-Komolyan itt szoktál lazítani? - mutatott körbe aztán Erin a német öltözőjében. Kellemes kis helység volt, kényelmes kanapéval és fotellel, plazma tv-vel, és egy masszázsággyal.
-Aham- bólintotta Seb mosolyogva – masszázs közben van az úgymond relaxáló idő is.
-Ilyenkor nem is beszélgettek Tommival?
-Nem – felelte – mindig kell egy kis idő, mikor fejben készülök a futamra.
-Jó neked, hogy munkaköri kötelességed masszázson részt venni – nevetett Rin.
-Szereted? – vigyorgott Seb szélesen, tesóm bólintott, így folytatta – ha gondolod… szívesen megmasszírozlak…
-Ehem, az az én szakterületem tudtommal – lépett be Tommi.
-Na, az edzők gyöngye – sóhajtott a német jókedvűen –Erin, ő Tommi Pärmäkoski, Tommi a hölgy pedig Erin Laine, Lindi húga. Kézfogás, puszi, én meg azon gondolkodtam, hogy elvigyorog a két kékszemű, szőke, jelen esetben Seb és a húgom… Persze, megismertük Seb pár szerelőjét is, nagyon tetszett, hogy ennyire egy csapat, teljesen más hangulat és mentalitás uralkodott a RB homeban, mint a Ferrarinál. Egy pillanatra elképzeltem, milyen lenne, ha Seb és Kimi csapattársak lenének… a finnek is egy olyan csapat kellene, ahol megbecsülik a munkáját, és nem azt éreztetik vele, hogy a vb címen kívüli összes többi eredmény semmit sem ér. Ahol nem akarják minden áron megváltoztatni…
Az idő csak úgy repült, rengeteget nevettünk a srácokkal, most jöttem csak rá igazán, hogy nem véletlenül lett a kedvenc csapatom a Red Bull… Együtt mentünk vissza aztán a hotelba, közös vacsorát terveztünk, ha már ilyen jól összejött a banda.
-Hello Bajnok –nyitottam be szobánkba, a finn félmeztelenül lépett elém – te mindig vetkőzöl, mikor jövök? – vigyorogtam.
-Szia Szépségem – csókolt meg – nos… jókor jössz – ölelt át – de te megint túlöltözött vagy hozzám képest….
-Aaa – nevettem tovább – felejtsd el Bajnok, várnak minket a vacsival.
-De, én téged kérlek – markolt a fenekembe.
-Majd desszertnek megkaphatsz, jó? – búgtam fülébe.
-Oké – húzta el arcát – kezdjük a desszerttel, jó? – húzott az ágy felé hatalmas mosollyal arcán.
-Nem vagy egy picit akaratos? – simogattam meg arcát még mindig nevetve.
-Az egész a te hibád – sóhajtotta – annyira szexi vagy ebben a nevemmel ellátott cuccban…
-Na, gyere te kis perverzkedős – léptem el mellőle egy gyors csók után – este folytatjuk…
Mire leértünk az asztalnál már ott volt Erin, Seb és Tommi is.
-Már kezdtünk aggódni értetek – vigyorgott ránk Seb alig kétértelműen.
-Megütöm ezt a gyereket – sóhajtotta mosolyogva Kimi.
-Mi az hogy gyereket? – pufogott Seb rögtön – ezen túl magázzalak is?
-Na, már kezdik – ingatta fejét Tommi, elnevettem magam.
-Mint két óvodás – néztem rájuk mosolyogva.
-Te kivel is vagy akkor? – pillantott rám Kimi.
-Veled… de ha így folytatod, a kanapén alszol ma – pillogtam ártatlanul, először ezt nem teheted pillantást küldött felém, de mikor rájött, hogy ezzel nem ér el semmit, ártatlan kiskutya tekintetet produkálva hajolt felém.
-Lindi – súgta, hogy csak én halljam –de én veled szeretnék aludni… megölelni téged, csókolni… - mézédes illat áradt belőle, ajkainak mozgását figyeltem, egyből megszűnt a külvilág.
-Most hagyd abba – sóhajtottam elvarázsoltan – mert itt neked esem…
-Nem bánnám – kuncorászott, apró puszit nyomott ajkamra.
-Kimi! – szólt Seb tetetett szörnyülködéssel – hát mi van veled? Mindjárt elolvadsz itt…
-U kölyök… - ingatta fejét cserébe a finn.
-Mielőtt elfajul a helyzet – szólt bele Erin – mi lenne, ha rendelnénk? Éhen halok…
-Látod, milyen figyelmetlen vagy? – vágott vissza gonoszkodva Kimi Sebnek.
-Ne haragudj Rina – nézett nagy szemekkel tesómra – tényleg figyelmetlen voltam…
-Ugyan, ne hallgass a lökött finnekre – kuncogott Rin – különben is egész délután körbe ugráltál minket…
-Mi az, hogy lökött finnek? – hajolt előre Tommi, majd Kimire mutatott – attól, hogy ő az, még nem az összes finn…
-Én nem vagyok lökött finn! – kérte ki magának rögtön Kimi is, felnevettem.
-Na,Tommi is belépett a kiscsoportba…. És ez így ment egész este, a srácok folyton szívatták egymást, az este végére már fájt a hasam a sok nevetéstől. A holnapi időmérőre tekintettel időben tértünk vissza szobáinkba.
-Seb és Rin milyen jól elvannak – nézett rám Kimi „mindent tudó” tekintettel.
-Nekem is feltűnt… - feleltem – egyelőre nem foglalkozom ezzel, majd ha Rin magától mondja…
-Helyes – bólogatta, hátulról ölelt át, nyakhajlatom puszilgatta lágyan – nem hagytunk valamit abba…?
-Miért, elkezdtünk valamit? – kérdeztem vissza.
-Hát… konkrétan nem – nevetgélt, majd hirtelen maga felé fordított – de most a közepébe csapunk – fenekem alá nyúlva kapott ölébe, mohón csókoltam puha ajkait, az ágyra fektetett, gyors ütemben szabadítottuk meg egymást ruháinktól…
Reggel előbb ébredtem, kicsit kényeztettem a finnt, jó érzés volt mellette lenni a futamhétvége körüli őrületben is. A harmadik szabadedzésen Kimi 11. lett, Seb pedig a 14. nehéz időmérő elé néztünk…
-Erin, nincs kedved nálunk nézni az időmérőt? – kérdezte Seb tesómat, ebédnél ültünk már, Kimi arcán „megmondtam” vigyor suhant át, még este szóvá tette, hogy szerinte valami lesz itt még.
-Persze, hogy van – nevetgélt Erin – de nem gondolod, hogy a szerelőid kinéznének a Ferraris felsőm miatt? – mutatott magára, Seb végignézett rajta, majd lehúzta pulcsija cipzárját, kibújt belőle, és tesóm vállára terítette.
-Hm, így mindjárt jobb – küldött vigyort a német – de szerintem nem néztek volna ki, Lee és Stu kérdezték, hogy jössz e még, szóval…
-Na, jó lesz figyelni a hugira – nézett rám Kimi.
-Lehet – csóváltam fejem mosolyogva. Bár nem voltam meglepődve, Erin tényleg mindenkit le tudott venni a lábáról, egyszerűen ilyennek hozta a gólya, ahogy Cami szokta mondani.
Visszaindultunk a homeok felé, Erin a pulcsi ujjait tűrögette.
-Hát… ez nem ép az én méretem – nézett fel Sebre.
-De tagadhatatlanul jól áll – kacsintott rá – a boxban kérek neked Brittától egy kisebb felsőt, jó? Ép meg akartam szólalni, de Kimi beelőzött.
-Szerintem itt ránk már nincs szükség – susogta nekem, a Ferrari homejában magához ölelt – minden rendben? Elcsendesedtél…
-Persze – bólintottam – csak Erin és Sebastian.. nincsenek túl jóban, hírtelen jóban?
-Szivem, már otthon látszott, hogy tetszenek egymásnak – simogatta meg az arcom.
-De …
-Tudom, hogy aggódsz érte, de Sebas tényleg rendes srác – folytatta.
-Igen – sóhajtottam – szerintem is és kedvelem őt, de Rina a húgom, Seb pedig F1-es pilóta…
-Én is az vagyok – mosolygott – mégis jól működik a kapcsolatunk.
-Igen ,de Rin 19 éves, és egyetemre jár még – feleltem .
-Előbb várjuk meg, hogy lesz e kapcsolat ebből – válaszolta - Lindi, ne féltsd ennyire, Erin okos kis csaj, és azt hiszem Sebas az a lányos szülök kedvence – nevette el magát.
-Mondasz valamit – somolyogtam én is – ne érts félre, nem vagyok Seb ellen, csak féltem őket…
- Meglátjuk mi lesz – adott csókot, amit aztán jól el is húztunk.
-Sok sikert Bajnok – súgtam neki, rám mosolygott és kisétáltunk, ő Markhoz és Kristenhez. Időmérő előtt még egy gyors csókra és szeretlekre találkoztunk, jó volt figyelni, ahogy felveszi bukóját, kesztyűjét, ezeket az autóba ülés előtti lépéseket. A hatodik rajtkockát szerezte meg, harmadik sor, semmi sincs veszve még. Reméltem, hogy ezt ő is így látja majd. Seb pedig mögüle fog rajtolni…
A kötelező ajtótájékoztató után az öltözőjében láttam viszont.
-Harmadik sor a te előzési képességeiddel – mosolyogtam rá – sima ügy…
-Örülök, hogy ennyire bízol bennem –viszonozta mosolyom – mit gondol a szép hölgy, meghálálhatom bizalmát valahogy? – búgta incselkedős hangon.
-Eszem megáll, hogy tudsz ilyenkor a szexre gondolni? – kuncogtam.
-Szivecske, adrenalin – rántotta meg vállait – meg a te szexi tested… Kopogás vetett véget a finn tapizásának, én tovább kuncogtam halk horgolódásán. Kristen jelent meg egy interjúra ráncigálta Kimit, én pedig átsétáltam megnézni Sebiéket.
-Ép rólatok beszéltünk – vigyorgott rám Rina.
-Miért is? – léptem mellé.
-Mert Kimi előttem lesz holnap a rajtrácson – felelte Seb.
-Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a futamon – vigyorogtam – abban biztos vagyok, hogy Kimi dobogón áll holnap, és remélem, hogy te is képviselteted magad…
-Látszik, hogy rokonok vagytok – ingatta meg fejét mosolyogva – majdnem szó szerint ezt mondta Rin is. Sebnek is volt még promós dolga, így mi visszamentünk Erinnel a hotelbe, közben persze rákérdeztem a Sebbel való egymásra találásra is.
-Nyugi Lini – mutatott nagy mosolyt – csak barátkozunk Sebbel…
-Aha, látom – nevettem el magam arckifejezésén.
-Maradjuk annyiban, hogy meglátjuk mi lesz – grimaszolt mindent tudón – az csak egy dolog, hogy ma nálunk néztem az időmérőt…
-Oké – emeltem meg a kezem – de azért majd tájékoztass.
-Mintha eddig nem tettem volna – pillogott mosolyogva. Míg a finn meg nem érkezett felhívtam Camit, hogy mégis mi a helyzet otthon, megnyugtatott, hogy minden rendben, kivéve… Kivéve, hogy a sajtó azonnal ráugrott arra, hogy Kimi megmutatta a barátnőjét a világnak. Mivel csak a magán telefonom volt nálam, engem nem tudtak elérni, de a kiadómat természetesen megrohamozták, lesifotók ajánlatával. Ben vette át a telefont Camtől, megnyugtatott, hogy tőlünk semmi nem fog kiszivárogni. Megnéztem a laptopomon pát oldalt, valóban szalagcímek hirdették kapcsolatunkat. Egy kicsit idegeskedtem,majd igyekeztem rendezni vonásaim, hogy a finn ne vegye észre dühöm, azt akartam, hogy csak a holnapi futam járjon a fejében. Keserűen felnevettem, mire is számítottam… a válása óta én voltam az első nő, akivel mutatkozott, úgy, mint a barátnőjével. Kimi hét körül ért vissza, addigra Erin is lelépett, mivel Tommiékkal találkozott.
-Linda, valamit el kell mondanom, és nem fogsz örülni neki – lépett be, egy összecsavart újságot hozott, valahogy sejtettem mi szerepelhet benne. Ennyit arról, hogy nem mondom el neki… Kivettem kezéből, valóban rólunk voltak képek, és egy cikknek nevezett valami, amelyben természetesen több verzió is szerepelt, hogy mi hogy is jöttünk össze, csak ép egyiknek sem volt semmi köze a valósághoz.
-Kérlek szépen, ne borulj ki – susogta, ráemeltem a tekintetem, az övében meghatározhatatlan érzések voltak. Ekkor jöttem rá, hogy ő fél ettől.
-Kims – simogattam meg az arcát – nem fog érdekelni, hogy mit hordanak össze. Biztos, hogy lesz olyan, hogy a kelleténél jobban a szívemre veszem majd, mert mégis csak rólunk szól, de nem engedem, hogy közénk álljon.
-Attól félek, hogy pedig közénk áll – sóhajtotta – még mindig azt várom, hogy jön valami, ami már sok és elmenekülsz… Főleg most, hogy a média is tud rólunk. Azon lesznek, hogy rólad is mindent megtudjanak, és, hogy minél több képet szerezzenek rólad, rólam, rólunk…
-Tudom – bólintottam – jól ismerem a média trükkjeit, hiszen én magam is abban dolgozom. De ép ez miatt nem is félek tőle.
-Ha bármi bánt, vagy elbizonytalanít, mondd el majd nekem – kérte halkan.
-Eddig is így tettem, eztán sem fogunk változtatni ezen – mosolyogtam rá – szeretlek téged.
-Szeretlek – ismételte rögtön, gyengéd csókot váltottunk, majd rávettem, hogy együnk. Hosszasan együtt fürödtünk, aztán ágyba is bújtunk.
-Nem kéne egy picit levágni a hajadból? – kérdeztem mosolyogva a finntől, két hatalmas párna volt a hátam mögött, ő pedig az ölemben feküdt, feje a mellkasomnál volt, s úgy néztük a tv-t, miközben beszélgettünk.
-Szerintem nem hosszú – húzta vigyorra ajkait – szerinted az? – nézett fel rám.
-Egy picit – túrtam ismét szőke tincsei közé, lustán lehunyta szép szemeit.
-Szeretem, mikor simogatsz – sóhajtotta álmos hangon, végül el is aludt így. A film végén óvatosan ébresztgettem, teljesen kómásan, csukott szemmel elterült az ágyon, halkan kuncogtam rajta, megint egy nagy gyerekre emlékeztetett. Mellé feküdtem, pár perc múlva ő is oldalra fordult és a szokásos alvós pózunkba simult.
A vasárnap reggel mindig más. Már reggel a levegőben vibrál a verseny hangulata. Meghatározhatatlan energia árad ilyenkor Kimiből, igaz, belőle, mikor nem…? Ő ül autóba, de az én vérnyomásom van az egekben. Pályára menetkor jól szórakozott rajtam, különösen izgatott voltam a futam miatt, s ezért folyton járt a szám, kezem és vagy a lábam.
-Izgulsz? – vigyorgott elégedetten.
-Egy kicsit – sóhajtottam – te nem?
-Nem – ingatta meg a fejét – persze más, mint egy másik nap, de…
-Sose értettem, hogy lehetsz ennyire nyugodt – mosolyodtam el.
-Ilyen a természetem – rántotta meg a vállát.
-Az, Jégember hatás… - feleltem.
-Rád is hatással vagyok? – nevetett hangosan.
-Nem is kicsit- vallottam – gyere Bajnok, nyerj nekem egy futamot…
Erin is befutott, találkoztam még Sebastiannal is, ebédnél már olyan szinten volt adrenalinnal töltött a levegő, hogy nem is csodálkoztam az apróbb incidenseken, amiket a teremtés koronájának nevezett férfi egyének tudtak produkálni. Kimi már az öltözőjében volt, vettem pár mély levegőt, mielőtt benyitottam volna hozzá.
-Szia Szépségem – mosolyodott el.
- Hello Bajnok – nevettem el magam – jöttem szerencsét kívánni – karoltam át nyakát. Szorosan magához húzott, és egy vad, vérforraló csókban részesített.
-Mmm – sóhajtottam, mikor elhúzta arcát, szabályosan szédültem csókjától – te leszel a vesztem egyszer…
-Helyes – nevetgélt – szeretlek ám…
-Én is szeretlek – néztem zöld íriszébe – sok sikert Kedves – susogtam fülébe az újabb ölelés nyomán. Egy pillanatra teljes erőből megszorított, szinte éreztem a testi fájdalmat, de mielőtt elterjedhetett volna el is engedett. Innentől kezdve vészesen felgyorsultak az események. Már a rajtrácson álltak az autók, épp a finnt mutatták a kamerába, Mark állt mellette, hatalmas esernyőt tartva föléjük. Mire felocsúdtam, a felvezető végén jártak, szorosan összefonott karokkal figyeltem a hatalmas kivetítőt a homeban. Beszűrődött a felbőgő motorok hangja, én pedig úgy éreztem, hogy egy pillanatra megáll a szívem, hogy aztán kétszeres erővel dübörögjön tovább. A piros lámpák kialudtak, s elkezdődött az őrület. A finn kategóriákkal jobban rajtolt, mint az előtte lévők harmadik hely felé közeledett, mikor az előtte lévők ütköztek, így letért a pályáról. Mire megijedhettem volna, ő ismét a pályán volt, és a híres Eau Rouge kanyarba már harmadikként fordult be, az egyenesen pedig előzött is. A háttérben baleset képei villantak fel, beküldték a biztonsági autót. Egy szusszanatnyi idő, hogy rendeződjenek a dolgok… Amint elengedték a mezőnyt a finn körbeautózta az első helyen haladó Fisichellát, és nem is engedte ki a kezéből az első helyet. Voltak pillanatok, mikor szorosnak tűnt a helyzet, főleg az együtt depozás során, de végül Kimi ismét diadalmaskodott Spában…
Nem is tudtam hirtelen, hogy sírjak e vagy nevessek. Egy katasztrofális évben jártunk, és ő mégis megmutatta, hogy fel tud állni a padlóról, ha kell, egyedül is. Mert, hogy az a csapat csak névleg volt csapat… Végtelenül büszke voltam rá, szerettem volna megölelni, és elmondani neki ezt. Hatalmas káosz uralkodott a boxban már, mindenki éneket, nevetett, Kimi két szerelője, akikkel jó barátságot ápolt a történtek ellenére is, utat nyitottak nekem a vörös tömegben, s miután a finn végtelennek tűnő percek után beállt és bukóban hozzánk rohant végre megérinthettem. Bukóban kiabálta, hogy szeret, pár pacsi a srácokkal és ment is mérlegelni. Oldalra pillantva láttam, ahogy Sebit ölelgetik a szerelői, harmadikként hozta be autóját, ebben a pillanatban tisztán éreztem: az élet valóban szép…
Talán soha olyan szépnek nem hatott a finn himnusz, mint azon a vasárnap délutánon. A hosszadalmas balszerencsés sorozat végre megszakadt, és ő ismét a pódium legfelső fokán állt, ott, ahová valóban tartozott. A győztesek közé.
A himnuszok alatt őrjöngött a tömeg, főleg, mikor a finn magasba emelte a díját. A pezsgőzés előtt még valamit mondtak egymásnak Sebbel, aztán Kimi felkapta az üveg és beleivott, elnevettem magam azon, ahogy önti magára az édes nedűt. Persze ebben Seb tökéletes társa volt, végül sikeresen összeálltak egy kép erejéig, s már vége is volt a díjátadó ceremóniának. Az interjúkat a homeban néztem ismét, Erinnel találkoztam, míg vártuk a fiúkat, mikor jött velem szemben a folyosón a finn nem bírtam tovább türtőztetni magam, s futni kezdtem felé, lendületből és szívből nevetve ugrottam nyakába, elkapott és megforgatott a levegőben.
-Annyira nagyon büszke vagyok rád – soroltam szavaim meghatottan – nagyon szeretlek.
-Szeretlek –nevetett fel, szorosan tartott maga mellett, míg a gratulációk köréből beértünk az öltözőjébe. Hosszú csókot váltottunk, egyszerűen nem tudtam nem vigyorogni, míg ő gyorsan átöltözött, hogy aztán méltó módon ünnepelhessük negyedik spái győzelmét…
Szia! Eszméletlenül tetszett ez a rész is, főleg úgy, hogy már nagyon vártam frisset. Siess a folytatással!! Puszi Brigi
VálaszTörlés