Hatvankettedik

Erin nem volt hajlandó többet mondani a telefonba, csak, hogy szüksége van rám. Mivel mi Finnországban voltuk, nem kicsit volt frusztráló a tudat, hogy jó pár óra szükséges lesz ahhoz, hogy egyáltalán megtudjam mi történt vele. Mikor megemlítettem neki, hogy haza utazom, Kimi feldobta, hogy jöjjön Erin, hátha a környezetváltozás jót tesz neki, ezen a  húgom kapott, így még ő csomagolt, én foglaltam neki jegyet a legközelebbi járatra. Szerencsénkre már aznap este indult gép Helsinkibe, így „csak” órákat nem napokat kellett várom Erinre.

-Tuti, hogy Seb csinált valamit! – sóhajtottam fel.

-Sanszos, de… majd kiderül – mormogta a finnem – csodálom, hogy még nem hívtad fel…

-Nem szoktam mások életébe avatkozni – fintorodtam el.

-Tudom. De Erin a testvéred… - vonta fel szemöldökét, túl jól ismert már.

-Valójában eszembe jutott – sütöttem le szemeim, de azért feltűnt, hogy elégedett mosoly fut át az arcán.

-Erin mikor érkezik?

-Nyolckor landol a gép elméletileg. Lefekteted majd Riiát?

-Persze – bólintott – csak… vezess óvatosan… nem szeretem, ha idegesen ülsz autóba…

-Igen is Kimi Világbajnok Räikkönen – bújtam hozzá somolyogva.

-Azok a szemtelen anyukák – forgatta meg szemeit.

-Mamiii – lépdelt be Riia – segiiitt!

-Miben kincsem? – bontakoztam ki férjem öleléséből, a kishölgy nagyot szusszantott, kétségbeesett pillantással nézett fel ránk.

-Nem tujom lejajzolni – nyitotta szét pici ujjait, melyek az egyik, nyaralásunkkor szedett kagylót rejtették.

-Tedd a papírra és rajzold körbe pöttöm – érintette meg Kimi Riia nóziját.

-Neeem – ingatta meg fejét, szőke tincsei vidáman röpködtek arca körül.

-Szerintem a színére gondolt – tanulmányoztam a másik kezében tartott lapot.

-Ige – helyeselt – se ijjen se ijjen – mutogatott a színekre, amiket kipróbált.

-Ez sárga – mutattam a színre – ez pedig narancs…

-Szájga! – ismételt bőszen – najanc!

-Na, gyere, keresünk egy megfelelő színt – vettem ölembe lánykámat – megmutatom hogy csinálhatsz a kettőből egyet.

Riiával lenni természetesebb volt, mint a lélegzetvétel, tökéletesen el tudtam feledkezni minden bajról, ha a közelemben volt. Édes illata, vidáman repkedő arany tincsei, és csilingelő hangja mind mind csodálattal töltöttek el. Teljesen meg tudtam érteni Kimit, hogy igazán szerelmes a lányunkba. Vacsora után kettesben hagytam őket és elindultam Erinért a reptérre. Amint kikerültem Riia bűvköréből szabályosan megcsapott a kérdésekkel teli izgalmas állapot, még tudatlanságban úsztam az otthon történtekkel kapcsolatban.

A gép pontosan nyolc órakor landolt Helsinki repterén, nem sokkal később fel is tűnt a terminálon, Erin alakja, közepes méretű bőröndöt húzva.

Fáradtan ölelt meg, nagyon kíváncsi voltam már arra, hogy mi is történhetett, ő nem az a típus volt, aki csak úgy a legkisebb dolgokon is felzaklatja magát. Az autóba ülve felsóhajtottam.

-Elmeséled?

-Lini…én…valami történt – biggyedtek le ajkai rögtön – de ne mondd el kélek Kiminek…

-Rendben – bólintottam – figyelek rád – pillantottam rá nyugalmat sugárzóan. Volt egy elképzelésem, hogy miről is fogok hallani, de amit végül elmesélt….nos, arra nem gondoltam volna.

Csendben sétáltunk be finnországi házunkban, tudtam, hogy Riia már az igazak álmát alussza. Belesve a szobájába az a kép fogadott, hogy Kimi is kiterülve egyenletesen hortyog mellette, Rii pedig épp úgy gömbölyödött hozzá, mint ahogy hozzám szokott. Szívderítő volt a látvány volt az apjához simuló kis szőkém, ahogy szinte bele olvadt a puha takaróba, férjem ölelésében. Csendben behúztam magam mögött az ajtó, majd visszamentem Erinhez a nappaliba.

-És Sebastian ehhez mit szólt? – kérdeztem rá.

-Udvariasan megkért, hogy had gondolja át a történteket – mosolyodott el fáradtan – annyira kínos volt! Hogy lehettem ennyire hülye? Seb mindent megtett érünk, és most is azt mondta, hogy ő a hibás, mert elhanyagolt, holott egyáltalán nem így volt!

-Te mit szeretnél?

-Őt! Mindennél jobban! És mégis engedtem, hogy Brad megcsókoljon! Hogy tehettem ezt??? Annyira csalódott volt… ó Lini, ha láttad volna… a gyönyörű kék szemei fájdalmasan vizslattak.

-Hát…. elhiszem – bólogattam – de… másészről pedig csak egy csók. Ugye? Más tutira nem történt?

-Elhívott randizni, de én nemet mondtam, és azt is elmeséltem neki, hogy kapcsolatban élek – hadarta- annyira idióta vagyok! Hogy történhetett ez meg?

-Az elejétől kezd – öntöttem magunknak innivalót és visszaültem mellé – nyilván nem csak úgy elcsattant az a csók… te sem lennél ennyire kibukva tőle.

-Azt hiszem, tudtam, hogy ez fog következni – hunyta le szemeit – Sebastian sokat volt távol az elmúlt versenyek miatt. Brad tudta, hogy kapcsolatban élek, csak azt nem , hogy kivel. Nem akartam, hogy mindenki azért barátkozzon velem, mert Vettel barátnője vagyok. Párszor együtt tanultunk, de én tényleg csak barátként tekintettem rá. Aztán valahogy csak úgy… megtörtént.

-Szóval leginkább azért van lelkiismeret furdalásod, mert valahol mélyen számoltál azzal, hogy ez történik, és mégis hagytad, hogy megtörténjen? – összegeztem mondókáját.

-Igen – bólintott – tehettem volna ellene, és mégsem léptem. Attól félek, hogy ez… baj.

-Nézd, én úgy gondolom, illetve az a tapasztalatom, hogy nem csak mondani kell azt, hogy tegyünk a kapcsolatunkért. Hetekig távol voltatok egymástól, és ugyan ez nem jogosít fel arra, hogy másol keress vigaszt – mutattam idézőjelet ujjaimmal – de ugyanakkor meg tudom, hogy mennyire nehéz elviselni azt, ha a párod a világ másik felén van. Hibáztál ez igaz, de korántsem akkorát, mint ahogy gondolod. Az jó dolog, hogy belátod, elrontottad, de semmi sincs veszve. Sebastian nem olyan kaliberű pasi aki a legelső hiba miatt kidobna téged. Már csak azért sem, mert lehet, hogy te engedted meg egy másik férfinak, hogy megcsókoljon, de valahol, valamilyen szinten ő is tehet arról, hogy idejutottál. Értesz? Talán egy kicsit nagyobb odafigyeléssel elkerülhető lett volna ez a szituáció.

-Ő nem hibás….

-Nem is azt mondtam, hogy ő tehet róla – figyelmeztettem – de ha jobban bele gondolsz, egy kapcsolat két emberen múlik. A megcsaláshoz is vezet egy út, és valószínűleg az történt, hogy ezen az úton ő elengedte a kezedet – folytattam – de ez nem egyenlő azzal, hogy nem sétálhattok ismét kézen fogva…

-Olyan jó, hogy te vagy a nővérem – fektette kezét az enyémre – köszönöm, hogy segítesz nekem.

-Ez a dolgom, nem? – mosolyodtam el – figyelj, menj fel, pihend ki magad és próbálj megnyugodni. Holnap frissen, tiszta fejjel megbeszéljük, rendben?

-Rendben – sóhajtott fel. Elköszöntünk egymástól, majd a két szőkéim után mentem. Nem akartam őket megzavarni, illetve felébreszteni azzal, hogy befekszem melléjük, így csak jobban rájuk húztam a takarót és leoltottam a lámpát, majd elvonultam zuhanyozni. A beszélgetés Erinnel teljesen éberré tett, így magamhoz vettem egy könyvet és kihasználva, hogy egyedül vagyok keresztben elfeküdtem az ágyon. Talán harmincoldalnyit olvashattam, mikor nyílt az ajtó, és egy szexin kócos, álmos ábrázatú Kimi lépett be.

-Mit csinálsz? – mormogta, míg szó szerint bezuttyant mellém.

-Olvasok – állapítottam meg a nyilvánvaló tényt- nem akartalak felébreszteni titeket – tettem le a könyvem az éjjeliszekrényre, hogy hozzá kucorodhassak.

-Valahogy…. elaludtam – ásította – Riri olyan, mint egy…. nyugibogyó…

-Nugibogyó? – kuncogtam.

-Aham. Csendben szuszmorog, és kb ekkora – mutatta két tenyere közt a kis távolságot.

-Szóval Riia tehet arról, hogy mindig bealszol mellette…

-Nyilvánvaló – helyeselt – beszéltél Erinnel?

-Igen – ültem fel.

-És?

-Megcsalta Sebet – ejtettem ki, kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Mi?!

-Egy srác az egyetemről… - kezdtem – és bár először megkért, hogy ne mondjam el neked, mert szégyelli, de végül arra jutott, hogy kellene egy férfi véleménye is.

-Hát ha lefeküdt egy másik hapsival…

-Épp ezaz, hogy nem.

-Asszony világosan beszélj!

-Csak egy elcsattant csókról van szó…

-És ezen paráztok? – vonta fel szemöldökét.

-Nem teljesen. Erin tudta, hogy ez lesz, a srác mindvégig kimutatta, hogy tetszik neki, stb, és ennek ellenére nem tett semmit, hogy megakadályozza.

-Öhm… ez akkor lenne gázos, ha le is feküdt volna vele. Szerintem. De ezt nem veled, vagy velem kell megbeszélnie, hanem Sebassal. Az ő dolguk.

-Igen, ők döntenek arról, hogy is legyen, de az természetes, ha tanácsot kér – mosolyodtam el – aludjunk bajnok, mert a kis nyugibogyó hamar magához tér majd…

Bár nem éreztem magam álmosnak mégis szinte azonnal elaludtam a férjem biztonságot ontó karjai közt.

Természetesen igazam lett a mi kis nyugibogyónk reggel fél nyolckor lendületesen vetődött be az ágyunkba.

-Mmm, miért nem alszol még törpe? – mormogta Kimi csukott szemekkel.

-Apuciii – mászott Kimire a kis szőke.

-Hm????

-Játsunk! Ojoszjánosat!

-Gyere te kis vadmacska – húztam magamhoz egy puszira.

-Menj, ébreszd fel a nénikédet is – fordult hasra lustán a finn.

-Kiiii???

-Kicsim, este megjött Erin, csak ti már elaludtatok addigra apával – magyaráztam Riiának.

-O! – csodálkozott el egy pillanatra, majd huncut vigyorra húzta ajkait –Ejiiiiin! – iramodott kifelé, kuncogva néztem utána, most inkább energiagombóc volt.

-Annyira tudnám díjazni, ha legalább kilencig elaludna – szusszantott Kimi, de azért mosolyra húzta ajkait.

-Valld be, hogy szereted, ha Riri ébreszt! – nevettem el magam.

-Ó kicsim, én igazán élvezem a helyzetet, akár ő, akár te ébresztesz – pillantott rám kissé kajánul.

-Tudom én azt – simultam hozzá egy csókra.

-Jejeee – tűnt fel az ajtóban Ri, csípőre tette pöttöm kezeit és úgy utasította Erint – kéjek kakajót!

-Azaz kicsim, oktasd csak Erint – nevetgélt Kimi, cserébe kapott egy huncut vigyort, majd a kis parancsnok el is tűnt a konyha irányába.

-Tisztára elrontjátok ezt a gyereket – ingatta fejét mosolyogva Erin is, majd Ri után ment.

-Mit gondolsz mi ne… maradjunk egy kicsit itt? – simította kezét derekamra a finnem.

-És mit csináljunk? – néztem nagy szemekkel rá.

-Mondjuk zuhanyozhatnánk együtt – mormogta, miközben nyakamhoz hajolt.

-És a többiek?

-Mit gondolsz miért a zuhanyt javasoltam, az eszelős ágyon kivitelezhető menet helyett?

-A kanos férjek nagyon cselesek – vigyorogtam enyhe gonoszkodás mellett.

-Az ilyen szemtelen asszonykák meg nagyon meg lesznek du… izé kitalálok neked valami büntit – vigyorgott kajánul ismét….

-Szedd már le ezt az önelégült vigyort – csaptam fenekére, miközben lementünk a lépcsőn.

-Nem lehet – közölte komolyan – túl… jó volt a fürdőzés…

-Ccc – morrantam játékosan. Kimi előhúzta a mobilját, és sóhajtva felém tartotta. „Azt hiszem… hülyeséget csináltam” állt a kijelzőn Seb neve alatt. Kérdőn pillantottam férjemre, aki csak megvonta a vállát.

-Na, mi ez a nagy bambulás? – lépett ki Erin mosolyogva, ölében Riiával, aki elégedetten szürcsölte kakaóját…

Sziasztok!

Az elmúlt részek kommentjeit nézve, azt tudom csak mondani, hogy nagyon örülök annak, hogy ennyire szeretitek ezt a történetet! :)

A részhez annyit fűznék, hogy a múltkor említett viharfelhők megérkeztek?… Vagy csupán a vihar előszele ?

Köszönöm a kommeteket! :)

L.

Ui.:Gratulálok Kitti a sikeres érettségihez! :) ♥