Negyvenhatodik

-Riia! – nézett komolyan Kimi a kicsire – nem szeretném, ha hisztiznél, rendben?

-Na ebből mi lesz?!– somolygott Erin.

-Tuti sírni fog – állapítottam meg. Riia annyira beleszeretett a hintájába, hogy valóságos hiszti rohamot rendezett minden alkalommal, amikor ki akartuk venni belőle, pedig annyira nyugis baba volt amúgy… nem is értettem hirtelenjében a dolgot. Viszonylag csendben megúsztuk a dolgot, volt egy kis sírásrívás, de összességében nyugisan üldögélt aztán az etetőszékben.

-Mutasd csak a szádat kicsim – emeltem meg fejét, felfigyeltem rá, hogy keveset rágcsált, és folyamatosan szájában matatott – jaj nyuszikám, ezért vagy te ilyen kis hisztis.

-Mi baj? – tudakolta a tesóm.

-Két foga jön egyszerre – feleltem – és így nem tud hol rágni, mert ez még fáj, az meg már viszket.

-A profi anyuka – dicsért meg Sebastian.

-Veled is szokott játszani fogmosás közben? – cirógatta meg a kicsi pofiját Kimi.

-Aha – mosolyodtam el – folyton harapdálja a fogkefét, meg kiveszi a kezemből. Akkor már értem a két fehér kicsi kézlenyomatot a nadrágodon – nevettem fel.

-Igen, fogkrém hab, amivel a kisasszony összekent.

-Ap – nyújtózott a finn felé az emlegetett.

-Bizony te – emelte ki – gyere aludjunk egyet nyuszi. Apa és lánya felmentek pihenni, mi pedig a kertbe ültünk ki sütizni.

-Te is szoktál Riiával aludni?

-Nem mindig – feleltem – mert míg ő alszik, tudok főzni, takarítani, és így az ébredése után tudunk játszani. Kimi viszont rendszeresen elalszik mellette – kuncogtam.

-Hallod, Kimi nagyon oda van a kis csomagért – nevetett fel Sebastian.

-Szerintem te dettó ilyen leszel – somolyogtam, ő is az a típusú férfi volt, aki elolvad egy kislány mellett – elhoztátok a filmeket? –tettem hozzá, míg eszembe volt a dvd gondolata.

-Persze – bólintott Erin – megnézzük az egyiket?

-Oké, csinálok kukoricát!

Nagyjából negyedórája mehetett a film, amikor egy álmos Kimi jött le.

-Ri? – pillantottam rá.

-Alszik – felelte – Steve hívott, és már nem alszom vissza – közölte, miközben kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, félig az ölemben.

-Értem – túrtam szőke hajába – minden rendben?

-Igen – bólintott, majd megemelkedett egy csókra – később megbeszéljük, ok?

-De…

-Nincs baj – mutatott apró mosolyt megnyugtatásomra, majd visszadőlt – mit néztek?

-Sex és New York – hadarta két falat kukorica közt Sebastian.

-Hm – húzta gonosz vigyorra ajkait a finn – ez hogy jött Sebas?

-Figyelj haver, két nő ellen mit tehettem?- forgatta meg kék szemeit – míg egyesek durmolnak, mint a babák…

-Én kérlek, a lányommal voltam – kérte ki magának rögtön.

-Mint a rossz gyerekek – ingatta fejét Erin. Autózaj vetet véget a kölkök marakodásnak.

-Szia apa! – nyitottam ajtót, megöleltem – gyere, itt vannak Erinék is.

-Helyes – mosolyodott el húgom említésére – Ri alszik?

-Igen – bólintottam, gyors üdvözlés után a nappaliban beszélgettünk.

-Jó is, hogy itt vagytok – nézett húgomékra – Kimi, Sebastian, holnap átjönnétek ebédre hozzánk?

-És mi? – csúszott ki számon meglepettségemben.

-Most beszélnem kell a fiúkkal, kicsim – paskolta meg lábam.

-Persze, átmegyünk – bólintott Kimi – de rendben vannak a dolgok? Mielőtt még a lányok elájulnak – mutatott Erinre.

-Ne aggódj – nevetett fel apa – semmi baj sincsen, csak beszélni akarok Sebastiannal és Kimivel. Mennem kell drágám – puszilt meg, majd Erint is – kettőre gyertek – szólt, míg kezet fogtak, majd amilyen hírtelen jött el is ment.

-Ez mi volt? – pillogott rám Erin.

-Passz – vontam meg vállaim – holnap kiderül. Átjössz hozzánk, míg ez a két jómadár apáéknál lesz?

-Aha – bólogatott elgondolkodva. Engem is foglalkoztatott, mit is akarhat apu, de egyenlőre nem volt ötletem, és legkésőbb holnap estére csak megtudom én is…

Kimi szemszöge:

-Szerinted mit akar Lawrence? – kérdeztem Sebast az autó előtt állva.

-Őszintén szóval, fogalmam sincs, de még tippem se – nézett rám – melyikünk vezet?

-Természetesen én – feleltem, nem is értettem, hogy kérdezhet ilyet?!

-Tudod, hogy nem szeretem, ha más vezet – sóhajtott fel.

-Te most komolyan ezen akarsz hisztizni? – húztam le napszemüvegem – lehet, hogy Erint befolyásolhatod ezzel a béna szöveggel, de engem nem.

-Még jó, hogy én vagyok a kétszeres vb – mormogta, miközben beült.

-Sebas én nem tehetek arról, hogy jobban vezetek, gyorsabbak a reflexeim, és még jobban is nézek ki – biggyesztettem a végére, csak, hogy bosszantsam.

-Tudsz róla, hogy egy egoista állat vagy?

-Aha – bólintottam – ez van. Na, miután kiduzzogtad magad, figyelnél arra, amit mondok?

-Külön kellett volna mennünk – sóhajtotta.

-Kitegyelek? – lassítottam le.

-Inkább mond, amit akartál!

-Szóval, nem csináltál…. valami ostobaságot? Ami miatt após eligazítást akarna tartani?

-És ahhoz te minek kellenél? – forgatta szemeit – és, nem, nem csináltam. Kösz a bizalmat …

-Jól van na, csak találgatok…

-Ha már itt tartunk, és te? Mostanában elég sok… szarság volt körületetek…

- Persze, hogy nem! – vágtam rá.

-Rina attól fél, hogy valami baj van, gondol ez alatt betegségre, vagy ilyesmi.

-És azt miért nekünk mondaná el, nem a lányoknak?

-Hogy felkészítsük őket.

-Hát ez elég… keszekusza – fintorogtam.

-Én tudom – bólintott –de Rina totál belelovalta magát, hogy csak rosszhíreket kaphatunk.

-Nők – sóhajtottam, Lin is gondolt ilyesmire.

-Ja – nyugtázta bólintás mellett.

-Gondolom kíváncsiak vagytok arra, miért is hívtalak át csak titeket – ült le velünk szemben Lawrenc.

-Így van – bólintott Sebastian – Rina eléggé megrémült…

-Sejtettem, hogy ez lesz – sóhajtott fel – ő elég aggódós.

-Lawrenc, nem szeretnélek megsérteni, de nem térnénk a tárgyra, nem szeretném sokáig magára hagyni a feleségem és a lányom… - dőltem hátra a kanapén.

-Mint tudjátok, pár hete Franciaországban jártunk Helennel. Egy ottani barátunk ajánlatott tett a pincészet megvásárlására…

-Elfogadtátok? – kérdeztem – Lin imád oda kijárni, nem tudom mennyire örülne, ha eladnátok…

-Rina biztosan ellenezné!

-Nem, nem fogadtuk el – vágott bele Lawrenc – olyannyira nem, hogy még egy pincészetet vásároltunk.

-Kezdem elveszteni a fonalat – mormogott Seb mellettem.

-Ha nem vágnátok folyton bele – ingatta meg fejét Lawrence – a lényeg; Helen és én most pár hétre odamegyünk, de mielőtt bármit is intéznénk a francia városban, szeretném a Laine Holdingsot Erin és Lina nevére íratni.

-Tessék? – néztem rá meglepetten.

-Nézd Kimi, én sem leszek már fiatalabb, ezt be kell látni. Lina melletted saját életet és családot alapított, és ahogy látom te és Rina is afelé tartotok – nézett Sebasra.

Nem igazán értettem ezt az egészet, és ahogy láttam a német sem.

-Mondjuk úgy, hogy még életemben megkapják az örökségüket – döntötte ujjait egymásnak – viszont, mivel Lina férjnél van… te is részesülnél belőle…

-Lawrenc, nekem nem kell a pénzed – jelentettem ki, ahogy tudatosult bennem enyhe kínlódása.

-Kimi, Sebastian, tudjátok jól, hogy mennyire kedvellek benneteket, és hálás is vagyok, hogy a számomra legfontosabb két ifjú hölgyet boldoggá teszitek, de nem tudhatjuk 10 év múlva hol is lesztek pontosan. Azt hiszem, ezt pont neked nem kell magyarázni Kimi – mutatott rá a tényre – egyszer már fogadtál örök hűséget, ami aztán mégsem jött össze.

-Értelek, persze – sóhajtottam fel – nézd, csak ismételni tudom magam, nekem nem kell a pénzed. Elég jól keresek – folytattam talán kelletlenül ironikusan is – és el tudom tartani a feleségem és a gyerekem.

-Jól értem, hogy te attól tartasz, hogy kisemmizzük a lányaidat? – meredt előre Seba.

-Ne ilyen sarkalatosan fogalmazz – figyelmeztette Lawrenc – mert ez így nem igaz. Én csak minden eshetőségre fel akarok készülni. Azt hiszem, te is jól tudod, hogy milyen hamar változnak a dolgok az életben.

-És mit szeretnél pontosan? Írjuk alá valami papírt, hogy nem tartunk igényt semmire? – kérdeztem.

-Nem – ingatta meg fejét, majd előhúzott két barna borítékot – ez egy eléggé kényes téma, és remélem, hogy nem sértettem meg az önérzeteteket, de jelen esetben apaként kell gondolkodnom. Szerintem, ezzel ismét hozzád fordulhatok Kimi, te is mindent megtennél Riiáért.  Tisztellek benneteket, és a családom részei vagytok, így természetesen ti is szerepeltek a végrendeletemben. Én csupán azt akarom kivédeni, hogy ha, ne adj Isten, valami oknál fogva szétmentek a lányaimmal – nézett rám, majd Sebre – és elmérgesedne a viszony, még véletlenül se …

-Forgassuk ki őket – fejezte be Sebastian a mondatot.

-Igen. Mint mondtam, tényleg a legjobbat feltételezem a jövőtökről, de megannyi rossz példa áll előttünk.

-Ez elég reális dolog – válaszoltam.

-Hogy igazán megértsétek, a Holdings 2011-es, eddigi bevétele 2,2 milliárd Euró.

-Ejha – füttyentettem meglepetten – ez rengeteg pénz.

-Tudom – bólogatott Lawrenc – Európa szerte szállítmányozunk, folyamatosan új üzemeket hozunk létre, de nem akarlak ezzel untatni benneteket. A lényeg az, hogy ennyi pénz nagy kísértés lehet. A  borítékban lévő szerződésen arról nyilatkoztok, hogy válás esetén a Laine Holdings nem tartozik a közösen szerzett vagyonhoz, ezáltal a cég bevételéből, részvényeiből semmilyen módon nem részesülhettek. És a legfontosabb, az átadás híre a piac miatt négy hétig embargó alatt áll. Míg én nem beszélek a lányokkal, nem mondhatjátok el azt, amiről ma beszéltünk…

Húsz perce voltunk úton, de egyetlen szót sem szóltam, és Sebas sem. Lawrenc kérése első hallásra talán sokkoló volt, de a saját káromon is tapasztaltam azt, amit előre vetített.  Anno igen csak sokba fájt nekem a válás, mert Jenni nem volt hajlandó lemondani arról az életvitelről, amit én biztosítottam neki, míg a feleségem volt. Hamar és túlságosan is hozzászokott ahhoz, hogy bármit megvehet, vagy én megvettem neki.

-Sebastian, ez nem ellened vagy ellenem szól – sóhajtottam fel.

-Tudom – reagált – de azért kissé frusztráló a tudat…

-Figyelj- álltam félre, túl közel voltunk az otthonhoz, és még pár dologba be kellett avatnom, mielőtt hazaérünk. – Lawrenc kérése reális. Tapasztaltam, hogy tényleg bármikor változhatnak a dolgok, és nem feltétlenül jó felé. Az utolsó mercis évem keresetének ¾ részét Jenni járandóság címén úgy vitte el, mint a huzat. Az ingatlanokról nem is beszélve, amik adómegfontolásból az ő nevére kerültek, bár az én pénzemből lettek vásárolva. Amikor még fiatalon, és szerelmesen azt hittem tényleg örökké együtt leszünk. Csak aztán kiderült, hogy ő nem épp az a nő, aki hozzám való, illetve … onnantól, hogy elvettem, megváltoztak a dolgok, kimutatta milyen is valójában.

-Bazd meg – meredt rám – erről eddig sose beszéltél.

-Nem épp kellemes emlék – feleltem szárazon – csak azért mondtam el, hogy levond a konzekvenciát. Lawrenc nem rossz ember ettől, csak védi a lányait, és tudod, Ri miatt én is fogok biztonsági lépéseket tenni, ha oda jutunk.

-Kimi – nézett rám – és Lindával? Mármint ezek után…

-Mondhatnám, hogy ez más, mert ez igaz szerelem – kezdtem – de nem fogok ilyen szirupos szarságokról áradozni. Annak ellenére, hogy valóban szeretem őt. Szerelemmel. De mivel mindketten nagyobb vagyonnal léptünk ebbe a házasságba, mint az átlagemberek, tettünk bizonyos lépéseket.

- Házassági szerződés? – meredt rám.

-Nem – ráztam meg fejem – csupán a vagyonunk egy része zárolt a másik elől. Amennyiben elválunk, csak az a rész feleződik, amit mi a közös számlánkon tartunk. Nézd, ez nem arról szól, hogy nem bízunk egymásban, de valóban, sosem lehet tudni.

-Ésszerű – értett egyet – de gondolom, Riia érkezése ezt befolyásolta.

-Persze – indítottam újra az autót – Ri születése után nem sokkal nyitottam egy számlát, Lina és én is egy eléggé nagy összeget utaltunk át abból a bizonyos külön vagyonból. Nem akarom, hogy bármikor, bármiben hiányt szenvedjen. És Lin sem.

-Gondolom erről nem sokan tudnak.

-Csak Erin és Rami. Meg te. Ja, és Erin a mi kérésünkre nem mondta el neked, remélem, megérted az okát.

-Kimster, az a ti életetek – felelte – és nem tartozol beszámolóval.

-Hát kösz – mosolyodtam el – te Seba, azt ugye vágod, hogy ha elveszed Erint feleségül, mi egy családba kerülünk?

-Abból mi fog kisülni – nevetett.

-Szóval vannak ilyen terveid?

-Szeretem Erint, és … ha azt kérded, mit szeretnék látni, mondjuk öt év múlva a magánéletemben, akkor most azt mondom, hogy egy, két gyereket, és Erint, mint a feleségemet.

-Hajrá Seba – bólintottam – kitaláltad már mit mondunk a lányoknak?

-Még nem – nézett a bejárati ajtóra, mintha az valamiben is segíthetne.

Lin szemszöge:

Csendben eszegettem a vacsorám,  a gondolataim még mindig a délutáni balhé körül jártak. Erin nehezebben viselte, hogy se Seb, se Kimi nem mond semmit az ebédről. Biztos voltam abban, hogy apa okkal kérte arra őket, hogy hallgassanak, már csak a miértre kellett rájönnöm.

-Kimi – pillantottam fel rá – miért keresett tegnap Steve?

-Ajánlatot kaptam egy F1-es csapattól – válaszolta.

-Melyik?

-Williams – sóhajtott – 2012-től.

-Hát… a mostani teljesítményük, kissé labilis – hümmögtem.

-Nem kicsit – vágott bele – de ez változhat.

-Gondold át – bólintottam – még van időd eldönteni, hogy maradsz e rallyban, vagy visszamész e.

-Linám, még magam sem tudom – dőlt hátra – az biztos, hogy hiányzik az F1. Illetve a versenyzés. De nem mindenáron akarok visszajutni. Egy versenyképtelen autóval értelmetlen lenne.

-Figyelj, ezt neked kell eldönteni. A lényeg az, hogy olyat tégy, ami boldoggá tesz. Én, mi támogatni fogunk akkor is, ha maradsz, és akkor is, ha mész – bíztattam, nem akartam, hogy még ezen is agyaljon.

-Nem lenne ennyi szabadidőm – nézett rám – és két verseny közt nem közel egy hónap szünet van.

-Tudom – mosolyodtam el – Kims, én megbirkózom azzal, ha futam miatt nem vagy itthon, még ha néha kicsit nehezebb is. De azt nem akarom, hogy csak miattunk ne menj vissza. Ha úgy érzed, ott a helyed, vissza kell térned.

-Meglátjuk mi fog történni – sóhajtott fel, részéről ezzel lezártuk a témát, nem is akartam feszegetni, ahhoz még kevés volt a lehetőség és az információ. Kimi fektette le a kishölgyet, én addig lezuhanyoztam, hátha felfrissülten más megvilágításban tudom átgondolni ezt a Kimi, Sebi, apa dolgot.

-Nem vártál meg? – nézett rám kissé csalódottan a finn.

-Arra pályáztam, hogy higgadtan és frissen okosabb leszek, de nem – biggyesztettem le ajkam – Kims, mondd el, kérlek.

-Apád megkért, hogy ne – ült mellém az ágyra – összetett dolog, és ezt tőle kell hallanod. Ne aggódj, nem fogsz rossz híreket kapni.

-Feladom – dőltem a párnára kissé csalódottan.

-Ugye nem alszol be, míg lefürdök? – hajolt fölém.

-Miért, mit szeretnél fürdés után csinálni? – rebegtettem meg szempilláim.

-Elhiheted nem tévézni – morrant és szájon csókolt.

-Itt várlak bajnok – vigyorodtam el, szája szegletben rejtélyes mosollyal tűnt el a fürdőben. Elégedett somoly mellett dobtam le hálóruhám, és addig igazgattam a lepedőt magamon, hogy itt-ott mutasson, de a lényeget takarja.

-Hm, szeretem, mikor így vársz – húzta végig felsőajkán nyelve hegyét, ahogy végignézett rajtam. Majd nemes egyszerűséggel meghúzta a törölközőt, ami lábai elé hullott, felfedve mezítelen testét.

-Szeretem, mikor így állsz elém – pillantottam csábosan a drága uramra.

-Szó szerint? – térdelt az ágyra, majd kezeit is leeresztve szó szerint becserkészett – tudod kicsikém, ebben nagyon jó lehetőségek vannak – csúsztatta be kezét a lepedő alá.

-Éspedig? –simítottam végig kezén, karján, válláig.

-Egy szenvedélyes szeretkezés – mormogta nyakhajlatomba – vagy kettő…

-Ego – kuncogtam lehunyt szemekkel, puha, mezítelen teste enyémhez simult, a forró vágy pillanatok alatt terjedt tova, végighúztam ujjbegyeim gerince mentén – de tetszik az ötlet.

-Jóhogy – zihálta, ahogy elnyitlak lábaim, s csípője előtt szabaddá vált az út – uhm, Linám…

-Igen bajnokom? – susogtam, hogy hanyatt gördítettem, s átvetettem lábam csípőjén, egyből utánam kapott, és finoman, de határozottan húzott magára – aaa, ne siess – futattam végig ujjaim karján.

-Megörjítesz – hunyta le szemeit, ahogy lassú ütemes mozgással válaszoltam vágyódó lökésire – bébi, nagyon kívánlak, szóval… óvatosan… játssz – nyökögte, elégedetten néztem, ahogy izmai meg-megfeszülnek, észrevette kaján vigyorom – ó, te nő! – elkapta csípőm és aga alá gyűrt.

-Hm??? – haraptam ajkamba.

-Most nevess - húzta gonosz vigyorra ajkait, miközben lábával szétfeszítve enyémeket kínozni kezdett.

-Ajjaj – lihegtem – ebből baaj lesz!

-Segítek jó? – morogta, mintha csak értem tenné, majd egy határozott mozdulattal egyé vált velem.

-Jóóó – bólogattam hevesen, bár elmém leges legmélyén igyekeztem feljegyezni, hogy ezért még álljak édes bosszút…

Sziasztok! 

Meghoztam az új részt, remélem, most is írtok nekem hozzászólásokat, igazán büszke vagyok rátok, hogy ennyit kommenteltek a részekhez :)

L.