Ötvenharmadik

-Upsz – kuncogtam – ne haragudj - sóhajtottam, mikor véletlen nekimentem Raminak, persze éppen hogy csak, de már előre láttam ebből kreál valamit.

-Három koktél megártott? – nevetgélt szolidan.

-Az elmúlt két és fél évben nem ittam pár korty pezsgőnél többet – informáltam – szóval… ettől a vodkás cucctól most melegem lett egy csöppet.

-Csak nem ittas Mrs Räikkönen? – csúsztatta kezét derekamra a finnem.

-Na, azért annyira nem vészes a helyzet – fordultam feléje egy csókért.

-Édes kis sógornőm nem bírja a vodkát – skandálta vigyorogva Rami.

-Úristen sokáig lovagoltok még ezen? – forgattam meg szemeim.

-Igen – vágta Rami.

-Persze – bólogatott Kimi is – úgy… pár évig.

-Megemlegetjük a családi összejöveteleken – intett maga elé elvarázsoltan Rami, előadván a képzelt képet – és majd elmeséljük Riiának, hogy az anyukája részeg volt…

-Mi? Azért ne túlozz – meredtem rá – semmi bajom nincs!

-Gonoszkodnak? – jött oda hozzánk Kristii is.

-Igen! – jelentettem ki.

-Kiengeszteljelek? – vont magához még jobban Kimi – bármit megtennék… - meredt rám, azzal a mostazonnalszeretkezzünk tekintetével.

-Ó, te rosszalkodni akarsz! – súgtam.

-Ühümm, eltaláltad – vigyorgott – utoljára ebben az évben…

-Te se gondolod komolyan, hogy negyed 12-kor kisurranok veled szexelni – kuncogtam ölelésében kissé távolabb az emberektől.

-Miért ne? – nézett le rám azokkal a gyönyörű szemeivel, majd könnyedén szájon csókolt.

-Édes kis perverzkedősöm – váltam el ajkaitól sóhajtva – alig lenne feltűnő, hogy ha most mindketten eltűnnénk, szóval tedd helyre a kisKimit.

-Látod, pont ezt akarom, valahová tenni! – vigyorgott.

-Jaj te szexmániás – leheltem, majd elléptem tőle, túlságosan, hatott rám az édes illata, vadító pillantása, s simogató érintése. Ezek külön-külön is veszélyesek, nem hogy még együtt…

Még éjfél előtt felhívtam a tesómat, tudtam, hogy az utolsó percekben őt is lekötik a körülötte zajló események. Ez volt a harmadik szilveszterem Kimi mellett, abból a második a feleségeként. A tavalyi évünk vége nagyon rosszul alakult… rengeteg félelem, aggodalom övezte, és így, egy év távlatából mondhattam csak biztosra túl vagyunk a nehezén. Felsóhajtottam, nemsokára vége az évnek, Kimi eddigi utolsó rallys évének, hiszen jövőre ismét az F1-ben áll rajthoz. Tökéletesen tudtam, hogy mennyire vágyik vissza oda, annak ellenére, hogy imádta a rallyt, és az általa kapott szabadságot. Elképesztően motivált, és sikerre éhes volt, lenyűgöző volt látni, amikor Enstoneban voltunk. Szinte az első pillanattól kezdve elengedte magát, és látszott, hogy élvezi a gyárlátogatást, az új terep adta lehetőségeket. Az a Kimi aki akkor ott állt a Lotus főhadiszállásán, nem volt összehasonlítható azzal, akit a Ferrari kitett. Élénk, vigyorgós volt, szórta a poénokat, a maga, egyedi laza stílusával azonnal lehengerelte az embereket, és megmutatta, hogy miért is jött. Versenyezni, s győzni akart. És ezt a legelső alkalommal megmondta.

Remek hangulatban léptük át 2012-be, bár biztos voltam abban, hogy mind Kimi, mind Rami gondolatiban sűrűn felmerül az édesapjuk. Javában folyt a csendesnek nem mondható iszogatás, Kimi már igen csak ködös tekintettel nézett rám, bárgyú-alkohols vigyora mellett.

-Nahm… akkor, most, már így…

-Kimi, ezt így tök értelmetlen – vágtam bele nevetve.

-Már izé idén van. Szóval szexelhetünk. – jelentette ki.

-Szivem – kuncogtam – az előbb sem az volt a baj, hogy még nincs 2012. hanem, hogy eléggé feltűnő lenne, ha kettecskén eltűnnénk egy fél órára.

-De… attól tartok, hogy mire haza érünk, már képtelen leszek… - körbenézett, hátha hallgatózik valaki, nekem pedig erősen kellett koncentrálnom, hogy ne nevessem ki, majd hozzám hajolt – szóval… ha sokat iszom, ő nem biztos, hogy feláll.

-Ki… mi – remegett mega hangon a visszafojtott röhögéstől – te bármikor képes vagy rá, nekem elhiheted. Amúgy pedig én is nagyon akarlak téged, de bírd még ki pár óráig – simultam hozzá, ilyenkor ügyelnem kellett, könnyen félre értelmezte a dolgokat.

-Oké – csókolt szájon vigyorogva, majd ellavírozott Axelékhez vodkázni. Felnevettem, ez a pasi hihetetlen volt…

***

-Apaaaaaaaa – rohant be Riia, Kimi nagyon kómásan fordult oldatra.

-Ri..ri ne visíts – ráncolta homlokát.

-Szivem apának most pihennie kell – kuncogtam.

-Bete? – nézett fel rám.

-Az – húzta fejére Kimi a párnát.

-Nem… estére más semmi baja nem lesz!  - meséltem a kislánynak.

-Apuciii – bújt hozzá Riia – itt majadhatok vejed?

-Ha alszunk, akkor igen – lesett ki Kimi, szigorúan néztem rá.

-Jó – sóhajtott fel Ri kissé csalódottan, lerítt róla, hogy ő mást szeretne.

-Gyere ide hercegnőm – sóhajtott fel Kimi, s megemelte a takarót, Ri arcán azonnal óriási mosoly mutatkozott, s befészkelte magát az apja karjaiba. Drága férjem kettő perc múlva halkan horkolt, Riiának pedig bekapcsoltam a tévét.

-Reggeliztél kicsim? – simogattam meg fejét.

-Ühüm – bólintott.

-Én is eszem valamit, maradsz apával?

-Ige – felelte, de tekintetét le nem vette a meséről. Vigyorogva hagytam ott a gyerekeket, és lementem az anyósomhoz.

-Jó reggelt! Mikor értetek haza? – tudakolta Paula.

-Hát… úgy negyed hat körül. Kimi még alszik Rivel.

-Reggel benézett ám hozzátok – kuncogott – megjegyezte, hogy az ígértétek, mire ő felkel, ti itthon lesztek.

-És? – kaptam fel fejem vigyorogva.

-Odalopózott az ágyhoz, megnézte, hogy anyu, apu megvan-e, aztán elégedetten kiszökdécselt, és reggelit kért.

-Édesem – nevettem – nem vettem észre, pedig felébredek arra, ha ő bejön, akármilyen halkan is próbálkozik. Minden rendben volt amúgy?

-Persze. Riri valódi kis tündér… persze mást nem is mondhatnék az egy szem lány unokámról – nevetgélt – a fiúk társasoztak, meg PlayStationoztak, a picur rajzolt. De milyen jó evőkéje van ennek a lánynak!

-Kimi lánya – bólogattam, miközben szendvicsembe haraptam.

-Mesélj, drága fiaim nagyon… berúgtak?

-Hát nem fogom szépíteni, eléggé – sóhajtottam vígan, Paula tökéletesen tisztában volt a fiúk ivási és bulizási szokásaival – de jópofák ilyenkor.

-Na igen, ők azok a vidám fajták ittasan…

-Aja – jött be Riia – fonj be a hajam.

-Otthagytad apát?

-Ühüm. Najon hangos! – panaszolta, felnevettem.

-Horkol?

-Ige! – bólogatott.

-Ezt megeszem, és befonjuk a hajad, rendben? – mutattam fel a szendvicsem maradékát.

-Jó. Kéjek – nézett fel rám a kunyizós tekintetével.

Ölembe vettem és elé tartottam a szendvicset.

-Fini – nyammogta.

-Te mit reggelizés kishölgyem? – pusziltam meg fejét.

-Ajmát meg kekset. És teát – harapott újra a szenyóba.

-Aha, akkor azért tetszik neked ennyire a szalámis dolog – vigyorogtam.

Miután elfogyasztottuk a reggelimet, átfésültem a tejföl szőke tincseket, s elkezdtem befonni.

-Aja – szólított – ne ij! Mindet – vezényelte.

-Rendben – feleltem, kis parancsnokom elégedetten nézte mozdulataimat a tükörben.

-De csinos leszel – simított végig Paula a pici pofin.

-Kiminek ez a kedvence – informáltam, tudtam, hogy nem véletlenül kéri azt Ri a francia fonást.

Drága férjem bő két óra múlva mászott elő a szobánkból, frissen zuhanyozva, még nedves hajjal és egy szál boxerben.  Akaratlanul is megnyaltam ajkam a látványra, amit ő észre is vett, s kaján mosollyal díjazta.

-Szerbusz drága asszonykám – fogta kezei közé arcom, s vérforraló csókkal jutalmazott.

-Mmm – sóhajtottam – szeretnélek megrontani most így…

-Lesz rá alkalmad este – pusmogta, majd folytatta útját a nappali felé – reggel jól ott hagytál manó!

-Reggel? Fél 12 volt – vigyorogtam.

-Ige, mejt hangos vojtá! – kérte ki magának Riia.

-Bezony, apa, horkoltál – veregettem meg vállát.

-Az nem létezik, nem szoktam – meredt rám.

-De, ha ittas vagy – húztam gonosz mosolyra ajkim, ő ezért még kapsz tekintett villantott, majd Ri felé fordult.

-Gyönyörű vagy hercegnőm – kedveskedett – anya fonta be a hajad?

-Ige – dorombolt mosolyogva a kishölgy, s Kimihez bújt.

-Látod? – kuncogtam Paula mellett – Riri tudja, hogy Kimi kedveskedni fog neki, ha ilyen a frizuja. Nagyon kis rafkós a lelkem.

-Hát csibészségért nem kell a szomszédba mennie az biztos! – értett egyet velem büszke mamásan.

-Nőből van – vigyorgott Kimi – még ha ilyen picikéből is. Éhen halok, anya, van valami kaja?

-Kész az ebéd is fiam. Feltalálod magad a konyában?

-Eszel velem pocok? – tudakolta Riiától.

-Üüümmm – felelte – nem kéjek. Cak sütit!

-Na, de Riia! Csak sütit nem lehet ebédelni – magyarázta – előbb főtt ételt is kell enni.

-De nem kéjek- vonta meg vállait.

-Pár órája evett velem – feleltem – éhes nem lehet még.

-Ja. Az más. Akkor kaphatsz.

-Jaj két gyerek – csóválta a fejét Paula – Lindi, beszélsz akkor Rennével?

-Persze – bólintottam – szívesen segítek neki.

-Ki az a Renné? – kotyogott bele Kimi – és miben akarsz segíteni?

-Egy fiatal, egyedülálló anya, akinek rengeteg kérdése, és kétsége van az anyaságról – informáltam – és Paula felvetette, hogy beszélgethetnék vele, mint anya az anyával.

-Értem – bólogatott – jó ötlet, hiszen te ügyes kis anyuka vagy.

-Kösz – mosolyogtam – mikor jön? Vagy én menjek?

-Mi úgy beszéltük, hogy majd átjön, addig a barátnője vigyáz a kisfiúra.

Másfél óra múlva szólalt meg a csengő, egy fiatal és félénk tekintetű lány állt az ajtóban.

-Renné, ő Linda a fiatalabbik menyem – mutatott be minket – ő pedig Renné.

-Szia – mosolyodtam el bátorítóan.

-Szia – köszönt érdeklődve.

-Gyere, bemutatlak a lányomnak – tereltem be, szimpatikus volt nekem, bár nem tudtam miért. Hatalmas, csokoládé barna szeme riadt, de őszinte volt – Paula azt mondta, neked kisfiad van.

-Igen – sóhajtott – hat hónapos már.

-Hamar nőnek, nem? Riia, gyere ide kicsim. Ő itt Renné, tudod, akiről mesélt a mami, hogy jön látogatóba.

-Sia – nézett nagy szemekkel az idegenre.

-Szia picur – mosolygott a lánykámra – hány éves vagy?

-Kettő jeszek – jelentette ki.

-19 hónapos pontosan – feleltem, Kimi lépett be – ő pedig a férjem, Kimi.

-Hello – köszönt bizonytalanul Renné

-Üdv – fogott kezet vele Kimi mosoly mellett – gyere nagylány, nézzünk egy kis mesét, míg anyáék beszélgetnek – vette át tőlem.

-Apucii, jegyen a sáz ej kiskuta.

-Megint? – nevetett – már én is tudom a kutyák nevét, annyit nézted!

-De Ponjo olllyan ajanyosss – szusszantott, vigyorogva figyeltem a pár másodperces jelenetet, majd a lány felé fordultam, óriási vágyakozás ült arcán.

-Olyan jó neked, hogy a lányod apja ennyire szereti őt – súgta.

-Valóban nagyon szeretik egymást- vallottam be – de biztos vagyok abban, hogy te sem egy olyan ’apát’ akarnál a fiad mellé, aki gondolkodás nélkül lemond róla…

-Nem, persze hogy nem – felelte.

-Miről szeretnél beszélgetni? – kérdeztem szelíden.

-Nem is tudom…. annyi minden kevereg bennem. És olyan… furcsa, mármint nem is ismerjük egymást, és máris támadjalak le elég magánjellegű kérdésekkel?

-Ugyan kérlek, mikor szültem hatan voltak bent, és abból gyakorlatilag a dokit meg az asszisztensét ismertem – legyintettem somolyogva.

-Na, igen, tudom mire gondolsz – bólogatott lazábban.

Órákon át beszélgettünk, egyre jobban feloldódott, és sok olyan kérdést tett fel, amitől kezdő anyaként én is féltem.

-Ja igen! És honnan tudjam, hogy abbahagyhatom a szoptatást például? – kérdezett rá.

-Én még mindig szoptatom a lányomat – feleltem – persze teljesen más, mint mikor táplálék felvétel miatt volt. Fontos kötelék ez az anya és gyermeke közt. Ellazul, megnyugszik, vagy épp bátorságot gyűjt abból a kapcsolatból, ami ilyenkor fellép.

-Most milyen? Vagy hogy működik ez? Hányszor?

-Mindenkinél más, attól függ a gyermeked, hogy ütemezi – mosolyodtam el – nálunk például Riri már ehet rengeteg dolgot, szinte mindent abból, amit mi is. Jól lakik az étellel, így nem azért akar szopizni, mert éhes, hanem mert megnyugtatja. Jobbára már csak lefekvés előtt, sokkal nyugodtabban alszik, tapasztaltam. Bőven ráérsz még ezen gondolkodni, hiszen a fiad fél éves.

-Olyan, mintha mindig is a gyerekekről tartottál volna előadást –somolygott – rengeteg olyan dolgot meséltél, ami segítségemre lesz.

-Pedig elhiheted, én is úgy éreztem az első hónapokban, hogy csapni való anya vagyok. Tudod…abban hasonló a helyzetünk, hogy nekem sincs anyukám, akihez fordulhattam volna, mivel pár éve meghalt.

-Sajálom! – sóhajtott fel.

-És bár a mostoha anyám nagyon kedves, és szeretem is, mégis éreztem, hogy vannak dolgok, amit anyával könnyebben, vagy mélyebben tudnék átbeszélni – feleltem – mondjuk azért nagy segítség volt ő is és Paula is. Főleg, hogy ő olyan igazán anyukás anyuka – kuncogtam.

-Valóban – bólogatott – látod engem is csak pár éve ismert, de Aaron érkezése előtt is annyit segített, és bátorított…

-Én azon kevés emberek közé tartozom, akik nem nevetnek az anyósvicceken – vigyorodtam el, ő is felnevetett.

-Igazán örülök, hogy megismertelek Lindi.

-Remélem, hogy könnyebben mennek a dolgok eztán- feleltem – felírom a számom, ha van kérdésed, nyugodtan hívj. Jó?

-Hálás vagyok, mindenért – mosolyodott el –de most már mennem kell, Aaron biztos hiányol már!

-Ha legközelebb hazajövünk, hozd el őt is – bíztattam – a képek alapján szép kis fiatalember.

-Úgy lesz – felelte. Miután elköszönt a többiektől, s haza indult szó nélkül másztam az éppen újságot lapozgató férjem ölébe.

-Szia – nevetett rám.

-Kimi, soha ne hagyj el – néztem szép szemébe, egy pillanat alatt megérezte hangulatom, s még jobban magához húzott.

-Tudtam, hogy hatni fog rád Renné története – sóhajtott fel – Linám, először is én akartam, hogy apa legyek. És kaptam tőled egy gyönyörű kislányt. Akit imádok. Nem tudom elképzelni az életünket nélküle.

-Mindig is hálás voltam azért, amilyen vagy. Ahogy rajongsz érte… és értem… Nagyon jó apa vagy Kimi.

-Igyekszem – mosolyodott el- Lin, én nem foglak elhagyni. Tudom, hogy most az kell neked, hogy ezt kimondjam.

-Szeretem, hogy ennyire ismersz – pillantottam szégyenlősen.

-Igazán behatóbbá tehetnénk ezt a dolgot – pislogott lustán, s a sexi tekintete jött elő.

-Hol van Riia?

-Alszik. Anyával. Szóval… belopózhatnánk a fürdőbe…

-Mit akarsz te ott? – sandítottam rá, mintha nem tudnám.

-Mmm, hát… fürödhetnénk – adta elő ártatlanul.

-Én szeretkezni akarok veled – túrtam hajába, érezni akartam a testemmel is mindazt, ami összekötött minket. A társamat, a gyerekem apját, a férjemet, a szeretőmet…

Szörnyű volt hallgatni azt a fiatal lányt, aki ott áll egy fél éves kisemberrel, miközben nincs más támasza, csak a gyerekkori legjobb barátnője. Anyaként tudtam, hogy mennyire nehéz lehet neki, és hálás voltam a sorsnak, hogy Kimi ennyire mellettünk áll.

Sziasztok!

Ezt a részt átkötőnek terveztem, remélem, tetszeni fog, annak ellenére, hogy egy nyugalmasabb fejezet. Szóval várom a véleményeket J

Ja igen, Andi felhívta a figyelmem arra, hogy Rami srácai nem ikrek. És bár rengeteg helyen úgy van írva, utána néztem, és valóban nem ikrek, de 53 fejezetnél, nem áll szándékomban visszakeresni, s átírni a részeket, amikben szerepelnek, szóval itt, ebben a történetben ikrek maradnak :D