12.

12. Finnország csodái

Mivel több nyarat töltöttem kint finn honban, így tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy ha egy finn nemzetiségű csapat betódul egy bárba, ott igencsak meg fog csappanni az alkohol készlet.

– Hmm – morrant fel a finn, mikor kiléptem a fürdőből egy törülközőbe csavarva. – Igazán megvárhattál volna!

– Akkor tuti elkésünk – kuncogtam el magam.

– Lehet – húzta sunyi vigyorra ajkát, majd eltűnt a fürdőben.

Fehérneműbe bújva mentem vissza én is hajat szárítani, mialatt a finn tusfürdőjének illata lassacskán az orromba kúszott. Mmm, finom. Főleg, mikor keveredik a Kimi illattal.

Automatikusan végignéztem meztelen testén, mikor elhúzta a kabinajtót. A vízcseppek kószán folytak le mellkasán, még inkább kívánatosabbá téve az egész férfit. Én pedig premier plánban figyeltem, ahogy áttörli szőkés haját, s elégedett vigyorral felel az én bámulásomra.

– Most komolyan! – horkant. –  Beállsz elém egy ilyen cuccban, és még csak ne is legyek kanos? – panaszolta a nyakamba, miután átkarolt hátulról.

– De legyél! – nevettem el magam.

– Elnéznéd, hogy szenvedek, mi? – vette fogai közé fülcimpám, s lehunytam a szemem. Nem, nem szabad szétesni ingerkedő mozdulataitól!

– Kims…

– Hm? – siklott le keze a hasamon.

– Rossz vagy! – fordultam felé. – Öltözz, mielőtt még bajok lesznek.

– Már vannak – biccentett lefelé, s kiszédelgett a szobánkba. Vigyorogva nyúltam a vasalóm után, hogy valami frizurát kreáljak estére.

Nagyjából egy órával később kanyarodtunk fel Mike rezidenciájához. Bent már hangosan szólt a zene, és ezt igen csak hallottuk kint is.

A házigazda pedig vigyorogva fogadott a teraszon minket. 

– Lin, jó újra látni – ölelt meg, majd a fiúkkal lepacsiztak.

– Hali! – intett Benjamin jókedvűen. Így hogy egymás mellett láttam őket Kristiivel, fel is fedeztem némi hasonlóságot köztük. Úgy a harmadik percben előkerült már a jó kis hazai; egy üveg Finlandiával a kezében méregetett Kaj.

– Na, mennyire bírod a piát? – vigyorgott.

– Monacóban rendesen megünnepeltük a futam győzelmet – vigyorodott el Kimi.

– Eléggé ittas voltál – pislogtam rá szépen. – Ne aggódj, jól bírom! – fordultam Kaj felé.

– Egy kis teszt? – húzta ravasz vigyorra ajkait.

– Mehet – bólintottam magabiztosan. Kirakott elém három feles vodkát.

– Öt perced van meginni  – közölte. – Menni fog? – fűzte hozzá sunyi mosoly mellett.

– Ennyi? Nagyobb dologra számítottam – vontam fel szemöldököm kihívóan.

 A pálinka hazájából származtam, persze, hogy nem ijesztett meg három feles vodka.

– Mehet – mondta miután előhalászta mobilját időmérés céljából. Felvettem az első poharat, amit húzóra meg is ittam, ugyan halvány grimasz húzódott arcomra az alkoholos íztől. De épp csak leért a pohár, már ittam a következőt, az utolsó pedig már semmilyen gondot nem okozott.

– Azt a kurva –nézett rám Mike. – Ügyes! Hivatalosan is beveszünk a csapatba! – karolta át vállam vigyorogva –, de azért megnézzük fél óra múlva is jó állapotban leszel-e!

– Ne félj, jól leszek – mosolyogtam rá, majd fogtam egy üveg kólát és rágyújtottam.

– Te dohányzol? – kérdezte Kristii meglepődve.

– Igazából nem, csak ha alkoholt iszom.

– Ja kb. Kimi is – vágta rá Rami.

Azért figyeltem a bevitt vodka mennyiségre, folyamatosan rágcsáltam valamit, hogy felszívja az alkoholt. Eleve nem vet jó fényt egy nőre, ha túl sokat iszik, én pedig nem Kimi barátai előtt akartam kellemetlen szituációba keveredni. Nagyjából egy óra múlva lépett elém Mike, hogy „csekkolja az állapotomat”.

– Naaa?

– Mit, na? – néztem rá értetlenül.

– Te tényleg bírod a piát – hümmögött.

– Nem akarlak elkeseríteni, de azóta már három sört megittunk Kristiivel – nevettem rá. Persze jó hangulatban voltam, de mindenki más is, és erről nem feltétlen az alkohol gondoskodott.

Éjfél körül gördült be egy limuzin. Ezek a srácok aztán tudnak bulizni!

– Jól van emberek, mindenki fogja a kis piáját és beszállás. Irány a helsinki éjszaka!!!! – vezényelte Kaj.

Arra számítottam, hogy vagy hat helyet körbe járunk, de ehelyett egy nagyon hangulatos karaoke klubban kötöttünk ki. Ismerem a bárt, nem egyszer buliztam már itt, de most mégis teljesen más élmény volt itt lenni.

Monaco után azt hittem nagyjából ismerem Kimi bulizási szokását, de itt rá kellett jönnöm, hogy nem. A barátai körében teljesen elengedte magát, folyton röhögött, énekelt, igaz kissé hamisan. Poénkodott, sőt még arra is könnyedén rá tudtam venni, hogy táncoljunk, bár az inkább volt tapi show.

Nagyon későn és macerásan indultunk haza. Totál fáradtan támasztottam fejem Kimi vállára, de ő még csak magyarázott és magyarázott…

– Kims – súgtam csukott szemekkel és nyakához hajtottam fejem, ami még mindig finom parfüm illatot árasztott.

– Pillanat – szuszogta a hajamba, biztatólag megpaskolta a derekam, és már hadart is tovább finnül. Komolyan úgy éreztem, hogy állva el tudnék aludni, így nem is akartam beleszólni a beszélgetésükbe, csak csendben bújtam a finnhez.

– Mi van napsugár, kidőltél?! – röhögött fel Kaj. Kecsesen megemeltem a középső ujjam válaszul. – Ezt igennek veszem!

– Üsd már le – mormogtam Kiminek.

– Gyere – simított végig a hátamon. – Hazaviszlek.

– De rendes vagy – pillantottam rá, és ő ajkaimhoz hajolt.

– Ne pimaszkodj, mert nem hagylak aludni – mormogta mielőtt megcsókolt volna.

Sóhajtva léptem ki a csizmámból, mikor végre-valahára a nappaliban voltunk. Lassan felballagtam a lépcsőn, közben egy kezet éreztem a fenekemen.

– Jól vagy, Kims? – kuncogtam.

– Má’ mérne’ lennék? – kérdezett vissza vigyorogva.

– Elég sokat ittál – karoltam át a derekát, enyhe áfonyás illatot árasztott.

– A finnek bírják a piát – magyarázta roppant meggyőző grimasz mellett. – Főleg én!

– Klassz! – kuncogtam el magam. – Én viszont nagyon fáradt vagyok.

Sikeresen lehámoztam magamról a ruháimat, de nem mertem leülni az ágyra egészen addig, míg már csak fehérneműben voltam. Komolyan tartottam attól, hogy ha leteszem a fenekem, eldőlök és el is alszom.

– Hol a vadulós nő, aki letámadott a klubban? – vigyorgott rajtam roppant élvezetesen, míg megszabadult ruháitól. Mmm, még ittasan is szexuális, ahogy húzza le azt a nyamvadt inget.

– A kimerült alteregója van csak jelen – vettem magamhoz a pólóját. Finom puha volt, pont a fenekemig ért, és elképesztően jó Kimi illata volt.

– Szerencséd, hogy őt is bírom – terült el az ágyon.

Mellé feküdtem, s magunkra húztam a takarót, miután kényelmesen elhelyezkedtem. Érzékeltem, hogy ölelésbe von. Megint motyogott valamit finnül, de meg sem próbálkoztam a megértésével. Annyira halkan és egybe mondta, hogy józanul is esélytelenül indultam volna, nem hogy jó pár pohár vodkás ital után.

Kettő körül ébredtem fel, Kimi nélkül. Elégedetten nyújtózkodtam a puha párnák között, mikor nyílt az ajtó és egy melegítőnadrágos, póló nélküli, kócos finn félisten lépett be.

– Jó reggelt! – mormogtam miután mellém ereszkedett egy hosszas csókra. – Régóta fent vagy?

– Talán, fél órája – cirógatta meg az arcom. Feltűnt, hogy frissen zuhanyozott illata van.

– Nem vettem észre, hogy felkeltél.

– Nem csoda, fáradt voltál és mélyen aludtál. Nem is akartalak felébreszteni, tudom, hogy nem sokat aludtál az elmúlt napokban.

– Mmm, figyelmes vagy –pislogtam rá hálásan.

– Gyere reggelizni – indítványozta mosolyogva.

– Előbb lezuhanyoznék – sóhajtottam. Úgy éreztem, nagyon jól esne egy forró vizes fürdő!

– Oké – támaszkodott könyökére. – Azt még megvárom, hogy levetkőzöl – vigyorgott –, aztán lemegyek kajáért.

– Felettébb aranyos vallomás – forgattam a szemeimet, és azért is nagyon lassan szabadultam meg pólójától, amit aztán hozzá is dobtam.

– Tetszetős műsor – simított végig állán sötét tekintet mellett. – Lehet, csatlakoznom kéne…

– Persze, aztán sose lesz kaja! – húztam angyali mosolyra a szám és beléptem a fürdőbe.

Hosszas és igen csak üdítő zuhany után kényelmes ruhába bújva mentem le. Mint kiderült, csak négyen vagyunk, ugyanis a nagyszülők lenyúlták a kölyköket.

Kellemes napoknak néztünk elébe itt, finn honban.

Amikor az ember lánya jól érzi magát valahol, valakivel, az idő hajlamos minimum dupla sebességgel száguldani. Mint, ahogy most is történt. Alig töltöttünk pár napot a finn családjával, és már ara eszméltem, hogy Ramiéktól köszönünk el és Kimi rezidenciájára tartunk, előttünk egy újabb futammal. És egy rakat kérdéssel. Rendben volt ez a pár nap, nagyon is! De ezek után? Ő akarja majd, hogy vele utazzak? Vagy egyáltalán mi is ez most köztünk?

– Lin… Linda – érintett meg Kimi. Éppen az aktuális tervezetet néztem át, melyet barátnőm küldött át.

– Igen? – fordultam felé.

– Kanada jön – tért a lényegre. – Szeretném, ha elkísérnél.

– Három hetet írtam ki – emlékeztettem. – Szívesen mennék veled – fűztem hozzá mosolyogva.

– Remek – csókolt szájon féloldalas mosoly mellett –, meg van beszélve.

– Jó volt nálatok lenni, Kims. Igazán családias hangulatot teremtenek a szüleid – avattam be gondolataimba.

– Nagyon sokat tettek értünk. Apa sok mindenre tanított, igazából a versenyszeretetemet neki köszönhetem – kezdte. – A legelső kartomat ő csinálta például.

– Tudod, hogy nagyon lehengerlő vagy? – csúszott ki a számon, mire rám kapta tekintetét. – Mármint nagy szenvedély ég benned és ez, hogy is mondjam – egy pillanatra elhallgattam – olyan, mintha egy külön energiamező venne körül.

– Áhá, szóval ezért vagy te ennyire oda értem?! – karolt át, tekintetében gonoszkás fény csillant.

– Ajajjjj, lebuktam – biggyesztettem le ajkaimat nagy sóhaj mellett

– Nyugi, nem gáz – legyintett lazán. – Viszont – kezdte, de elhallgatott.

– Igen? – néztem rá kíváncsian, mivel komolyabb hangra váltott.

– Mesélnél erről a szülős dologról? – kérdezte rekedtes hangon. Annyit már tudott, amennyit a szüleinek is mondtam, és igen, az nem volt sok.

– Kiskoromban váltak el a szüleim, apámról nincs sok emlékem, egyszerűen azért, mert kisétált az életemből. Anya meg, nos, ő egy külön történet.

– Fiatalon szült engem, tizenkilenc éves volt összesen. Fiatal, minden értelemben, és ezt ki is használja. Bulizik a barátaival, edzőterembe jár, szabadabb elvű, mint én – megingattam a fejem. – Kettőnk közül mindig én voltam a felnőtt, szó szerint. Anya, vagyis Laura, mindig azt mondta, hogy én vagyok a koravén kislánya.

– De ha ő ilyen laza – hümmögött –, te hogy lettél ilyen céltudatos? Rossz példának tartottad?

– Igen. Nem. Mármint – vettem nagy levegőt –, bizonyos dolgokat igen helytelennek tartottam. De más dolgokban viszont előnyömre vált, hogy ilyen távolságtartó volt velem.

– Összezavarsz – ráncolta homlokát –, Monacóban beszéltetek arról, hogy a York nevelés mennyire jó volt.

– Tizenhat éves korom óta élek Londonban. Pontosabban éltem. Oda jártam főiskolára, egyetemre is. Anya testvére él kint. Anna a magyar neve, de mikor angol állampolgár lett Annie–re változtatta. Annie York. Én az ő nevét vettem fel, mikor betöltöttem a tizennyolcat. Magam mögött hagytam Magyarországot, a múltamat és a nevemet is, és új életet kezdtem a királyságban. Ennyi. Azt hiszem ezért is látom olyan tisztán, hogy anyutok mennyire rajong értetek – tettem hozzá.

– Ezek nagyon komoly dolgok – nézett rám kerek szemekkel.

– Azok – bólintottam.

Pár percig csendben ültünk egymás mellett. Akartam egy kis időt hagyni Kiminek, hogy ezt a tömény infót feldolgozza. Pontosabban azt, ami mögötte húzódik, hogy miért és hogyan is lettem az az ember, aki most vagyok, akit ő választott maga mellé.

De azzal is tisztában voltam, hogy a földi időszámítás szerint egyszerűen túl kevés ideje vagyunk együtt ahhoz, hogy teljesen megértse. És még mennyi minden van, amit meg kell tudnia rólam, amit meg kell tudnom róla.

– Gyere – kulcsolta ujjait az enyémek közé s felhúzott a kanapéról.

– Hová? – tudakoltam mosolyogva.

A huncut fény megint visszatért tekintetébe és ez hatással volt rám. Nagyon is.

– Kicsit relaxálni – vigyorodott el. – Jacuzzi?

– Mmm, tetszetős ötlet! – karoltam át a nyakát.

– Természetesen, meztelenül – pislogott ártatlanul, míg szorosan magához ölelt.

– Amúgy sincs itt fürdőruhám – vontam vállat.

– Amúgy is levenném rólad – döntötte oldalra a fejét.

Hosszan csókolt meg és én nem is tudtam hirtelen, hogy mitől szédülök meg. Az ajkai puhaságától, finom ízétől, vagy mesteri játékától?

El–el szórt ruhadarabok mutatták az utat a jacuzziig, melyben a pezsgő víz mellett a finn érintési is bizsergették bőrömet. Hosszan ingerelt, harapott, csókolt. Szabályosan úgy éreztem, hogy kigyullad a testem, ha most azonnal nem tesz magáévá.

– Kurva eget – zihálta, s kicsit eltolta csípőm az övétől. – Állj!

– Mi? – néztem rá lihegve. – Mi a baj? – pánikoztam be rögtön. – Nem jó, amit teszek?

– Ó kicsim, nagyon is jó – simította kezét nyakamra. – Fizikailag fáj, annyira akarlak itt és most.

– Akkor? – kérdeztem vissza halkan.

– Itt hogy húzzak gumit? – vonta fel szemöldökét.

– Óóó – csücsörítettem –, hát….

– Vigyáznunk kell rád – csókolt a fülem mögé. – Lin, nem akarsz fogamzásgátlót szedni?! Amúgy is, utálom a gumikat és mennyivel finomabb lehetne.

– Nem rossz ötlet – ziháltam. – Viszont van más is – makogtam össze–vissza finom játékától. Fene, pedig gondolatban olyan szépen megfogalmaztam!

– Szakítsuk meg, mielőtt elmegyek? – vette fogai közé a fülcimpámat.

– Igen, erre gondoltam! – emeltem meg csípőm.

Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy ez kockázatos lehet. Pár pillanatig vívódva nézett a  szemembe, de határozattan felé billentettem a csípőm, megadva neki a végső lökést.

Hangos sóhaj szakadt ki belőle abban a pillanatban, ahogy belém vezette magát, lehunyt szemekkel ziháltam. Istenem, mennyei!

Tiszta extázis uralkodott el bennem, nem tudtam miért is pontosan, talán a nem megszokott helyszín miatt. Érzékeink felerősödtek, s igen csak hamar nyöszörögve adtam át magam az édes élvezetnek. Lihegve állt le, tekintete kéjesen csillogott, ajka diadalmas mosolyra húzódott mielőtt megcsókolt volna. Finom célzattal fektette kezét enyémre, ami mellkasán pihent, s irányította lefelé. Egy pillanattal később elhagyta testem.

– Elkélne egy segítő kéz? – nevettem el magam. Ködös tekintettel figyelt.

– Ahh, igazán baró lenne – csókolt szájon ismét, kissé mohón.

– Kajás vagyok! – nyitotta ki a hűtőajtót. Immár ruhában, túl egy eszelős szeretkezésen.

– Csináljunk valamit – kukkantottam be mellette a frigó tartalmába. – Mmm, paradicsom, uborka – soroltam a látottakat. – Ahhh, van hús is. Gyros tál? – pillantottam fel rá.

– Csípős öntettel! – bólintott. – Jöhet!

Kaptam egy puszit a homlokomra. Épp emeltem volna fejem, hogy csókot is csenjek, de szó szerint közbe csörgött a finn telefonja.

– Hello öcsi. Mikor jössz haza? – A másik oldalon röhögés és hadarás.

Pár percet beszélhettek csupán, mikor vigyorogva hozzám fordult.

– Itthon van a legjobb barátom, őt mindenképp meg kell ismerned. Toni is versenyzik amúgy, csak GP2–ben. Együtt nőttünk fel, katonák is egyszerre voltunk, totál olyan, mintha a testvérem lenne.

– Áthívtad?– mosolyogtam rá.

– Naná! – vigyorgott.– Kb egy óra és itt lesz.

– Helyes – kuncogtam el magam –, most úgy is nagyon benne vagyok a bemutatkozósdiban…

Pont végeztem a terítéssel, mikor autó zaj hallatszódott be, mire Kimi arcán kisfiús vigyor terült el és már ott sem volt.

– Haver – öklöztek össze, majd egy tipikus pasis ölelés-féle következett. – Toni, ő a barátnőm, Linda York – mutatott be.

Barátnőm. Ezek szerint így állunk. Megszokom én ezt a szót valaha is?

– Nagyon örülök, Toni Vilander vagyok – mosolygott rám szolidan.

– Én is örülök – biztosítottam.

Nagyon tetszett, hogy megismerhetem a számára fontos embereket, hogy egyáltalán elhozott ide.

– Gratulálok a futam győzelmedhez – öklöztek össze ismét. Ez valami finn népszokás?!

– Én meg a tiédhez – nevetett fel Toni.

Vigyorogva ingattam meg fejem, de megnéztem volna Kimit Tonival a bulin!

– Sok mindent lehet olvasni rólad/rólatok – nézett rám, miután egy–egy üveg sör társaságában leültünk –, de egy kicsit mesélhetnél magadról.

Ismét elmondtam, amit pár napja Ramiéknak. Vigyorogva hallgatta végig, amikor elmeséltük a fogadást, a futamot és az utána lévő a bulit. A beszélgetés közben átültünk az asztalhoz vacsorázni, a hangulaton pedig nagyon látszott, hogy szó szerint értendő, amit Kimi mondott a baráti kapcsolatukról.

– Mikor lesz futamod? – kérdeztem Tonitól. – Ha jól emlékszem, átlagosan két hetente versenyeztek.

– Igen, jól emlékszel. Mondjuk, most három hét múlva lesz versenyem, ugyanis szünet van. Ezek szerint figyelemmel kíséred az autósportokat – állította.

Mosolyogva bólintottam, Kimi pedig bele kotyogott.

– Állítólag F1 örült a nő.

–  De figyelemmel kísérem a rallyt, GP2– t és a Moto GP– t is.

– GP2–t? – kérdezett vissza.

– Igen. Tudtam ki vagy, eleve a munkámból is kifolyólag.

– Várjál. York? – ráncolta homlokát. – Nem voltál már valami vendég futamon? A mieinken?

– De – bólogattam. – A D&D Holdings igazgató tanácsának vagyok a tagja.

– Tudtam én, hogy ismerős az arcod – csettintett –, de azt hittem a médiában megjelent dolgok miatt.

– Amúgy Kims sokat mesélt rólad, meg Rami is – nevettem el magam a végére, mert eszembe jutott egy sztori, amit a héten meséltek nagy röhögések között.

– Miért nevet így? – méregetett gyanakodva. Kimi meglepő módon hangosan felröhögött.

– Tegnap ott voltunk bulizni, szóval muszáj volt elmesélni Linnek az esetet!

– Huu, nagyon csúnyán berúgtunk akkor, mást nem tudok mondani erről – vigyorgott rám Toni, majd megrántotta a vállát, amolyan ez van bakker üzenettel.

– Maga a szitu is poénos volt, de az, ahogy Toni önfeledten tombolt, meg táncolt közben –nevetgélt tovább Kimi.

Tisztán látszott, hogy élvezi a helyzetet, amelyben húzhatja haverját.

– Nos, akkor hirtelen nem tartottam poénosnak, hogy macska arcot rajzoltatok a fejemre, bajuszkával, miközben bealudtam a bárban. Ráadásul olyan tollal, ami csak UV fényben látszik, egy olyan helyen, ami tele van UV lámpákkal – adta elő színpadiasan Toni.

A könnyeim folytak a röhögéstől és itt már Kimi sem bírta tovább, az arcát a kezébe temette és az egész teste rázkódott az önfeledt nevetéstől, hófehér arca enyhén kipirult.

– De azt látnod kellett volna – próbálta elmondani két röhögés között –, hogy milyen értetlenül nézett a csajokra, mert nem akartak vele táncolni.

– Igen, emlékezetes este volt! – sóhajtozott Toni.

Miután befejeztük a vacsit, bepakoltam a gépbe, majd visszaültünk a nappaliba dumálni. A srácok extra kényelmesen helyezkedtek el, s nekem nagyon imponált, hogy Kimi valahogy, nem hivalkodó formában, de mindig hozzám ér, combomra fekteti kezét vagy átkarol.

– Lenne kedved eljönni velünk a következő futamra? Jövő héten Kanadába utazunk – kérdezte Kimi Tonit.

– Meg kell néznem az ipadom, hogy ráérek-e – sóhajtott Toni.

– Hülye gyerek – Kimi nevetve dobott felé egy párnát.

– Ja, ja, naná, hogy megyek– vigyorgott Toni.

– Itt alszol? – kérdezte Kimi.

– Aaam – kortyolt italába. –  Erja nemsokára haza ér, átugrik értem – magyarázta.

Nem sokkal később valóban csörögni kezdett a telefonja, s nagyjából fél órával később meg is érkezett az említett nő.

– Szia, Erja Vilander vagyok – karolt át két puszi mellett.

– Linda York – mutatkoztam be, már sokadszorra a héten.

– Örülök, hogy megismertelek. És, hogy nem hagytad őket sokat alkoholizálni – sóhajtott somolyogva.

– Mi nem szoktunk soka… – kezdte Kimi, de Erja bele vágott.

– Ne is folytasd Kimster, mert nem igaz – elfojtott egy szolid mosolyt, s úgy folytatta. –  Viszont menjünk, késő van. Holnap gyertek át este, legalább mi is megismerjük egymást egy kicsit.

– Megbeszéltük – felelte Kimi, miután helyeslően bólintottam.

Reggel arra ébredtem, hogy az arcomra süt a nap. Oldalt feküdtünk, Kimi pedig hátulról, hanyagul karolt át, helyet hagyva kényelmünknek. Álmosan pislogtam, majd óvatosan kibújtam a finn karjaiból, s a fürdőbe indultam.

Jól eső érzés áradt szét bennem, ahogy visszaidéztem az elmúlt estét. Rendkívül kíváncsi voltam Tonira és Erjára, már csak azért is, mert Kimi kimutatta, hogy mennyire fontosak neki ezek az emberek. És ezt értékelnem kellett.

Miután a finnek mormotája is magához tért félig téli mélységű álmából, lementünk reggelizni. Kimi kicsit köhögött, amire felfigyeltem, de ő pasisan lereagálta, miszerint semmi baja.

Közben Mark telefonált, hogy ma már edzeniük kell, mivel a héten engedte Kimit lazítani. Egy tál zabkása után, kissé morcosan ballagott az érkező Mark elé, s jobb programot is el tudnék képzelni motyogás mellett levonultak az edzőterembe.

Két óriási bőröndnyi ruha várt fent, így elhatároztam, míg a finn izzad, én rendbe teszem a cuccainkat. Épp a gépbe pakoltam, mikor megcsörrent mobilom.

– Szia Seb! – köszöntöttem.

– Hello Lin. Mi újság finn honban?

– Semmi extra, éppen pakolok –  adtam elő mártír hangon.

– Jajjj, megszöktesselek? – kuncogott. – Tényleg, milyen volt a bemutatkozás?

– Honnan tudod? – kérdeztem vissza. – Persze, Kimi elmondta mi?! Nagyon jó volt. Kimi családja aranyos és tegnap itt volt Toni is.

– Vilander? Nagy arc mi? – nevetett. – Jössz Kanadába, ugye?

– Őrült egy hapsi, az tuti – mosolyodtam el, még ha tudtam, hogy ő nem is láthatja. – Persze, és Toni is jön. Veled mi van, barátnőzöl? – kérdeztem automatikusan.

Kis csend után bizonytalan hangnemben kezdett beszélni.

– Igen, találkoztunk.

– Nos, ez nem volt valami meggyőző – hümmögtem.

 – Tudod, elég rég együtt vagyunk már és attól tartok, hogy ez ragaszkodás csupán. Nem vagyok biztos abban, hogy van még ebben a kapcsolatban szerelem – nyögte ki.

– És szeretnél szakítani vele? – kérdeztem rá nyíltan.

Ha egy pasi ezt mondja, ott már eléggé vége szaga van a dolognak.

– Igen. Ennek így nincs értelme – vágta rá gondolkodás nélkül. –  Ne haragudj, hogy panaszkodom. Tudod, ez úgy kibukott most belőlem.

– Nyilván ez tölti ki a gondolataidat – bölcselkedtem.

– Eléggé – sóhajtott óriásit.

Pár szót váltottunk még, majd bontottam a vonalat.

Érdekes ez a kapcsolat dolog. Elmondása szerint elmúltak az érzelmek az idő és távolság miatt, de tiszteli annyira, hogy megszokásból ne maradjon mellette – tudja, hogy nem tudná igazán boldoggá tenni.

Minden monoton, minden ugyan az, és mégis minden változott.

Gondolataimból a finn hangja szakított ki, pólóját lehúzva jött szembe velem a folyosón.

– Elmegyünk futni, laza tíz km. Elleszel?

– Eddig is feltaláltam magam – támaszkodtam az ajtófélfának.

– Helyes! – csókolt szájon, mire ismét levegőt vettem, már a lépcsőn rongyolt le.

A mosókonyhában találtam szárítót, így csak az ágyra dobáltam a tiszta ruháinkat, míg felállítottam a hatalmas erkélyen a könnyű fémszerkezetet. Haragosnak tűnő felhők közeledtek a távolból, s a szél is bele–bele kapott a levegőbe.

Fintorogva vettem tudomásul, hogy alighanem vihar lesz, és valószínűleg meg is áznak a srácok, ha valóban tíz kilométert akarnak lefutni.

Sziasztok!

Ott hagytuk ugye abba, hogy Finnországban van a mi kis párosunk. Bemutatkozás, felfedezés és ismerkedés jellemző erre a részre a könnyedség mellett. Akik olvasták már jól tudhatják – no, meg a tartalomból is kiderül :D – hogy itt nem az lesz a kérdés, hogy összejönnek e, hanem, hogy milyen módon lesznek képesek küzdeni egymás mellett az élet adta akadályokkal. És természetesen egymásért. :)

Jövő héten sajnos nem nagyon lesz időm írni, így szombat előtt ne is számítsatok friss részre. :/  Akkor már az új OMS-t szeretném bemutatni nektek, ami több újdonságot is fog tartalmazni :)

Ezen felül arra gondoltam, hogy zárjunk rövidre bizonyos dolgokat a keveredés elkerülése végett. Jól tudjátok, hogy a BTW és a H&S a végéhez közeledik, így mi lenne, ha a következő részek ezekből érkeznének? Egészen az utolsó részekig, tehát a következőkben ez a két történet váltakozna folyamatosan. Aztán folytatódna tovább az IW és a SZJÚ, satöbbi, satöbbi. Vélemény erről? :)

Várom a válaszaitokat, reakcióitokat :)

L.