Ötvennyolcadik

Kimi

-Apaaa – hívott, nagyon hangosan Riia.

-Mondjad tökmag – léptem be a szobájába.

-Néssünk meséjt!

-És mit szeretnél?

-Ojoszján kijáj –jelentette ki határozottan.

-Rendben pocok – tereltem ki magam előtt – csinálok kukoricát.

-Azs mi? – pislogott rám.

-Tudod, az a… ööö fura, ennivaló… - na, Lindi már vigyorogna, hogy miket tanítok a lánynak… Csücsörítve nézett fel rám, majd megvonta vállait, szemmel láthatóan jobban csábította a mese, mint a kukorica. Lindi nemrég ment el Erinhez, így kettesben maradtam a kis hölggyel.

-Appp! – szusszantott türelmetlenül.

-Jövök – ültem mellé a kanapéra, mikor kész lett a kukorica – mehet?

-Ühüm – bólogatott, miközben ölembe mászott. Kényelmesen lejjebb csúsztam, így ő teljesen rám tudott feküdni, szőke kis buksija mellkasomon pihent. Néha csent pár falat kukoricát, de egyébként teljes figyelmét a mesének szentelte. Már majdnem el is aludtam, amikor hírtelen felém fordult.

-Apuci…

-Mmm? – pislogtam kábán.

-Játsunk Simbásat!

-Hogyan? – tudakoltam, ő vigyorogva mászott le.

-Én jeszek Kiaja! – felelte –te meg Simba!

-Huha – sóhajtottam fel, fogalmam nem volt mit akar kihozni ebből. De mikor négykézlábra ereszkedve elkezdett morogni a szőnyegen, leesett a tantusz. Nevetve húztam magamhoz a vigyorogva vicsorgó lányomat, amikor nyílt az ajtó és Linda lépett be.

-Aja! – indult felé kúszva Riia.

-Mit csinálsz a földön kincsem? – vette fel mosolyogva.

-Én vajok Kiaja! – közölte Rii.

-Oroszlán királyt néztünk – vettem át tőle az én ’kis oroszlánom’.

-Aha, értem – viszonozta csókom, amibe Riia belenyöszörgött.

-Apaaa!

-Oké, játszunk – tettem le ismét a szőnyegre.

Linda

-Gjjjrrrr – ugrott Kimire Riia, a kanapéról figyeltem, ahogy a férjem szórakoztatja a lányunkat.

-Nézd nyuszi, Kiara oda is bújik Szimbához – mutattam a tv-re.

-Ijj? – tudakolta, miközben Kimihez simult, kuncogva fényképeztem le őket. Riia nagyon aranyos volt, ahogy teljesen az apjához bújt, majd ott is ragadt. A nagy játékban teljesen ki is merült, fél óra múlva már álmosan pislogott ránk, még az ebédet sem kérte, csak letettem az ágyba, és már aludt is.

-Na, ezt fel kell írni valahová – nevettem el magam, mikor lementünk –teljesen kidőlt. Mit műveltetek, míg nem voltam itthon?

-Játszottunk – vonta meg vállait – olyan, mint egy elemes nyuszi. Állandóan pörög. Lefárasztja saját magát.

-Ugye tudod, hogy azért teszik neki annyira ez a mese, mert Kiara és Szimba oda és vissza vannak egymásért?

-Gondolod, hogy ezt megérti? – ráncolta homlokát.

-Okos kis lány – szedtem tányérjainkra ebédet – nem tudom mennyit fog fel belőle, de azt látja, hogy tényleg oda vannak egymásért. Velem sosem akar oroszlán királyosat játszani, veled annál többször fog majd, ha már egyszer rákapott.

-Telefonált anya, míg nem voltál itthon – nézett rám Kimi – én hétfőn repülök, ő kedden érkezik.

-Rendben – bólintottam – mmm, ez nagyon finom – ízlelgettem a tésztát, amihez Kimi készített szószt – mit tettél bele?

-Mmm, egy kis ezt, azt – vont vállat.

-Szóval fogalmad nincs, mit csináltál? – nevettem el magam.

-Azért nem ilyen drámai a helyzet – vigyorodott el ő is – szóval ne szemtelenkedj.

-Mert büntetés lesz? – pislogtam szépen.

-Valamit kitalálok, ne aggódj – nézett rám azzal az ágyba vinnélek tekintettel –amúgy azon gondolkodtam, hogy nem sokkal előbb érek Melbourneba, mire te indulsz. Gyere velem.

-De akkor egy hétre itt hagynánk Riiát – sóhajtottam fel – én is gondolkodtam ezek Kims, és hidd el szívesebben utaznék veled, mint egyedül, de Ri kicsi még ahhoz, hogy 7 napra magára hagyjuk mindketten.

-Ebben igazad van… - felelte pár pillanat múlva.

-Keddre ott vagy, én pedig péntekre, három nap az sok – simítottam végig kezén – bármennyire is szeretnék, nem tudok egyszerre mindkettőtök mellett lenni…

-Héé – nyúlt állam alá – Rinek nagyobb szüksége van rád, és ez rendben is van. Remekül osztod el az idődet köztünk, úgyhogy ne agyalj sokat ezen. Ha nem kéne olyan baromi messze utazni, vihetnénk Ririt is.

-Itt Európában többször is elkísérhetünk.

-Persze – bólintott – meg tudjuk oldani, hogy annak ellenére, hogy ott vagytok ne legyetek a címlapokon.

-Tudod – mosolyodtam el – örültem annak, hogy megkértél, menjek el Ausztráliába veled.

-Szükségem van rád – pislogott rám lassan, tekintete nyílt és simogató volt. Hosszas csókra hajoltam hozzá, abban a kellemes tudatban, hogy rengeteg kaland vár ránk ebben az évben, és ennek egyre jobban részese lehet a lányunk is.

-Apuci neee mejn ejj – nézett bánatosan Riia Kimire.

-O hercegnőm – vette magához – tudod, hogy szívesen maradnék itt veled…

-Akkoj majadj – vonta össze szemöldökét, úgy, ahogy az apja szokta, ha dühös.

-És akkor ki fog versenyezni helyettem pocok? Hm? – érintette meg a pici nózit.

-Apuciii – próbálkozott ismét a hízelgéssel a kishölgy, ajkait lefelé biggyesztette, hatalmas könnycseppek úsztak szép szemei előtt.

-Mennem kell Riri – puszilta meg homlokát, ez volt az a pont, ahol eltörött a mécses, Riia hüppögve kapaszkodott Kimi pólójába – ne sírj kicsim – ölelte magához – hol az én kis bátor oroszlánom? – dobta be az utolsó aduját.

Félig mosolyogva, félig sírdogálva figyeltem őket, egyszerre volt szívet melengető és megható a jelenet, ami előttem zajlott.

-Riri – simítottam végig hátán – ugye nem akarod apát szomorúan elengedni?

-Üüüm – mormogta, még mindig Kimihez bújva.

-Riia – emelte el magától, a könnyes pofit – mennem kell. Hallgass anyára, oké?

Bánatosan bólogatott, majd egy kissé könnyes puszit adott Kiminek. Tudtam, hogy a lányka nehezen engedi el, így én már elköszöntem tőle, egy gyors ölelést és csókot azért még csentem tőle, s kikísértük az autóhoz.

-Na, pocok, mit szeretnél csinálni? – pusziltam Riia arany tincsei közé, miután ismét a házban voltunk.

-Jajzojsz vejem?

-Persze – engedtem le, hogy szaladhasson a rajzolós dolgaiért – holnap jön a mami.

-Ühüm – bólogatott, míg kiborította a zsírkrétákat és ceruzákat – jajzolok apának! – jelentette ki. Mellé ültem a szőnyegre, és csendben figyeltem, ahogy megtelik a hófehér lap, színes ábrákkal.

******

18. hely. Micsoda? Hogy a fenébe történhetett ez meg? Csalódottan indultam vissza Kimi pihenőjébe, inkább ott akartam fogadni, nem lent a garázsban.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak kivágódott az ajtó, és Kimi rongyolt be. Mikor érzékelte, hogy a helységben vagyok, felvonta szemöldökét, egy pillanat erejéig meg is rémített, majd bukóját az ágyra hajítva hozzám lépett, elkapta csípőm, és mohón megcsókolt. Vad, szenvedélyes, nyers csókkal. Tudtam, hogy az adrenalin dolgozik még benne, így meg sem próbálkoztam azzal, hogy leállítsam. És nem is tagadhattam, hogy minden porcikám beleremegett érintésébe, és könyörgött a folytatásért…

-Mmm – mordult fel, ahogy a falig hátrált, pontosabban engem tolt neki – ha most nem állok le, itt teszlek magamévá…

-Leállni? – túrtam hajába mohón, ajkaimon éreztem a mosolyát.

-Elvesztetted az eszed szépségem? – váltott incselkedős hangnembe, miközben keze végigsiklott oldalamon.

-Nem – pislogtam szépen, de szapora pulzusom, s légvételem elárult – a csókból ítélve te nem bírsz… vele – néztem le, majd fel szép szemeibe vigyorogva.

-Ugyan kedvesem – sóhajtott behízelgő hangon – ne feledd, tökéletesen tudom mennyire oda vagy ezért – simította kezem ölébe, igyekeztem, hogy egy arcizmom se ránduljon az érzetre, mit növekvő kívánalma váltott ki belőlem – de most… nem kaphatod meg – lépett el hirtelen, én meg bambán pislogtam, most mi van?

-Kims…

-Ezt elbasztam – túrt hajába és leült a bukó mellé.

-Hát azért a csapatod is figyelhetett volna jobban – guggoltam elé.

-Tudom – ráncolta homlokát – pompás bemutatkozás…

-Ugyan, nyertél te már a 17. helyről is – legyintettem, s ölébe ültem – nézd, tudom, hogy nem ez álmaid rajtpozíciója, és azt is, hogy a csapatod rendesen elrontotta, de még össze kell szoknotok. Persze ez nem mentség, elvégre, a legjobbak dolgoznak itt, de ez az első verseny, lesz még 19. És különben is a pontokat holnap osztják.

Csendben bólogatott, majd felsóhajtott és könnyed csókot adott. Nem feszülten letámadott.

-Igazad van. Mennem kell – pislogott – böszme interjú – fintorgott.

-Gondolj arra, hogy, miután visszamentünk a hotelbe, beszélhetsz Ririvel – simítottam végig arcán, majd felálltam öléből.

-Hiányzik…

-Nekem is – sóhajtottam fel vágyón, pedig én még csak két napja voltam távol tőle, Kimi pedig lassacskán egy teljes hete.

-Azért annak nagyon örülök, hogy ilyen jól el van anyával – váltotta apuka üzemmódba – szerencsénk van ezzel a gyerekkel.

-Eléggé – mosolyodtam el. Pár szót még váltottunk, majd a férjem ment a dolgára.

Kicsit sem voltam meglepődve, amikor leveleimet megnyitva egy üzenet várt Benjamintól. Míg otthon voltam folyamatosan értekeztünk vele, egyre jobban csábított vissza a munkába, és az igazat megvallva én magam is egyre többször incselkedtem a visszatérés gondolatával. Imádtam minden pillanatot, amit Riiával tölthettem, ugyanakkor tisztában voltam azzal is, hogy a munkámat el tudnám végezni otthonról is. Cikkeket, beszámolókat írni, elég a laptopom hozzá lényegében. A modern kornak köszönhetően még a leadás miatt sem kellene rohangálnom, na, nem mintha nem járnék amúgy is a szerkesztőség felé… Mindenképp akartam Kimivel beszélni, mielőtt bármilyen nemű választ is adok Benjaminnak. De ismertem magam annyira, ha az ötlet megfogalmazódott már…

-Szia tündérek – mosolyodtam el, ahogy feltűnt a kis szőke buksi a webkamerában.

-Aja! Miko jöss?

-Kettőt alszol és otthon is leszünk anyával, okés? – ült mellém Kimi.

-Apuciii – ragyogott fel még inkább a csöpp arcocska.

-Jól viselkedsz kicsim? Hallgatsz a mamiékra?

-Ühümmmm… - vigyorodott el huncut módon, tehát nem.

-Riri – szólította Kimi várakozva. Nagy sóhaj, és bánatos tekintet volt a válasz.

-Pancoltam a füjdöben – vallotta be, én pedig majdnem felkuncogtam, az ártatlan kiskutyanézésén – hivod a jendöjbácit?

-Mi… miért hívnám? – kérdezett vissza Kimi, tisztán látszott, hogy ő is visszafogja a nevetést.

-Mami monja, hoj a josszakat visik a jendöjbácik! – ecsetelte a hallott információkat.

-Áhá, ne félj Riri, ilyenért nem szól a rendőrbácsi, de fogadj szót kérlek a maminak – mosolygtam. Tudtam, hogy nem kívánhatom, hogy teljesen jól viselkedjen, és nem is akartam, hogy egy minta gyerek legyen, de okulva abból, amikor rácsúszott a ketrec a kezére, és össze kellett varrni, nem akartam, hogy megint valami balul süljön el. Azzal is tisztában volta, hogy Paula is úgy vigyáz rá, mintha a sajátja lenne, és mindezt nagyon profi módon is tette, de alapból volt bennem egy kis félsz, amikor nem voltam vele. És azt hiszem, ez akkor is így lesz, ha már Riia legalább annyi idős lesz, mint én, elvégre az anyja vagyok, és leszek is, éltem végig…

Élmény volt hallgatni, ahogy a kishölgy beszámolózik arról mi mindent csináltak, és hogy Erin is volt nála, és befonta a haját, ahogy én szoktam… mindig rácsodálkoztam, hogy milyen nagy és okos. A védőnőnk is mondta, hogy fejlettebb a koránál, és bár közel sem az volt a fontos egyikünknek sem, hogy kis zseni legyen, azért büszkeséggel töltött el.

Miután elköszöntünk a kislányunktól elmentem zuhanyozni, épp csak kezembe nyomtam a tusfürdőt nyílt a kabin ajtaja, s szinte rögtön két kéz simult hasamra.

-Segítek…jó? – mormogta nyakamba, mintha csak értem tenné, s mindkét kezét csípőmre helyezve húzott magához, hogy éreztesse, ő valami másra is készen áll…

-Miben? – kérdeztem ártatlanul, kicsit játszani akartam vele.

-Mondjuk… ebben – kezdte el elkenni a fürdetőt mellkasomon, s hasamon, és mikor kellően felhabzott melleimre csúsztatta kezét.

-Mmm, nem rossz…

-Micsoda??? – fordított maga felé, szép szemei rökönyödöttséget mutattak, mi az, hogy nem rossz, mikor teljes bedobással kényeztetlek? – kb ezt olvastam ki a meghatározhatatlan színű szempárból, de vigyorom láttán megingatta fejét – szemtelenkedsz?

-Én veled? Sosem – pislogtam bűnbánón, s tarkójára csúsztattam kezeim – mindent megadok az uramnak… - súgtam játékos-alázatos hangon.

-Helyes válasz – simított végig fenekemen, s ölébe emelt. Hátam a meleg csempének támasztottam, míg ő mohón megcsókolt. Finoman játszott, majd egy határozott mozdulattal eggyé is vált velem.

-Igazán kedvemre való, az ilyen fürdés – vigyorgott rám, mikor az ágyra heveredtünk.

-Nem panaszkodhatom – kacsintottam rá – Kimi… szeretnék megbeszélni veled valamit.

-Figyelek – bólintott, tekintete kíváncsian szaladt végig vonásaimon.

-Benjamin egyre határozottabban kér, hogy térjek vissza…

-Azt hittem Riiával akarsz maradni!

-Ez így is van – értettem egyet vele – alapból nem teljes munkaidőbe mennék, és nem is vezetői beosztásban. Cami remekül végzi a munkám, és élvezi is. Nekem meg nem lenne időm mindenre Riri mellett. Vagyis lenne, de csak úgy, ha bölcsibe vinném, vagy valaki más vigyázna rá, de ezt nem akarom. Viszont cikkeket otthonról is kényelmesen tudnék írni, maradna időm a kicsire is és a háztartásra is.

-Szeretnéd, az egyértelműen látszik – pislogott rám – nézd Lina, ha te úgy érzed, hogy van rá időd és energiád, tedd. Nem akarlak korlátozni, tudom, hogy szereted a munkád.

-Én is így gondoltam – másztam ölébe vigyorogva, majd hosszas csók után befészkeltem magam karjai közé.

-Ma te is olyan vagy, mint a lányod. Pörögsz – mormogta ásítozva.

-Fél órája még te is pörögtél – emlékeztettem somolyogva, holott jól tudtam miért.

-Ó bébi, épp vadul szexeltünk, naná, hogy be voltam pörögve.

-Tudom – kuncogtam.

-Befogjam a pici szád? – csúsztatta tenyerét arcomra, hogy puszit nyomhasson a másik oldalra – valamivel?

-Mivel???

-Reggel megmutatom – mordult fel ígérő hangon – ez a két menet kivette a maradék erőmet…

-Szegény kielégült, s jóllakott férj – sóhajtottam fel álsajnálkozó hangon.

-Pimasz… - sóhajtotta halkan, majd teljesen ellazította izmait. Pár pillanat múlva megrándult keze hasamon, elégedetten csuktam le szemeimet. Nem érzékeltem, hogy álmos lennék, mégis pillanatok alatt aludtam el az óvó karok között.

Hello mindenki!

Kezdhetném úgyis, hogy: ha ezt olvassátok vasárnap, ügyesek voltatok, mert megvan a 10 komment :D … Inkább nem xD

Szóval a lényeg: folytatódik az olykor csendes, olykor balhés családi élet. Most jobbára csak kettecskén :) Meg egy kisoroszlánnal :D aki odáig van az apjáért!

Kedden új rész, a Jégvilághoz, de Kitti csak akkor hozza, ha itt legalább 7 kommentet látunk :) Én kértem tőle, hogy így hozza a frisseket, szóval, aki egy kis bosszúságot érez ez miatt, rám legyen mérges :) Bár igazából ti, magatoktól is írtok nekem ennyit, igaz? :P :)

L.