Huszonegy

Kimi

Én sem díjaztam igazán, hogy pont egy olyan embert kell felhívnom, aki oda van a barátnőmért, de ugyan akkor tudtam, hogy Ana mennyire rühelli a kórházakat. Arról nem is beszélve, hogy neki sem jó, ha ide oda hurcolom fájós lábbal. Legalábbis ezzel nyugtattam magam.

-Kösz, hogy ide… jöttél – kezeltem le vele, elvégre mégis csak ő tesz szívességet.

-Semmiség – vont vállat – Ana?

-Bent – biccentettem a nappali felé.

-Mi történt veled? – lépett hozzá.

-Leugrottam a pultról, és rosszul értem földet – felelte nyugodtan. Ismertem annyira, hogy tudjam ez csak álca.

-Mit kerestél te a pulton? – pillantott Anára, szinte rögtön leesett neki – öhm… mindegy…

-Be kellene vinnem röntgenre, vagy ilyesmi? – ültem Ana mögé, rögtön nekem támaszkodott, halkan felszisszent a mozgatásra – semmi baj – mormogtam, miközben adtam egy puszit fejére.

-Nem – mozgatta még óvatosan a lábát Heikki – csak meghúzódott. Kicsit dagadni fog, de ha borogatjátok nem lesz gond. Csak ne jéggel, nem tesz jót a csonthártyának. Elég a hideg vizes ruha is. Itt hagyok egy krémet, kenegesd vele.

-Ez van itthon – bólintottam, ahogy előhúzott egy dobozt – Mark hozta.

-Remek – állt fel – pár napig ne erőltesd, hamar rendbe jön akkor.

-Köszönöm Heikki – nézett rá Ana hálásan.

-Nincs mit –eresztett meg egy óvatos mosolyt – viszont én megyek is…

-Kikísérünk – húzta ki magát Ana.

-Mit mondtam a kímélésről? – vonta fel szemöldökét Heikki.

-Jó… - sóhajtott fel, vigyorogva simítottam végig arcán, az a bánatos nézés – Heikki… kérlek… ne mondd el Sebnek ezt, ha beszélsz vele…

-Oké – bólintott – vigyázz magadra. Szia Ana.

-Szia Heikki, és még egyszer köszönöm, hogy ide jöttél….

Anabell

-Éhes vagyok – pillantottam Kimire mikor visszajött hozzám, és kérdőn nézett, amiért felálltam.

-Akkor hozok neked enni – lépett hozzám, és térdeim alá nyúlva az ölébe vett – ülj le kérlek.

-Így hogy? – pislogtam rá – az asztalnál akarok enni. Úgy is pihen…. – kértem szépen őt.

-Te nő – forgatta meg szemeit, de azért elindult az étkezőbe velem – de ha ezek után fel mersz állni…

-És ha pisilni kell? – nevettem el magam, annyira…. aranyos volt, amikor aggódott. Legalábbis számomra.

-Jó, az kivétel – közölte kegyesen.

-Hát kösz –biccentettem.

-Remélem, Seb most kitalálja majd, hogy nem vigyázok rád… - morogta, egy pillanatra lemerevedtem, én is ettől tartottam.

-Nem fogja megtudni – vontam meg vállam – Kims…. tényleg szeretnék enni – tereltem el a témát, mire ő az asztalra kezdte pakolni az elkészült ételeket. Bíztam abban, hogy Heikki valóban nem mondja el Sebastiannak a történteket….

Heikki

Pár kiló méterrel arrébb félre álltam. Túlságosan éreztem még Ana illatát, és valójában jobban letaglózott ez a kis találkozó, mint ahogy képzeltem. Az elejétől kezdve tetszett nekem, de tudtam, hogy milyen … különleges kapcsolat fűzi Kimihez, így igyekeztem minél ellenségesebb lenni vele, hogy véletlenül se szeressek bele. Pont az ellenkezője történt, és én itt maradtam, egy olyan nőbe beleesve, aki mást szeret…

Anát ilyen védtelennek látni… és az, ahogy Kimihez bújt… valósággal fellélegzett, ahogy az ölelésébe simulhatott. Az meg, ahogy ő bánt vele...mintha egy törékeny baba volna.

Megráztam a fejem és döntöttem. Előhalásztam a mobilom, és felhívtam Sebit.

-Ugye nem azért hívsz, mert kitaláltál egy edzést csak úgy poénból?

-Nem. Figyelj, Sebastian beszélnünk kell. Fontos.

-Történt valami? – váltott gyanakvóba.

-Ami azt illeti igen, de mielőtt még beleszólnál, hallgass végig. Rendben?

-Jó, jó, csak mondd már!

-Most voltam Kiminél….

-Ana????

-Állj már le – szidtam – szóval, Ana egy kicsit megsérült, de semmi komoly, csak egy kis húzódás…

-De hogyan???? Hogy vigyáz rá Ki….

-Mondtam, ne szólj bele. Figyelj, egy hülye baleset volt, leugrott a pultról, és rosszul érkezett le. Ilyen bárkivel előfordul. De Sebastian, én láttam, hogy Kimi hogy viselkedik vele, hogy gondoskodik róla. Óriási hibát követsz el azzal, ha kettőjük közé akarsz állni.

-Mióta véded te ennyire Kimit?

-Nem védem. De basszus, Kimi tudja, hogy mit érzek Ana iránt, és biztos nem díjazza, de az, hogy ezt képes volt félre tenni a barátnője érdekében, elég sok mindent tükröz… Tudom, hogy ott a kórházban baromira lelkiismeret furdalásod volt, amiért így viselkedtél velük. Itt az ideje, és lehetőség arra, hogy jóvá tedd.

-És ha Ana nem akar látni?

-A Németországban történtek nem azt mutatják – emlékeztettem – és ne feledd, ő…ők akartak veled beszélni, te viszont minden lehetőségtől elhatárolódtál. Ezek után nem várhatod, hogy Ana állítson be bocsánatot rebegve.

-Nézd – sóhajtott fel – tudom, hogy…. igazad van, de ez… nehéz…

-Nekem nem volt nehéz látni őt egy másik férfi karjaiban? Szedd össze magad, mielőtt végleg elveszíted! – vágtam rá, majd kinyomtam a telefont. Lehet, hogy túl kemény voltam Sebbel, de muszáj volt, hogy végre felnyíljon a szeme….

Sebastian

Az elmúlt hetek eseményei annyira kesze-kuszán alakultak, tökéletes indokot adva arra, hogy… ne legyen időm keresni őt. Legalábbis ezzel álltattam magam. Tudtam én is, hogy mindig arra van ideje az embernek, amire igazán akarja, hogy legyen.

-Hívd fel – tolta felém a telefont Hanna – tudom, hogy Ana jár a fejedben mióta Heikki hívott.

-Nem… akarom zavarni – nyeltem egyet.

-Erről mindketten tudjuk, hogy csak kamu – mosolyodott el, majd felállt, és végigsimított vállamon miközben elment mögöttem – hívd fel.

Kikerestem a számát, és már majdnem meg is érintettem a tárcsázást, de végül ledobtam a készüléket. Erről nem beszélhetünk telefonon…

Egy óra múlva már a zürichi magánterminál felé sétáltam. Most kellett lépnem, mert éreztem magamban annyi elszántságot, hogy elé lépjek és beismerjem idiótán viselkedtem.

Arra készültem, hogy Ana rám csapja az ajtót, így nem is vittem semmit magammal lénygében. Mikor leszállt a gép Finnországban eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom, de végül csak fogtam egy taxit és Kimi házához vitettem magam. Kora este volt, a finn nyár elemi erővel lüktetett körülöttem. A kapu előtt azonban rájöttem, csak a baari villa kódját ismerem, Kimi azt egy gyenge pillanatában elárulta nekem.

-Igen? – hallottam meg a jellegzetes Kimi hangot, miután lenyomtam a hívót.

-Én vagyok…

-Gyere….

A kapu lassan megmoccant, hangtalanul tárult ki teljesen. Felsétáltam az ismert úton, mire a lépcsőhöz értem Kimi jelent meg az ajtóban.

-Gondolom, Heikki felhívott… - fonta keresztbe karjait, kissé mérgesnek tűnt.

-Igen – biccentettem.

-Ana bent pihen – sóhajtott fel – gyere. Ritkán láttam ennyire… feszületnek, pontosabban tökéletesen tudta, hogy rejtse el érzelmeit, de most nem igazán ment neki.

-Szia Sebastian – sóhajtott halkan Ana, mikor beléptem a nappaliba.

-Szia Ana – feleltem, kényelmetlenül éreztem magam, és hirtelen egyáltalán nem tűnt jó ötletnek ez az idejövetel.

-Mi…ért jöttél? – kérdezte óvatosan, Kimi a kanapé mögé lépett, amin Ana ült.

-Ez… összetett. Heikki felhívott és…

-Direkt megkértem, hogy ne tegye – rándult meg csalódottan arca – és most gondolom, jön az, hogy az egész Kimi miatt van

-Nem – vágtam rá, szóval ezért volt mindenki ilyen frusztrált! – Heikki nem azért hívott, hogy panaszkodjon, hanem… hogy leszidjon…

-Nem értelek – ráncolta homlokát, és automatikusan fel akart állni, Kimi szinte rögtön vállaira csúsztatta kezeit visszatartva őt.

-Ana – lehunytam a szemeimet, ez nehezebb, mint hittem – én nagyon… sajnálom, hogy így viselkedtem veled, veletek. Elképesztően rosszul reagáltam le azt, hogy te és Kimi… összejöttetek. Féltettelek és én magam is féltem, hogy közénk áll ez a kapcsolat, és a lehető leg hülyébb megoldást választottam. Ellenséges és bunkó voltam, de ez semmi ahhoz képest, amit veled tettem. Soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy tönkre tettelek Ana – felsóhajtottam, hogy is kérhetem a bocsánatát, mikor ekkora tetű voltam – tudom, hogy most már késő… de szeretném, ha tudnád, hogy megbántam, amit tettem és elmondhatatlanul lelkiismeret furdalásom van, amiért miattam kórházba kerültél… és megjárattam veled a poklot.

Pá pillanatos csend állt be, zavartan pillantottam Anára, aki végül könnyes szemekkel nézett fel rám.

-Seb…

-Ne sírj kérlek – léptem közelebb hozzá automatikusan – így is eleget sírtál miattam…

-Ne csináld ezt – szipogott és megpaskolta maga mellett a kanapét, így mellé ereszkedtem. Nem tudtam megállni, hogy ne húzzam magamhoz, átkarolta a nyakam és felzokogott – Seb…

-Shhh, semmi baj – simítottam végig hátán – úgy sajnálom kicsi lány!

-Én…én is – hüppögött – olyan…. hülye… voltam…

-Héé, dehogy, csak védted magad – nyugtattam – nekem kell bocsánatot kérni, nem neked.

-De én is hibáztam – pillantott rám, arca könnymaszatos volt – nem lett volna szabad hagynom, hogy akkor úgy láss. Azt akartam, hogy érezd, mennyire rossz nekem, de ezzel csak nagyobb szakadékot vágtam közénk…

-Hiányzol – töröltem le könnyeit, bólogatva ismét hozzám simult, egy halk te is – t mormogva – Ana, meg kell beszélnünk ezt a dolgot…

-Tudom. Bár sokáig nem akartam… de Kimi is folyton ezt mondogatta…

Felpillantottam barátomra, ha meg annak nevezhettem őt. Ahogy Anára siklott tekintete egy pillanatra ellágyult, majd vissza is csúszott a ’maszk’ az arcára. Közel sem lehettem biztos abban, hogy ő is megbocsájt e…

Sziasztok!

Azt hiszem ez a rész a Sebit kedvelőknek tetszeni fog :) Eljutottunk oda, amikor egy felismerésből, a nehézségek és kétségek árán is tett lesz. Jelen esetben Sebnek rendesen össze kellett szednie magát, hogy eléjük álljon, és beismerje a hibáját. De hogy elég e a felismerés, a bocsánat kérés, vagy ha nem, akkor mit kell tenni még…? A folytatásból kiderül.

Köszönöm az eddigi kommenteket, bízom benne, hogy most is írtok párat! :)

Tegnap feltettem egy képet Coming Soon…G&K… címmel. Régebben is utaltam arra, hogy nagyobb meglepetések vannak készülőben, és figyeljétek, keressétek ezt a feliratot :)

Íme! A figyelmesebb olvasók talán össze is rakhatják a kép bizonyos részeit, abból az infóból, amit a kép megnyitása után kapnak…. :P illetve… lehetséges, hogy van még valahol  Coming Soon felirat…..?

L.