Heart and Soul

Mielőtt nekiálltok olvasni egy saját gondolatot osztanék meg veletek.

A történet írása alatt hihetetlen mennyiségű érzelmet éltem meg – mint mindegyik sztorinál – és ez által itt is megtaláltam az abszolút kedvencet. :) Ez a mostani rész nagyon fontos nekem, bizonyos jelenetekbe rengeteg energiát fektettem és nagyon bízom abban, hogy feltűnik valami… :) Belinkeltem egy zenét az egyik jelenethez. Angol nyelvet beszélők előnyben! A dalnak a szövege a lényeg. Magyar feliratos linket kerestem, tehát aki nem értené meg és mégis érdekli meglesheti utána :) Pirossal van kiemelve.

Part 10

Kimi

Nagyon dühös voltam Enára, amiért hagyta, hogy az érzelmei befolyásolják. Tökéletesen tudta, hogy mit vállal, mikor belement ebbe a játékba, most meg pampogott nekem, hogy mekkora egy köcsög vagyok. Ehh, nők, baszki!

– Hol van Ena? – kérdezem Sladetől, egy üveg pezsgővel a kezemben.

–Reptéren – meredt rám. – Nem tudtad, hogy elment?

–Elment? – vontam fel a szemöldököm. Fasza! Ott tartunk, hogy lelép a futam után a kibaszott makacssága miatt? Hát mi a szent szar folyik itt?  – Klassz!

–Hagyott egy üzenetet neked – Tisa egy papírt nyújtott felém. – Olvasd el.

–Majd megkeres, ha van mondanivalója – húztam meg az üveget.

–Jobban tennéd, ha elolvasnád! – szólt bele Mark mindent tudó hangon.

–Aj már! – nyögtem fel gúnyosan. – Hány évesek vagyunk? Tizenegy? Hogy cuki kis leveleket írjunk?

–Elég rosszul festett az a lány, szóval ne szemétkedj – vágott bele Slade. Mi a tököm?!  – És mi volt az az idióta duma a villával? Senki nem képes arra, hogy így sértse meg magát.

–Miről hadoválsz? – kaptam fel a fejem.

–Be van lilulva a szája. Rákérdeztem miért, erre előadott egy alig hihető mesét, hogy megsértette villával.

–Nem vettem észre semmit – erőltettem meg az agyamat –, bár a garázsban takarásban volt és inkább rádión dumált nekem.

–Minden esetre remélem, semmi komoly – szuszogott mellettem. – Megyek, megcsinálom az értékelést. Gratulálok még egyszer, Kimi! – kezelt le velem, de nem is igazán figyeltem rá.

Gyanús ez az egész! Ena két napja felém se néz, Mark pedig úgy ráncolja homlokát kopasz fején, mint aki menten beszarik.

–Elárulnátok, mi a tököm van itt?! – meredtem a párosra. – Ti nyilván tudtok valamit!

–Ezt – nyújtotta felém a lapot.

Cüccögve kaptam ki a kezéből. Nem igaz, hogy mint az ovisok, úgy üzengetünk egymásnak! Ó, Ena, baszki!

„  Kims,

ne haragudj, hogy nem vagyok ott, de el kellett jönnöm, jó okom volt rá hidd el!

Gratulálok a második helyhez, nagyon jól mentél! Tudom, hogy nem jelent sokat neked, viszont én büszke vagyok rád!

Ena

xo”

–Ez nem sok – vontam fel szemöldököm. – Leírta, hogy lelépett.

–Azt nem, hogy miért???

–Biztos a hapsijával van – dobtam le a papírt és vettem fel helyette az üveget.

–Ó, Kimi, az Istenért, ne játszd a sértődött gyereket! – akadt ki Tisa. – Beszélj Ennel! Nagy szüksége lenne rád, de nem mer lépni feléd. Ezért is menekült el most.

–Ok, összekaptunk, de ettől nem kell ilyen drámaian lelépni. Rossz hatással van rá ez az Ed gyerek! – hümmögtem szórakozottan.

–Nem is hinnéd mennyire – nézett rám rémülten Tisa. – Az a folt…

–Tisa! – vágott bele Mark. – Megígértük neki.

–Mi? – kértem számon. Valamit titkolnak. Valami történt. – Mit ígértetek neki??? – szuszogtam türelmetlenül. Mit titkolnak?

Egy pillanat alatt össze állt aztán a kép, baszki! Lila folt, jó okom volt… rossz hatás… riadt bociszemek…

–Bántotta őt? Felelj! – emeltem meg hangom, mikor csak kussoltak.

Halványan bólintott, én pedig letaglózva álltam.

–Kurva eget – túrtam a hajamba dühösen. – Annyira tudtam, hogy gebaszos a csávó! Mit csinált vele? Tisa! – ragadtam meg a kezét, mikor csak pislogott rám.

Hát nem látja? Majd szétbasz az ideg!

–Neki kell elmondania – sóhajtotta. Türelmetlenül néztem rá, ilyen a világon nincs!

–De baszki, ez nem igaz! Mi történt?! És miért nem szólt?!

–Nézd, én csak annyit tudok, hogy megkért ne mondjuk el mi volt. De tudom, hogy szüksége van rád, sokkal jobban, mint gondolja, vagy, ahogy te hiszed. Haza ment, ennyit mondhatok. A többi a te dolgod.

–Megölöm azt a tetűt – sziszegtem.

Totál brutális képek úsztak az agyamba. Ena egy kb. negyven kilós csaj, tapasztaltam milyen könnyű legyűrni őt!

Furcsa félhomály volt mire Svájcba, pontosabban Ena házához értem. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, minél előbb látni akartam. Látni, hogy jól van, hogy nem gáz, ami történt, amit tett az a féreg, de az ajtó előtt mégis megtorpantam.

Mi a fasz van? Bármilyen más helyzetben csak úgy lazán beténferegtem volna, de most tartottam attól, hogy megijesztem, így inkább lenyomtam a csengőt. Feltűnt, hogy óvatosan kiles az ablakon, mielőtt ajtót nyitna, ehh baszki.

–Szia – mormogta baromi halkan, mikor lassan kinyitotta az ajtót.

–Szia – pislogtam rá totál értelmesen. Amint megpillantottam, árulkodó jelek után kutattam. Ok, nincs monokli, bekötött kéz, vagy láb!

Bazdmeg, és ha úgy bántotta, nőként?!

–Kiabálni akarsz velem? – pillantott riadtan rám.

–Dehogy akarok – hökkentem meg. Mit tett ez a köcsög, hogy még tőlem is tart?

–Gyere – sóhajtott nagyot, és elindult be.

–Ena. Mi történt veled? – kérdeztem rá konkrétan.

Óvatosan akartam kiszedni belőle, de egyszerűen szét baszott az ideg ahhoz, hogy fokozatosan faggassam.

–Tisa mondott valamit? – húzta el a száját. A fényben feltűnt, hogy valóban van egy lila foltja.

–Csak azt, hogy haza jöttél, mert valami történt Ed és közted – feleltem óvatosan. Annyira riadtan nézett rám, hogy muszáj voltam befogni és visszafogni magam. – Ena?

–Én – remegett meg az ajka. Ismertem őt, ez a gondosan visszafogott sírás jele volt.

–Bántott téged? – léptem közelebb hozzá, ő automatikusan hátrált.

Ne! Igyekeztem szelíden nézni rá, hogy találjon vissza hozzám, holott legszívesebben kibasztam volna valamit az ablakon, egy jó adag káromkodás mellett. Soha nem félt tőlem, és az, hogy így ódzkodik csak rosszat jelent.

–Én nem bántalak, Ena – sóhajtottam halkan. Hatalmas, könnyben úszó szemekkel nézett rám, így kettőnk közé emeltem a kezem.

–Tu…dom – sóhajtott és felém lépett. Nem bírtam tovább és karjaimba vontam, zokogva simult hozzám.

–Ena, mit tett? Mond, hogy nem nőként bántott! – ziháltam.

–Úgy akart – lihegte –, meg akart… erőszakolni – motyogta, és totálisan elengedte magát, ha nem tartom össze is csúszott volna előttem.

–Gyere – nyúltam térdei alá. – Semmi baj, En! Vége, biztonságban vagy.

–Ivott és olyan… rosszakat mondott – hüppögött –, és azt akarta, hogy feküdjek le vele. Hiába mondtam, hogy én nem akarok. Lenyomott az ágyra és letépte a ruhámat.

–Ne – hunytam le a szemeimet.

Kibaszottul dühös voltam arra a patkányra. Ki képes arra kényszeríteni valakit, hogy akarata ellenére lefeküdjön vele?!

–Megérintett mindenhol – zokogott fel, én pedig felnyögtem kínomban.

–En, kicsim, meg kell nyugodnod – ziháltam. Olyan erővel szorított, hogy komolyan tartottam attól, megfullad itt nekem.

–De megrúgtam – nézett rám szipogva –, és elfutottam.

–Ügyes voltál, Ena – biztattam, bár alig láttam az arcát a lila ködtől, ami ellepte az agyamat.

–Úgy féltem! – hajtotta megint vállamra a fejét.

–Elhiszem – simítottam végig a vállán automatikusan. – Ez mikor történt, vagy hol egyáltalán?

–Szombaton – súgta. – Elvitt a Hiltonba.

–Basszameg! – nyögtem fel. – Miért nem szóltál, Ena? – néztem le rá.

–Mert szégyelltem magamat a történtek miatt.  Ami köztünk történt – mutatott rám, majd magára –, és ami vele történt, az miatt is. Hogy forduljak hozzád, miután lebunkóztalak? – sóhajtott, de akkorát, hogy még a függöny is meglebbent.

–Én is hülye voltam – fintorodtam el. Az idióta faszságom miatt, nem mert hozzám fordulni? Remek barát vagyok!

–Kimi – húzódott el tőlem –, csókolj meg! – susogta remegő hangon.

–Mi? – meredtem rá. Ez olyan tipikus, mi a fasz van helyzet volt.

–Tudnom kell, hogy mennyire félek a férfiak érintésétől – hadarta lihegve.

–Ez nem jó ötlet, kicsi lány – ingattam a fejem. – Először is bennem bízol, ergo nem reális terv. Aztán meg kurvára nem vagy ezen túl, és csak rontana a dolgokon.

–Rettegek attól, hogy ezek után nem merek férfiakkal lenni, mármint, hogy félni fogok, ha lesz a közelemben akár egy is – sóhajtozott kétségbeesetten.

–Kisebb sokkban vagy. Ne akarj rögtön túl lenni rajta – pislogtam rá lassan –, ha erőlteted rosszabb lesz.

–Igazad van – engedte el az izmait. – Ne haragudj, hülye ötlet volt.

–Nem akarsz egy kicsit pihenni? – néztem végig az arcán.

Sápadt volt, kisírt szemekkel és az a folt. – Fáj? – érintettem meg óvatosan.

–Nem – rázta fejét –, és nem tudok aludni. Ha behunyom a szemem rémképeim vannak.

–Itt maradjak veled? – kérdeztem rá.

Nem tudtam mennyire érzi okésnak, ha egy hapsi van vele, de nem akartam egyedül hagyni.

–Az jó lenne –  grimaszolt szégyenlősen.

–Rendben, kicsi lány – álltam fel. – Behozom a cuccomat.

–Cuccod?

–Ehh, a reptérről jövök – emlékeztettem. – Figyelj, elugrom kajáért, gondolom semmit nem ettél ma – nemlegesen megrázta a fejét. – Pár perc, ok? Kérsz valamit? Akármit?

–Rendben – sóhajtott. – Nem köszönöm, nem kérek semmit.

Ráérősen sétáltam ki. Egyáltalán nem voltam kajás, de kellett egy ok, hogy kijöhessek. Egyszerűn ezért, mert kellett egy kis idő és levegő. Mély légvételekkel nyugtattam magam, ugyanis fel tudtam volna robbanni az idegtől. Előkotortam egy cigit, és míg letüdőztem az első slukkokat hívtam Vettelt.

–Szeva Iceman! – röhögött a készülékbe. – Partizol már?

–Nem – közöltem komoly hangon. – Nyugodj le kölyök, mert gáz van.

–Mi történt? – jött a józanabb hang.

–Add meg ennek a Hewett gyereknek a számát! – recsegtem dühösen.

–Miért? Ne avatkozz Sienna dolgaiba haver, mer…

–Vettel, az idióta köcsög szerelőd majdnem megerőszakolta Enát! – üvöltöttem a telefonba. – Tehát vagy megadod, hogy eltüntethessem a lány közeléből, vagy én keresem meg, de akkor a szart is kiverem belőle!

–Mi? De hogy? Vagy mi??? – éretlenkedett. – De jól van?

–Szerinted? Fél úgy kb. mindenkitől – fújtam ki a füstöt beszéd közben.

–Baszki – fújtatott ő is. – Pedig Ed, én nem is értem, azt hittem, hogy jól megvannak.

–Hát mégse. Jössz haza?

–Aha, pár nap múlva, majd átugrom hozzá. Vagy inkább ne?

–Ehh, fasz se tudja! Arra gondoltam elviszem Finnországba aztán, hogy lesz-e kedve. Na, mindegy, a lényeg, hogy ne viselkedj majd úgy vele, mint egy beteg kiskutyával.

–Én elvileg ezt nem is tudom – szuszogott –, úgyhogy ne aggódj. Vidd csak el, melletted tutira megvan a biztonságérzete.

–Meglátjuk. Megyek, megnézem, mit csinál a nő.

–A nő – ismételt. – Vigyázz rá, Kimster!

Pár perccel később üzenet jött tőle, amit továbbítottam is Rikunak.

Örüljön, ha annyival megússza, hogy tönkre teszem az életét, mert ha valóban megerőszakolja a nőt, egy életre megnyomorította volna őt.

És asszem’, így is lesznek gondjaink.

2013. augusztus

Vonakodtam attól, hogy elutazzak Kimivel Finnországba. De ugyanakkor, meg nem is akartam egyedül maradni. Augusztus elején végül úgy döntöttem, hogy elmegyek vele, hiszen az ezer tó országában mindig jól éreztem magam.

–Mark megint megkínoz – fújtatott grimasz mellett.

–Ja – nevettem. – Hajlamos vagy a hízásra.

–Hé! – meredt rám.

–Te magad vallottad be múltkor! – emeltem meg a kezeimet védekezőn.

–Ehh, bakker, ja – megvakarta fejét. – Apa volt ilyen, asszem’ ezt tőle örököltem.

–Valószínű – bólogattam. – Rallyban is felszedtél pár kilót, de szerintem kifejezetten jól állt neked.

–Ch, naná – vigyorgott elégedetten.

–Kimi – pillantottam rá komolyan. – Kösz, hogy ennyi mindent tettél értem.

–Fontos vagy nekem, kicsi lány – pislogott rám lustán, majd elnyomott egy ásítást. – Ena, alszom egy kicsit. Éjjel nem ment a dolog.

–Miért? Én jól aludtam. – értetlenkedtem.

–Hiányzott a kispárnám – vigyorgott csukott szemekkel. – Jah, még horkoltál is!

–Miii? – kaptam fel a fejem. – Ez nem igaz, Kimi!

–Persze, persze – ásított, s eldöntötte az ülést.

Nem sokkal később valóban bedobta a szunyát, s én ébresztettem a leszállás előtt.

Persze Paulát majd szétvetette az elégedettség, hogy a kósza lelkű kicsi fia hazatért. Kicsit ugyan leszidott minket, hogy miért nem szóltunk, hogy megyünk, így nem tudott készülni. Ennek eredményeképp csak háromféle kajából választhatunk, a szokásos nyolc helyett! Halkan kuncogtam a jeleneten, szinte láttam magam előtt, ha itt élnénk, tutira kétszer akkora lenne a fenekem, mint most!

–Kitaláltam egy fasza kis programot! – vigyorgott rám Kimi sunyin.

–Na, hallgatlak! – pislogtam rá szépen.

–Rád férne egy kis lazítás – nyugtázta –, esetleg egy könnyed bebaszás! Úgyhogy kihajózunk!

–Itt az Iceman?! – pattantam fel izgatottan. A finn tökéletesen tudta, mennyire imádom a yachtját.

–Persze – vonta fel a szemöldökét, amolyan milyen hülye kérdés ez üzenettel. – Ráadásul, véletlenül pont most lesz motorcsónak verseny Hankoban.

–Indulsz? – kérdeztem automatikusan. Véletlenül perszeee! Mikor minden évben megtartják ezt a flúgos finnek!

–Aaam – ingatta fejét –, csak távolról figyelünk, némi szesz társaságában! – vigyorodott el a végére. – Csak hatosban. Mint múltkor Helsinkiben.

–Az jó este volt – nevettem el magam. – Oké, legyen! Remek ötlet! – öleltem magamhoz hirtelen ötlettől vezérelve.

–Remélem, itt a szexi kis bikinid – szuszogott incselkedve.

–Mindegyik – paskoltam meg a vállát. Elengedett, így visszaültem a kanapéra, míg ő a konyha felé ténfergett.

Több mint egy hét telt el azóta az ominózus furcsa este óta, és Kimi lazasága arra sarkalt, hogy lehet további, normális életem, ha nem hagyom magam besüppedni a félelmeimbe. Szinte végig mellettem volt és ezért hálás voltam neki. Főleg annak fényében, ami történt köztünk. Mellette nem féltem, a biztonságérzetem lassacskán kezdett a helyére billenni, és ez reménnyel töltött el. Igyekeztem azzal nyugtatni magam, hogy a legrosszabb nem következett be, és bár megérintett a szele, időben sikerült elmenekülnöm, így nem hagyhattam, hogy lerántson a frusztrációkkal teli ingoványos mocsárba.

Kissé ugyan tartottam ettől a bulitervtől, de ugyanakkor meg, Kimi tökéletesen tisztában volt a helyzetemmel, és abban biztos lehettem, hogy soha nem tenne olyat, amivel árt nekem. Főleg nem a történtek fényében, ezért igyekeztem a görcsösségemen felülkerekedni.

Három napra utaztunk Finnország legdélibb városába.

Kellemes bizsergés úszott szét bennem, ahogy az Iceman fedélzetén állva szeltük a hullámokat.

–Ez finom – kortyoltam hosszan a vodkás italba.

–Semmi extra pedig – vont vállat lazán. – Narancs, vodka és szóda.

–Kedveled az egyszerű dolgokat – kuncogtam.

–Jah – sóhajtott. – Ena, beszélnünk kellene erről az ajánlatról. A Red Bullosról.

–Nem tudom, mi legyen – támaszkodtam a korlátnak. – Nem igazán gondolkodtam még el rajta.

–Magyarban dumáltam Steve–vel – kezdte –, megkérdezték mit akarok, ő meg vázolta.

–És?

–Vannak dolgok, amikre rábólintottak, vannak, amire nem – csücsörített, ó ez a homályos fogalmazás!

–Kimi, ne játssz az idegeimmel! 

–Mark távozásával nem meglepő módon, jó ideje számolnak. Mint, ahogy a fiatal tehetségekkel is, legyen az versenyző, vagy akár… mérnök – biccentette oldalra a fejét. – Figyelemmel kíséri a Red Bull a pályafutásodat Ena, szóval marhára nem voltak meglepődve, mikor Steve arra célzott, mekkora előny, ha csomagban kapnak minket – röhögte el magát. – Tőle idéztem – emelte meg a kezeit.

–Csomagban – ízlelgettem a szót fejemet ingatva. – Ja, nem meglepő. Főleg azok után, hogy kaptam egy aranyos kis meghívást a bikák góréjától.

–Bakker és csak most mondod?!

–Te is csak most mondod – vigyorodtam el. – Semmi extra, egy ebédmeghívás csupán. Ez nem meglepő, hiszen irántad is érdeklődnek, most pedig minden lehetséges dolgot körbeszimatolnak.

–Felhívott Montezemolo – közölte könnyedén, aminek az eredményeképp kiköptem az italomat.

–Mi??? – hördültem fel levegőért kapkodva.

–Finoman érdeklődött hogylétem felől – vigyorgott gonoszul. – Figyelj, tényleg elég szar volt 09’, de közel sem volt akkora király dráma, mint amiről suttognak azok, akik amúgy kurvára nincsenek tisztában ezzel a szituval.

–Vissza akarsz térni? – ejtettem ki lassan a szavaimat.

–Meglehet – vont vállat. – Fasz se tudja! Mármint érted, mi arra a garancia, hogy jól döntök? Semmi. Az egész csomagot nézve fogok dönteni, az alapján, ami a legjobbnak tűnik számomra. Aztán, hogy ez jó lesz–e, na, az majd kiderül.

–Komolyan, tanítani kéne ezt a könnyed életszemléletet – hümmögtem. – Tuti nem lesz szívrohamod, hallod.

–Kösz – fintorgott félig mosolyogva. – A lényeg, hogy akárhogy is döntök, és akármi is lesz a végkifejlet, együtt tudok élni majd a választásommal. Nem fogok azon nyöszörögni egy üveg vodka után, hogy elbasztam. Felesleges arról beszélni, hogy hol folytatom, mert egyszerűen én se tudom!

–Mondom én – eresztettem meg laza mosolyt.

–De ezek az idióták – cüccögött. – Magyarországon is mi folt mindenhol, bakker?  Hol folytatod? Mikor írod alá? Baszki, komolyan ennyi tartott vissza – mutatott kis távolságot ujjai között –, hogy ott ne hagyjam a picsába a szaros tájékoztatót. Na, meg jöttek azzal a kutyával! Tudod Boscóval.

-Az Roscoe! – kuncogtam jóízűen.

-Mindegy! – legyintett. - Ehh, baszki, az se tudtam, hogy van, vagy, hogy ezek az idióták csináltak egy ilyen poént.

–Nagyon hiányzott nekem ez a komoly–könnyed–laza Kimi duma – nevettem el magam.

–Igyunk még egyet – szusszantott fel félmosoly mellett.

Nem vallotta be, de azért láttam, ez jól esett neki ez a mondat.

Kettesben maradtunk az Iceman fedélzetén, s bár a srácok nagyon csábítottak egy extrém bulira, jobban éreztem magam a könnyed hangulatú közegben. Éjjel viszont álmatlanul forgolódtam a kabinban. Valahogy megszoktam az elmúlt héten, hogy Kimi ott hortyog mellettem, így fogtam magam és kiosontam a folyosóra. Pár pillanatig hallgatóztam, majd lenyomtam a kilincset.

–Kims… Kimi – lopakodtam az ágyhoz.

–Mmmm???

–Alszol? – kérdeztem a lehető leghülyébb dolgot.

–Szerinted???? – morgott párnájába ásítozva.

–Nem tudok aludni – súgtam kislányos félszegséggel.

–Én próbálkoznék – fordult lustán hasra. – Ehh, gyere – paskolta meg a párnát maga mellett. Kuncogva másztam be a takaró alá. – Te ne kuncogj! Bakker, kiment az álom a szememből – könyökölt fel mellettem, miután megfeszítette izmait.

–Ne haragudj – sóhajtottam fel, miután befészkeltem magam a puha ágyba.

–Most nehogy elaludj – ujjával megbökdöste az oldalam.

–Jó, nem alszom – ásítottam.

–Felébresszelek?! – villantott vigyort, miután felkapcsolta az éjjeliszekrényen lévő lámpát. Mire reagáltam volna felém kerekedett és irgalmatlanul csikizni kezdett. Nevetve dobáltam magam a hatalmas ágyon.

–Be fogok pisilniiii – lihegtem.

–Ahh, na neee – hagyta abba s kissé zihálva borult mellém. – Nah, most akkor szórakoztass! – vezényelte. – Ha már felkeltettél!

–Persze! Esetleg, lejtsek egy erotikus táncot?!

–Hát, nem lenne ellenemre! – vigyorgott rám teli pofával. – Tudod, elég formásak az idomaid! Volt alkalmam lefigyelni.

–Nos, igen – sóhajtottam kissé zavartan.

Amióta összekaptunk nem került szóba a mi kis intim játékunk, és ez a halvány utalás is zavarba hozott.

–Bepróbálkozzunk az alvással? – feküdt hanyatt.

–Aham – oltottam le a lámpát, és alvós pózomba kucorodtam.

Sóhaj mellett tette ő is ezt, pár pillanattal később csípőmön éreztem a kezét. Mosolyogva fogtam meg, s húztam hasamra, mert nagyon jól esett a finn közelsége. Legnagyobb örömömre közelebb is csúszott, így mellkasa hátamnak simult. Ez kellett.

A könnyed biztonságérzet mellette. Akaratlanul is ujjai közé kulcsoltam enyémeket, egy pillanatra aztán le is merevedtem, de ahelyett, hogy elrántotta volna kezét megemelkedett és finoman nyakamba csókolt. Jól eső borzongás futott végig testemen.

–Kívánlak – mormogta halkan.

–Kims – nyögtem fel. Igazándiból, már ettől a pár érintéstől forróság terjedt szét testemben.

–Nyugi van – sóhajtott fülembe. – Semmi nem kötelező. Aludj, kicsi lány.

–Nem akarok – bukott ki belőlem és felé fordultam.

A szoba kellemes félhomályában láttam őt. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor azt éreztettem vele, őt akarom, ugyanis, lassan felém hajolt és finoman megcsókolt. Puhán ízlelgette ajkaimat, mintha egy törékeny baba volnék, akit bármikor összeroppanthat.

–Ena – zihálta nevem –, muszáj tudnom, hogy nem sok-e ez neked – vizslatott izgatottan.

–Ezt akarom – súgtam remegő gyomorral, ajkai ismét az enyémeken, keze tarkómon, én pedig elhaló sóhajjal fogadtam nyelvének játékát.

Hosszan, nagyon hosszan csókolóztunk, biztos voltam abban, hogy időt akar nekem hagyni, hogy biztos legyek dolgomban. Kívántam őt, jobban is, mint illett volna, és bár tudtam, hogy ő vigyázna rám, mégis nehézség telepedett mellkasomra. Zihálva húzódtam el tőle, főleg, mikor jobban megszorított és erekciója a hasamhoz simult.

–Kimi – pislogtam ijedten.

–Semmi baj – cirógatta meg arcomat. – Semmit nem kell elkapkodni.

Kissé eltávolodott, de ép csak annyira, hogy ne érezzem meredező férfiasságát.

–Akarlak – mondtam ki –, csak kicsit félek – halkult susogássá hangom.

–Vigyázok rád – sóhajtotta rekedtes hangon, amitől egy pillanatra elállt a légvételem.

Ez más Kimi hang! Én ezt nem ismerem, nem hallottam még!

Izgatottan hajoltam ajkára, könnyedén simított végig a hátamon, míg finoman magára húzott. Elképesztően érzéki csókokkal borította el nyakamat, ingerkedve harapott a   fülcimpámba, míg ujjai megállíthatatlanul barangoltak a testemen, legérzékenyebb pontomat tudatosan kerülve. Nem vette le rögtön a trikómat, csak lehúzta a vállamon az ujját, hogy szabaddá váljon mellem.

–Ohhh – sóhajtottam elhalóan, mikor ajkai közé vette mellbimbómat.

–Tudom, hogy szereted – pusmogta bőrömre. Éreztem, hogy mosolyog. Kínzóan lassan kényeztetett így, mígnem végre combomra simította kezét. – Héj!– nézett a szemembe kéjtől összeszűkült írisszel.

Zihálva meredtünk egymásra, míg nőiességemre csúsztatta kezét, tudtam, azért teszi így, hogy bízzak a férfiben, aki a testem akarja. Jóleső nyögés szakadt ki belőlem, ugyanis lassú, cirógató mozdulatokkal talált be a puha anyagú bugyim alá.

–Finommm – emeltem meg csípőm automatikusan, hogy jobban hozzádörgölőzhessek.

–Ne siess – mormogta vigyorogva. – Van itt valami újdonság, amit látnom kell! – vizslatott parázsló tekintettel fölém kerekedett, és meg szabadított utolsó ruhadarabomtól. – Uhuuu, de szexi – simított végig egy ujjal rajtam. – Enám! Eszelősen szexi ez a vékonyka csík itt – csókolt rá puhán szeméremdombomra.

–Ne… kínozz – fogtam könyörgőre, az egész testem lázban égett, nem vágytam másra, csak hogy érintsen, csókoljon, szeressen végre. Ehelyett kínzott, ó de még hogy kínzott!

Kimi

Zihálva csókoltam a nőt, aki annyira remegett alattam, hogy komolyan tartottam attól elsülök, amikor óvatosan rámarkolt farkamra. Annyira sok volt az inger! 

Kerek mellei kecsesen emelkedtek fel–le kapkodó légvételei nyomán, míg finoman ízlelgettem bőrének rég nem érzett puhaságát.

Aztán meg a kibaszott csík a szeméremdombján! Ellepte a lila köd az agyamat, amint megláttam. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy először lassan bánjak vele, mert bár ágaskodó mellbimbói és finoman nedvesedő hüvelye mutatta nagyon is akar engem, tekintetében még volt tartás, annak a szemét köcsögnek köszönhetően.

Akaratlanul is elém úszott egy kép, ahogy undorodva vonaglik a patkánynak az érintésétől. Az idegtől dühösen ziháltam Ena bőrére.

–Kimiii – hozott vissza a jelenben a nő kéjesen csengő hangja –, kérlek…

–Mire édes? – motyogtam ajkaira, míg belé vezettem az ujjamat.

–Ahhhh, igen erre – nyöszögte. – Méééég! – mozgott alattam ritmusosan.

Tökéletesen ismertem a reakcióit, tudtam, hogy pár mozdulat és elmegy, és én pontosan ezt akartam. Engedni, hogy élvezzen, ahányszor csak lehet.

Zihálva feszült meg minden izma, elégedetten figyeltem, ahogy az orgazmus darabokra szakítja körülöttem.

–Erre? – ismételtem vigyorogva.

–Pontosan erre – nevetett fel kurtán, ködös tekintettel pislogott rám az élvezete hatására. – Mmm Kims – harapott ajkába –, ez nagyon jól esett.

–Ohho, és még mennyi tervem van veled! – csókoltam meg ismét. Incselkedve cirógatta mellkasom, vállaim, pokoli lassan haladva lefelé. Zihálva borzongtam meg, mikor végre rákulcsolta vékony ujjait, igen csak meredező farkamra. Hajába túrtam, élvezettel tekertem csuklóm köré copfját, hogy fejét hátra tudjam billenteni. Mohón smároltam le, míg ő profin kényeztetett altájon.

–Ena, elmegyek ettől – fogtam le kezét. – Eszelősen finomak a mozdulataid…

–Pont azt szeretném, hogy elmenj – vigyorgott diadalmasan. Erősen kellett fókuszálnom, ugyanis lassú mozdulatokkal kényeztetett tovább.

–Én is – ziháltam –, de benned! – fordítottam pozíciónkon.

Kurvára nem értettem mi megy végbe bennem, de szinte kétségbeesetten akartam őt érezni, leginkább most!  – Gumi?

–Aaa – cirógatta körmével tarkóm, lehunyt szemekkel élvezkedtem. – Még szedem a bogyót.

–Uhuu – írtam le újabb kört csípőmmel, pont olyan helyzetet teremtve, hogy már csak egy lökés kelljen, hogy belé hatoljak. – Enám – meredtem rá, felfelé biccentette csípőjét, így lassan belé vezettem magam. – Ohhhoooo – eresztettem ki lassan a tüdőmbe szorult levegőt –, baszki de finom vagy, kicsi lány!

–Mmm – lihegte lehunyt szemekkel.

–Nem bírom így sokáig – ziháltam, nem nyitotta ki szemeit, csak megingatta fejét.

–Kicsit… gyorsabban – markolt fenekembe határozottan, nyögve tettem eleget kérésének – Igen, Kimi! – lihegte nevem és megfeszült alattam. Baszki ez a nő máris elment! A hatás, az érzet, ahogy hüvelye újra és újra rászorít a farkamra lesokkol, feltüzel és a mélybe ránt, és csak élvezek és élvezek, mélyen belé.

Kibaszottul tökéletes!

–Boszorkány – lihegtem röhögve, amint tudatosul bennem, hogy egyáltalán hol is vagyok.

–Mert? – pislog ártatlanul, de szája megrándul az elfojtott nevetéstől.

–Ehh, tudod te azt – csókoltam a szájára, míg kihúzódtam belőle. – Még nem végeztem veled!

–Micsoda? Ezek után méééég szex? – kuncogott önfeledten.

–Reggelig, bébi – röhögtem el magam, csípőmre ereszkedett és tincseit félresöpörve rám hajolt egy eszelősen érzéki csókkal.

–Vannak ötleteim mit is kezdhetnénk mini Kimivel itt lent! – pislogott nagy ártatlan, csokoládészín szemekkel.

Vigyorogva húztam magamra, ehh nekem is vannak ötleteim, ne aggódj!

Kurva telefoncsörgésre ébredek, totálisan végig szexelt éjszaka után. Ena mélyen alszik, teljesen kisajátítva a karomat, ami eléggé megnehezíti, hogy megkeressem az idegesítő készüléket.

–Mi van? – morogtam indokolatlanul mérgesen.

–Fél egy van, nehogy azt mondd, hogy én keltelek! – fujtatott Riku.

–Ehh, szabin vagyok – ásítoztam.

–Nem kellett semmit csinálni, ez az Ed felmondott magától.

–Mert? – ráncoltam szemöldököm, gyanús a csávó.

–Más melója akadt – felelte. – A lényeg, hogy nem látod többet a pályán.

–Helyes! Kösz, Riku.

–Elárulod mit tett, hogy így kiakadtál rá?

–Legyen annyi elég, hogy bántotta Enát – sziszegtem.

–Akkor nem csodálom, imádod azt a nőt! – okoskodott.

Váltottunk pár szót még, majd elköszöntem, egy szál faszba osontam ki a szobából, és mivel egyre többen voltak a dokk körül jobbnak tartottam visszamenni.

–Mmm, abban bíztam, reggelit csinálsz – pislogott rám kábán a nő, egy nagy halom párna között.

–Ööö, reggeli szex? – vágódtam mellé.

–Ezek után?! – vonta fel a szemöldökét, és befészkelte magát karjaimba. Bakker, mintha dorombolna!

–Még csak ezek után – röhögtem fel. – Nagyon ott volt ez, Ena.

–Ühüm – bólogatott nyakamba. Adott egy puszit az államra, mire jólesően megborzongtam. Mindenütt.

–Ugye nem bántad meg? – fordítottam hirtelen hanyatt.

–Úgy nézek ki? – mosolygott. – Nem, egyáltalán nem. Köszönöm, hogy ennyire figyelmes voltál velem.

–Akkor fasza a dolog! – cirógattam meg alsó ajkát a hüvelykujjammal. – Zuhany? Emlékeim szerint kicsit összekentelek!

–Auuu – kuncogott – ez…

–Így igaz – vigyorogtam rá sötéten. – Na, gyere, mielőtt éhen halok!

–Szegény, kicsi pilóta, de sajnállak ennyi minőségi szexualitás után! – szuszogott gúnyos vigyor mellett.

–Ebből büntetés lesz! – meredtem rá gonosz mosoly mellett.

Sienna

Éjjel arra ébredtem, hogy a huzat becsapja az ablakot. Nocsak, nyári vihar finn honban? Kimi persze csak lustán felszusszant, de amúgy nem ébredt fel. Bukóra állítottam az ablakot és visszafeküdtem mellé, de az álom már kiment a szememből.

Pontosan három hete voltunk Finnországban. Lazítottunk, buliztunk, és minden egyes éjszakát együtt töltöttünk. Nem mindig szexel teltek ezek az éjjelek, de elég gyakran torkollottak testi vágyaink kielégítésébe.

Felsóhajtottam. Ugyan ott tartottunk, mint a nagy vitánk előtt. És mégsem. Mégis minden más volt. Az akkor ott tömény szex volt, lazán, faszán, barátság fullos extrákkal, ahogy ő mondogatta.

De most! Érzéki volt, lágy és romantikus. Rengeteg alkalommal becézett édesnek, és néha, még egy–egy kicsim is becsúszott. Igaz, ez mindig akkor volt, mikor totálisan bennem mozgott, az endorfin hajtott mindkettőnket. De mi van, ha volt ott más is? A szuszogó finnre néztem és a szívem vad vágtába kezdett. A puszta jelenlétével elbűvölt, megigézett, mint egy görög félisten a vágyakozó halandót.

Ó, Ena, baszki! Ez nem lenne szabad, ezt nem lett volna szabad! Túlontúl közel engedtem magamhoz őt. Jóval többet adtam, és kaptam, mint egy barát, olyan érzéseket korbácsolva, amik már nem fértek bele ebbe a barátság sablonba.

Éppen ezért nem is bántam, hogy két napon belül Belgiumba utazunk. El kellett szakadnom ebből a varázslatos világból. Ugyanakkor meg sajnáltam is, hogy mennünk kell, mert itt teljesen olyan volt, mintha egy külön bolygón lennénk. A Kimi bolygón. Kihozta az adott napból a legtöbbet, akár szex, akár úszás, akár alvás volt, és ezzel lenyűgözött. Pedig ismertem már ezt a világot, hiszen beavatott, de nem ennyire és ez megrémített.

Mi lesz, ha kilépünk ebből a világból? Mi ez, amit kivált belőlem?

A szívem, lelkem… minden ebben lenne? Benne és a világban, amit teremtett? Ez igazából szerelem?

Valahogy álom, majd reggel és világosság lett kósza gondolatimból. Álmosan nyújtóztam, és viszonylag csalódottan konstatáltam, hogy egyedül vagyok. És még csend is fogadott lent. De hol van Kimi?

Lebattyogtam a konyhába, na, kávéillat az már van! A pulton valóban frissen főtt kávé várt egy cetlivel, amin egy finn pasi, keszekusza kézírása virított.

„Futok. Ehh baszki, tököm tele van az edzéssel, de Mark szerint dagadt lettem. Igen, ezt mondta! És NE RÖHÖGJ!”

Kuncogva tettem le, ez bolond! Tekintettel a dagi finnre – nem is értettem, na, jó volt egy kicsi pocakja, de nagyon–nagyon kicsi csak, és az is csak akkor, ha így huzamosabb ideig nem edzett komolyan!  – addig ettem rántottát baconnal, míg ő edzett, majd tele hassal felmentem zuhanyozni.

–Jókor jöttem! – emelte meg hangját, épp csak annyira húztam el a kabinajtót, hogy fejem kidughassam, mire egy vigyori vizes finnel találtam szembe magam. – Csatlakozhatok? – dobta le a pólóját.

–Talán – néztem végig a meztelen mellkasán.

–És így? – pislogott rám lustán, mikor már csak a tetoválásait viselte. Vigyorogva húztam el teljesen a tolóajtót. Ha, már edzenie kell, csináljuk élvezetesen!

–Átjön ma Steve – kortyolt ásványvizébe aztán. – Hivatalosan is ajánlatot tett a Ferrari. Mindkettőnknek.

–Nem tudom mi legyen, Kimi – rágcsáltam ajkam. – Hívott Éric, míg nem voltál itthon, azt mondta, a futam után folyósítják a fizetéseink egy részét.

–Kurvára gáz, hogy egy kibaszott Eurót nem kaptunk eddig – túrt hajába –, főleg az, ami ennek a hátterében van.

–Az összes módosítási tervemet visszadobták – fintorodtam el –, mert nincs alkatrész Enstonban.

–Ahelyett, hogy javulna a helyzet, egyre rosszabb. Marhára nem érzem azt, hogy maradni kéne itt, Ena.

–És a Ferrari? Eddig tagadták az ajánlatot – húztam el a számat.

–Akkor még nem volt ajánlat – biccentett. – Nem hülyék azok a srácok ott. Amíg csak lehet terelni és titkolózni fognak. És én is ezt tenném. Ha tudnám már, hogy hol folytatom akkor is azt mondanám, hogy faszom se tudja.

–Így? – vigyorodtam el, hogy oldjam egy kissé a feszültséget.

–Ahh, ja, az alkesz bunkó énem mellett elfér – legyintett. – Megjött Steve, szóval kapj fel valamit, mert bár állatira szexi vagy bugyiban és a trikómban, de nem örülnék, ha más legeltetné rajtad a szemét!

Válaszul kidugtam a nyelvem és feliszkoltam normális ruháért.

–Szia Ena! – köszöntött, amikor ismét csatlakoztam. – Elhoztam a te ajánlatodat is – nyújtott felém egy papírt. – Amúgy meg, a hazai sajtó már tudni véli, hogy aláírtál a Ferrarihoz – dobott az asztalra egy aznapi Ilta Sanomat–ot.

–Klassz! – fintorgott a finn.

–Van más is – dörzsölte meg arcát. – A Red Bull leszerződtette Ricciardot, de ezt majd csak bő egy hónap múlva jelentik be. Nem állt össze a te szerződésed, bár baromira közel álltunk hozzá. Helmut papa beintett.

–Sose bírt engem – horkant Kimi. – Mindegy. Tehát Lotus, Ferrari, vagy rally?! – mormogta.

–Igen, ezek a lehetőségeid – bólintott. – a Lotus elesett az utolsó megállapodásukkal is a Honywell–el. Viszont Lopez felhívott, hogy újabb tőkét csoportosított át a Grouptól, nem végleges megoldás, de segíthet. Megkérdezte, hogy mi az, amivel biztosan rávehet a maradásra.

–Ez kurvára egyszerű – dobta le magát a kanapéra. – Vb esélyes autó és csapat. Ennyi. Jah, meg nem ártana egy kis lóvé. Egyikünk sem kapott semmit idén még!

–Mit gondolsz a maradásról? – kérdeztem rá.

–Mint szakember, nos, anyagilag nem stabil, az fix. Ez csődöt is jelenthet a legrosszabb esetben. Kimi nagyon nagy üzleti vonzóerő, a Lotus mégsem tudja ezt befektetők szempontjából igazán kihasználni. Tavaly többen is letették a lóvét az asztalra, de az üzletek nagy része Kimi miatt jött létre, mert láttak potenciált a csapatban és húzóerőt benne. Kemény döntés, de én nem maradnék a csapatnál. Még van pár hetünk, igaz, hogy ez a vége már. Maximum kettő maradt. A jó hír az, hogy mindkét csapat mindkettőtöket akarja. A rossz, hogy nincs más lehetőségetek. Ferrari, Lotus, vagy kiszálltok. Pontosabban – hallgatott el egy pillanatra –, Sienna iránt érdeklődik a Sauber, a Mercedes és a McLaren is a két élcsapat mellett. És igazából a Red Bull is. Fiatal és szenvedélyes, így jellemzett Helmut. Kimi mellett nagy tapasztalatra tettél szert, és ezt sok embernek tetszik a profi munkád mellett. Döntened kell tehát, Kimivel tartasz a két csapat egyikéhez, vagy nélküle folytatod a többi csapat valamelyikénél.

–Én nem a…

–Várj – intett le Kimi. – Sienna, fontos, hogy ezt érzelmek nélkül döntsd el. Most nincs Ena és Kimi. Most versenyző és mérnöke van. Gondold át, mert nem tart örökké az, hogy ekkora körből választhass.

–De én nem akarok más pilóta mérnöke lenni – biggyesztettem le ajkaimat.

–Nők – mormogta a finn. – Nézel boci szemekkel, holott arról pofázok, hogy ne tedd. Vedd ezt komolyan, Ena!

–Komolyan veszem! – kértem ki magamnak. – Tökéletesen tisztában vagyok azzal, amit Steve felvázolt, ugyanis ezeket az ajánlatokat én is megkaptam. De egész egyszerűen nem tudom elképzelni azt, hogy mondjuk Riccel dolgozzak. Tudom, hogy mérnökként kurva nagy hiba egy pilótára ráállni, és ha nagyon megerőltetném magam menne is végül is a dolog, de annak meg mi értelme lenne? Ne élvezzem ki igazán, amit teszek? Te is inkább mennél rallyzni, minthogy egy olyan autót vezess, amiben esélytelen vagy a vb címre. Én ugyan ez vagyok. Inkább megyek más szériába, vagy akár fejlesztőmérnöknek, mint hogy más pilótával dolgozzak. És ehhez semmi köze nincs Ena és Kimi kapcsolatához!

–Én csak nem akarom azt, hogy kényszerből válasz kettő közül, mikor annyi lehetőség áll előtted!

–Egyszer azt mondta nekem valaki – kortyoltam teámba – , a lényeg az, hogy akárhogy is döntök, és akármi is lesz a végkifejlet, együtt tudjak majd élni a választásommal. Okos gondolat, és marhára igaznak kell lennie. Én már döntöttem, és ha később bebizonyosodott, hogy szarul, hát így jártam. Nem fogom megbánni.

–Néha úgy érzem, hogy Ena a női alteregód, bakker! – sóhajtozott Steve. – Tehát, akkor maradtok együtt?

–Igen – ejtettem ki határozottan. – Hacsak, ő nem akar más mérnököt!

–Baszki – nyögött fel. – Jah, tuti azért akartalak téged, hogy két év után dobjalak.

–Hát, amilyen monológot lenyomtál, hogy válasszak mást, nem árt a megerősítés – vigyorogtam rá ördögien.

–Mondom én – nevetgélt Steve. – Lépjünk tovább. Gondoljátok át alaposan a lehetőségeket. Az tiszta, hogy maradni akarsz – pillantott Kimire, aki bólintott –, és te is – nézett rám.

–Ja.

–Akkor már csak az a kérdés, hogy Lotus, avagy Ferrari…

~

–Ena – fektette kezét az arcomra. Meztelenül feküdtünk egymás mellett aznap késő este. – Biztos, hogy ezt akarod?

–Miért kételkedsz bennem?

–Nem kételkedem – sóhajtott. – Főleg nem benned. Csak tudom, milyen kurvára bosszantó, ha egy hülye döntés miatt szívsz.

–Te soha sem voltál hülye döntés – kuncogtam, majd komoly hangon folytattam. – Értelek Kims, és kösz, hogy igyekszel vigyázni rám, de elég határozottan kimondtam mit akarok. Vagy esetleg habogtam volna? – pislogtam ártatlanul.

–Ehh, szemtelenkedsz – vonta fel a szemöldökét, és én már tudtam, hogy túl is vagyunk ezen a komolykodáson. – Még jó, hogy van egy tuti tervem az ilyen esetekre!

–Uuuu, félek – nevettem el magam.

–Mennyire vagy fasza csaj, Enám?! – pöckölt orron sunyi vigyor mellett.

Ha ezt csinálta, sosem vett komolyan, szóval elszánt tekintet mellett ültem fel a lepedőbe burkolózva.

–Ez még kérdés számodra? – szuszogtam gunyorosan.

–Sose árt a megerősítés – vigyorgott szemtelenül.

–Mire célozgatsz?

–Lépjünk le. Holnap. Két napra.

–Holnap? – ismételtem bambán. – Ugye vágod, hogy holnap utaznánk Belgiumba? – teli pofás vigyor jelent meg arcán, ahha, pontosan ezért akar meglépni. – És hová bajnok? – váltottam incselkedő hangra.

–Van egy pöpec tervem – támaszkodott a könyökére. – És egy mesteri dugással sem szeded ki belőlem – röhögött elégedetten. – Így is benne vagy?

–Szeretem a meglepetéseket – támadtam le nevetve –, amúgy meg elég jól bánok a mini Kimivel ahhoz, hogy megtudjak bizonyos dolgokat!

–Ahh, mondhatni a farkamnál fogva vezetsz? – vigyorgott sötéten.

–Szó szerint! – biccentettem oldalra a fejem, míg nemes egyszerűséggel ágyékára csúsztattam kezem.

–Mini Kimi bír téged – gördített hanyatt.

–És a tulaja?– haraptam az alsó ajkamra csábosan.

–Eléggé – sóhajtotta, ajka enyémen… és a jól ismert izzás ismét feltámadt bennem.

–Hová is megyünk? – tudakoltam ismételetlen nyugodt légzés mellett, túl egy fincsi szeretkezésen.

–Tivoli – ejtette ki a számomra ismeretlen szót. – Mondd valamit?

–Ööö, nem – csücsörítettem homlok ráncolva.

Fene, hol a tökömbe van ez a fura nevű valami?

–Hehe, nem csodálom – csókolt szájon elégedetten. – Na, joccakát! – fordult háttal nekem.

–Kimi! – fújtattam. – Te se gondolod, hogy alszol?!

–Me’ mér’ ne? – ásítozott. – Totál kifárasztottál! Három menet, azért három menet!

–De disznó vagy! – csimpaszkodtam rá. – Felheccelsz, aztán meg ilyen undok vagy!

–Bébi – fordult felém röhögve. – Megkérdezted, elmondtam. Én nem tehetek arról, hogy te nem tudod!

–Rákeresek! – nyúltam mobilom után, de elkapott a derekamnál fogva. – Kimiiiii!

–Ne visíts, mert befogom a pici szád valamivel – gyűrt maga alá. – Kibírod reggelig?

–Én? – meredtem rá. – Te komolyan nem ismersz engem? – nevettem el magam.

–Ehh, de – meredt rám azzal a szugizós tekintetével –, tudom, hogy meggyőzhető vagy!

–És mit tudsz felajánlani, Räikkönen? – méregettem.

–Negyvennyolc óra kibaszott élvezetet – vigyorgott elégedetten. – Úgyhogy, ne kíváncsiskodj, jó lesz és kész!

–Disznó – mormogtam lebiggyesztett ajkakkal, de ő csak tovább nevetett.

Lerítt, hogy roppantul élvezi bosszantásomat.

–Gyere, pihenned kell, húzós nap elé nézünk – pislogott szépen, hogy úgy tűnjön, értem aggódik, holott ezzel is az agyamat húzta.

–Nem fogok tudni aludni – fordultam oldalra durcásan.

–Ohho, dehogynem – húzott vissza az ölelésébe.

Kényelmesen elhelyezkedett, sóhajtva fúrtam arcom a vállához, hogy nekem is kényelmes legyen. Mellkasa hátamnak simult, egyenletes szuszogását halkan hallottam, s éreztem is nyakamnál. Álmosítóan hatott rám a finn mormota, és csodák csodájára egészen hamar álomba merültem.

Akkor sziasztok! :)

Kicsivel több, mint tizenhét oldalt olvastatok el, amiben történt jó pár dolog.

Először is ott volt a levél. Olyan aranyosak voltatok, hogy találgattatok! :) Pedig a levélnek nem volt nagy jelentősége :P csupán Ena nem akart szó nélkül lelépni, viszont nem mert találkozni a finnel.

Kimi megtudta, hogy mi történt. Sokan írtátok, hogy verje agyon Edet, de most, jelen pillanatban érjétek be ennyivel. :)

Az utazás. Hova máshova, mint finn honba? :) A nyugalom szigete Siennának, és persze Kiminek is. Ahol aztán történtek dolgok. Minden értelemben. És megint ott tartunk, hogy megválaszoltam kérdéseket, de ugyanakkor újakat is felvetettem. Közülük párat Sienna fel is tesz. De vannak még, higgyétek csak el :)

Az ajánlat. Kezdődik! Pontosabban már elkezdődött az előző részben a gondosan felépített negatív folyam. Szépen csordogál részről részre felétek. De a gát egyelőre még felfogja, így csak azt érezhetitek, hogy emelkedik a vízszínt. De tudjátok mi a baj ezzel? Hogy egyszer a gát át fog szakadni. És ekkor érünk el ahhoz a részhez, amit legelőszőr olvastatok! Azt hiszem, majd egy bizonyos rész előtt figyelmeztetlek titeket, hogy olvassátok vissza az első bejegyzést. :)

Egyenlőre ennyi. :) Köszönöm, hogy elolvastátok és a véleményeket is! :)

L.