Tizennyolc

A munkám végett hozzászoktam az ébresztőre keléshez, bár utáltam, de a finn mellette még ez is jobban ment.

-Jó reggelt Bajnok – súgtam neki, mosolyogva nyitotta ki szemeit.

-Jó reggelt Szépségem – megfeszítette izmait, kicsit lustálkodtunk még, majd gyors közös és igen csak élvezet es zuhany után a szobánkban reggeliztünk, majd irány a pálya. Megint fura volt Kimi mellett lenni, úgy, hogy nem bújhattam hozzá, tekintete sokszor vágyón fürkészett, zöld írisze nyugtalanságról tanúskodott. Már úgy voltam vele, hogy nem érdekel semmi más, odamegyek hozzá és szorosan megölelem, hogy érezze, minden rendben lesz. Ekkor jelent meg előttem Kristen és kezembe adott egy mappát, pár képet tartalmazott, Kimi kérése volt, hogy illesszem be az interjúba. Gyorsan végiglapoztam őket, az utolsónál megakadtam, mi voltunka képen, átkarolt rajta, tegnap készült, de csak nekünk privátba. A kép alatt két sor Kimitől: „Köszönet a szépséges Napfénylánynak… Jégember „ és az aláírása. Rápillantottam, féloldalas mosoly volt arcán, öltözője felé intett fejével, gondolkodás nélkül követtem, ajtaját nyitva hagyta nekem, amint beértem a mappát ledobva ölébe simultam, hosszan, szenvedélyesen csókoltam, az se érdeket, hogy az ajtósarkig tárva és megláthatnak.

-Napfény lány? – súgtam kedvesen, lágyan bólintott.

-Szívem hölgye – megsimogatta arcom – én mondtam, Jégember mellé…

-És azt szeretnéd, ha ezt így tenném be? – pislogtam rá.

-Tudom, hogy azt beszéltük, hogy még ne tudjanak rólunk… - sóhajtotta – de, igen…

-Rendben – bólintottam – Rakka, az előbb miért voltál feszült? – bíztatón mosolyogtam rá.

-Csak vágytam a közelségedre… - szorosan megöleltem, igaz melegség öntött el, hogy felfedi magát előttem.

-Sok sikert kicsi finn –súgtam, lassan megsimogattam arcát –nagyon vigyázz magadra.

-Mindig – mosolyodott el, igazán Jégemberesen – mennem kell…

-Szeretlek – csókoltam meg ismét.

-Én is szeretlek - visszahangozta azonnal, megszorított a pillanat töredékére, és elindultunk ki, az öltözőből már Iceman lépett ki, pillantása tényleg jeges volt, az egész lénye vibrált.

A futam? Azon kaptam magam, hogy csak és kizárólag a finn autóját figyelem. Bár az ellenfél buta hibája is segítette, végül a harmadik helyre hozta be Ferraiját. Hatodik helyről rajtol, egy nem ép gyors és megbízható autóval… a finn mérhetetlen tehetsége ismét megmutatkozott, rajta kívül egyetlen egy emberrel találkoztam a mezőnyből, aki képes volt a semmiből várat építeni… Leintés után, szokásos, kötelező körök; mérlegelés, interjú, csapat. Az ölözőjében vártam rá, tvn követtem figyelemmel az eseményeket, jó másfél óra múlva esett be, egyből nyakába ugrottam.

-Mondhatom, hogy büszke vagyok rád? – kacagtam.

-Ha az vagy, akkor igen – nevetett fel.

-Mérhetetlenül  – édes csókot adott, hosszú percek után enyhén zihálva húzta el arcát.

-Kívánlak  - súgta vágyón, enyhe pezsgő illat áradt belőle, zöld írisze valósággal égetett, totálisan elkápráztatott ilyenkor…is…

-Én is… - nyögtem fel, lassan végighúzta kezét gerincem mentén, nyakamhoz hajolt és beszívta bőröm, beletúrtam hajába – Bajnok… mennünk kéne…

-Azt szeretném igen – búgta teljesen kéjesen – elmenni veled… - ajka nyakamra simult, így éreztem, hogy hatalmas mosolyra húzza őket perverz szavai miatt.

-Gyere te kis perverz – mosolyogtam rá, szenvedélyes csókot váltottunk, itt kopogtak ajtaján, számba nyögve ingatta meg fejét, eltoltam magamtól, bár nagyon nehezen. Ezt nem hiszem el pillantás mellett visszahúzta overállja cipzárját és kinyitotta, Chris állt az ajtóban, tekintet rám villant, mosolyt mutatott és belépve megingatta fejét.

-Miért van olyan érzésem, hogy ez a lány nem csak interjút készített veled? – vigyorgott, Kimi zord tekintetére abba hagyta.

-Ésszel Chris – szólt – a barátnőmről beszélsz…

-Sajnálom Kimi, nem akartam bunkó lenni – emelte fel kezét, ismét rám pillantott – ne haragudj…

-Semmi gond – ráztam meg fejem, végül is hangszíne is árulkodott, hogy inkább poénnak szánta.

-Amúgy, azért jöttem, mert a jövő heti gyárlátogatás elmarad, úgyhogy csütörtökön Spaban találkozunk – kezet nyújtott a finnek – gratulálok Kimi, szépen versenyeztél – ismételte, amit a rádióban mondott neki a tiszteletkör alatt.

-Kösz – biccentett lazább stílusban, pár szót váltottunk még, majd elviharzott, a finn gyorsan átöltözött, pályaelhagyásunk nem volt ép zökkenőmentes, rengeteg rajongó állta el az utat, a biztonsági emberek munkáját igen csak megnehezítve. Vakuk villogtak, áldottam a finnt a sötétített üvegekért.

-Eljössz velem Spaba? – kérdezte váratlanul – mivel a kedvenc pályád…

-Persze – nevettem el magam – de leginkább a kedvenc versenyzőm miatt…

-Igen? Ki az a mázlista? – incselkedett.

-Egy szöszi srác, valami lökött finn asszem – sóhajtottam kacéran, felnevetett és hozzám hajolt, hogy vérforraló csókjával borzolja idegeim.

-Lökött finn? – búgta – ezért bűnti jár Szépségem – eltűrte hajam, egy pillanatra megrándult keze, el is húzta.

-Mi baj Rakka? – kérdeztem éberen.

-Fáj a kezem – sóhajtotta – azt hiszem megerőltettem…

-Ráerőltettél – bólintottam – még nem jött teljesen rendbe.

-Annyira nem vészes ám – bíztatott, közben a hotelhez értünk, rávettem, hogy ugorjunk be Markhoz, nézze meg csuklóját, kezembe nyomott fáslit, hogy kössem be a finn kezét. Ő akarta, de persze Kimi nyavalygott, hogy még fürdeni is akar, és különben is, nem is fáj annyira. Eszem megáll pillantást küldtem felé, elköszöntünk Marktól, szobánkba érve elküldtem zuhanyozni.

-Nem jössz? – ölelt át hátulról.

-Nem hiszem, hogy még jobban erőltetni kéne a kezed Szivem - fordultam felé – gyorsan fürödj meg, utána folytatjuk – kacsintottam rá, egyből vigyorra húzta az előbbi enyhén csalódott ábrázatát. Rendeltem vacsit addig, a finn után én is lefürödtem, aztán bekötöttem a kezét.

-Nem fáj? – néztem szemébe, kisfiús vigyorral rázta meg fejét.

-Így nem – sóhajtott – éhes vagyok…

- Rendeltem vacsit – nevetgéltem, végszóra kopogtak – látod?

-Imádlak – követett nevetve, jó hangulatban kiadós vacsit ettünk, bő fél óra múlva a kanapéra feküdve nyöszörgött.

-Sokat ettél ? – kuncogtam.

-Jól laktam – hunyta le szép szemeit, kinyújtotta felém kezeit, mellé bújtam.

-Kims, ilyenkor nem szoktatok a csapattal csinálni valamit? – súgtam.

-Régebben igen – sóhajtotta – volt pár jó esténk a srácokkal, de ez az év minden szempontból fura… Felipe balesete, az autó szar, úgy ahogy van…

-Értem – bólintottam, miközben cirógattam mellkasát.

- Rendszerint a tehetségtelen kezdők azok, akik fizetnek azért, hogy vezethessenek. Ez az első alkalom, hogy egy kétszeres világbajnokot látok, aki fizet ezért – folytatta, teljesen lesokkolt, szóval igaz, hogy a szponzor nyomására Kimi helyét átadják a spanyolnak…

-Én sajnálom – feleltem halkan, hanyatt fektetett, tekintete vad volt.

-Ne tedd, én sem teszem – simogatta meg arcom, pillantása ellágyult – tudod, kaptam ajánlatot más csapatoktól, ha akarnék, maradhatnék, de nem akarok… majd, talán egyszer visszatérek, de most új kihívásra vágyom.

-Olyan nagyon szép az Ice-car – mondtam ki gondolatom, meglepetten nézett ő is, majd elmosolyodott.

-Szóval tetszik? – kérdezett vissza, hangja enyhén vibrált.

-Igen- leheltem – ép olyan különleges, mint te… a felfestése, a színek, én beleszerettem abba az autóba… és beléd is…

-Szeretlek – súgta, lágy csókot váltottunk, mikor ismét szemembe nézett, zöld írisze izgalomról tanúskodott, a csalódottság árnyéka, mi az előbb felfedezhető volt bennük végre tovaszállt.

-Nem bújunk be az ágyba? – pillogtam ártatlanul, ő kaján mosolyt mutatott felém.

- Mit szeretnél ott csinálni? – susogta, közben keze már a trikóm alá siklott.

-Érezni finom tested… - nyögtem érintéstől, mohón tapasztotta ajkait enyémekre, nyelve vad táncra kelt enyémmel, morogva szívta be alsó ajkam. Szőke hajába túrtam, ilyenkor kifejezetten tetszett, hogy hosszabb, mint általában szokott lenni.

-Tényleg megvadítasz – búgta túlfűtött hangon, azt hiszem itt tudatosult bennem, hogy nem érünk el az ágyig… Vadul kapkodtuk le maradék ruháinkat, a finn kényeztető érintései alatt szabályosan égett a bőröm, hátát simogattam, izmai táncot jártak kezem alatt. Felnyögött, mikor elnyíltak lábaim és teljesen rám feküdt, édes kívánalmát határozottan éreztem. Apró csókokkal halad le testemen, el-elé időzve egy-egy ponton, a vágy elemi erővel cikázott ereimben. Hely hiány híján lerántott a szőnyegre, csípőjére ültem, elégedetten mustrált végig.

-Olyan nagyon szexi vagy – súgta, felült, hogy megcsókoljon, fordított rajtunk, a kanapé egyre távolabb került, mi pedig egyre inkább ziháltunk. Ismét fordultunk, lágyan csókoltam végig testét, éreztetni akartam vele mennyire akarom őt, teljesen megfeszültek izmai, ahogy férfiasságára csúsztattam kezem. Utánam kapott, oldalra fordított, forró csókokat lehelt nyakamba, miközben kezei kényeztettek tovább. Lejjebb csúszott és lassan kitöltötte testem. Megremegtem, ő kéjesen, hátra vetett fejjel nyögdécselt. Lehunytam szemem, színes fények cikáztak előttem, ahogy az adrenalinnal kevert vér lüktetett ereimben.

-Kims- nyögtem, játéka annyira finom volt, teljesen más dimenzióba repített, enyhén fülembe harapott, erősen szorította csípőm, ebben a pillanatban feszült meg gerincem, mosolyba szaladtak ajkaim a miden érzékemre egyszerre lecsapó gyönyörtől, épp csak belélegeztem levegőm az imádott férfi teste is megvonaglott, hosszan és nagyon kéjesen nyögött, imádtam ezt a hangot.

-Huha – feküdt hanyatt zihálva, követtem példáját, keze fejem alatt pihent, egyből megemelt és magához húzott – ez fantasztikus volt – adott nevetgélős puszit fejemre. Szíve vadul vert még, lehunyt szemmel élveztem dobbanásának hangját, ahogy keveredett csillapodó légvételével.

-Szerintem is – kuncogtam – nagyon jó veled… - sóhajtottam érzékien, hanyatt fordított és lágyan megcsókolt.

-Bebújunk az ágyba Szépségem? – kérdezte halkan, szemszíne kékes árnyalatba hajlott most, pár pillanatig igézve néztem, nem is igazán hallottam kérdését, teljesen elvesztem tekintetében.

-Ehem, mi? – ráztam meg fejem, hatalmas mosolyra húzta ajkait, szerintem nem akart direktbe kinevetni.

-Elvarázsollak? – hangja vibrált.

-El ám – sóhajtottam, enyhén eltoltam, hogy felüljek, itt villant be kérdése- igen, bújjunk… Felkászálódtam, a finn is, szorosan hozzá bújtam, combom alá nyúlt, hogy felemeljen.

-Ne – nyögtem, kérdőn nézett rám – a kezed  – simogattam meg arcát, fintorgott egyet, ezen én nevettem, a hálóban aztán visszakucorodtam ölébe, arcát nyakamba fúrta, hosszan szívta be a levegőt.

-Engem az illatod szédít el teljesen – súgta, felé fordultam és hosszan megcsókoltam. Ez egy olyan pillanat volt, mikor a tettek beszélnek inkább…

Reggel megint ébresztőre keltünk, hogy minél előbb indulhassunk haza, kedden nekem már a kiadónál, neki meg Markkal az edző teremben kellett lennie. Együtt reggeliztünk a némettel ismét, Cam is csatakozott aztán, Seb a reptéren lépett csak le, ő a RB-os szerelőivel, mi magángéppel repültünk Svájcba. Legnagyobb örömömre a finn és Cami között a béke végérvényesen kihirdetett, jót tett ez a pár nap így hármasban. A gépen megmutattam neki a cikket, pár képet be is illesztettem, hogy otthon ne kelljen sokat vesződnöm már vele. Egy után értünk Baarba, én haza ugrottam pár dologért, a finn addig neki állt az ebédnek, előre nevettem, mert az jutott szembe, amikor mesélte, hogy rend szerint hatalmas kupival jár, ha bemerészkedik a konyhába. Laza fél óra múlva értem vissza, remek illat szállt a konyha felől, belestem, drágám épp nagyon alkotott valamit, de nem volt akkora csatatér végül is…

-Hello Bajnokom – csaptam formás fenekére – mi készül itt? – szimatoltam.

-Mivel te imádod a salátákat, szeltem össze pár zöldséget – hajolt hozzám puszival, enyhén alkoholos íze volt ajkának.

-Mit ittál Szivem? – vigyorogtam, a pulton lévő borosüvegre mutatott, elnevettem magam, apa bora volt, ráadásul a kedvenc évjáratom és fajtám, édes fehér bor – te nem is szereted a bort.

-Ez így nem teljesen igaz – nevetgélt – inkább úgy mondom, hogy kevés van, amelyik ízlik. De ez kivételesen igen.

-És honnan van? – forgattam meg kezemben az ismerős üveget.

-Erin adta múltkor – kuncorászott – kezembe nyomta, hogy ez a kedvenced, biztos hasznomra lesz…

-Ez rá vall – csóváltam meg a fejem nevetve, elképzelni se tudtam volna nála jobb testvért – mostanában alig láttam – sóhajtottam.

-Hát, hívd át ebédre – bíztatott a finn, tetszett, hogy ismerkedni akar környezetemmel, rácsörögtem a hugira, egy óra múlva szólalt meg a csengő.

-Rin – öleltem meg szorosan, ajtónyitás után – de jó, hogy itt vagy.

-Hiányoztál – sóhajtotta, betessékeltem, a konyhába tereltem, az üvegre mutatva elnevette magát – látod én mondtam?! – hajolt Kimihez.

-Azt hiszem hallgatnom, kell a Laine lányokra – vigyorgott ránk, Rin természetéből fakadóan az ötödik percben végigkóstolt mindent, szerintem remek tulajdonsága volt, hogy hamar otthon tudta érezni magát mindenhol.

-Te ez nem is rossz – nyögte két falat között, csórt a finntől sült csirkét.

-Köszönöm, köszönöm – vigyorgott, csörgött telefonja, még mindig vigyorogva vette fel – hello öcsi…

-Mi legyen a csirkéhez, mit szeretnél? – néztem Erinre, hatalmas kék szemekkel lesett rám, egyből Seb jutott eszembe róla.

-Sült krumplit – nevette, imádta, képes volt napokig azt enni, a nagy ketchup imádat közös vonásunk volt. Kimi jött vissza közben.

-Lányok, mit szólnátok még egy látogatóhoz? – kérdezte mosolyogva.

-Ki? – kérdeztem vissza.

-Seba – felelte – pár edzős cuccom elvitte múltkor, hívott, hogy nem zavarna e, ha most hozná vissza – sorolta.

-Oksi – vigyorodtam el, Rinre lestem, neki ő volt a kedvenc pilótája – na, legalább megismered Vettelt is.

-Huhu – nevetgélt – jól hangzik… khm, ne nézz így, nem fogok visítozni… legalábbis Kimi előtt nem…

-Bolond – csaptam lábára a konyharuhával – mikor ér ide Seb?

-Fél óra…

-Amúgy gratulálok Kimi, hogy dobogón álltál – nézett tesóm a finnre – kívülállónak is lejön, hogy elég érdekes ez az év az olaszoknál.

-Köszönöm – bólintotta – ezt jól látod igen. A rallyit is szereted? Vagy csak F1-et?

-Inább F1, de megnézem a WRC futamokat is végül is – válaszolta.

-Voltál már rallyn amúgy? – folytatta Kimi.

-Aaa, még nem – sóhajtotta – így utólag irigylem is Dit…

-Ha van kedved, eljöhetsz velünk a következőre – huppant le a bárszékre – legalább elszórakoztatjátok egymást Lindivel…

-Jól hangzik – forgatta szemeit Rin, pont elkészült az ebéd mikor megjelent a német is.

-Rég láttalak – nevetett rám, megölelt, adott egy puszit, látszott, hogy otthonosan jár itt.

-Eléggé – mosolyogtam rá – jókor jöttél, kész a kaja…

-Helyes – bólintott, beléptünk az étkezőbe, érdeklődve lesett tesómra.

-Seb, ő a húgom Erin, és fordítva – sóhajtottam, nagyon utáltam a bemutatósdit…

-Hello – fogta meg a lány kezét mosolyogva, neki is adott puszit, Rin egy pillanatra zavarba jött, de ezt csak én láttam, a finn sem ismerte még annyira, hogy ezt észrevegye. Leültünk az asztalhoz, a német hatalmas vigyorral szedett az olasz fűszerezésű sültburgonyából.

-Ezt ne áruljátok el Tomminak – kuncogott – megkínozna… de annyira imádom… - sóhajtotta.

-Tudom miről beszélsz – nézett rá Rin, a német teniszlabda nagyságú szemekkel pillantott tesómra.

-Tessék salátát is enni – lestem rájuk, négy felhőtlenül kék szem szegeződött rám – nem szóltam – nevettem el magam. Remek hangulatban telt az ebéd, természetesen szóba került az F1 is, a német jót vigyorgott, mikor Erin a ki a kedvenc pilótádra őt mondta.

-Ahhoz képest nem sikítozol – pislogott rá, Erin kezében megállt a villa.

-Nem vagyok az a típus… majd, ha leléptél, akkor – villantott nagymosolyt – Kimi miatt se pánikoztam be.

-Kedvenc futamod? – kérdezte Kimi.

-Spa – vigyorgott.

-Nem vagytok ti rokonok? – mutogatott villával a német Rin és köztem nevetve.

-Ha szeretnél, gyere el hétvégén, úgyis Spa jön – felelte a finn tesómnak.

-Mindenképp mennék… – bólintott, rám lesett.

-Van belépőnk a futamokra – folytattam- mivel Spa a kedvencünk minden évben elmentünk oda…

-Megmutatom a RB home-ot jó, csajok? – heherészett Seb, Kimi nevetve forgatta meg szemit.

Ebéd után a német még jó két órát időzött, majd elköszönt tőlünk, bő egy órás útnyira lakott a finntől, persze ő is épp, mint Kimi, elég gyorsan hajtott… Nem sokkal később Rin is elköszönt, remek volt a délután vele, én pedig nekiálltam a cikk befejezésének, elvégre holnap le kell adnom. Kristen elküldte a képeket, így nem kellett digitalizálnom, a formázás, illesztés és egyéb javításokkal egy jó óra alatt végeztem is, elküldtem Benjaminnak, ha rábólint reggel megy is a nyomdába, szerdán pedig megjelenik…

-Végeztél is ? – ölelt ár szorosan, lustán bólintottam, mosolyogva folytatta – elfáradtál?

-Az túlzás, csak lemerevedtek az izmaim kicsit – sóhajtottam.

-Rád férne egy kis mozgás – súgta és elkezdte felhúzni felsőm.

-Milyen mozgás? – nevetgéltem.

-Hááát, valami ágytorna? – csókolt meg szenvedélyesen, vérforraló csókja után ajkamba susogott – nem úszunk egyet Szépségem?

-Benne vagyok – bólintottam, kajánul nevetgélt.

-Huhu Édes… én meg benned leszek – ölelt át, felnevettem, ccc, nesze neked finn hidegvér….