Tizedik

Egy körül jöttek meg a finn szülei, mi épp arról beszéltünk, hogy akkor elutazzunk e vagy sem.

-Jó lenne egy kicsit pihenni – mondta Rakka – és, legalább mi is kettesben lehetnénk – ölelt meg.

-Öö, igen – feleltem halkan, ő elhúzódott.

-Vagy, ez gyors neked? – fürkészte arcom.

-Nem, végül is nem…

-Szóval igen – vágott bele – mondtam, nem akarok elkapkodni veled semmit…

-Nem Kimi, nem erről an szó, én csak… - sóhajtottam, picit megijesztett, hogy ez egy kezdődő kapcsolat, négy nappal ezelőtt meg még… jól éreztem magam, ami fura volt a sok rossz után.

-Mi bánt? – kézen fogott és leültetett, tekintete szomorkás volt, egyből megbántam gondolataim, hiszen itt van, kényeztet, törődik velem, vigyáz rám… abszolút türelmes, és annyira fél, fél, hogy elárulom, felsóhajtottam és ölébe kucorodtam, szorosan ölelt át, nyakához dugtam arcom, finom illata jó hatással volt rám.

-Kims, én csak arra gondoltam – kezdtem – hogy… tudod, olyan sok rossz volt mostanában körülöttem és fura, hogy most boldog vagyok…

-Minden rendben lesz most már – bíztatott kedvesen – együtt megoldunk mindent. Megráztam fejem, igaza volt.

-Szóval, hová utazzunk? – pislogtam a finnre.

-Hideg, vagy meleg hely? – kérdezte.

-Meleg –vágtam rá.

-Tengerpart? –folytatta faggatásom, lelkesen bólogattam.

-Európa, vagy tengerentúl? – érdeklődtem tőle, elvigyorodott.

-Mit szólnál ehhez? – letett maga mellé és laptoppal kezében jött vissza, pár perc múlva egy csodás kis helyet mutatott, elnevettem magam.

-Tökéletes – sóhajtottam vidáman, az előbbi félelmem tovaszállt Kimi érintéseitől.

-Akkor Mallorca – vigyorgott fülembe.

-Jöttök ebédelni? – lépett be apuja.

-Persze – heherészett Kimi, állandóan tudott enni, pedig a teste több mint tökéletes volt…

-Tényleg, az edzés? – pillogtam rá.

-Szabin vagyok – tárta szét kezeit – az utolsó héten folytatom aktívan az edzést.

-Okéé – ültem le az asztalhoz.

-Mikor utaztok? – kérdezte Paula.

-Hát… igazából még nem tudjuk, de lassan egy hete leszünk finnben- pedzegette – haza is kéne menni még…

-És, mi lenne, ha holnap, vagy holnapután haza utaznánk, hétfőn meg mehetnénk Mallorcára – néztem szép szemébe érdeklődve.

-Erre gondoltam – küldött hatalmas mosolyt.

-Megbeszéltük – bólintottam.

-Nem úgy tűnik, hogy igazából csak pár napja ismeritek egymást – lesett ránt apuja, végül is volt benne valami… Ebéd után Kimi szüleivel voltunk, végül úgy döntöttünk, hogy másnap utazunk már, hogy biztos mindent el tudjunk intézni, késő délután jöttek meg Ramiék, mint kiderült ők is haza készülnek.

-Na, mire megszokom, hogy tele a ház, mindenki le is lép – csóválta fejét Paula, de mosolygott közben. Rami mellé ült.

-Ugyan anya, csak a gond van a kölykökkel – mutatott Kimire, a gyerekekkel szórakozott.

-Majd én adok neked kölyköket – nevetgélt, megemelte e két gyereket és Rami ölébe engedte őket, majd felsóhajtva lehuppant anyuja másik oldalára – egyre nehezebbek ezek a gyerekek… Kristiinek mutattam pár képet, amit a héten csináltam, és ez a kis családi jelenet további fotózásra sarkallt. Az egyetemen tanultam fényképész szakon is és ez alapból egy aranyos szituáció volt. Nevetgéltek, szórakoztak észre se vették, hogy képeket készítek, igaz jóval távolabb álltam, profi géppel nem volt gondom. Hirtelen ötlettől vezérelve megkértem Kristiit, hogy vigyen el egy fényképészhez, hogy előhívassuk a képeket.

-Hová, hová? – kérdezte a finn, mikor szóltam neki, hogy elmegyünk.

-Sütiért – vágta rá szemrebbenés nélkül Kristii.

-Aha…. – nevetgélt Kimi, majd megcsókolt – légy jó kislány. Nagyon jól elbeszélgettünk út közben, a lány igazán szimpatikus volt nekem, kb egy óra alatt végeztünk is. A kocsiban ülve megnézte őket.

-Te, ezek nagyon jók – mosolygott – jajj, ez, de édes – mutatta fel azt, amin Juu Kimi vállára hajtja szőke buksiját, a kisfiússág mindkettőjük arcán felfedezhető volt.

-Köszi – vigyorogtam – jó alanyok voltatok hozzájuk – tényleg aranyosak voltak a fotók.

-Uuu ezért megvesznek a fiúk – lengette meg azt, amin csak a férfiak voltak, a két gyerek az asztalon négykézláb, Rami és Kimi épp leemelték őket, Matti pedig a háttérből nevetett fiai szenvedésén. Ez a valóságban is poénos szituáció volt, nem csak a képen. Vásároltunk még pár keretet is, biztos voltam benne hogy egy része kikerül házkülönböző pontjaira.

-Hello lányok – mosolygott Rami ránk – szóval merre voltatok valójában? Elővettem a kis csomagot és kezébe nyomtam.

-Erre – húztam felfelé ajkaim.

-Mi ez? – lépett mellé Kimi, kibontották, meglepetten nézték végig a képeket. Volt, mikor nagyon nevettek, volt mikor csak csendben összenéztek, de szerintem ez jobban kifejezte érzelmeiket…

-Anya – szólalt meg halkan Kimi, ő melléjük lépett, megmutatták neki.

-Istenem… ezek nagyon aranyosak – mosolygott rám hálásan, szeme könnybe lábadt. Kimi mellém lépett és szorosan megölelt.

-Köszönöm – súgta, nem számítottam rá, hogy ekkora érzelmekkel fogadják a színes fotókat, teljesen lerítt róluk az öröm és a meghatottság keveréke.

-Ezekből kell másolatot csinálni – vigyorgott Rami – van tehetséged a fotózáshoz…

-Köszönöm – pislogtam hálásan – készítettünk –emeltem meg a kis zacsit, ami kezemben volt.

-Mindenre gondoltál? – karolt át a finn, ahogy átmentünk a nappaliba.

-Te Lindi, egy a baj a képekkel –kezdte Kristii.

-Mi?- néztem rémülten rá.

-Te nem vagy rajta – mutatta fel az albumot.

- Ijesztgetsz itt te nő – sóhajtottam mosolyogva – hát, nézd, a rendező sem szerepel a filmben nem?

-Okos – heherészett rám – de ez így akkor sem ér…

-Nyugi… majd lesz még ilyen alkalom –kacsintottam rá, a két gyerek szakított félbe minket, berohantak, hogy játszunk. Vacsiig játszottunk, aztán elvonultam fürdeni, majd a finn is.

-Nem is csináltunk ma semmit igazából, mégis hamar este lett… - sóhajtott fel, hozzá bújtam és megcsókoltam. Édes ajkai mohón simultak enyémre, lágyan megharapta alsó ajkam, szőke hajába túrtam, csókja édessége megint elűzte józan gondolkodásom, végigsimított combomon, csípőmön körözött ujjával. Gerincem mentén végigfutott a vágy, belesóhajtottam csókjába, ahogy szorosan magához húzott. Elvált ajkaimtól, zihálva puszilgatta nyakam, hátát simogattam, puha bőre még jobban az öntudatlanság felé sodort. Óvatosan becsúsztatta kezét trikóm alá, kirázott a hideg érintésétől.

-Kicsim – susogta nyakamba – én.. nagyon kívánlak téged…

-Kims – nyögtem fel, ujjai lassan haladtak felfelé, örült óvatosan simított végig mellemen – tudom… én is téged… de… Visszahúzta kezét hasamra és megcsókolt.

-Rád bármeddig várok – bíztatott, hangja kéjesen csengett, felhevült érzékszerveimnek.

-Köszönöm – súgtam, kissé zihálva, elvigyorogott.

-Hatással vagyok rád? – kérdezte.

-Ááá- sóhajtottam vigyorogva – egy kicsit sem…

-Nem? – nézett nagy szemekkel és hozzám hajolt, ismét hevesen csókolt, átkaroltam nyakát, combom alá nyúlt és csípőjéhez húzta, a folyamatos vágytól szétnyitottam lábaim, rám feküdt, mindketten felnyögtünk erre.

-De nagyon… - súgtam halkan.

-Na, azért – puszilta nyakam, elhúzta fejét – ezt hagyjuk abba, mert két perc múlva nem tudok leállni… eléggé a határon táncolunk ám…

-Érzem – nyögtem, éreztem izgalmát – kérek még egy csókot – monda ki valaki helyettem, én nem lehettem... Hozzám hajolt, szenvedélyesen keringtek nyelveink, forróság birtokolta testem.

-Kicsim – rekedt volt hangja, lassan lemászott rólam, hanyatt feküdt és magához húzott, ugyan úgy kapkodta levegőjét, mint én.

- Feszélyez, hogy a szüleim házában vagyunk? – kérdezte, hangján hallottam, hogy mosolyog.

-Egy kicsit igen – kuncogtam – most, hogy így mondod – emeltem meg fejem, belenéztem szemébe, ajka hívogató volt. Ő is oldalra fordult, hosszan csókolóztunk, közben simogattuk egymást, de csak óvatosan.

-Linda – zihált fülembe, forró lehelete égetett – mit szólnál egy kis játékhoz..? – hangja eszelősen erotikusnak hatott. Hasamon körözött, ajkát enyémre nyomta, nem tudtam megállni, lágyan bólintottam. Apró csókjai mellett simogatott tovább, egyre jobban érintve melleim, vad sóhajok törtek fel mindkettőnkből, teljesen elvesztem, lágyan lehúzta trikóm, puha ajkával kényeztetett tovább.

-Annyira gyönyörű vagy – súgta szemembe nézve, keze lassan barangolta be combom, homlokát enyémnek támasztotta, miközben végighúzta ölemen. Felnyögtem, érintése nyomán úgy éreztem lángra kap testem.

-Kimsss – sóhajtottam nevét, megsimogatta arcom és puszit nyomott nózimra.

-Hagyjuk abba Szépségem – lihegte –ha most lehúzom, rólad azt a szexi bugyit nem fogok bírni magammal, nagyon, nagyon kívánlak, érezheted – mosolygott rám – de csak úgy szeretkezzünk, ha teljesen biztos vagy benne.

-Kimi – karoltam át, vadul dobogott szívem, és most nem az izgatottságtól… - köszönöm. Egy kicsit elhúzódott, óvatos puszit nyomtam ajkára, felkaptam trikóm és kimásztam mellőle.

-Ne hagyj itt – szólt kérőn.

-Kimi – térdeltem mellé – csak lemegyek innivalóért, hozzak neked valamit? – túrtam hajába.

-Nem - felelte, még mindig riadtan nézett rám, így visszaültem és megöleltem.

-Ne félj kérlek, nem hagylak itt – bíztattam, totál meglepett ezzel a reakcióval – amúgy Kims, én is nagyon kívánlak ám… - súgtam, mosolyogva nézett fel, lágy csókot nyomott ajkamra.

-Akkor jó- felelte lelkesen, megsimogattam arcát és lementem. Akartam időt hagyni neki, hogy kicsit lecsillapodjon, és nekem is kellett, remegett a kezem, a finn nagy hatással volt rám, és örült boldogsággal töltött el, hogy ennyire óv, hogy nem csak lefektetni akar… Öt perc után visszamentem, pár csokival és üdítővel felszerelkezve. Az ágy üres, a fürdő sötét… épp kezdtem volna megijedni, mikor a teraszról szólt.

-Kint vagyok – kilépdeltem, egy párnákkal telerakott nagy székben ült – hoztál csokit? – vigyorodott kezemre nézve. Kinyújtotta kezét, mellé ültem, lában automatikusan övére raktam, átkarolt és elcsórta az édességet.

-Meleg van bent – sóhajtott fel – a légkondit meg nem kedvelem…

-Szegénykém- pillogtam tetetett, lefelé görbülő szájjal, elnevette magát.

-Ennyire ne sajnált- nyomott számra karamellás puszit, kint beszélgettünk még, majd visszafeküdtünk.

-Gyere ide – nyúlt utánam az ágyban, oldalra fordultunk, karja fejem alatt nyugodott. Megpuszilta vállam, és elhelyezkedett.

-Jó éjt kicsilány – súgta halkan.

-Neked is  –simogattam meg karját. Pár perc múlva egyenletesen szuszogott, és engem is hamar elnyomott az álom.

Reggel ő még édesen aludt, nem volt szívem felébreszteni, halkan kiosontam szobájából. A gyerekek lelkesen az ölembe vágódtak aztán, teljesen jó összehaverkodtam Juuval is a törpék óta. Nála az volt az a pont, hogy megbarátkozott velem.

-Keresztapa alszik még? – pislogott nagy szemekkel rám Juu, miközben befészkelte magát ölembe.

-Még igen… mit gondolsz, felébresszük? – kérdeztem vigyorogva, a finn biztos örülne egy kis reggeli szórakozásnak a kölykökkel.

-Igennn – nevetett fel, felálltam vele, Titus már az emeleten rohant, az ajtó előtt megvárt minket.

-Halkan gyerekek – súgtam, miközben benyitottam, lassan belopóztunk, édesen kuncogtak a törpék mellettem, lágyan megsimogattam a finn arcát, mikor kezdett ébredezni ők visítozva ráugrottak. Elkapott a nevetés, egy pillanatra azt se tudta mi történik, de hamar kapcsolt, csikizni kezdte a kicsiket, az egész ház tőlük zengett.

-Mi van itt? – lépett be Rami nevetve.

-Apaaaa – kacagott hangosan Juu, ő nevetve lépett be.

-Azt hiszem kisfiam, bajban vagy – térdelt az ágyra és elkezdte ő is csikizini  fiát. A könnyeim folytak a nevetéstől, nagyon aranyosak voltak így, mire észbe kaptam a Kristii és Paula is feljött. Az összes kis és nagyfiú lihegve, de hatalmas vigyorral arcukon másztak le az ágyról. A reggelit úgy falták, mint a sáskák, Kimi kommentárjától pedig majdnem félrenyeltem, ugyanis kaján vigyor kíséretében közölte velem, hogy:

-Ez azért van, mert a reggeli mozgás jót tesz… Reggeli után felmentünk összepakolni, a lépcsőn erősen magához húzott.

-Ma nem is kaptam még igazi csókot – pislogott kiskutya tekintettel, nevetve feljebb léptem, így majdnem olyan magas voltam, mint ő, és lágyan ajkára nyomtam enyémet. Derekamra csúsztatta egyik kezét, másikkal hátam karolta át, teljesen magához vonva tartott, miközben egyre szenvedélyesebben siklottak nyelveink egymás mellett.

-Így jó? – idéztem szavait halkan kuncogva.

-Tökéletes - súgta, hangja boldogságról tanúskodott. Nagy nehezen felértünk, itt még nem kellett sokat pakolnunk, majd otthon az útra…

Mivel magángéppel mentünk, délután indultunk csak, délelőtt még a családdal voltunk, ebéd után aztán Ramiék elköszöntek. Jó volt látni a finnt így, igaz nem voltak nagy szavak, vagy sírós ölelések, de a mozdulataikon látszott, hogy végtelen szeretet köti össze ezt a családot. Mikor Paulától köszöntek el, összeszorult a torkom, még mindig gyengén érintett az anyai szeretet látványa… Egy pillanatra anyára gondoltam, hogy mennyire másként alakultak volna a dolgok, olyan jó lenne neki mesélni Kimiről, a vágyaimról, a félelmeimről…

-Linda? Kicsim… - hallottam meg a finn hangját, zavartan néztem rá.

-Igen? – sóhajtottam, próbáltam visszatalálni a jelenbe.

-Minden rendben? Nagyon elcsendesedtél – simogatta arcom kedvesen, ráemeltem pillantásom, összehúzta szép szemeit – Mi bánt? – ölelt át óvón.

-Anyára gondoltam – súgtam, szorosabban ölelt, lehunytam szemem, egyenletes szívverésére és a belőle áradó édes illatra próbáltam összpontosítani. Ahogy egy kicsit kezdett visszahúzódni a mellkasomban lévő űr elemeltem fejem, aggódva fürkészett. Ajkához hajoltam, finom csókjáért, hogy feledtesse velem a fájdalmat.

-Gyere  – susogta ajkaim közé, besétáltunk a házba, a szülők a nappaliban voltak már. Nem sokkal később Kyle futott be, ő is utazott velünk Svájcba, ugyanis Kimi egyik szerelője lesz majd a rallyzáskor. Felmentem átöltözni, telefonom nyomkodva tértem vissza.

-Csinos vagy – simított végig karomon Paula.

-Köszönöm – mosolyogtam, bár nem értettem dicséretet, csak farmer volt rajtam egy halványszürke spagetti pántos felsővel. Hajam leengedtem, szerettem mikor laza hullámaim keretezték arcom.

-Hmm – lépett felém Kimi vigyorogva, megölelt – Muszáj ilyen őrjítően kinézned? – súgta fülembe. Elnevettem magam.

-Rakka, ez csak egy farme…- megcsókolt.

-Aaa, nagyon szexi vagy – sóhajtott fel.

-Mi ez az összebújás kérem? – hallottunk meg Kyle hangját – összejöttetek?

-Igen – felelte határozottan Kimi – valami csoda folytán a szép hölgy engem választott… - álmodozó hangnemben beszélt, akaratlanul elmosolyodtam, tényleg meghódítja szívem…

-Helyes – nevetett fel – örülök nektek… - lépett ki mosolyogva. Mi is elköszöntünk a szülőktől, kedvesen búcsúztak és megígértették velünk, hogy amint időnk engedi, ismét ellátogatunk hozzájuk. Fura volt, hogy Kimhez tartoztam, ő pedig hozzám…

A reptér felé menet a finnhez fordultam.

-Isa is jön? – kérdeztem rá, mintha csak megéreztem volna valamit…

-Igen – felelte – ő németben tanul. Bólintottam, lehet csak az első találkozásunk miatt, de nyomasztott a lány társasága. A terminálon álltunk már, mikor a lány befutott, mivel épp pakoltunk nem fogtuk egymás kezét Kimivel.

-Szia Linda – fordult felém Isa – hogy érezted magad a rallyn? – érdeklődött.

-Kösz jól – feleltem, elmosolyodtam, ilyen napok után nem mondhatok mást… Még vártunk, lepakoltunk, a finn mosolyogva nyújtotta felém karjait, boldogan simultam hozzá. Belepuszilt nyakamba, szorosan megöleltem cserébe.

-Látod… tökéletesen passzolsz az ölelésembe – nevetgélt fülembe. Nagy szemekkel néztem rá.

-Igen – súgtam, lágy csókot váltottunk. Kyle tért vissza hozzánk.

-Nagyon helyesek vagytok együtt – nevetgélt – ugye Iss? Isa? A lány érdekesen nézett felénk.

-Ti… ti összejöttetek? – kérdezte, mintha nem lenne elég nyílván való.

-Mint láthatod – kacagott a finn, ő erőltetett mosolyt produkált, én női szemmel rögtön észrevettem, amit ők nem… igaz jól titkolta a lány, egészen eddig, tökéletes szerepet játszott…