Huszonhatodik

-Szivem, biztos vagy benne, hogy bírni fogod a hétvégét? – kérdezett rá a finn ma már vagy tizedszer, pedig még csak reggel fél kilenc volt.

-Kims – sóhajtottam, immár sokadszorra –terhes vagyok, nem beteg…

-Tudom – támaszkodott az asztalomra – de aggódom értetek.

-Tudom – ismételtem őt- Kims péntektől vasárnapig nem fárasztom le magam, és az első rally versenyeden mindenképp ott lennék, innentől mindegy, hogy én készítem e a beszámolót. Ha megígérem, hogy nagyon vigyázok magamra, és pihenek is közben, egy picit megnyugszol? – mosolyogtam rá.

-Egy picit – bólintott – de tessék tényleg pihenni majd – adott apró csókot – különben én sem leszek nyugodt az autóban…

-Ne mond ezt – túrtam hajába – minden idegszáladdal a versenyre kell figyelned…

-Ugye milyen rossz aggódni? – ingatta fejét játékosan, sóhajtva csókoltam meg, óvatosan pocakomra csúsztatta kezét – úgy imádom a pocid…

-Én is – nevettem ismét s megfogtam kezét.

-Szépen gömbölyödik – nézett a szemembe, hatalmas mosolyt mutatva.

-Most már nem tagadhatom, hogy babát várok – sóhajtottam boldogan – lassan a 18. hét…

-Gyere szépséges kismamám – karolt át szorosan, s az irodámban lévő kanapéra húzott.

-Nekem dolgozni is kéne ám – kuncogtam- neked meg Zürichbe menni…

-Igen – sóhajtotta – szeretlek– simogatta meg arcom, egy kicsit időztünk még a kényelmes kanapén, majd nagy nehezen elindult, persze Cam lelkére kötötte, hogy figyeljen rám, hogy egyek, igyak… Ebéd után sétáltunk vissza Cameronnal a kiadóhoz, remek hangulatban voltunk mindketten, de irodámba lépve lehervadt mosolyom.

-Hogy jutott be? – néztem a barna hajú nőre.

-Azt mondtam, hogy beszélni akarok a sport rovat vezetőjével, mert nem jelennek meg az eredményeim – közölte gúnyosan.

-És valójában mit akar? – kérdeztem, miközben asztalom mögé léptem, automatikusan hasamra csúsztattam kezem.

-Ellátni pár tanáccsal – húzta gonosz mosolyra ajkait – ha már hagytad, hogy a férjem felcsináljon.

-Kimi az én vőlegényem, és ezt te is jól tudod – emeltem meg a hangom.

-Ugyan már kedvesem – nevetett fel – szerinted meddig lesz melletted? Jól tudom, hogy az a fattyú, amit hordozol, csak az köti hozzád. Nem véletlenül hívott fel engem, hogy találkozni akar velem.

-Ez hazugság – jelentettem ki.

-Megmutassam a híváslistám? – nyúlt mobilja felé – na de, azt akartam- kuncogott elégedetten – hogy, ne feledd, míg a férjem volt, rányitottam két másik nő társaságában. Ott dugta az orrom előtt őket, és ezt veled is megteszi majd. Pontosabban visszatalál az én ágyamba…Te meg a kis fattyúval mehetsz, amerre teszik, ne aggódj gondoskodom róla, hogy eltűnj az életéből – sziszegte gonoszan.

-Miért csinálod ezt? – suttogtam, tudtam, hogy hazudik, de… ahogy előadta egyből bevillant egy kép, ahogy a finn egy másik nőt ölel…

-Mert el akartad venni tőlem őt! – rikácsolta – és ezért megfizetsz… - lépdelt felém.

-Takarodj az irodámból – emeltem meg a hangom, éreztem, hogy könnybe lábad a szemem. A hangra nyílt az ajtó és Benjamin lépett be nyomában Cameronnal.

-Tűnj innen te idióta ribanc – hallottam meg Cam hangját, de Jenni csak nevetett, érzékeltem, hogy kirángatják onnan, és valaki átkarolja a vállam, de itt már nem tudtam tartani magam, elemi erővel tőrt ki belőlem a sírás.

-Ccss, Di, semmi baj – simogatta hátam Cam – nyugodj meg…

Kezembe temettem az arcom, az egész testem remegett a fojtogató sírástól, az eszem tiltakozott az ellen, amit mondott, tudtam, hogy Kimi engem szeret, de….

-Úr isten, mi történt itt? – ismét Ben hangját hallottam – Lindi, nyugodj meg kérlek, gondolj a babátokra…. Cam, azonnal hívd fel Kimit.

-Énn – próbálkoztam beszéddel, de nem igazán sikerült, annyira féltem attól, hogy Jenni igazat mondott, és a finn felkereste…

Nem tudom mennyi idő telt el, vagy hogy mi történt, de egyszerűen nem bírtam abbahagynia sírást, vágytam a finn után, de ugyanakkor tartottam is tőle. Aktam, de tényleg képtelen voltam visszafojtani könnyeim. Egyszer csak ismét nyílt az ajtó, s Kimi hangját hallottam meg.

-Istenem… Kicsim, mi történt? – kérdezte aggódva, éreztem, hogy mellém ül és mellkasára von – Linda, nyugodj meg…

-I-itt volt Jenni – nyögtem ki nagy nehezen.

-Bántott téged? – emelte meg az arcom, fürkészve nézett, tekintete dühös és fájdalommal teli volt.

-Azt mondta, hogy felhívtad, hogy találkozzatok – súgtam – meg, hogy engem is meg fogsz csalni, és kibékülsz vele – csuklott el a hangom ismét.

-Lin – ölelt ismét erősen – kérlek, kérlek, szépen nyugodj meg. Sosem fog ilyen történni, szeretlek téged, és pár hónap múlva megszületik az első gyerekünk…

-Kimi – sóhajtottam két levegőkapkodás közt.

-Css ne sírj – vett ölébe, erősen karoltam át nyakát – nem kerestem fel őt, csak kitalálta, hogy elhitesse veled, hogy nem akarok veled lenni…de ez nem igaz, szeretlek titeket – ismételte.

-Tudom – törölgettem szemem – én.. csak…

-Lin – fogott zsepit és óvatosan megtörölte arcom – ki akarta használni, hogy érzékeny vagy a várandósság miatt. De ezért megfizet az az olcsó kis kurva…

-Kimi – görbült megint lefelé a szám, féltem, hogy nem lesz vége…

-Édesem – karolt át ismét – nyugodj meg kérlek, gondolj a kisbabánkra…

-Kimi – szipogtam – szeretném, ha ha finn nevet adnánk neki…

-Szeretlek – adott puszit homlokomra – van ötleted is? – faggatott gyengéden, lassan bólogattam.

-Sajnálom, hogy kiborultam – emeltem rá ismét a pillantásom.

-Eszedbe ne jusson magadat hibáztatni – fogta kezei közé arcom – menjünk haza, jó? Beülünk a kádba, a fürdő megnyugtat téged…

-Menjünk – bújtam nyakához újra, kellemes illatát belélegezve valóban kezdtem megnyugodni, a finn karjaiban elképzelhetetlennek tűntek a nő szavai, felállt velünk óvatosan letett, majd elindultunk irodámból– miét csinálja ezt? – súgtam.

-Nem tudom – felelte halkan – bosszút akar állni rajtam…

-Azt mondta, hogy vissza akar szerezni…

-Azzal téged akart kiborítani – sóhajtotta, miközben szorosan átkarolt – el akar tőlem szakítani téged, mert boldog vagyok melletted.

-Ne beszéljünk erről – feleltem remegő hangon.

-Sajnálom  – puszilt meg, alig vártam, hogy haza érjünk, a biztonságos otthonunk nyugalmára vágytam. Lassan simogattam a pocakom, erőt merítettem a piciből, aki szívem alatt volt. Otthon a finn tényleg készített forró fürdőt, mellkasához kucorogtam, neki háttal, izmaimat ellazította a meleg víz és Kimi kényeztető mozdulatai.

-Lindi – súgta fülembe nevem – milyen névre gondoltál?

-Nekem nagyon tetszik a Katriina és az Eelis – feleltem somolyogva.

-Hogy jutott eszedbe, hogy finn neve legyen a kiscsajnak, vagy kissrácnak? – nevetgélt.

-Kiscsaj, kissrác ? – fordultam vele szembe – van ám még nevem, Miia és Niina.

-Nekem a Liina is nagyon tetszik – mosolygott rám.

-Az majdnem olyan, mint a Linda – ingattam fejem.

-Tudom, talán pont azért – csókolt meg.

-És r betűs lánynév? Olyan jól hangzana a Räikkönen mellett – pislogtam rá.

-Riina – vágta rá – a többi nem igazán tetszik…

-Riina Räikkönen – ejtettem ki – nem hangzik rosszul…

-Riina Räikkönen – ismételte, hangja boldogságról tanúskodott – Édesem, olyan boldog vagyok, hogy apa leszek…

-Elhiheted én is örülök a kicsinek – kacagtam – és fiú név?

-Nos… Alexander… nekem nagyon tetszik – sóhajtotta.

-Hm, Alex, nem rossz – vigyorogtam ismét – és a Niko? Vagy Nooa?

-Nooa? Mint valami szerelmes film hőse – fintorgott játékosan.

-Bolond – ingattam fejem – de most hogy így mondod….

-Ugye? –nevetgélt tovább - még van időnk erről beszélni – simogatta meg a pocakom – Szivem, nem szeretnél enni velem valamit?

-Mit? – simultam hozzá.

-Esetleg meleg szendvicset? – vigyorgott.

-Hm, jól hangzik – bólogattam, végül kimásztunk a kádból, igaza volt a finnek, szépen le is nyugodtam mellette.

-Minden rendben most már? – susogta nyakamba.

-Igen – feleltem határozottan – lemegyek, előpakolok, elrendezed a fürdőt? – mosolyogtam rá

-Persze menj csak – simított végig arcomon, a földszinten jutott eszembe, hogy nem vettem be a vitaminom még, így visszasétáltam, a félig csukott ajtó előtt aztán meg is álltam, mivel Kimi ép dühösen osztott valakit a telefonban…

-Nézd, nem érdekel – hallottam hangját – az idegbeteg lányod besétált ma a menyasszonyomhoz és teljesen kiborította… Szerinted egy kismamát meddig tartott kikészítenie? …. Előadta, hogy én megkerestem, hogy találkozzunk, és, hogy ki akarok békülni vele… Ha még egyszer a menyasszonyom közelébe kerül a lányotok, esküszöm, hogy nem állok jót magatokért. A válás után jól tudjátok miken mentem keresztül, még te is elismered, hogy Jenni hibájából ment tönkre az a házasság…szóval azt hiszem, itt az ideje, hogy lépjek….

Több aha, és igen követte egymást én meg szám rágcsáltam idegemben.

-Nem érdekel – szólt ismét Kimi, feldúltan – ha ti nem cselekedtek, akkor én fogok, de azt ne várd meg, mert a pszichiátriára kerül… be kell látnotok, hogy valami nincs rendben vele…

Végül letette a telefont, lépteiből ítélve a fürdőbe ment, én pedig vissza a konyhába. Miután lejött ráemeltem pillantásom.

-Kims… mit akarsz tenni vele?

-Szóval hallottad a telefont? – túrt hajába idegesen.

-Ne húzd fel magad – ültem le a bárszékre, most fordított helyzetben voltunk, én nyugodt voltam már.

-Nem engedem, hogy még egyszer a közeledbe menjen – lépett elém hirtelen – megvédelek téged és a gyerekünket.

-Azt mondta, hogy a kis fattyú miatt vagy mellettem, akit hordok – amint kimondtam rájöttem, hogy nem kellett volna, megremegett a keze, mi lábamon volt, tekintete vad és dühös volt.

-Ezt nem fogja megúszni – sziszegte, majd ismét a telefon után nyúlt.

-Kims, kérlek, sose lesz vége így – suttogtam.

-Nem hagyom annyiban – vágta rá – sose áll le, ha nem állítom le…

Tárcsázott, mint kiderült Félixet hívta, hogy figyeljék meg a lányt, a finn elhatározta, hogy szó szerint eltávolítja a közelemből. Úgy voltam vele, jobb, ha nem is tudom, mi történik… Csendben kenegettem a szendvicset, Kimi bűnbánóan nézett rám.

-Mi ez a bánatos kiskutyatekintet Räikkönen? – pillogtam rá.

-Ne haragudj rám, ha megijesztettelek az előbb – sóhajtott fel.

-Nem ijesztettél meg – mosolyogtam rá – én csak… nem akarok erről beszélni, ezzel foglalkozni…ő pont ezt akarja, hogy marjuk egymást…

-Rendben  – bólintott – mivel átbeszéltük, legyen itt a vége.

-Helyes – adtam ajkára puszit – amúgy pont a verseny után kell menni a dokihoz.

-Kedden, 16.-án, ugye? – ült le mellém – remélem, megmutatja magát most már…

-Örülnék neki – kuncogtam – bár én még mindig lányra szavazok.

-Én meg fiúra – pillantott rám kedvesen – Lindi tíz nap múlva összeházasodunk.

-Tudom –sóhajtottam fel boldogan – de előtte még lesz egy versenyed… holnap mikor utazol?

-Délután – felelte – de a mai nap után sokkal nyugodtabb lennék, ha te is jönnél. Elviekben már ott kéne lenned holnap, szóval…

-Igazából, miután te elmentél Ben bejött, hogy holnaptól vagyok kiírva, szóval… - vigyorogtam.

-És ezt csak így mondod? – dorgált nevetve – na, asszony irány pakolni akkor…

-Ne szemtelenkedj – vágtam vissza, evés után felmentünk, elpakoltam maradék dolgaim, azért én már készültem erre az utazásra…

Kedden végül délelőtt indultunk Svédországba, a mai és holnapi nap itt még viszonylag kötetlennek minősült. A stábom már a rally helyszínén várt, Kimi elment Kajal a Citroën sátorba, én pedig a srácaim beosztását ismertettem. Igazából nekem nem sok dolgom volt, azon kívül, hogy koordináljam őket, és hogy megírjam majd az eseményeket. Karlstad az ország legnagyobb tava mellett feküdt, szállásunk ablakai is arra néztek, nem győztem csodálkozni a befagyott tó látványban. Jó sok réteg ruhát vettem magamra, mielőtt elsétáltunk volna az akkreditációra… És ez így ment, szerdán és csütörtökön is, egyre több program volt már, rengeteg nézővel.  Csütörtökön este például egy szuperspeciál keretein belül a Citroënek tartottak egy kis showt, szinkronpályán, kettesével versenyeztek. Az indulok közt volt Kimi is, eleve hatalmas ovációt váltott ki a finn jelenléte. Most kezdte aktív rally karrierjét, de az igazi F1 rajongói ide is követték…

Természetesen rengeteg stáb volt kint, de közel sem voltak annyira pofátlanok, mint az F1-es futamokon kint lévők. Teljesen már légkör uralkodott a rallyban, és ez valahogy a tudósítókra is jó hatással volt. Kimi eleinte tartott attól, hogy majd letámadnak engem is interjú reményében, de egy-két nem ismert „kollégát” leszámítva senki nem próbálkozott be, azért az Insanomatnál való vezető tevékenységemből kifolyólag elég sok embert ismertem ezekből a körökből.

-Nem izgulsz? – kérdeztem izgatottan Kimit – elvégre holnap autóba ülsz.. mármint versenyzel…

-Egy kicsit- nevette el magát – leginkább az miatt, hogy még szokatlan ez az itiner dolog… meglátjuk…

-Rakka, legelső szezonod, legelső verseny… büszke vagyok rád, hogy volt merszed belevágni…

-Köszönöm – adott puszit – de ugye azért pihentél is ma?

-Persze – nevettem el magam grimaszán –gyere Bajnok, pihenjünk akkor…

Pénteken beindul az élet, jól beöltözve ténferegtem a Citroën sátor előtt. Megan annyira be volt bugyolálva sállal, hogy először fel se ismertem.

-Hogy lesz interjú így? – nevettem el magam – ma mindenképpen el kell kapnod Loebet és Ogiert, valamint Sordot is…

-Szóval a Citroënes srácokat – jelentette ki vigyorogva.

-Persze a bajnok és a várományos megszorongatói, rájuk kíváncsi a világ most – bólogattam – valamint Ben kért Kimivel is interjút, sokan figyelik, hogy az F1-es bajnok hogy teljesít első WRC-s évadjában…

-Megcsinálod azt? – kérdezte.

-Nem, te fogod – mosolyogtam rá – a Rakkával való gyakorlás nagyon jó neked, mert ő nem fog csak azért kivételezni veled, mert nekem dolgozol.

-Végül is.. igaza van – sóhajtott – na, jó, megyek, összeszedem a többieket is…

-Helyes, hívj, ha kell valami – kiáltottam utána, fiatal, kezdő és rendkívül okos volt. Kicsit magamra emlékeztetett, mivel ő is mindent megtett, hogy előre jusson, de közben igyekezett fair és emberi maradni…

Érdekes volt Kimit ebben a körben látni, Red Bullos overállban, az ezüst-kék Citroënnel. Szakaszok követték egymást, az első pályát indulás előtt fellocsolták, így tükörjégen autóztak, izgatottan figyeltem mire meg y a finn. Nagyon jól kezdett, de beérte az előtte rajtolót, aki a célig feltartotta, így kissé csalódott szájízzel vártam a következő szakaszt. Az utolsó előttin Kimi bejutott az első tízbe, joggal voltam büszke rá.

A délutáni program előtt találkoztunk ismét, s bár nem volt feszített munkatempójuk, mivel kezdőnek minősült, mindent megtett azért, hogy javuljon az ideje, így inkább én is munkámmal foglalkoztam. Délután ugyan azt a programot láttuk viszont, csak addigra a tükörjeges szakasz teljesen ki volt járva, így egy havas- jeges-murvás egyvelegben repesztettek a srácok. Kimi ráadásul az utolsó előtti szakaszon hó falba ment, 26 percbe telet mire kiszabadították a Citroënt, nap végére pedig 30 perces hátrányban volt az elsőhöz képest… Este hat körül estünk vissza a szállásra.

-Hát ez elég… szar volt – ült le csalódottan az ágyra – nem vettem észre azt a nyamvadt át fúvást…

-Kims – ültem mellé – nincs tapasztalatod itt még, és jól tudod, hogy ez mennyire fontos. A Saubernél is voltak gondok, kiesések, feladott versenyek. De minden megtett körrel jobb és tapasztaltabb lettél. Itt ugyan ez a helyzet. És ezt te is tudod… Profi vagy, a véredben van, hogy versenyezz, de kell átfutási idő…

-Tudom – dőlt el hanyatt, megsimogatta hátam, mellé, de oldalt feküdtem – jó, hogy itt vagy – mosolygott rám. Vacsi közben sokat beszélgettünk a versenyről, hogy milyen ezt az autót vezetni, végül egész derűs hangulatban feküdtünk le, és gyakorlatilag két perc múlva aludtunk is.

Szombaton már a sátorból figyeltem jobbára az eseményeket, nem akartam kockáztatni valami megfázással, így csak a negyedik, s egyben utolsó szakaszt néztem meg kintről. És különben sem volt kedvem az erdőben bóklászni, ugyanis a négy részből három erdei úton vezetett. Mondjuk, ha nem lenne a babóca, biztos ráveszem Megant egy havas túrára, de így… ösztönösen védtem már a picúrt.

Ráadásul az utolsó egy sprintszakasz volt, közel a szervizparkhoz, egy szavam sem lehetett tehát. Napközben megírtam a tegnapi napról az összefoglalót. Kimi szakaszidejeit néztem, a rövid szakaszokon befért az első tízbe, de a hosszúakon még sokat kapott, hiába nem volt még meg a rutinja ehhez a sporthoz. De tudta, hogy mit tegyen a fejlődésért, és biztos voltam abban is, hogy kellő tapasztalattal ki tudja hozni magából és autójából is azt a gyorsaságot, amivel győzelemért harcolhat. Mivel egyeztetnem kellett a stábommal, én előbb eljöttem a rally helyszínéről, írtam Kiminek smst, és Kyle lelkére kötöttem, hogy figyeljen az eseményekre.

-Hello szöszikém – lépett be Kimi vigyorogva, megint csak estébe nyúlt az idő már.

-Na, mi ez a vigyor? Beszívtátok a kipufogógázt? – gonoszkodtam enyhén.

-Haha – nevetett fel, miközben megölelt – nem, sok Red Bullit ittam…

-Persze – karoltam át nyakát – szóval? – kérdeztem mosolyogva, tetszett, hogy Kimi ilyen laza….

-Az utolsó szakasz után a Citroën sátorban dumáltunk a mai napról, és… nagyon jó ez a nyitott légkör. Itt nincs az, hogy mivel te ennél a csapatnál vagy, akkor flegmán bánok veled…

-Értelek  – somolyogtam, sokan nem látták, hogy a háttérben mi folyik a csapatok közt. Ez minden kategóriánál más volt. Minél felkapottabb és pénzesebb volt az adott kategória annál nagyobb volt az érdek kapcsolatok száma. Pilóták közt is sajnos, de legtöbbször a megalkuvó gárdatagok közt. És mivel a rally szabadabb sport volt, mint az F1, a srácok is teljesen más mentalitásban versenyeztek. Bár azt mondják, a kettőt nem lehet összehasonlítani, hisz ég is föld a két kategória, de egy valami közös bennük: pilóta által hajtott autókról van szó. És ez által vissza is térünk a rajongók és kapcsolatok köréhez…

A harmadik, s egyben utolsó napon végül Kimi a 29. helyen zárt összetettben. Persze ő jobbat várt, mivel versengés terén enyhén szólva maximalista volt a drága… Kaj előre figyelmeztette, hogy sok megtett versenykilométerre van szüksége, de kiváló úton halad előre. Persze mivel Kimi, az Kimi, rengetegen foglalkoztak a WRC-vel. Már most olyan helyekre jutott be a rally, ahová eddig sehogy, mi lesz itt, ha a finn remekelni fog?! Márpedig fog…

Felsóhajtottam, és arra gondoltam, hogy Rakka legközelebb márciusban áll ismét rajthoz, akkor már Mexikóban.

De addig még vár ránk egy esküvő is… - mosolyodtam el magamban.