17. rész

2012 Finnország

Reggel egyedül ébredtem, álmosan tapogattam az ágy azon részét, ahol Kiminek kellett volna feküdnie, de üres volt. Sóhajtottam egy nagyot, és átfordultam, egy szál vörös rózsa hevert a finnem párnáján. Mosolyogva nyúltam a virágért, s jó mélyen belélegeztem finom illatát. Kicsit álmodoztam még, majd kimásztam az ágyból, és felvettem egy trikót, rövidnadrággal.

-Na, ez így nem lesz jó – néztem végig magamon a tükörben, nagyon kiálltak a csontjaim a feszülős trikóban, így inkább Kimi egyik pólóját kaptam magamra – mmm – nyögtem fel, ahogy az édes Kimi illat elárasztott, parfümjének és bőrének finom illata elegyedett szédítő mixé a ruhán.

-Jó reggelt! – bújtam hozzá hátulról, mikor mögé osontam, a konyhában szorgoskodott éppen – köszönöm a virágot!

-Jó reggelt – fordult felém, s állam alá nyúlva csókolt meg szenvedélyesen – ismerős ez a póló… - simított végig hátamon, a ruha alatt természetesen.

-Neked jobban áll – kuncogtam – de olyan jó illata van… nem tudok ellenállni neki… - súgtam lecsukódó szemekkel.

-Ó a hízelgős – csúsztatta kezét fenekemre – jobban tetszett volna, ha úgy jössz le, ahogy aludtál…

-Meztelen voltam – adtam alá a lovat.

-Tudom én azt! Én vetkőztettelek le – fúrta szexi tekintetét enyémbe – mielőtt…

-Cssitt – nyomtam puszit ajakaira nevetve.

-Csak azt akartam mondani, hogy hosszan szeretkeztünk – pislogott ártatlanul – remélem éhes vagy, kész a reggeli – engedett el aztán.

-Tudod mit szeretnék enni? – nyitottam ki a hűtő ajtót, nem igazán kívántam a tojást – kenőmájast paradicsommal, és majonézzel! – pakoltam ki.

-Majonézzel? – meredt rám kissé furán –paradicsom még ok, de majonéz…?

-Olyan vagy, mint Meddie – nevettem – paradicsomra ketchupot nyomni…? – dünnyögtem őt utánozva.

-Micsodaaa? – nevetet –Anám, nem lehet, hogy valami fordítva működik benned?

-Majd meglátod, hogy fini – kacsintottam rá – tudom, hogy furán hangzik, főleg neked, de… ez van.

-Amíg jóízűen eszel, én miattam rántottát is ehetsz tejszínhabbal – vont vállat.

-Fúj – ráncoltam homlokom. Végül másfél kiflit elnyammogtam, és még egy főt tojásra is elcsábultam, így igazán elégedett voltam magammal, annak tudatában meg főleg, hogy négy nappal ezelőtt már három falat után görcsösen nyeltem vissza az émelygést.

-Mit szeretnél ma csinálni? – kérdezte miután bepakoltam a mosogatóba.

-Hm… elvisszük Ajaxot túrázni?

-Neked piheni kéne kicsim, nem túrázni – húzott ölébe, mikor mellé álltam.

-Nem is 15 kiló méteres dologra gondoltam – túrtam hajába – hanem… valami kis sétára a tó körül, esetleg ott is ebédelhetnénk. Tudod, hogy a szabad levegő jót tesz. Ne aggódj ennyire kérlek – néztem rá szépen.

-Mindig aggódom érted – tűrt el egyik tincsem –  jut eszembe, Ana, nem akarod elmesélni mi történt a telefonoddal?

-Mondhatnám, hogy újat akartam? – húztam el számat.

-Mondhatod, de nem hiszem el – mosolyodott el – szóval?

-Eltörtem – fintorogtam.

-Hogyan?

-Hozzávágtam a falhoz, mikor Seb hívott… de még otthon, mikor meglátogattál.

-De miért?

-Mert… - álltam fel.

-Nagyon zaklatott voltál akkor – jött utánam – de azt hittem, hogy miattam… mármint, hogy találkoztunk

-Az is közrejátszott… - bólintottam. Kifelé bámultam, miközben felvillant a kép…

Csengőszó hasított a csendbe, tudtam, hogy Kimi érkezett meg. Percre pontosan a megbeszélt időpontban…

-Szia – köszöntöttem halkan, mikor kitártam az ajtót.

-Szia…hoztam egy kis… gyümölcsöt – emelt elém egy átlátszó zacsit,melyben kedvenc gyümölcseim kaptak helyet.

-Köszönöm – vettem el tőle, s indultam a konyha felé – kérsz valamit? Inni? Vagy éhes vagy?

-Ne fáraszd magad – jött utánam – o Ana, pihenned kellene, teljesen sápadt vagy…

-De, ha… kérsz valamit, szívesen csinálok… kávét? – nyúltam zavartan a bögrék után, a finn két keze simult enyémekre, leállítva a mozdulatomat.

-Nyugi… gyere – húzott magához mellkasa hátamhoz préselődött éreztem, ahogy megremegek a vágytól, s erőm elhagy… lassan felé fordultam, veszedelmesen szép szemeivel kutatott vonásaimon. Vágyón néztem fel rá, ő épp így rám, s mire felocsúdtam, keze tarkómra siklott, s puha ajkait enyémekre nyomtam. Szenvedélyesen, feszülten munkálkodott szája, mígnem nyögve teljesen magához szorított, s lassított ajkai játékán. Hosszan és kiéhezve faltuk egymást – ne… ne haragudj… - zihálta, miután véget vetett csókunknak.

-Az én… hibám is – lihegtem, ő hátrébb lépett én pedig a pultnak támaszkodtam.

-Fáradtnak tűnsz…

-Nem aludtam jól – vontam vállat.

-Itt maradok veled, hátha… tudsz aludni egy kicsit, nyugodtan – nézett rám gyengéden – jó?

Némán bólintottam, s elindultam a hálószobám felé, ő pár lépéssel lemaradva követett. Úgy éreztem magam, mint egy bűnöző, aki az ördöggel játszva, vagy feloldozást nyer, vagy kárhozatra ítéltetik…

-Anám… - hozott vissza a jelenbe Kimi ölelése.

-Bocs, elbambultam – sóhajtottam, s kényelmesen mellkasának támaszkodtam – azért vágtam a falhoz a telefonom, mert… egy vágyálomból szakított ki, amikor ő hívott…

-Miről szólt az álom? – kérdezte halkan.

-Rólunk. Házasok voltunk – kezdtem mesélni – és volt egy gyönyörű kislányunk…Lily… hatalmas zöld szemekkel, pont, mint a tiéd… és szőke angyalfürtökkel. Rosszat álmodott és te hoztad át hozzánk, a mi szobánkba. Végül velünk aludt, és miközben figyeltük őt, arról beszéltünk, hogy a pocakomban növekvő baba fiú lesz e vagy lány… Olyan békés volt,meghitt… családias…

Nem szólalt meg, csak hajamba temette arcát, apró puszi után, hajolt fülemhez, miközben erősebben fonódott karja körém.

-Megvalósíthatjuk. Komolyan. Szeretnék gyereket… most már biztosan tudom. Jenni mellett azt gondoltam, mindkettőknek a karrierért kell dolgozni, és, hogy ez a helyes. Azt hittem, el kell telnie egy kis időnek, míg kiélem a szenvedélyeimet az autósportban, de… sohasem fogok tudni leállni. Mert nem akarok. Azt mondogattam, hogy vagy gyerek, vagy karrier, a kettő együtt nem megy. De nézz rám, 33 éves vagyok, aktívan versenyzem. Ha így folytatom, egyszer csak ötven éves koromba egyedül ébredek.

-Nem tudok elképzelni olyan világot, ahol neked ne legyen gyermeked. Túl különleges vagy ahhoz, hogy ezt ne vigye tovább egy újabb generáció… - mosolyodtam el szerelmesen.

-Anám – döntötte homlokát enyémnek, miután maga felé fordított – szeretlek.

-Én is téged! – bújtam hozzá, pár pillanatig élveztem az érzést – megyünk sétálni akkor?

-Menjünk – bólintott – átmegyünk anyához? Szeretnék kimenni a temetőbe… addig ott hagyhatnánk Ajaxot nála.

-Rendben – simítottam végig arcán – azt hittem amúgy, hogy a másik házba megyünk, na nem mintha ezt nem szeretném.

-Hiányzott anya főztje – nevette el magát.

-Meg kéne kérni, hogy csináljon olyan csoki tortát – csücsörítettem – azt úgy megkívántam most!--Induljunk! – fogott kézen és húzott maga után vigyorogva.

-Kimiii! Pizsiben? – kuncogtam – előbb öltözzünk fel.

-Nekem így is megfelel – vont vállat – szeretem, ha nincs rajtad melltartó… - hajolt nyakamhoz érzéki puszival – mert… ezt tudom csinálni… - csúsztatta kezét az említett testrészre, az érzékeny bőröm hamar reagált az ügyes kezek kényeztetésére – mmm, hoppá – pislogott ártatlanul, mikor elérte a kívánt hatást.

-Rossz vagy – nevettem el magam.

-Nem, csak… szeretem tapizni az asszonykámat – vigyorgott kajánul.

-Pedig nem épp nagy… - néztem le – és ne mond, hogy ’csak te látod annak…’

-Ó Anám – lépett mögém – valóban nem…nagyok, de engem ez nem érdekel. Nézd mennyire tökéletesen illenek a kezeimbe – súgta megint érzékien és óvatos, ingerkedő masszázsba kezdett.

-Hm… pedig volt egy kósza gondolatom, hogy meg kéne csináltatnom…. – kezdtem, de belevágott.

-Mi?? Dehogy! Én imádom a melleidet, így, nem akarok holmi szilikon cickókat! Az olyan… mű.

-Okos vagy – kuncogtam utolsó mondatán - és nagyon édes, imádni való pasi, hogy így szereted a… testem. Amúgy meg nem akartam szilikonoztatni, csak egyszer eljátszottam a gondolattal, de nem tetszene – fintorodtam el – így vagyok én – tártam ki kissé karjaim.

-Nem tudod elképzelni mennyire, imádom a tested – vont vissza karjaiba nevetve – és a lelked is… - tette hozzá halkabban.

-Van halvány sejtésem róla – suttogtam fülébe.

-Megmutatom, jó? – kérdezett vissza ártatlanul, s fenekemre, majd combomra simította kezét- ugorj bébi – engedelmesen dereka köré kulcsoltam lábaim, a kanapéra ült velünk, s szenvedélyesen birtokba vette ajkaim. Hosszan csókok és érintések után vált egyé velem, pokolian lassan s érzékien mozgatta csípőjét, hol fenekembe markolt, hol a hátam simogatta, miközben egész testünk összesimulva egy ritmusra járva haladt a beteljesülés felé. Nyakamba fúrta arcát, miközben teljesen leszorította csípőmet, hosszas és mély élvezet rázta mindkettőnk testét.

-Ez… így…. – néztem szép szemeibe, kapkodó légvétel mellett – eszméletlen volt!

-Ühüm – bólogatott zihálva – nagyon…intenzív volt. Kérdezhetek valamit? – vonta fel szemöldökét, bólintottam, így folytatta – játszottál már meg orgazmust?

-Veled? – pislogtam rá értetlenül.

-Ühüm.

-Nem, veled mindig… jó volt, több mint jó – hunytam le szemeim.

-Ne légy zavarban – susogta puszi mellett – és amúgy?

-Ööö… egyszer, kétszer… de az rég volt – vontam vállat – hogy jutott ez eszedbe?

-Hallottam valahol, hogy mennyi nőnek nem jó a szex, úgy, ahogy csinálják, erről – vont ő is vállat.

-Hát ránk ez nem igaz – kuncogtam - annyira figyelsz rám – cirógattam meg arcát – hogy mit akarok, mire kész a testem. Tudod, ha gyors, vad menetet akarok, de azt is, ha lassú szeretkezést, mint most. Imádom, hogy ennyire… rám vagy hangolódva.

-Igen, mert én azt akarom, hogy mindig jó legyen, élvezd, ha hozzád érek… egyszerűen kész vagyok attól, mikor felnyögsz, sikoltasz miattam… totál izgató ám!

-Ajjajjj, így folytatod, kezdhetjük, előröl – kuncogtam.

-Micsoda??? Máris? Chhh, telhetetlen! – ingatta meg fejét – a zuhany alatt folytathatjuk! – nézett rám azzal a szexi tekintetével.

-Na, és még én vagyok telhetetlen! - másztam ki öléből, végignézett mezítelen testemen, egy árnyalatnyi keserűség, gyötrelem jelent meg íriszében. Tudtam, hogy ez kiálló csípőcsontomnak, bordáimnak s annak szólt, hogy a combom szinte olyan vékonyvolt, mint az ő karja… Szégyenkezve kaptam a hosszú póló után, s magam elé fogtam.

-Ana… ne – állt fel.

-Ne… nézz így rám – ráncoltam homlokom – elég rosszul nézek ki…nem akarom, hogy ilyennek láss…

-Kicsim, nem kell szégyenkezned előttem. Aggódom érted, csupán erről van szó. Ana, te egy gyönyörű nő vagy.

-Köszönöm – néztem hálásan szép szemibe. Mert tudtam, hogy ő ezeket nem azért mondja, mert ezt szeretném hallani, hanem mert így gondolja, érzi. Kimi mellett lenni mentálisan és lelkileg mindig pihentető és üdítő volt…

Felmentünk lefürdeni, majd felölöztem, míg Kimi telefonált, ha jól vettem ki szavaiból, Raminak. Kevés volt a finn tudásom…

-Huha! – vigyorgott rám – nagyon… csinos vagy!

 - Köszönöm – mosolyodtam el – Hanna azt mondta egyszer erre a ruhára, hogy olyan, mintha a finn zászlót csavartam volna magamra – nevettem el magam, fehér térdnadrág, s egy kék- fehér tunika volt rajtam. Egyik kedvenc ruhadarabom volt, ráadásul a lazasága miatt nem feszült testemre, így nem látszottak csontjaim.

Jó érzés volt kézen fogva besétálni a jól ismert Räikkönen házba. Mindig is szívesen voltam ott, de amióta összejöttünk még inkább. Bent már kisebb zsivaly fogadott, ugyanis  a két törpe rohangált a nappaliban, egy csomag cukor miatt, Kristii pedig épp le akarta őket állítani.

-Mi ez a rumli külykök? – áltt az ajtóba Kimi.

-KIMIIII! – futottak a finn felé, és lendületből ráugrottak – mit hoztál nekem? – kérdezte Justuu.

-És nekem? – vágott bele a kisebbik.

-Annak már nem is örültük, ha itt vagyok? – grimaszolt.

-Magadra vess, te kényezteted el őket, mert mindig hozol nekik valamit – ingatta fejét Kristii.

-Én nem kérek semmi, csak vigyél el – pislogott nagy szemekkel Titus.

-Na, szép, én már nem is vagyok érdekes…. – fontam keresztbe karjaim magam előtt, mire a két szőke törpe otthagyta Kimit.

-Ana – dőltek nekem mindketten, mikor leguggoltam, aminek az lett az eredménye, hogy a szőnyegen kötöttem ki, a kölykökkel az ölemben. Huncut vigyor mellett helyezkedtek el kényelmesen – vigyázol ránk, ha Kimi elmegy versenyezni? – tudakolta Juu.

-Kisfiam, te miről beszélsz?

-Hát megyünk Kimiékhez! – jelentette be Titus.

-És ezt kivel beszélted meg fiam? – kérdezett rá vigyorogva Rami.

-Justuuval! – bólintott komolyan, mindannyian elnevettük magunkat.

-Rossz volt a kérdés Rami – mosolyogtam rá szépen.

-Néz, én miattam jöhetnek, bírom, ha nálunk van a két kis krapek– vont vállat Kimi – csak Ana had erősödjön fel kicsit. A következő futam után?

-Jóóó! – lelkesedett be a két törpe.

-És minket meg se kérdeztek? – sóhajtott fel Kristii – jaj ezek a Räikkönen férfiak, Ana kösd fel a gatyódat!

-Nem olyan rosszak ám – legyintettem – megbeszélitek anyuékkal, és akkor eljöttök hozzánk, csinálunk valami klassz programot. Okés?

-Nézd úgy, hogy mondjuk egy hétre csak kettesben lehettek – veregette állon Kimi Ramit nagy vigyor mellett.

-Ó gyerekek, mikor érkeztettek? – jött be Paula a kertből – és miért nem jöttetek ki? – dorgált szelíden, miközben megölelgette Kimit, majd engem is – drágám gyönyörű, vagy de egy kissé vékony – paskolta meg kezem aggódva – na, majd én főzök neked finom erőlevest!

-Lerohantak a kölykök – informálta Kimi – ezért nem jutottunk ki.

-Azért is jöttünk– mosolyodtam el – mert a fiadnak hiányzott a főztöd, én pedig szeretném elkérni a csokis tortád receptjét.

-Tudod mit, csináljuk meg együtt, van is itthon minden hozzá – terelt be minket a konyhába – üljetek le, egyetek.

-Mit főztél anyukám? – matatott a hűtőben Kimi.

-Van több étel is, találd fel magad gyerekem – szólt vissza – sültek, körettel, valamit csak találsz. Kimi mondta, hogy rosszul voltál, most már minden rendben? – kérdezte óvatosan.

-Igen. Kissé túlhajtottam magam, és ez nem tetszett a szervezetemnek – sóhajtottam – de Kimi csodásan gondoskodik rólam – mosolyodtam el.

-Örülök neki – bólintott somolyogva – és annak is, hogy köztetek is minden rendben.

-Anya… nem hiszem, hogy erről kéne beszélni ebéd közben – sóhajtott fel Kimi.

-Nem is akartam, a lényeg, hogy boldognak látlak titeket, ismét – simított végig Kimi arcán igazán anyukásan – ebéd után neki álljunk a süteménynek akkor? Megmutatom, hogy csináld, hogy selymes legyen a krém…

-Remekül hangzik – bólintottam vidáman, végre teljesen nyugodt és ellazult voltam. Remek délután elé néztünk, ahol egy tündéri anyós jelöltet készíthettem el a párom kedvenc süteményét. Nem is kellett több a boldogságomhoz…

Sziasztok!

Bocsánat, hogy ennyire elcsúszott a mai rész időpontja, de kb egy órája értem haza a kórházból, volt egy kis balesetem, aminek varrás lett a vége…sürgősségi, tetanus, egyéb dolgok :/ és még egy kicsit írnom is kellett a részhez :)

De íme, itt van. Egy kis relax idő, mind Anának, mind Kiminek. Aztán, hogy ha kilépnek a világukból mi fog történni… kiderül :)

Köszönöm szépen a kommenteket és a bíztatást, igazán hálás vagyok nektek, hogy ennyire és ennyien támogattok! :)

L.