Novella I. - New Life - Új élet - II. évad - 20. Befejező rész

-Megjöttem! – hallottam meg Kimi hangját – Lin? Niina? Hol vagytok…?

-Csak én vagyok – léptem elő izgatottan a folyosóról, a lépcső legtetejére.

-Atya úr isten – meredt rám, szavait szótagolva motyogta.

-Üdv itthon bajnok – sétáltam le kiélvezve az érzést, amit kiváltottam belőle. A csodálkozó pillantását, a szaporább légvételét, az óriási nyeléseket.

-Eszelősen szexi vagy – fogta arcom kezei közé, s csókolt meg mohón – uhm, had vetkőztesselek le… á, még nem… mennyi időnk van?

-Nyugi – mosolyodtam el – négyig ráérünk.

-Hát ebből nagy malackodás lesz – vont magához, vigyorogva simultam karjaiba, a szexi kis ruha megtette hatását, akár le is vehetnénk…

-Apaaaaaaaaaa – futott be Niina.

-Szia tündérem – kapta fel nevetve – merre jártál?

-Inezzel játsottunk – felelte – meg jajzoltunk!

-Megmutatod, hogy mit?

-Neked jajzoltam  - somolyogott el csak apának járó mosollyal.

-Na, hozd akkor – tette le, míg Ni a papírt kereste, a babakocsi fölé hajolt, Miila nagy szemekkel nézte őt – de nagy lettél – vette ki – te vagy az én életem szerelme, de ezt nem mondhatod el a lányoknak – mormogta puszi mellett.

-Hallottam – vigyorogtam, két hétig nem látta a kisbabánkat, persze, hogy elolvadtam ettől a mondattól…

-Lebuktunk – nézett Miila arcába, ő a maga kis baba nyelvén mondta a magáét.

-Apa – lépdelt vissza Ni – nézd…

Elnéztem, ahogy körbezsongják a lányok Kimit, bizony, már Mi is aktívan ficánkolt karjaiban, és a kép mosolyt csalt arcomra.

-Remélem, hasznosan töltöttétek az időt – vigyorgott rám Inez – és rendesen megünnepeltétek a győzelmet.

-Öhm… - nyögtem enyhén elpirulva – köszönöm, hogy vigyáztál a lányokra.

-Bármikor, hisz imádom őket – karolt át - de mennem kell, Rafael már vár!

-Pedig meg akartalak győzni, hogy maradjatok vacsira.

-Színházba megyünk – mosolyodott el – majd legközelebb.

-Szavadon foglak – öleltem meg. Elköszönt a kis csapat is tőle, majd betereltem őket a konyhába egy családi vacsorára.

***

Kimi szemszöge:

-Lina – kopogtam be a fürdőbe – én nem akarlak siettetni, de el fogunk késni, ha nem jössz ki öt percen belül.

-Nem fogunk – jött a hang, majd kitárult az ajtó – kész vagyok!

-Ö – nyögtem ki értelmesen, káprázatosan szép volt, egyszerűen elállt a légvételem tőle – gyönyörű vagy – makogtam, pedig sosem esett nehezemre bókolni, főleg neki nem… de ez a ruha…

-Köszönöm – sütötte le szemeit szégyenlősen, erős késztetést éreztem, hogy karjaimba vonjam.

-Mindenki téged fog bámulni ma – súgtam tincsei közé, majd megemeltem állát, hogy megcsókolhassam. Azt mondta, hogy pezsgő színű lesz a ruhája, de álmomban sem gondoltam, hogy ilyen… kecses lábait engedni látta, mint ahogy szexi dekoltázsát is, mégsem volt kihívó. Amolyan ruhaféle volt ez, hogy erős nyálcsorgást vált ki a hímneműek körében az, aki ilyenben belép. És ő az enyém volt.

-Én csak neked akarok tetszeni – pillantott rám csábosan, forró vágy gyülekezett bennem.

-Legszívesebben levetkőztetnélek, és itt helyben a magamévá tennélek – csúsztattam kezem fenekére – mmm… eszelősen nézel ki – néztem végig újra rajta.

-Te sem festesz rosszul – nyalta meg ajkát odavonzva tekintetem – imádom, mikor feketében vagy, és ez a hanyag elegancia…

-Ez a … kendő is kell? – emeltem meg a fekete selyem valamit.

-Kims, ez nem kendő – nevetett – stóla, és igen kell, a vállamra terítem, így – mutatta be.

-Akartam kérdezni, hogy ugye valamit hozol, nem szeretném, ha megfáznál – pillantottam rá – nem kéne még egy kabát?

-Nem – ingatta meg fejét – míg ki meg beszállunk nem fázom meg.

-Majd odaadom a zakóm – feleltem – indulnunk kell.

-Mehetünk – mosolygott rám, jól esett a tudat, hogy ez a káprázatos nő az enyém!

-Mrs Räikkönen – adtam kezébe egy pohár pezsgőt.

-Két pohárnál többet nem ihatok, teljesen elszoktam az alkoholtól – nézett rám nevetve.

-Majd figyelek rád – vigyorodtam el.

-Kösz – bújt hozzám egy pillanatra, az édes illata elárasztott.

-Mmm – mordultam fel – szeretlek – simítottam végig arcán.

-Én is téged – mosolygott.

-Kimi – lépett hozzánk Jean – igazán örülök, hogy itt vagy – utalt a harmadik helyre.

-Ha azt mondom, hogy én is, elhiszed? – vigyorogtam.

-Nem – ingatta meg fejét – ismerlek annyira, hogy tudjam, ezt a hajcihőt nem szereted.

-Hát nem – értettem egyet – egy alkalommal jöttem szívesen a gálára.

-Megtiszteltetés volt veled átvenni a vb címet – biccentett, és meg is lepett. Kevesen tudják, hogy milyen áldozatos munkát tett értem a Ferrarinál, és hogy hányszor szegült szembe a vezetőséggel miattam. Rengeteg mindent köszönhettem neki a Ferraris sikerekből. És meg is látszott, amikor elkerült onnan…

-Nekem is – bólintottam – Jean, ő a feleségem, Liina Räikkönen , kicsim, ő pedig Jean Todt, az F…

-Az FIA elnöke – bólintott – örülök, hogy személyesen is megismerhetem.

-Részemről az öröm kedvesem – puszilta meg Liina kezét – azt hiszem, egy picivel én vagyok az idősebb, így had kérjem meg arra, hogy tegeződjünk. Bízom abban, hogy eztán gyakrabban látom a paddockban.

-Megtiszteltetés – felelte kedvesen – nos, két kisgyermek mellett nem sok időm jut arra, hogy elkísérjem a férjem.

-Láttam a képeket a kicsikről, valóban gyönyörűek! Bár ez nem meglepő, hiszen az édesanyjuk is az.

-Köszönöm – nevetett fel Liina.

-Bocsássatok meg, de mennem kell pár tiszteletkört – sóhajtott fel, majd le is lépett.

-Igazán szimpatikus – nézett fel rám Liina.

-Az – bólintottam – sokat köszönhetek neki…

-Tudom – döntötte homlokát nyakamhoz – Kims, Sebiék?

-A reptéren – nevettem – hogy lehetett ennyire béna? Állítólag otthon hagyta az útlevelét…

-Nem mondod? – meredt rám – tuti valami félre értés. A precíz németek nem ilyenek…

-Majd kiderül – vezettem előrébb – Sébastian látni szeretne téged, a Portugál rally óta nem találkoztatok.

-Akkor menjünk – somolygott.

-Mi történt veletek? – kérdezte Lin, míg Seb gyorsan megpuszilta arcát.

-Majd elmesélem – forgatta meg szemeit, és gyorsan leült Hanna mellé, egy csöppet csúszott a dolog miattuk.

-Unatkozol? – tette kezét enyémre.

-Aha – nevettem el magam – jobb programot is tudnék – néztem végig rajta – mint, hogy itt üljek, és hallgassam ezt a sületlenséget.

-Jaj te szegény kicsi pilóta – ingatta meg fejét – most sajnáljalak?

-Igen – bólintottam – szemtelen – ittam pezsgőmbe.

-Amúgy mikor adják át az F1 díjait?

-Utánuk – intettem Loebék felé – remélem, hogy másfél órán belül le is léphetünk.

-A lányok már biztos alszanak –sóhajtott fel.

-Csak nem hiányoznak?

-De – nézett fel rám – annak ellenére, hogy remek dolog itt lenni veled, csak veled…

-Tudom, mire gondolsz – mosolyodtam el.

- ….és a Formula 1 világbajnokság harmadik helyezettje: Kimi Räikkönen!

Lin szemszöge:

Könnyed mozdulattal állt fel, s indult a színpadra. Én rettentően büszke voltam erre a pillanatra, és titkon nagyon is reméltem, hogy ő is. Elvégre, megmutatta a világnak, ez a Jégember ugyan olyan profi, mint volt… Rengeteg, kérdés, kérés, kétkedés lebegett a fejünk felett, pontosabban az ő feje felett. Sokan már az előtt leírták, hogy a privát tesztre sor került volna. Voltak, akik meg már vb címet jósoltak neki. És… végül is nem tévedtek nagyot… voltak hibák, elrontott időmérők, kerékcserék, téves beállítások, amiken rengeteg pont úszott el, de azaz egyenletes, lenyűgöző teljesítmény, amivel ő rendületlenül rótta a köröket a versenyek alatt lenyűgözte a világot. És engem is. Pedig tudtam mekkora elhatározás és szenvedély ég benne.

 -Gratulálok bajnokom! – öleltem meg szolidan, de ő nem törődve a ránk szegeződő szempárokkal szorosan a karjaiba vont.

-Köszönöm – súgta, majd könnyed csókot lehelt ajkaimra, érzékeltem a vakuk villogását, de igyekeztem rá, a pillanatra, a csókjára összpontosítani – jól érzed magad?

-Kicsit furcsa volt eleinte, hogy milyen exkluzív a környezet – mosolyodtam el – de összességében igen. Én büszke vagyok rád Kimi, nagyon is.

-Tudom – villantotta fel a legkedvesebb tekintetét – látom rajtad, és ez jól esik nekem…

-Ennek örülök – simítottam végig ajkán. Idillinek mondható pillanatunknak egy hölgy vetett véget.

-Elnézést, Mr Räikkönen, de a bajnokok fotózása perceken belül elkezdődik, kérem, fáradjon utánam.

-Megyek – mormogta, majd egy csók után magamra hagyott.

-Sebastian nagyon fel van dobva, hogy Kimi itt van – vigyorgott rám Hanna – pontosabban, hogy az évad folyamán többször tudtak csatázni egymással.

-Szeretem, amikor Seb kaliberű versenyzőkkel mérheti össze tehetségét – feleltem nevetve.

-Legalább a pályán párszor legyőzte – kortyolt pezsgőjébe – ha már másban nem megy.

-Ne is mondd – kuncogtam - Kimi vett neki egy tollas szakkönyvet, de ez titok.

-Ne – nevetett hangosan – édes Istenem, mint két gyerek!

-Nekem mondod? – forgattam meg szemeim – amúgy elképesztően aranyos a Red Bull Racinges rugdalózó.

-Alig várom, hogy lássam Miilán – mosolyodott el – Lotusos nincs?

-Ó dehogynem! Apu szerzett egyet – intettem fejemmel a finnem felé.

-Meglásd valamelyik törpétek beleszeret ebbe a sportba! Hétvégén jól megszeretgetem a kishölgyeket, Ni már nagy dumás kiscsaj – kuncogott.

-Az – helyeseltem – miután Kimi nyert közölte, hogy meg akarja nézni az autóját, szóval azzal jöjjön haza.

-Édesem – nevetett fel – mondom én, ebből F1 karrier lesz!

-Meglátjuk – sóhajtottam büszkén. Kimi nem sokkal később tért vissza Seb társaságában, élvezet volt nézni, hogy ennyire felszabadult. Nyilván a tudat is közrejátszott, hogy most már tényleg mehetünk…

Egy óra múlva nyitottam be a szállodai szobánkba. Rögtön ki is bújtam magas sarkúmból.

-Végre – sóhajtottam fel, ahogy a puha szőnyeghez ért talpam.

-Fáj a lábad? – tudakolta csók mellett.

-Nem mondanám, de jó mezítláb – ültem az ágyra, ő elém guggolt, és megemelte lábam. Lassan simított végig bokámtól egészen a harisnyám végig.

-Mmm – mormogott, miközben apró csókokat lehelt combomra.

-Kims – túrtam hajába – szeretnél elcsábítani?

-Nagyon is – állt fel, s bújt ki zakójából, én is felálltam, hogy ingjétől én szabadíthassam meg.

-Annyira szexi vagy ebben a ruhában – susogta rekedtes hangon, majd ajkát enyémekre nyomva felhúzta ruhám, és combomra simította kezeit, jelezve, hogy ölbe akar venni. Mikor átkulcsoltam dereka körül lábaim felnyögtem az édes érzésre, férjem vágyát immár érezhettem is. Lassan fektetett el az ágyon, szája felfedező útra indult nyakhajlatomtól kezdve végig ruhám széléig, hogy engem őrületbe kergetve fokozza kívánalmam. Könnyed mozdulatokkal szabadítottuk meg egymást a fölöslegessé vált ruhadaraboktól, hogy aztán édes szeretkezésben váljon eggyé testünk.

-Erre vágytam egész este – simított végig karomon, oldalamon feküdtem, ő is, könyökén támaszkodott, míg ajkai fülem körül munkálkodtak, kezei a lepedő alá csúsztatva simogattak.

-Mmmm – doromboltam – ez… olyan…hm, jó…

-Egy csöppet mintha összefüggéstelenül beszélnél – morgott elégedetten.

-Ne csodálkozz – néztem fel szép szemeibe – nagyon jó szerető vagy… és hát ezt be is bizonyítottad az elmúlt egy órában.

-Elfáradtam – sóhajtott, majd hanyatt dőlt, de húzott magával. Meztelen mellkasán szabálytalan mintákat rajzoltam.

-Akkor nem lesz második menet? – pillogtam ártatlanul, s csípőjére ültem.

-Azt nem mondtam – ült fel nevetve, hogy megcsókoljon – o bébi, dehogy is nem lesz!

-Remek volt ez a két nap, de nem bánom, hogy hazaértünk – pillantottam rá, mikor beállt a garázsba.

-Három egész hónap itthon – pillantott rám – igen csábítóan hangzik!

-Eléggé – hajoltam hozzá egy csókért – gyere, mert a lányok már biztos türelmetlenek.

Persze igazam is lett, Niina szabályosan ránk vetette magát, Miila baba is gyorskúszásban közelített felénk.

-Te ilyen aktív lettél? – emelte fel Kimi vigyorogva, Ni az ölembe helyezkedve ecsetelte miket csináltak Paulával tegnap, majd kirohant a sütiért, amit sütöttek.

-Mit csinálsz azzal a gyerekkel? – nevettem fel, ahogy rájuk néztem. Kimi letérdelt a puha takaróra, Mit hanyatt fektette, és a pici pocak fölé hajolt.

-Ezt hallgasd – hadarta, majd kifújta a levegőt, miközben Miila hasára szorította ajkait, ő persze hangos kacagásban tört ki, ezerrel kalimpált kezeivel, s rugdosott picurka lábaival.

-De élvezi – sóhajtottam vigyorogva – ő is nagyon hamar nő!

-Ne aggódj – pillantott fel rám ígérettel teli tekintetével – rengeteg alkalmunk van még egy újabb baba összehozására. Talán végre egy kiskrapek is összejön…

-Remélem – mosolyodtam el.

-Anya – libegett be Ni egy kistányérral, rajta helyes kis figurák helyezkedtek el.

-Niina, ez nagyon finom – pusziltam meg – még a végén szakács lesz belőled!

-Mit esztek? – kapta fel fejét a finn is, Ni adott egy falatot a szájába, majd a forma másik felét ő kapta be.

-Nagyon ügyesek voltatok a mamival – dicsérte meg.

-Valódi kis konyhatündér – kuncogott Paula – én is mondtam, még a végén szakács lesz, erre közölte velem, hogy nem, ő a Foltosokat akarja meggyógyítani majd.

-Amennyire imádja a kutyákat, meg se lepődnék rajta – mormogta Kimi, majd felültek mellém a kanapéra egy szőke kis tündér társaságában – ööö, mikor is jönnek Sebiék?

-Holnap után – feleltem két falat süti közt.

-Sebiii? – pillantott fel Ni – és Hanna is?

-Igen ő is, már nagyon szeretne látni titeket – válaszoltam.

-De jóóó – mászott át rajtam, hogy közénk fészkelődhessen.

Ha valaki ebben a percben kérdezte volna meg tőlem, hogy mit kívánok az életben, bátran feleltem volna azt, hogy semmit. Habár nem volt tökéletes az életünk, közel sem volt…de számomra, mégis azaz élet volt, amire mindig is vágytam. Két gyönyörű kislány anyukája, és egy csodálatos férfi felesége voltam.

A nyugis percek hamar elteltek, a négy pici lábacska hamar új kalandokra lépett, és majd lépni is fog… de egy cseppet sem bántam, hiszen velük, általuk lett teljes minden pillanat.

Vége

Lin ruhája

   Foltos kutya /Kimi ajándéka a kicsiknek a 17. részből/ :)

Elérkeztünk az utolsó részhez. Egyelőre én így érzem teljesnek, szóval nem valószínű, hogy lesz egy harmadik évad is. De, soha ne mondd, hogy soha, igaz? :) Mondjuk van egy pont, amikor el kell engedni bizonyos dolgokat :)

Nekem hiányozni fog ez a kis történet, mert bár valóban „csak” novellának indult, nagyon megszerettem :) És a jelek szerint ti is, ugyanis a 19. részig összesen 111 kommentet írtatok! Ez rengeteg, és nem is tudom hogy köszönjem meg nektek! Nagyon büszke vagyok rátok! :)

Még egyszer köszönöm nektek a rengeteg hozzászólást, levelet, beszélgetést, mindnet! Remélem, ez az utolsó rész is elnyeri tetszéseteket, s leírjátok nekem, mit is gondoltok, akár erről a részről, akár az egész második évadról.

L.