IceWorld: Ötvennyolc

-Nem lehetne, hogy visszaülünk a kocsiba, és titokban lelépünk? – pillantottam nyűgösen Kimire. Ezt teszi hat hét a mi kis külön világunkban. Ami után marhára bosszantó a forróságban, s kamerákkal telepakolt boxutcában sétálni…

-Ehh, ha te ezt mondod, mit szóljak én?!?! – szuszogott a férjem, míg szeme elé tolta napszemüvegét. Csalódottan vettem tudomásul ama tényt, hogy maradnunk kell, és még el is takarja szép szemeit….

-Vissza akarok menni az Iceman-re – motyogtam magam elé, egy teljes hetet töltöttünk ott, kettesben, kizárva a külvilágot. Órákon át szeretkeztünk, fürödtünk a tengerben, finom ételeket ettünk, hűs koktélokat kortyoltunk…

-Bambula! – nevetett fel mellettem egy nagyon ismerős hang, s egy pillanattal később feltűnt a vigyori arc is – hűűűű! – csücsörített – rossz napod van?

-Miből gondolod? – pislogtam rá.

-Látnod kéne az arcodat – kuncogott béna köhögésnek álcázva – hol a mosolygó Mrs Räikkönen?

-A földközi tengeren, az Iceman fedélzetén – mormogtam.

-Liina! Hát most már aggódom – ráncolta homlokát – nem szoktál te ilyen…. ilyen lenni!

-Én csak… irritál most ez a tömeg – sóhajtottam fel – de neked azért örülök Seb – eresztettem meg óvatos mosolyt.

-Biztos minden rendben? – csúsztatta ujjait állam alá a finnem gyanakvó szemöldökhúzogatás mellett.

-Persze, csak akklimatizálódnom kell – legyintettem – és nem segít, hogy tudom ennyi – mutattam vagy egy métert kezeim között – irat vár az irodámban…

-Este kárpótollak… - mormogta ajkaimra egy kissé kaján mosoly mögül. Búcsút intettem a német barátomnak, s beballagtam a fotocellás ajtón. Hát akkor show time!

-…. és még egyeztetni kellene az új promó fotózást is a srácoknak – ejtett egy újabb papírt asztalomra Sol.

-Klassz! – szusszantottam fel – kettőkor kezdődik a fotózás, addigra kerítsétek elő Romaint, és Kimit.

-Nem tudod véletlen, merre kószál az urad? – pislogott rám szépen Sol.

-De. Sebbel vannak a Red Bull Energyben. Sok sikert ahhoz, hogy elrángasd a légkondis helységből, a haverjai mellől egy fotózásra – húztam gonosz mosolyra ajkaimat.

-Ajj Liina! – kezdte panaszos hangon – tudod, hogy Kimit te tudod igazán kezelni!

-Te Sol, mi lenne veled, ha nem én lennék a főnököd?

-Szerencsére ebbe nem kell belegondolnom! – kacsintott – na, megyek begyűjtöm ezt a finn morgós medvét!

-Azért ennyire nem vészes! – kuncogtam – na lányok az van, hogy még nem rázódtam bele teljesen az új év új kezdet dologba, szóval…

-Ezzel mi is így vagyunk! – nevette el magát Nitta.

-Dettó! – bólogatott Sol – hárman csak érünk majd valamit…

-Ezt ne hangoztasd Éric előtt, mert kitekeri a nyakamat! Beszélek ezzel az újságíróval – húztam magam elé a legelső lapot a kupacból – hátha megérti miért nem jó az az interjú elképzelése, fent a picsában a hegyekben. Ilyet bakker? El nem tudom képzelni hogy gondolta ezt, hogy utaztassuk a srácokat az Alpokba egy síelős interjúra…

-Sebastiannal volt egy hasonló interjú, talán 2009-ben, nem emlékszem pontosan – ráncolta homlokát Sol – lehet onnan az ötlet.

-Nekem nagyon Ferrarisnak tűnik ez – csücsörítettem – mármint a Wrooomon szokott ilyen laza hangulatú, havas, síelős interjú szerűség készülni.

-Tényleg!  Na, Liina kezd visszatérni!

-Jah – szuszogtam – na, irány dolgozni! – mutattam az ajtó felé. Végigsimítottam homlokomon, míg megállapítottam, hogy ellustultam Kimi mellett az utóbbi hetekben….

Ahogy mondtam a finnemnek, akklimatizálódnom kellett! Az irodámban töltött huszadik percben már teljes gőzzel intéztem a rám váró feladatokat, s az egész délután így ment el mellettem. Telefonok, e-mailok, szervezések… és egyszer csak egy szexin kócon szőke pasi jelent meg az ajtómban. 

-Na, nem megyünk?

-Hová? – kaptam fel fejem.

-Liina, mindjárt öt óra – forgatta szemeit – ehh, tudtam én, hogy megint beszippantott a munkamániád!

-Hééé! – kértem ki magamnak rögtön – nekem nincs is…

-Csitt asszony! – szuszogott ajkaimra egy könnyed csókkal – de van. Én is tudom, te is tudod. Én viszont kajás vagyok, és szexelnék is a kis feleségemmel, szóval…

-Kedves a szívemnek az ilyen vallomás! – pislogtam rá édesen vigyorom mellé – eléggé belemerültem egyes finn pilóta ügyeinek az intézésébe, fel sem tűnt, hogy ennyi az idő…

-Na, már hajazol a szemtelenkedő nőre, akit elvettem – pislogott le rám lustán – mehetünk?

-Persze – biccentettem, s lecsuktam a kikapcsolt laptopot – megkaptam a csapatruhás képeket – pillantottam rá az autóban ülve már – tudod, hogy milyen őrülten szexi vagy benne???

-Ez eléggé úgy hangzott, hogy nagyon oda vagy értem – vigyorgott rám.

-Ez eléggé igaz – nevettem fel, s combjára fektettem kezem – szóval arra gondoltam, játszadozhatnánk, ha visszaértünk a hotelbe…

-Mmm, ez csábos Liina hang – sóhajtott rekedtes hangon.

-Ühümmm – búgtam, míg mintegy véletlen lassan ágyéka felé kezdtem húzni kezem.

-Te tényleg a farkamra pályázol – küldött felém kaján pillantást. 

-Én mondtam, hogy nagyon szexi az a kép – szívtam be ajkam vágyon, tökéletesen tudtam ugyan is, hogy mit takar az anyag… Ott ült mellettem az autóban, lopva rá-rá pillantottam, miközben ő magyarázott. Éreztem az illatát, testének melegét tenyerem alatt, miközben vezetett. Lehet, hogy én voltam vészesen elfogult Kimivel szemben, de mindig meg kellett állapítanom, hogy Kiminek eszelősen jól áll az autó. Szó szerint. Mindig, minden egyes pillanatban, amikor beszálltam mellé, elkapott ez a megmagyarázhatatlan érzés.

-Kims – sóhajtottam nevét, miután leállította a motort a mélygarázsban. Felém fordult, én pedig… rávetettem magam. Mohón csókoltam, míg ujjaim rövid tincsei közé csúsztattam, puha haja szinte simogatott.

-Vadulsz bébi? – zihálta ajkaimra, mikor nagy nehezen elváltam tőle.

-Úgy érzem magam, mintha újra tizenhét lennék – emeltem rá pillantásom, vigyora elárulta tökéletesen érti mire is gondolok.

-Akkor most is az autóban szexeljünk?

-Egy bekamerázott parkolóban? – vontam fel szemöldököm – bár csábító az alternatíva, hogy itt és most megkapjalak… de az elnyújtott előjáték még jobban kiélezi a szexuális vágyainkat! – hadartam neki csillogó szemekkel.

-Ki vagy te és mit tettél a szolid szőkémmel? – röhögött fel, kissé vadul lesmárolt – kurvára izgató vagy! Elengedett és kiszállt. Vigyorogva csóváltam meg fejem, imádtam, hogy minden kiszámíthatatlan mellette, hogy nem következik két ugyan olyan perc az életünkben, mégis az állandóság és a bizalom biztonságot nyújtó érzete ölelt minket körül.  Míg átvágtunk a szálloda előterén eszembe jutott az eset, amikor életemben először szeretkeztem autóban, természetesen Kimivel….

Némi vodka dolgozott szervezetemben, én legalábbis totálisan erre fogtam hirtelen jött bátorságomat. Kimi vezetett, egy amolyan csajbuliból vitt haza engem. Kellően ittas voltam ahhoz, hogy levetkőzzem a szolid Liinát, de nem annyira, hogy ne tudjam mit teszek. Én pedig tenni akartam! Tenni azért, hogy ez a szexi pasi, aki lazán fogja a kormányt, feltűrt ujjú pulcsiban, az enyém legyen a testi szerelem értelmében is. Akartam, kívántam őt, így kacéran a combjára tettem kezem, apró cserkésző mozdulatokkal felfelé, a mennyei boldogságot nyújtó….

-Kimpa- sóhajtottam nevét, míg félreérthetetlen mozdulatokkal hoztam tudtára, mit is akarok.

-Igen? – kérdezett vissza, amolyan semmiről semmi fogalmam hangon, de kaján mosolya elárulta.

-Nagyon sietünk haza? – csatoltam ki biztonsági övem, hogy jobban felé tudjak hajolni – mert… eszembe jutott valami…. – csókoltam füle alá az érzékeny bőrfelületre. Érzékeltem, hogy lassul az autó, míg belőle halk nyögés szakadt fel, nem is csodálkoztam, konkrétan ágyékára csúsztattam kezem közben.

-Mit szeretnél kicsim? – sóhajtotta ártatnunk, de keze kezemre tévedt, határozottabbá téve azt a mozdulatot férfiasságán.

-Totál izgatja a fantáziámat ez a kocsi és szex téma – mondtam ki legelső gondolatom kissé átforrósodott arccal, amit nem láthatott, hiszen az autóban csak a sebességet, s egyéb adatokat mutató számok fénylettek.

-Én mondtam! – vigyorodott el elégedetten, s az egyik erdőhöz vezető ösvényre kanyarodott – kellően kaján módon ecseteltem neked délelőtt…

-Aham – sóhajtoztam vágyón. Hiszen itt ült mellettem, felém fordulva, tudván, hogy mit akarok tőle, és ezt ki is használta. Úgy tett, mint aki totál véletlen keveredett ide, ebbe a szituba, és mint aki azt sem tudja, miről is megy a témázgatás…az őrületbe kergetve engem… Ajkaira tapasztottam sajátjaimat, némán kérve, hogy ne játszadozzék tovább. Tökéletesen érzékelte hangulatomat, hevesen viszonozta a csókom, míg keze oldalamon keresztül combomra csúszott. Húsomba markolva jelezte, merre forduljak, mozduljak, hogy jobban hozzám férjen, s mire felocsúdtam, melleim markolászva smárolt tovább.

-Ohhoo Lini – zihálta – kocsiban szex veled… hát kő kemény a farkam a gondolattól is!

-Érzem – kuncogtam, míg leügyeskedtem sliccét. Innentől aztán semmi finomkodás nem volt, bár kicsit szerencsétlenkedtünk mire megtaláltuk a tökéletes pózt, de onnantól… szabályosan szoknya felhúz, míg ő magára húz… Atya ég! Annyira nem én voltam az, aki egy eldugott úton kocsiban szexel, de a bennem dübörgő vágy, és endorfinos vér hajtott előre, hogy minél előbb, minél extrémebb helyzetben birtokoljon, s birtokoljam őt.

Hűvös levegő simogatta nyirkos bőröm, míg a motorháztetőn elfeküdve, mellkasához simulva beleszívtam a cigibe, majd feléje nyújtottam. Hosszan szívta le a füstöt, s csak azután szólalt meg, hogy pár karikát kiengedett formás ajkain.

-Lássuk be, jót tesz neked az alkohol! – röhögött fel.

-Na! Azért ebben sok Lin volt, nem csak alkohol!

-Ohh, tudom én azt – fordított pozíciónkon, hogy szembe kerüljünk egymással – de ismerem a pironkodó énedet is, szóval…

-Jóóó – sóhajtottam nagyot.

-Tudod, hogy elkápráztatsz? – kérdezett rá könnyedén, mire nekem meghűt a vér az ereimben – bevállalós vagy, és az, ahogy velem nyitsz… bakker Liina! Eszelősen jó szerető vagy! Én vettem el a szüzességed, én voltam az első férfi, aki beléd hatolt, és…. hát baszki nem tudom megfogalmazni! – ingatta fejét somolyogva, pislogás nélkül néztem rá, lehet, hogy ő is ivott????

-Kimpa…

-A lényeg, hogy marhára bepörget a tudat, hogy ennyire, az enyém vagy! – folytatta – minden értelemben.

-Ez szó szerint igaz – doromboltam karjai között, lusta pislogás mögül néztem fel rá, elővéve az igazán csábtó pillantásom – és hát… ez rám is hatással van, mint láthattad…

-A törékeny virágszál kocsiban szexel – meredt rám nagy szemekkel, sunyi fél mosollyal ajkain – aham, ja, érzem, hogy is hatok rád!

-Ajj te!

-Jobb lesz, ha haza viszlek – csókolt szájon rötyögve – ki tudja mit váltok ki még belőled… nem kockázatnám, hogy meglátja egy vadász a seggem….

Nevetve csúsztam le a motorháztetőről, míg megállapítottam, fiatalságom eszenciáját valóban ez a kócos, lökött finn adja meg…

Lustán heverésztem az oldalamon, egyedül az óriási ágyban. Pár puha, halk lépés után lesüppedt mögöttem az ágy, majd egy hűvös kezet is éreztem csípőm környékén. Halk szusszantás mellett csókolt nyakamba boldog mosolyt előidézve.

-Ilyesmire gondoltál? – támaszkodott könyökére mellettem elégedett vigyorral arcán.

-Pontosan erre! – mosolyodtam el még szélesebben és kicsit közelebb fészkeltem magam hozzá. Ujjbegyével lusta karikákat rajzolt hasamra, a mozdulatainak kedvessége igen csak jól esett lelkemnek, egy olyan vad szeretkezéssel teli óra után, amit mi kiviteleztünk itt az előbb.

-Függő! – szusszantott nagyot míg kiterült, és kényelmesen elhelyezkedett.

-Épp, csak fele annyira, mint te! – kacsintottam rá, majd könnyed csók után alvós pózomba kucorodtam. Összeszokott párként nem kellett szavakat adnunk vágyainknak, csupán tettük, amit akartunk, és ez most sem volt másként. Megtanultunk együtt aludni, együtt kelni, s élni. Pedig aztán nekünk is össze kellett ám szokni….

Okéééé! Enyhén horkol…gat. Ezzel még el vagyok, DE LENYÚLTA A PÁRNÁMAT! És különben is, totál kinyúlt, én meg mindjárt lezúgok innen. Szuszogva fordultam oldalra, sokadszorra. Erre viszont megébredt, és álmosan motyogni kezdett.

-Ina… mi a baj?

-Semmi.

-Ahh jaa –ásított hatalmasat – azért forgolódsz ennyit…

-Nem tudok aludni – ültem fel – kérem a kispárnámat – kértem halkan, épp, mint egy gyerek, és még a szám is lefelé görbült – ráfeküdtél…

-Öööö – jött az értelmes válasz, majd egy nyújtózás, s ő is felült – Ina… most ez… mi ez?

-Nem szoktam meg, hogy nem egyedül alszom – sóhajtoztam – és… ennyi.

-Dinka – kuncogott kedvesen és kiterült mellettem – gyere – simította kezét hátamra – na! – biztatott, mikor nem mozdultam – itt a párnád – dobta be a végső adut – sose szokunk össze, ha nem próbálkozunk…

-Ne haragudj – pillantottam rá a félhomályban bűnbánón, én tényleg a kispárnám miatt rinyálok, mikor végre mellettem van????

-No para – ásított – nekem is fura ez egy kicsit. Folyton csikiz a hajad! – szuszogta panaszosan - meg olyan pici vagy! És, ha rád fekszem???

-Bolond – kuncogtam, míg fejem tetejére gumiztam tincseimet. Befészkeltem magam mellé, vállára hajtva fejem, ami alatt ott volt az én kicsike párnám is…! Ó! Fészkalódtunk még egy kicsit, aminek a végén úgy tűnt, megtaláltuk a kényelmes pozíciót. Elkötött tincseim nem zavarták többet, míg én is kényelmesen helyezkedhettem el, ha akartam a párnámmal….

Az emlékből valahogy reggel lett, legalábbis az ébresztőóra úgy gondolta, otromba módon belecsörög az álmomba. Álmosan botorkáltam ki a fürdőbe, Kimit hagytam még egy kicsit lustálkodni. Egyikünk sem volt egy korán kelő világbajnok, ami számtalan elkéséshez vezetett már, de, mint felelőség teljes igazgató nem tehettem meg, hogy már a szezonnyitón bénázok és kilenc után esem be a nyolckor kezdődő értekezletre…

-Liina – hallottam meg nevem magam mögött.

-Nath – mosolyodtam el – szia.

-Szia – mosolygott ő is rám, mikor mellém ért – szeretnék készíteni veled egy villáminterjút. És mivel megláttalak, tőled kérdem inkább, hogy belefér e a hétvégédbe.

-Nos… - húztam elő mobilom, hogy megnézzem a beosztásom – csak ma, és csak az ebédszünetben.

-Gáz, ha bekuncsorgok hozzátok? – grimaszolt reménykedve.

-Ha nem zavar, hogy közben kajálunk – vontam vállat.

-Köszönöm – bólintott hálásan.

-Szólok, hogy jöttök – intettem búcsút. Egyedül Natali volt az a riporter, akinek megengedtem ezt. Mert ő egy olyan kaliber volt ebben a cápákkal teli média világban, aki nem érdekből dugdosott az orrom alá mikrofont, és legfőképpen nem idióta kérdésekkel bombázott a magánéletemet firtatóan.

 -Írt a Sky, hogy készítenének veled egy interjút… - dugott az orrom alá papírt Sol.

-Tudom, összefutottam Nattal – dőltem hátra egy jófajta kávéval kezemben – velünk ebédel, és addig lezavarjuk az interjút.

-Jó fej vagy, hogy bevállalod!

-Kötelességem is – legyintettem – bár rajta kívül másnak nem engedném.

-Mit is? – ereszkedett mellém egy kíváncsi finn.

-Jééé mackótestvér megérkezett! – vigyorgott szépen Sol.

-Né má’ csipog a kiscsibe – küldött felé lesújtó pillantást Kimi.

-És még kérded, miért mackó… - vonta fel szemöldökét a lány, és fejcsóválás mellett papírjaira irányította figyelmét – ejj, Liina, hogy bírod te ezt a faszit?

-Valamit nagyon tudok – röhögött fel elégedetten Kimi.

-Mint a gyerekek – forgattam szemeimet – Kimpa, neked is lesz egy Skyos interjúd, és szeretném, ha nem akasztanád ki a riportert úgy, mint tegnap…

-Hát de ha olyan böszme volt!

-Én ezt tudom – paskoltam meg kezét – de nem mondhatom meg, hogy kik jöhetnek hozzánk interjúra.

-Ok. Azt intézd el, hogy ne kelljen interjút adni – vonogatta vállát, a világmegváltó ötlete mellé – van itt egy nyurga gyerek, aki amúgy is szeret csevegni… - biccentett Romain felé.

-Csak hogy te vagy a világbajnok és nem mellesleg milliók kedvence – pislogtam rá szépen – te azt mondod, nem érdekel, de nekem még most is borsózik a bőröm attól, ahogy azokon a futamokon, ahol második lettél a tömeg jobban éltetett téged, és hangosabban üvöltötték a nevedet, mint a győztesét. Szóval igazán megnyerhetnéd a szezonnyitót… - tettem hozzá egy cseppet meghatottan. Ausztrália amúgy is mindig kedves hely volt számomra, a rengeteg szép emlék miatt, és most még rá is játszott a dolog, hogy vissza kellett szoknom a munkámba…mondhatni kissé instabil voltam érzelmileg.

-Rajta vagyok Ina – sóhajtott fel könnyednek szánt hangon, de én tisztán kiéreztem belőle a vágyat, és az ígéretet, hogy ő valóban mindent meg fog tenni…

Sziasztok!

Hangolódunk 2013-ra! Éppen ezért nem is írtam meg teljesen a szezonnyitó futamot :) De ígérem, innen folytatódik, hiszen, hogy is hagyhatnám pont azt ki!? :D :P

Van kettő picike emlék. Mivel Liin akkor még kis szolid (nem megrontott finn feleség :D ) volt, nem is akartam részletezni a jelenetet, csupán utalni arra, hogy ez a nő, már lányként meglátta a fiúban a férfit, aki a jelenben a párja. :)

A másik pedig, nos, valóban hiába szeretsz valakit teljes szívből, meg kell tanulnod vele élni, mellette lenni, erre még lesznek emlékképek :)

Többet egyenlőre nem mondok, talán feltűnik valakinek valami.

Köszönöm a türelmeteket, és a támogatást! :)

Puszi

L.