha. – De semmit nem tudunk magáról kedvesem. Először is kell egy DNS teszt.

– Én hiszek neked – emelkedett fel az asztalról közel kerülve hozzám. –Csak egyszerűen lesokkoltál. Hiszen itt vagy felnőtt nőkét! Semmit nem tudok rólad. És elképzelésem sincs mit kezdjek veled, mert szó szerint kimaradtam az életedből.

– Nem akarok semmit. Mármint csak megismerni magát – ment át kérlelőbe a hangom. – A szüleim konkrétan utálnak engem. Anya azért mert rád emlékeztetlek – mentem át én is tegező módba – apa meg azért, mert anya megcsalta. Nem azt kérem, hogy most játszunk rögtön apásat, csak szeretnék találkozni veled, ismerkedni.

– Mesélj magadról – fonta keresztbe karjait és visszaereszkedett az asztalra.

– Mit szeretnél tudni?

– Mit dolgozol például?

– Versenymérnök vagyok a Formula 1– ben.

– Tessék? – kerekedtek el szemei. – Melyik csapatnál?

– Ferrari. Idéntől dolgozom velük, tavaly a Lotusnál voltam.

– De hát ez egy világhírű széria – hümmögött. – Hogy kerültél oda?

– Egy másik szériában dolgoztam az egyik pilótával, és maradtam vele, mikor az F1mellett döntött – meséltem izgatottan.

– Család? Jesszusom, lehet, hogy már anya is vagy? Én meg a munkádról kérdezlek?

– Nem – ingattam meg fejem. – Párkapcsolatban élek, de nincs gyerekem.

– Úr isten Sienna – sóhajtott fel. – Én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy itt vagy!

– Én se – támasztottam állam kezemre. Egyszerűen túl intenzív volt ez a beszélgetés, találkozás.

És ez így ment még vagy egy órán keresztül. Beszélgettünk, ismerkedtünk, bár kicsit feszengős volt a dolog összességében sokkal jobban sikerült, mint ahogyan elmertem képzelni.

– Mi volt? – kérdezte egyből a finn, mikor kiléptem.

– Ő az – súgtam. – Az apám.

– Ezek szerint jól ment – méregetett, meghatódva bólogattam.

– Sokat beszélgettünk, és bár nyilvánvaló jelek vannak arra, hogy rokoni szálak fűznek minket össze holnap elmegyünk egy apasági vizsgálatra.

– Máris? – hökkent meg.

– Miért, mikor kéne? Pár hét és kezdődik a szezon. Meg most felbukkantam, meddig legyen még kétséges a dolog?

– Ja, ez igaz. Én csak nem akarom, hogy valami rosszul süljön el. Féltelek – tette hozzá halkabban.

– Igyekszem nem beleélni magam ebbe Kimi, mert attól függetlenül, hogy vér szerint az apám még mondhatja azt, hogy egy kicsit sem kíváncsi rám. De ez most jól sikerült. Annyi bizonytalanság és félelem után élvezni akarom ezt a kis sikert. – magyaráztam neki. – Köszönöm, hogy itt vagy nekem – kulcsoltam ujjai közé sajátjaimat.

~

Hetvenkét órával később ott volt a kezemben a papír, amely hivatalosan is megerősítette, hogy John Lanny az édesapám. Az nap estéjére volt megbeszélve egy közös vacsora, ám már kora délután kopogtattak a szobánk ajtaján.

– Szia – mosolyodtam el félénken, amikor ajtót nyitottam.

– Szia – sóhajtott fel John. – Megkaptam – emelte fel a borítékot – , és nem akartam tovább várni. A fenébe is, így is rengeteg idő ment kárba.

– Örülök neked – vallottam be. – Gyere, bemutatlak valakinek. John, ő a párom, Kimi.

– Üdv – nyújtott kezet a finn. – Kimi Räikkönen.

– John Lanny – mutatkozott be. – Azt hiszem, sok mindent kell bepótolni – pillantott rám, én pedig most először éreztem biztosan, hogy valóban jól is elsülhet ez az apa – lánya dolog.

2014. március

Elképesztően intenzív nyolc héten voltam túl. A nem kicsit zűrös magánéletem szépen lassacskán kezdett helyre billenni, és ez a fajta változás megnyugvással töltött el. A januári francia kiruccanásunk óta John és én elfoglaltságainkhoz képest sokat beszélgettünk, többször találkoztunk, mondhatni jó ütemben ismerkedtünk. Meglátogatott Svájcban, megismerte Roddykot, én az ő feleségét, és Patrishával is tartottuk a kapcsolatot. Nem ment minden zökkenőmentesen, de kategóriákkal jobb volt az egész, mint amit remélni mertem ezzel az üggyel kapcsolatban. 

Túl az évadnyitó Ausztrál futamon Kimivel Svájcban voltunk és pakoltunk. Karácsony környékén szóba jött az összeköltözés nekem viszont még szükségem volt egy kis időre és térre, hogy rendezni tudjam a hülye kis életem zűrjeit, hogy aztán tiszta lappal kezdhessek egy olyan életet Kimi mellett, amiben boldog lehetek.

– Kimi van egy kis probléma – támaszkodtam a gardrób ajtófélfájának.

– Azt ne mond, hogy nem férnek el a cuccaid – pillantott fel rám az ágyról.

– De elférnek. Kareen hívott – emeltem fel a mobilomat.

– Mit akart? – ült fel.

– Nem tudom, nem vettem fel – huppantam mellé sóhajtva. – Nem akarok beszélni vele.

– Tudom kicsim – fektette tenyerét arcomra.

– Fél év Kimi – súgtam. – Fél éve nem beszéltünk. Elképesztően szar volt ez az időszak számomra. Kareen mocskos játékai, Victoria árulása, Roddyk összeomlása, a munkám – megingattam a fejem. – Egyedül te voltál az, aki életben tartott.  Most végre lassan de alakulnak a dolgok. Rod is és én is kezdünk túllépni az árulásokon, John fantasztikusan viselkedik, itt élhetek veled ebben a csodás villában, erre megint le akar húzni a fenébe???

– Öhm, nem tudhatod miről akart beszélni. Sok szarság volt vele az tény, de úgy is oda jutsz ki, hogy felhívod, mert nem fog hagyni a kíváncsiságod. Gyorsan légy túl rajta. Hm?

– Azt hiszem, igazad van – sóhajtoztam. – Ajjj, nincs kedvem ehhez – dőltem el az ágyon. – Nem lehetne, hogy mondjuk csak kikapcsolom a telefont és nem foglalkozom vele?

– Ha ezt szeretnéd tedd – ereszkedett mellém.

– Sokat segítettél – paskoltam meg vállát.

– Amíg nem döntesz elvonhatom a figyelmedet – gördült fölém.

– Persze, aztán sosem lesz rend – szusszantottam fel. – Baromi sok ruhám van!

– Erre majd emlékeztetlek a következő Kimi, nincs mit felvennem – utánzott vigyorogva – hisztinél.

– Hisztinél? – vontam fel szemöldököm. – Én nem szoktam hisztizni!

– Ebbe ne menjünk bele – röhögött fel.

– Te disznó! – taszítottam rajta, aminek az lett a vége, hogy birkózni kezdtünk az ágyon. Persze a végén könnyedén maga alá gyűrt.

Pár órával és jó néhány dobozzal később egészen elfogadható állapot uralkodott a gardróbban, így egy nagy bögre tea mellett foglakozhattam az e– mailjaimmal is.

– Malajziába viszünk pár új dolgot az F14 T tempójának javulásának érdekében.

– Nagyon nem fekszik nekem az az autó Sienna – sóhajtott fel. – Már Jerezben mondtam, és bár megy a fejlesztés, nem sok változást érzek.

– Az E20– al is voltak gondjaink, de több– kevesebb sikerrel megoldottuk. Legalábbis, amíg volt lové. De itt nem hátráltat minket holmi anyagi gond. Meg fogjuk oldani ezt a problémát is.  

– Jah, csak addigra elmegy a fél szezon. Összetett ez a probléma és ezt te is tudod.

– Igen, mint ahogy te is tudod azt, hogy nem a te formás popódra van szabva ez az autó. Első év, még akkor is, ha ismered a csapat nagy részét. Arról nem is beszélve, hogy katasztrófa az ami Maranelloban folyik. Olyan szinten mentek rossz irányba az elmúlt években a fejlesztésekkel és a szélcsatornával, hogy előbb vissza kell találni a helyes útra. Tanulj meg járni, hogy aztán szaladhass.

– Imádom azt az ügyes kis nyelvedet – biccentette oldalra fejét, mosolyogva forgattam meg szemimet.  – Nem várok csodát ettől az évtől, de remélem azért olyan szar sem lesz.

– Mindent megteszünk Kimi, ezt megígérhetem!

Törökülésben ültem az ágyunkon, amikor Kimi kisétált a fürdőből. A meztelen, vizes pasi derekára csavart törölközővel jobban érdekelt, mint a laptop, ami előttem hevert.

– Végeztem! Úgy döntöttem, hogy azt csinálom, amit az anyám. Ő egy levélben akarta megvitatni a történteket, valamint azzal a kis szutyi nagyjából négy soros kis szarral elintézettnek tekintette a dolgot. Hát, én is ezt tettem! Megírtam neki mindent, amit el akartam mondani neki és elküldtem. Elegem van a hülye családból! A sajátomat akarom, amiben te szerepelsz a testvérem, barátaim és majd meglátjuk, hogy John mennyire akar részt venni ebben.

– Ez így egész jól hangzik. Mármint a második része. Koncentráljunk magunkra és arra, amit megteremtettünk Sienna.

– Azt szándékozom tenni – rántottam meg a törölközőt, ami megadóan hullott le lábaink elé.

2015. december

Fázósan húztam össze magamon a kabátot miközben végig siettem a kivilágított főtéren. Vékony rétegű hó fedte a tájat és ez a hideg ellenére is arra késztett, hogy megálljak és körbe nézzek. Ez annyira gyönyörű!  –  sóhajtottam fel. Ott, Zürich szívében a meghittséget ontó tájképet látva biztosan tudtam, hogy helyes döntést hoztam.

Amióta az eszemet tudtam, mindig mérnök akartam lenni, és ezt az álmot meg is valósíthattam. Ráadásul egy olyan pilóta mellett, akinek nem volt párja az autósportok világában, és ezért nem lehettem elég hálás a sorsnak. Kiváltképp azért nem, mert aztán ez a különleges férfi a társam lett, minden értelemben, egy olyan életet mutatva, amelynek létezéséről nem is tudtam. Szépen lassan új vágyak, új álmok kezdtek kibontakozni bennem, de akkor még nem tudtam, hogy mi is az pontosan, amire vágyom.

Beléptem egy olyan világba, amiben mindig is élni akartam, de aztán ez az élet fenekestül felfordult és megmutatta nem minden olyan szép és tiszta, ahogy elsőre látni véljük. Megismerni, pontosabban felismerni azt, hogy az illúzió által édessé tett élet valójában keserű pirula eléggé lehangoló volt. De a felismerés mellett párhuzamosan egy új út öltött testet, az elágazásnál pedig döntenem kellett. Hát megtettem.

– Sziasztok! – nyitottam be a családi ház ajtaján. – Bocs, hogy késtem, de rengetegen vannak!

– Már kezdtem aggódni – segítette le kabátomat Roddyk.

– Ugye tudod, hogy Európa egyik legbiztonságosabb városában vagyunk? – sandítottam rá.

– Gyere, igyál egy kis bort – invitált be Dorothy. – Felmelegít.

–  Melegítene. Ja, ha már a párom nincs itt – biggyesztettem le ajkaimat. – Fene esne már az olaszokba, hogy ennyi szaron kell részt vennie, mint utolsó világbajnokuk.

– Csak nem hiányzom? – lépett ki elém vigyorogva Kimi.

– Te hogy kerülsz ide?! – tátottam el számat, majd lendületesen nyakába vetettem magam. – Ó, persze hogy hiányoztál!

– Elegem lett a szarságokból – nevetett. – És hiányoztál.

– Nagyon helyes – kuncogtam. Feltűnés nélkül végigsimított hasamon mielőtt gyengéden megcsókolt volna.

És hogy mi volt az, amire igazán vágytam?

Ő. Az a cseppnyi alaktalan foltocska azon az ultrahangos képen, amely a táskámban lapult, és akinek létezéséről egyenlőre csak mi ketten tudtunk Kimivel.

Epilógus

Alsó ajkamba harapva lestem be a résnyire nyitva hagyott ajtón. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek és bementem a szobába. Ott feküdt az ágyunk kellős közepén, és szinte el is veszett a takaró alatt. Kedvenc plüssmaciját szorosan magához ölelve békésen aludt. Mosolyogva léptem ki.

– Leselkedünk? – kapott rajta Kimi.

– Igen. Annyira édes, ahogy szuszog a macija mellett – vallottam be „bűnöm”.

– Tudom – nevette el magát.

Mire a kishölgy felébredt sütöttem csokis süteményt. Én. Amennyire két ballábasan toporogtam annak idején a saját konyhámban olyan jól ment a főzés, amióta anya lettem. A kislányom – na és persze a férjem – miatt kénytelen voltam megtanulni főzni, és be kellett látnom annyira nem is rossz buli! Főleg, amikor láttam a családom elégedett arcát a finom ételek láttán.

– Anyaaa!

– Szia nyuszi! – töröltem meg kezem és a felém reppenő manó elé guggoltam.

– Szia! – karolta át nyakam mosolyogva. – Kérek inni!

– Máris – ültettem a pultra. – Egy falat süteményt?

– Ühümm! – bólintott határozottan. – Ááááá! – nyitotta ki száját.

– Mit esztek csajok? – ténfergett be Kimi is a konyhába.

– Sütiii! – ecsetelte Hani. – Anya! Menjünk ki! – mutatott a terasz irányába.  

– Labdázni szeretnél? – emelte le az apja, mire ő bólintott.

– Menjünk – pakoltam tálcára innivalót és egy kis édességet.

Johanna hangosan nevetgélt miközben játszottunk vele a puha fűben. Hol a labdát kergette, hol velünk birkózott. – Ki lehet az? – néztem nagy szemekkel a lányomra mikor felkapta fejét a dudaszóra.

– Papiiiii! – közölte vigyorogva.

– Úgy bizony, megjöttek a papáék!

– Papiiiiiii – rohant előre, mi pedig kényelmes tempóban követtük.

– Hééé tündérke! – kapta fel apa Johannát. – Ó gyönyörűm, nézd mit hoztunk neked!

– Apa, nem kell minden alakommal valamit hozni neki – forgattam szemeimet.

– De ez csak egy apróság –legyintett Patrisha nevetve.

– Johanna az egyetlen unokám, legalábbis eddig – mosolyodott el apa. – Ne csodálkozz, hogy elkényeztetem. Különben is ez a nagyszülők dolga. Igaz csillagom?

– Igaz! – bólintott nagy komolyan Hani.

Élvezettel figyeltem, ahogy apa szórakoztatja Johannát. Ha hét évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy egy nap az apám a lányommal játszik az még hagyján, hogy nem hiszem el, de tuti visszakérdezek, hogy mitől képzeleg ilyeneket.

Most pedig az én nagylánykám itt csacsogott az apámmal.

– Min gondolkodsz ennyire? – tudakolt a rekedtes hang, mosolyogva fordultam felé.

– Emlékszel amikor az egyik rally versenyeden azt mondtam neked, hogy szerintem én olyan típusú nő vagyok, aki él a nagyvilágban, azt teszi, amihez kedve van, és soha nem lesz képes megállapodni és életre szóló kötöttségeket felvállalni, mint például az anyaság, vagy épp a feleségeskedés?

– Meséled mindezt úgy, hogy a feleségem vagy és van egy gyönyörű kislányunk.  Hát ez nem igazán jött össze – vigyorodott el. – Igen, emlékszem. – tette hozzá, mikor várakozás teljesen néztem rá. – Hogy jutott ez eszedbe?

– Elképzelhetetlennek tartottam ezt az egészet – mutattam Hannáék felé. – Főleg azok után, hogy kiderült Carl nem is az apám. Most pedig Johanna már négy éves és van apukám is, Hanninak pedig nagypapája. Én csak szeretnék mindent megadni a lányunknak. Hogy soha ne tudja meg milyen is az, ha elfordulnak tőle. – tettem hozzá grimaszolva.

– Sienna én konkrétan rajongok a lányomért – sóhajtott fel. – Ahogyan te is. Tudom, hogy tartsz ettől a dologtól Kareen miatt, de ne tedd. Te fantasztikus anya vagy. Nézd csak meg Johannát. Mit látsz? – fordított feléjük finom mozdulatokkal.

– Boldog – suttogtam. – Egy eleven, mosolygós manót.

– Igen. Egy kis barna energiabomba – nevetett. – De kiegyensúlyzott meg minden ilyesmi.

– Annyira jó apa vagy Kimi – csúsztattam kezem az övére. – Mindig lenyűgöz, hogy mennyire egymásra vagytok hangolódva Johannával.

– Anya, anya anya! – futott be. – Lehet egy kiscicánk? Naaaa anyaaaa!

– Kiscica? – guggoltam elé.

– Ühüm! – bólogatott. – A papa mondta, hogy van nekik!

– De azért felelősséget is kell vállalni – simított végig Hanna arcán Kimi. – Nem csak folyton játszani vele, hanem megetetni, megitatni.

– Hát – vakarta meg buksiját elgondolkozva –, én tudok olyat!

– Tudsz? – vontam ölelésembe egy puszi mellett, az édes illata orromba kúszott. – Beszélünk még erről, rendben Johanna? De most ideje kezet mosni, készen van a vacsora. Szólj a papáéknak kicsim.

– …és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Vége van Hanna, ideje aludnod – csuktam be a mesekönyvet.

– Anya, Hófehérkét miért nem szerette az anyukája? Az anyukák dolga a szeretet csinálása nem? – tudakolta homlokráncolva. Mosolyogva pusziltam meg homlokát, hogy eltűnjenek a csíkok.

– Igen kicsim az anyukák dolga, hogy szeressék a gyerekeiket. Főleg az olyan tündéreket, mint te – simítottam végig az arcán, kuncogva simult hozzám. – De tudod Hófehérkének mostoha anyukája volt.

– Olyan anyucija nem lehetett, mint te?

– Mint én?

– Hát mert te mindig olvasol nekem mesét, meg játszol velem – magyarázta gyermeki módon. – Te csinálsz szeretet nekem anyuci!

– Persze, hogy csinálok neked angyalkám – feleltem meghatottan.

– Te még ébren vagy picim? – lépett be Kimi.

– Most lett vége a mesének! – informálta az apját Johanna.

– Akkor most már aludni kell – rendeztem el a takaróját.

– Jó éjt mami! – nyomott el egy ásítást.

– Aludj jól Johanna – cirógattam meg ismét a kis buksit. – Nyitva hagyjuk az ajtót, okés?

– Ühüm – fészkelte be magát kedvenc plüsseivel.

– Azt kérdezte tőlem Hanni, hogy az anyukák dolga a szeretet csinálása? – meséltem el férjemnek. – Mert, hogy Hófehérkét nem szerette az anyukája és miért nem. Aztán pedig azt felelte, hogy én csinálok neki szeretet. Azt hittem elolvadok ott mellette.

– Én mondtam, hogy imád téged – vigyorodott el.

– Akarok még ilyen angyalkákat – pillantottam rá gyengéden.

– Kat? – vonta fel szemöldökét.

– Kell minimum egy tesó Johannának, mindketten tudjuk milyen jó dolog. És te is alapból két gyereket akartál. De igazából úgy szeretném, hogy Hanni után egy fiú, aztán egy kislány.

– Ez egy briliáns terv – lépett extra közel hozzám. – Bár elképzelésem sincsen, hogyan fogjuk kivitelezni, hogy pont fiúnk legyen. És asszem’ ma a lánygyártós gatyám van rajtam.

– Te olyan bolonod vagy!  - nevettem el magam. - Jó, hát az sem lenne baj, ha megint lány lenne – legyintettem már csak kuncogva.

– Beszarás lenne, ha csak lányaim lennének – terült el ismét széles mosoly ajkain.

– Persze még egy kis hercegnő neked. Így is el vagy kényeztetve Hannival és velem – pimaszkodtam finoman.

– Ami jár, az jár – vont vállat. Ajkai enyémekre találtak, s így támolyogtunk el az ágyig ami előtt csípőmbe markolt és megemelt. – Úristen Sienna mit teszek veled most – vette elő szexi morgását

– Hűha ez határozottan a férj alteregód – nyögtem fel, bőrömön éreztem mosolyát, majd a jól ismert szenvedély felülírt mindent.

The End

A légiposta leveli között egy hófehér boríték feküdt, statfordi címzéssel. Egy üzenettel, amely az egyik nőnek megnyugvást hozott, ám egy másiknak megbánást és magányt fog okozni…

Sziasztok!

Elérkezett ez a pillanat is!

Sok minden szokott keveregni bennem egy történet lezárásakor és ez most sincsen másként. Nagyon élveztem Sienna és Kimi történetének az írását, de itt az ideje, hogy megismerjétek a végkifejletet.

Sienna elég sok szarságot kapott az életben – hogy az ő szavait idézzem – de aztán a mélypontokat kisebb– nagyobb sikerek követték. Megvalósította az álmait, de miközben megkapta azt a világot, amire vágyott lassacskán ráébredt, hogy többet akar. Mélyebb dolgokat, nem pedig egy álnok, hamissággal teli világot.

Most egy kicsit visszatérünk a normál kerékvágásba! :) GFTP, IW, SZJÚ. Vannak új történetek is, de ezekről egyenlőre nem beszélnék. Nem szeretnék olyan hibába esni, hogy 8 sztori meg van nyitva, és csak nyűglődés megy :) Haladjuk lassabban, de biztosabban :) Kezdődik az ősz, és tudom, hogy a suli lefoglal többötöket, de igazán remélem, hogy jut időtök egy– egy kommentet hagyni. :)

L.