Tizenegyedik

A gépen ültünk már, néha Isára lestem, túl szépen alakultak a finn napok ahhoz, hogy valami közbe ne szóljon… Előbb-utóbb probléma lesz a lány érzése…

-Min gondolkodsz ? – simogatta meg arcom Kimi.

-Csak bambultam – feleltem, hozzá bújtam, átkarolt, eldöntötte ülésünket, így félig fekvő helyzetben teljesen hozzá tudtam simulni.

-Olyan jól érzem magam melletted – nevetgélt, megemeltem fejem egy csókért.

-Én is, hidd csak el – visszabújtam, a lány itt ment ki a helységből. Kyle folyamatosan csacsogott közben.

-Iszom egy kávét – állt fel – kértek?

-Aha – vigyorogtam rá- kérek szépen – ültem fel – ha normál pohár 3 cukor és tej, ha nagy tehetsz még bele cukrot. Köszönöm.

-Ok,Rakka? – lesett rá. Megrázta Fejét. Pár perc múlva visszajött, két gőzölgő bögrével.

– Nem tudom, mi van Isával.

-Miért? – kérdezte Kimi, miközben beleivott koffeines italomba – bocsi – nyomott kávé ízű csókot számra mosolyogva.

-Nem tudom… olyan furi, elég csendes… pedig tök lelkes szokott lenni velünk… - sorolta Kyle.

-Nem tudom – ismételte Kimi vállvonogatva – a te húgod, na, jó én is iszom egy kávét – sóhajtott, az enyémnek a felét nyomta be már kb. Adott még egy csókot és vigyorogva kilépett. Elmélázva ittam bögrémbe, egyből fintorra húztam szám.

-Uuu, Kyle mennyi cukor van ebben?  - pillogtam rá.

-3 ja, ez nagy bögrének számít? – nevette – hozzak? – nyúlt poharamért.

-Nem kell – mosolyogtam rá – majd én hozok. Kimi után sétáltam, elvégre a mini konyhában van a kávé is, a cukorkám mellett. A”nappali”, ahogy én hívtam, és a konyha közt volt egy kis köz, két oldalt polcokkal, ide lehetett mindenfélét pakolni. A konyhába vezető ajtó nyitva volt, beszélgetés zaja ütötte meg fülem.

-Szóval te és Linda…? – szólt a lány.

-Igen – válaszolta lelkesen a párom.

-Én se… te Kimi, nem… nem gondolod, hogy ez gyors? Mármint érted… egy hete még gyűlölted… Rosszul estek a lány szavai.

-Nem gyűlöltem Isa, jól tudod te is – sóhajtott a finn – miután kiderült, hogy Lindi nem az, akinek gondoltam… én, azért akartam annyira bocsánatot kérni tőle, mert megtetszett már akkor…

-Értem… csak fura… én azt hittem még Jennit szereted – nyomta meg a nevet, ökölbe szorult kezem, Kiminek ez gyenge pontja, a szuka árulása végett.

-Isa, mi van veled? Régóta nem szerettem őt, és ezt is jól tudod… - hallottam hangján, hogy kezd ideges lenni.

-És ezt a csajt szereted? Kimi egy hete ismered! – hergelte magát a lány.

-És ha igen? – kérdezett vissza Kimi – nem értem miért vagy kiakadva Lindire, semmit nem ártott neked! Sőt, mi bántottunk meg.

-Átkozom azt a napot elhiheted – nevetett fel idegesen – nem érted, tényleg? Véletlenül bekerül a csapatba, te meg mint egy kis taknyos kölyök rohansz utána! Nem látod, hogy el akar csábítani? Kimi, kérlek, vedd már észre… ő mivel jobb? Én évek óta ismerlek… mégsem akartál semmit tőlem, türelmesen vártam, hátha idő kell, hogy rájöjj, szeretlek téged. Kimi, én… légy velem, őt nem ismered, én boldoggá tudlak tenni… hagyd el ezt a lányt…

Eltátottam szám, nem gondoltam, hogy ezt így mondja Kiminek, döbbenten fordultam meg, ezzel a lendülettel nekimentem az egyik polcnak, a finn kitárta az ajtót, döbbenten néztünk egymásra. Összehúztam szemem és elindultam az ellenkező irányba.

-LINDA – jött utánam rögtön. Isa meg utána, a hangokból ítélve. Visszatérve eredeti helyünkre, mérgesen fujtatva állta meg.

-Kicsim – emelte felém kezét Kimi –én…

-Kimi, hallottam… – emeltem fel kezem – én… te…

-Meghallgatnál? – lépett felém – én teljesen ledöbbentem, meg se fordult a fejemben, hogy Isa szerelmes belém.

-Miiii? – nyögött bele Kyle.

- De nem volt időm elmondani én mit érzek! Figyelj rám, kérlek. Sosem tekintettem rá nőként, eleve Kyle miatt és én a szép, igéző tekintetű szőke hölgyeket kedvelem – szelídült meg hangja – mikor az irodádban voltam először… Lindi, én teljesen elvesztem a tekintetedben... Annyira nem így akartam elmondani, de… én kezdek  beléd szeretni, sőt… - suttogássá halkult riadt hangja. Felé léptem egy aprót, kérdőn nézett rám, majd egy lépéssel letudta a köztünk lévő távolságot és karjaiba zárt.

-Linda… - sóhajtotta halkan, tudtam, hogy biztatást vár.

-Én – susogtam fülébe – én is ezt érzem… - úgy éreztem ott halok meg, pokoli erővel szorított, de a szívemet vad dobogásra késztető szavai boldoggá tették pillanatunkat. Lágy csókot adott, itt hallottuk meg, hogy Isa végképp elvesztette kontrolját, megsemmisülten ült le.

-Most mi van? Is! Isa, igaz, amit Kimi mondott? – faggatta a lányt Kyle, elég volt ránéznie, tudta a választ – mi történt? – kérdezte Kimitől halkan.

-Azt mondta, hogy régóta velem akar lenni, várt, és erre jön egy lány, aki elhódít… Kyle én, sosem tettem semmi olyat, amiből ő azt gondolhatta volna, hogy valamit is akarok tőle…

-Tudom Kimi – sóhajtotta – ne haragudjatok rá… Felemelte a lányt és áttessékelte a másik helységbe. Kimire pillantottam, magához vont, mellkasához bújtam, térdem alá nyúlt és leült velünk.

-Úgy sajnálom – súgta, pedig ő aztán nem igazán tehetett erről.

-Szerintem nem a te hibád… – néztem szemébe, pici puszit nyomtam ajkára- mármint, amit rólam mondtál…

-Lindi, én… tényleg veled akarok lenni, csak veled – elmosolyodott, olyan kisfiúsan, majd incselkedős hangra váltott - emlékszel, a legelső alkalommal megdicsértem a mosolyod.

-Igen… egy kicsit zavarba is hoztál – vallottam be.  Kyle jött vissza.

- Sajnálom, tényleg ezt az egészet – sóhajtotta.

-Én is Kyle… - felelt Kimi – mi van Isával?

-Adtam neki egy enyhe nyugtatót. Nem lesz baja szerintem, csak ajj, nem értem ezt a kiborulást…

-Nekem meg se fordult a fejemben ez… én… tudod, volt pár nő az életemben, de csak futó kapcsolatok… nem akartam és nem is tudtam megállapodni, aztán jöttél te… és veled minden olyan más kérlek, ne tarts tőlem ez miatt – ölelt még jobban, nyilván attól tartott, hogy kis vallomása után hanyatt-homlok menekülök előle.

-Héé, mindkettőnknek van múltja, de a lényeg a jelen, ahol te és én vagyunk – bíztattam.

-És a jövőnk – nézett rám kedvesen, majd Kylra pillantott – azt sosem tette szóvá…

-Mert… Kimi, látszik, hogy ez a lány teljesen más… ő napfényt hoz az életedbe, és boldog vagy vele… őt szereted, és megállapodsz mellette, szerintem ezen pánikolt be… Pár percig csendben ültünk, majd a finn megszólalt.

-Hát a Jégember mellé Napfénylány illik igazán – lassan és mosolyogva ejtette ki szavait, igaz melegség töltött el tőle.

-Napfénylány? – kérdeztem vissza halkan.

-Igen… mert… teljesen felengedek melletted – súgta. Megpusziltam homlokát, érzelem dús úton voltunk túl… Megkönnyebbülten konstatáltam, hogy le kell ülnünk, mert leszállunk végre. Az ajtónyitásnál Isa lépett hozzánk Kimi egyből elém állt.

-Sajnálom Kimi, amit mondtam – közölte halkan – és az is, hogy közétek akartam állni… Kérlek vigyázz rá Linda! – sóhajtotta és leszalad a lépcsőn. Kyle utána ment, mi pedig ráérősen sétáltunk a parkoló felé.

-Linda hazavigyelek? Gondolom, szeretnél lepakolni, meg összeszedni, amiket viszünk… aztán hozzám is át kénem menni – sorolta teendőinket, elmosolyodtam, ettől olyan valósnak tűnt az egész.

-Igen, így tökéletes lesz – fogtam meg kezét, míg autónkhoz értünk.

-Amúgy közel lakom hozzád – nevetgélt az autóban már – Villette úgy 10 percre van Baartól.

-Szóval neked 5 lesz…

-Se – lesett rám, hangja izgatott volt.

-El kéne menni Camihez is… - sóhajtottam.

-Most szeretnél? – fogta meg kezem.

-Igen –feleltem határozottan – Bella miatt is, de miattunk főként…

-A barátnőd nem kedvel engem? – kérdezett rá konkrétan, ő sose kertelt igazából.

-Nem erről van szó, csak tudod, ő nem tudj azt rólad, amit én… csak az elejét… - nem akartam, hogy elszomorodjon.

-Értem, ne nézz ilyen ijedten – mosolygott rám – a te véleményed is megváltozott, az övé is megfog…

-Biztos vagyok benne – feleltem jobbkedvűen, meglepően hamar Camihoz értünk, izgatottan szálltam ki a kocsiból. Felsétáltunk a lépcsőn, és bekopogtam. Be szoktam menni, de Kimi miatt azt akartam, hogy ő nyisson ajtót.

-Diii – ölelt meg, majd meglepetten nézett a finnre.

-Cam – mosolyogtam – ő Kimi…

-Räikkönen – vágta rá – tudom…

-Ő pedig Cameron Tyler – lestem Kimire. Kezet fogtak, a lány beengedett minket.

-Bella? – néztem körül.

-A hátsó kertben, de felejtsd el, hogy kimész magyarázat nélkül – hadarta barátnőm.

-Cami…én, összejöttünk Kimivel – mondtam ki.

-Miért nem vagyok ezen meglepődve? – tette csípőre kezeit.

-Cameron – szólalt meg határozottan Kimi – tudom, hogy a legelső, amit hallottál rólam, azaz idióta viselkedésem volt… de, én a valóságban nem vagyok ilyen…

-Aha… hol itt a csapda? – lesett rá.

-Cami! – dorgáltam, de Kimi belevágott.

-Nincs csapda... Nézd, oka van, annak, hogy Lindi véleménye megváltozott rólam. Szeretném boldoggá tenni őt, de ehhez kell, hogy te ne utálj engem. Méregette Kimit, látszott, hogy töri, a kis fejét, végül kifújta levegőjét.

-Rendben Kimi, Di miatt adok neked esélyt, de előre szólok, ha csak egyszer is sírni fog miattad, kikaparom a kis szemeidet!- jelentette ki.

-Cami…

-Ne, hagyd. Rendben Cameron – pislogott a lányra. Pár pillanatig farkasszemet néztek, majd Cam angyali mosollyal fordult felém.

-Bella kint vár Di, menjünk.

-Cami, egy kicsit had legyek egyedül vele – indultam ki – lehetőleg ne nyírd ki Kimit addig…

Kutyám lelkesen fogadott, letérdeltem mellé, játszadoztunk kicsit, közben elmeséltem neki, hogy ne harapja meg a finnt…  Egy bő 10 perc múlva beengedtem a házba, természetesen azonnal ugatta Kimit.

-Bella! – szóltam rá, szokás volt, hogy ilyenkor alkalmi süket lesz –Bella, ne kelljen többször szólnom – emeltem meg az élt hangomban, nyüsszentett és sértetten nézett rám. Cam nevetgélt, gyilkos pillantásomtól ő is elcsendesedett. Nagy nehezen rávettem Kimit, hogy legalább próbálja megérinteni a kutyát, csak épp az én kis foltos tündéremnek tulajdonsága volt az, hogy csak akkor haverkodott, mikor ő akart. Egy óra múlva eljutottunk odáig, hogy nem morogta már meg a finnt, és Cami sem… Elköszöntünk tőle, Bellástul beszálltam, ezzel le lehetett venni a kutyámat mind a négy lábáról, tudtam, hogy imád kocsikázni.

-Remélem nem lesz gond –lesett kutyámra félősen, elnevettem magam.

-Ő okos kutya, ne félj tőle – bíztattam, okosan megengedte Kiminek, hogy megsimogassa fejét – látod? Keményen kettő utcával laktam lejjebb barátnőmnél, Bella örült, hogy itthon van ő is én is. Egy közepes méretű, kétszintes, kőberakásos és bézs színű ház előtt álltunk meg, hatalmas fa ablakok voltak rajta,.

-Szép ez a ház – szólalt meg Kimi, kinyitottam a kaput, kutyám lelkesen rohant be, bejárati ajtómhoz érve előkaptam kulcsom. Szélesebb folyosóra jutottunk, mindkét oldalon hatalmas boltív, jobb oldalt a konyha, minden extrával felszerelve, abból szintén boltív vezetett az étkezőbe. Bal oldat a nappali, üveg sarokkal, mely a teraszra vezetett. A ház érdekessége volt, hogy a terasz végigfutott, a hátsó részen ért véget. Megmutattam a finnek a házat. Az étkező mellett volt az emeletre vezető lépcső, azzal szemben nagy lenti fürdő, a hátsó fal pedig teljesen üvegből volt, pár lépcső vezetett le a medencéhez. A nappali elválasztó fala mellett félkörben pult futott, tükrös fallak, előtte üvegek sorakoztak. Az egészet az otthonos elegancia jellemezte.

-Gyönyörű ez a ház – ismételte  – de komolyan, tükrözi az egyéniséget, olyan melegséget áraszt…

-Köszi – pusziltam meg arcát, felsétáltunk az emeletre, 4 szoba kapott itt helyet, hatalmas fürdővel, kisebb előtérrel és egy konyhával. Az én szobámhoz külön fürdő tartozott.

-Kims, mit szólnál, ha ma itt aludnánk, és csak holnap mennénk hozzád? – kérdeztem, jó volt kicsit itthon.

-Remek ötlet – ölelt meg – nincs kedvem utazgatni ma már…

-Pakolj ki, én addig, megnézem Cam mit alkotott a konyhámban…

-Nagyon hangulatos a kilátás a szobádból nyíló teraszról- karolt át lefelé menet.

-Igen – viszonoztam mosolyát, beállt a garázs elé, kipakolt, én addig melegítettem vacsit kettőnknek, meg Bellát is megetettem.

-Beállhatsz ám a garázsba, ha akarsz – szóltam ki neki

-Semmi baja nem lesz az autónak, ha kint van – vigyorgott- te mekkora ez a garázs?

-Elég nagy – kuncogtam – tudod 3 autó áll benne.

-Muti – lelkesedett be, átsétáltunk a belső ajtón – hoppá – nyögött fel.

-Gondolatam, hogy tetszeni fog – vigyorogtam elégedetten.

-Egy Infinity ex? – lesett rám

-Az3560 px – egészítettem ki, elképedve nézett.

-Aztán egy Mercedes Benz c 300 – húzta felfelé ajkait –és egy, egy Mini? – nevetgélt.

-Erinnel szoktunk a Minivel közlekedni, igazi csajos autó – bólintottam elégedetten.

-Édeském – karolt át- megleptél.

-Azt látom – kuncogtam.

-Jól felszerelt ez a garázs te nőőő – puszilt meg – mikor melyiket használod?

-Hát Erinnel a Minit, ha a pincéhez megyek az Infinityt, ha apához a Mercit, mert tőle kaptam.

-Egyre jobban imádlak – kapott ölébe nevetve, a konyhában tett csak le.

-Neked sem egy autód van – vigyorogtam rá.

-Nem, de legjobban a normál, nem túlhivalkodó kocsikkal szeretek közlekedni.

-Én se dugdosok Ferrarit a sarokban – nevettem fel – nálad viszont van pár extrémebb gép…

-Háttt – húzta mosolyra ajkait

-Egy világbajnoknak szabad – pusziltam meg.

-Lindi… hogy-hogy ennyi autód van? – kérdezte - mármint, nem akarlak számon kérni, csak érdekel…

-Semmi gond – nyugtattam – mint mondtam egyet apától kaptam, de akkor már megvolt a Mini is, az amolyan közös autó Erinnel. Az Infinity az igazi autóm, azt szerelemből vettem – kuncogtam.

-Értem – simogatta meg arcom – tudod, csak érdekel minden, ami veled kapcsolatos-mosolygott féloldalasan.

-Örülök Rakka – pusziltam meg arcát, közben leültünk és nekiálltunk a vacsinak. Míg én megfürödtem ő ágyamon fekve laptopozott.  RB-os trikóban ültem mellé, hajam vizesen omlott vállaimra. Alaposan végigézett rajtam és felült.

-Olyan jó illatod van – dugta arcát enyémhez, beleszimatolt hajamba, elnevettem magam.

-Aranyos vagy – simogattam meg arcát, finom puszival jutalmazott, lassan nyitotta el ajkait és elmélyítette csókunkat. Hosszú percek után elmosolyodott és elváltak ajkaink.

-Megfürdök, aztán folytatjuk… - súgta. Bólintottam, ő elvonult én meg gépe elé heveredtem. Nem sokkal később boxerben jelent meg, mellém feküdt, néhol nedves volt még puha bőre. Kiválasztottunk egy csodás hotelt, természetesen a finn ragaszkodott a kiváló minőséghez, igaza volt, ha már csináljuk, legyen tökéletes… Lefoglaltuk a jegyeket is, hétfőn reggel 10 órakor indul járatunk Mallorcára.

-Mi ez a hatalmas vigyor? – karolt át így hason fekve.

-Elképzeltem magunkat a puha homokban, koktélok mellett – adtam tudtára gondolatom.

-Nagyon jól hangzik ám – sóhajtotta – ott lehetnénk már…

-Szombat este van – pillogtam – csak kibírod valahogy… Hozzá hajoltam csókért, oldalra fordultunk, mellkasához dugtam fejem, biztonságérzetet adott a finn közelsége.

-Neked is jó illatod van – mosolyogtam mellkasába, megemelte fejem államnál fogva és szenvedélyesen megcsókolt. Megint, mintha villám csapna belém, pillanatok alatt felhevült testem, csípőm simogatta, miközben magához húzott, kezét fenekemre csúsztatta és lassan haladt felfelé érintésével. Enyhén zihálva húzta el arcát.

-Szóval… RB-os trikó? – nyögte nyakamba.

-Aha – bólintottam lehunyt szemmel – zavar?

-Nem… de levehetnénk – húzta végig ujjbegyeit hátamon, oldalamon és hasamon állapodott meg. Ajkamhoz nyomta övéit, nyelve érzékien siklott számba, felnyögtem, ő lassan felfelé húzta trikóm. Simogató mozdulatokkal vette birtokba melleim, vad sóhajokat kiváltva belőlem.

-Kimi – nyögtem, most először ajkai közé vette mellbimbóm, megfeszültek izmaim, ő pedig felmordult. Az eszem tudta, hogy meg kéne állnunk, józanságom halvány szikrája hasított belém, de a finn csókja által okozott tűz teljesen elborította érzékeim. Kívántam őt, és lágy mozdulatai tudatták velem, hogy őt is kínzó vágy gyötri, lehúzta trikóm.

-Olyan nagyon gyönyörű vagy – súgta rekedten – annyira kívánlak… Finoman rám feküdt, izgalmát combomon éreztem, vadul sóhajtozott ő is, ahogy simogattam hátát, izmos fenekét, öle enyémhez ért.

-Kimsss- sóhajtottam fel kéjesen, lecsúsztatta kezét, végighúzta ujjait bugyimon.

-Édes, olyan rég várok rád… - susogta fülembe érzékien, vad lángként feszítette izmai a vágy, finoman félrehúzta bugyim, hogy tovább kényeztessen, felsóhajtva vártam az édes érzést.

Ebben a pillanatban szólalt meg a csengő, hosszan és hangosan, riadtam kaptuk fel fejünket, szívem vadul döngette bordáim, nem tudtam ki lehet kései látogatóm...

Lindi háza