Kilencedik

Belebújt pólójába, megfogta kezem.

-Gyere reggelizzünk – húzott kifelé, gyorsan megpusziltam arcát még, vonzott puha bőre. Lágyan simogatta kezem, miközben lefelé sétáltunk, Rami ment el előttünk.

- Jó reggelt – köszönt és tovább sétált, pár lépés után visszafordult – jól látom, hogy egymás kezét fogjátok?

-Jó reggelt és igen –vigyorgott Kimi.

-Végre – sóhajtott fel az idősebbiek Räikkönen mosolyogva és otthagyott minket. Beléptünk az étkezőbe, kórusban köszöntek a családtagok, és persze mi is.

-Kisfi… - fordult hátra Paula, elmosolyodott, én tudtam, hogy ez lesz nézést küldött felénk – üljetek le, kész a reggeli. Helyet foglaltunk.

-Úgy látom, megfogadtad a tanácsom – szólt halkan fiához Paula – vigyázz rá kedvesem – nézett rám kérőn.

- Vigyázunk egymásra… - néztem Kimire, majd anyukájára, mosolyogva figyelte minket. A finn puszit adott fejemre cserébe. Evés után a srácok kitalálták, hogy rajzoljunk tovább, abból persze birkózás lett a szőnyegen, a kiskölykök nagyon élvezték, hogy Kimi emelgeti őket.

-Kims, a kezed… kímélned kell még – szóltam rá szelíden.

-De nem fáj – sóhajtott fel.

-Még… - tettem hozzá, igazam is lett, egy jó óra múlva jeges zacskóval sétálgatott.

-Az asszony megmondta – dorgálta Rami kedveskedve azért.

-Vigyázz magadra kérlek – ültem mellé szorosan, átkarolt, végighúztam ujjam az Iceman tetoválásán, már ami kilátszott a fásli alól.

-Igyekszem – nézte kezem kezén.

-Szép ez a tetoválás… - sóhajtottam- nekem is van ám – vigyorogtam rá.

-Komoly? És hol? És én miért nem láttam még? – sorolta, kaján vigyorra húzta ajkát – olyan helyen van…?

-Miből gondolod? – húztam még szélesebbre vigyorom.

-Mert most is rövidben vagy és nem látszik – nézett alaposan végig rajtam.

-Majd megmutatom Kimi – kacsintottam rá és felálltam mellőle, persze kezem után kapott.

-Áruld el hol van – rántott ölébe – kérlek- hajolt hozzám csókkal – ha nem, megkeresem – nevetgélt ajkaim közé. És tényleg, hasamra tette kezét és lassan lecsúsztatta nadrágom vonaláig.

-Merre Kicsim? – súgta, kuncogva irányítottam kezét.

-Balra… még… még… és lejjebb – ráharapott alsó ajkára.

-Mutiii – susogta kérőn.

-Aaa, ahhoz le kéne húzni a nacim – vigyorogtam – de, ami kilátszik belőle, megnézheted- felálltam öléből és felhúztam trikóm.

-Kicsim – hümmögött elégedetten –ez nagyon szép – lassan hasamhoz ért és engem nézve, hatalmas mosollyal ajkain elkezdte lejjebb húzni nadrágom, elnevettem magam és én húztam le addig, míg tetoválásom ért, annyi, hogy a bugyim szélét láthatta… Felhúzta szemöldökét, hatalmasat nyelt.

-Ugye, ugye tudod, hogy őrülten szexi… - pislogott rám, tekintete égetett szinte. Hozzá hajoltam  érezni akartam puha ajkait – gyere ide –nyögte ajkaim közé és ölébe húzott ismét, boldogan simultam hozzá. Arcához dugtam enyémet.

-Nem akarsz megborotválkozni? – nyomtam csókot csücsöritő ajkaira.

-Kéne… - sóhajtott – de nem – heherészett.

-Pedig jó lenne, böksz – fintorogtam enyhén, nevetve puszilt meg. Jobb keze hátamra simult, balt combomra tette, én átkaroltam nyakát közben.

-És a hajad is hosszú – lépett be Rami – nem is értem ez a széplány, hogy figyelt fel rád – húzta tesóját.

-Eléred, hogy megüsselek – húzta ravasz mosolyra száját.

-Most komolyan… örülök, hogy végre boldog vagy – szólt szelíden – rég nem láttalak így…

-Tudom – bólintott, rám emelte pillantását – miatta van…

-Nem akarok ünneprontó lenni, de… nem akarjátok elmondani az engesztelés miértjét? – kérdezte halkan, éreztem, hogy Kimi lemerevedik erre, teljesen bűntudata volt.

-Nagyon szemét voltam Lindivel – súgta lehunyt szemmel- tönkre tettem egy fontos emlékét, ráadásul anyagi kárt is okoztam neki.

-Kimi – hallottuk meg Kristii hangját, mély döbbenet ült arcán.

-Tudom, hogy idióta köcsög voltam… csak ahogy már mondtam, nem mentség, de a történtek miatt viselkedtem így…

-Mi volt az? – most én súgtam.

-Egy újságíró képeket csinált a családomról, és megfenyegetett, hogy ha nem nyilatkozom neki rendszeresen, a képeken szereplő emberek látják kárát… először nem nagyon foglalkoztunk ezzel, persze tettünk intézkedések, de mikor olyan leveleket küldött, amiben pontosan leírta, hogy a gyerekek milyen oviba járnak, és miket csinálnak ott, teljesen bepánikoztam. Felfogadtam egy magánnyomozót, ő elintézett mindent… de azóta is tartok ezektől a dolgoktól – hadarta.

-Ó Kimi – öleltem át szorosan, nem értettem, hogy lehet képes valaki ilyen aljasságra… - miért nem mondtad el előbb?

-Mert azt akartam, hogy miattam bocsáss meg – felelte halkan, még jobban öleltem, viszonozta, szorosan tartott, nyakamhoz dugta fejét. Berohantak a gyerekek, nem is bántam ránk fért a vidámság.

-Nézzünk mesét – állt apja elő Titus.

-És mit fiam? – vette ölébe őt.

-Verdákkk – kiáltották kórusban, Juu felénk lépett, annyira édes volt, ahogy félősen nézett ránk, felálltam és leguggoltam hozzá.

- Mondjad drága, mit szeretnél? –simogattam meg kezét.

-Rajzoltam törpét… - felelte halkan.

-Megmutatod nekem? – álltam fel, mosolyogva bólogatott és felém nyújtotta kezeit. Boldogan kaptam fel, végre magától kéretőzött hozzám. Kisétáltam vele, ahhoz képest, hogy öt éves, nagyon szépet rajzolt, teljesen ledöbbentem tőle. Megdicsértem művét.

-Megmutatjuk Kiminek? – kérdeztem kedvesen.

-Igen – felelte, visszamentünk, leültem mellé a gyerek az ölemben.

-Nézd meg – nyújtotta felé.

-Manó, te ilyen ügyes vagy? – nézett a lapról Juura – nagyon szép lett – simogatta meg keresztfia szőke buksiját. Boldog gyerekkacaj töltötte be a házat aztán a film közben, elnéztem Kimit, nagyon jól bánt a gyerekekkel. A film után ebédeltünk, a fiúk ki is dőltek utána, így mi is felmentünk lepihenni.

-Anyukád nagyon jól főz – sóhajtottam az ágyon fekve.

-Tudom – vigyorgott rám – Lindi… elutazunk valahová?

-Hová? – könyököltem fel.

-Valami csendes helyre, ahol kettesben lehetünk… - simogatta meg arcom.

-Jól hangzik –pusziltam meg kezét, lehúzta hozzánk a párnát, mindketten ráfeküdtünk egymással szemben, összebújva természetesen. Lágyan csókolt meg, nyelve finoman simogatta enyémet és ajkaimat, teljesen magához volt, lassan simogatta hátam, éreztem, enyhén megremegett keze, ahogy óvatosan fenekemre csúsztatta kezét. Hevesebben csókolt, fölém tornyosult combom megmarkolva csípőjéhez húzta enyémet. Halkan felmordult, ahogy megemeltem testem, érintése teljesen kizökkentett józanságomból, őrült vágy keringett ereimben. Hosszú csókja alatt vékony kis trikóm alá csúsztatta kezét, érintése nyomán égett bőröm. Lihegve vált el ajkaimtól.

-Kicsim – susogta – ezt… ezt, hagyjuk abba, nem fogok bírni magammal… olyan nagyon kívánlak… de, nem akarok elsietni semmit sem veled – simogatta meg arcom.

-Köszönöm  – öleltem meg szorosan, mivel rajtam feküdt és rövidnadrágot viselt mindketten felnyögtünk erre. Én halkan nyakába hümmögtem, éreztem, hogy arcom átforrósodik, ahogy megéreztem, bizony tényleg kíván…

-Linda… férfi vagyok, te pedig egy őrülten szexi nő… - sóhajtotta, rám nézett – zavarba hoztalak? – mosolygott.

-Nem kifejezetten… csak - sóhajtoztam én is – csak rám is hatással vagy… - sütöttem le szemeim.

-Nagyon aranyos vagy, mikor zavarba hozlak – súgta fülembe kedveskedve – és örülök, hogy hatással vagyok rád…

-Nem is kicsit – nyögtem, mert fülem kezdte puszilgatni. Enyhén remegő lábakkal másztam ki az ágyból aztán, elégedettséggel töltött el, hogy a finn izzó tekintettel néz rám. Tagadhatatlanul vibrált köztünk a vágy…

Másfél óra múlva úton voltunk Helsinkibe, kitaláltuk, hogy menjünk el mozizni. Nagyon jól éreztem magam a finnel, rengeteget nevettünk, igazán varázslatos volt megismerni azt az oldalát, amelyet csak a családja ismert. Természetesen itt is előjött, hogy Kimi a hazájában van, a mozi elhagyásakor letámadták aláírásokért.

-Ezért szeretek Svájcban élni, ott nincs ez a felhajtás – sóhajtotta már az autóban.

-Tudod… nagyon sokan szeretnek téged, világszerte… nem csoda, hogy itthon ekkora népszerűségnek örvendesz – simogattam meg karját, megfogta kezem és lábára húzta, így, mikor váltotta, akkor is valahogy egymáshoz értünk.

-Nem igazán értettem sosem ezt az Iceman jelenséget – fintorgott – mármint, tudod, nekem tök természetes, amit teszek, sosem gondolkodom rajta… csak csinálom, mindig azt, amit akarok…

-Mindig irigyeltem ezt az életszemléleted – csúszott ki számom, egyből rám nézett.

-Tényleg… te azt mondtad, hogy én voltam a kedvenc pilótád…

-Az is vagy-sóhajtottam.

-És Vettel? – kérdezett vissza. Elnevettem magam.

-Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz vele, meg a csapattal, nem bánnám, ha ő nyerné a címet, nem a Brown csapata…

-A RB előtt melyik csapat volt a kedvenced?

-A McLaren- pislogtam rá – Lewis óta nem bírom…

-Ferraris sose voltál? –nézett meglepődve.

-De nem ám, bocs Rakka, de… nem igazán kedvelem azt a csapatot – kicsit keserűen felnevetett.

-Elhiszed, hogy jelen pillanatban én sem?

-Én… sajnálom, hogy elhagyod az F1-et – mondtam ki gondolatom halkan – de remélem legalább oly sikeres karriered lesz rallyban, mint a királykategóriában volt…

-Majd kiderül – sóhajtotta ő is – Kicsim… nem akarnál eljönni velem a következő futamra?

-Nagyon szeretnék – mosolyogtam rá – de nem tudom mennyire megoldható, tudod, a kiadó… én nem rúghatok fel csak úgy mindent…

-Nem is várhatom, és nem is várom el, hogy azt tedd – bíztatott – szépen lassan a helyére kerül minden.

-Köszönöm Kims – néztem rá hálásan, rezgett a telefonom, kijelzőmre lestem, Cami.

-Szia Cami – vettem fel.

-Szia Di – felelte – érdeklődöm, mikor jössz haza?

-Ööö, ezt nem tudom még – nevetgéltem – tudod, két hetes száműzetésben vagyok valaki miatt – emlékeztettem a mindenképp menj el pihenni szövegére.

-Okééé, csak mivel hallottam, hogy a finn kiesett – sóhajtott telefonjába - gondoltam előbb haza jössz.

-Hát nem hiszem… - nyögtem ki, lázasan pörgetek gondolataim, mit mondjak neki.

-Teee, ti most is együtt vagytok? – lehunytam szemem, ez a csaj telepata??

-Iigen, hm, elmentünk moziba – szemem sarkából láttam, hogy erre elmosolyodik.

-Remélem nem randiztatok – nyavalygott – tudod, mit nem is akarok tudni róla…

-Bellával mi van? – váltottam témát gyorsan.

-Alszik – nevetett fel – jól el van velünk.

-Úgy hiányzik – sóhajtottam ismét, pár szót beszéltünk még majd letettük.

-Bella?  - nézett rám érdeklődve.

-A kutyám – feleltem – beagl. Közben visszaértünk a házhoz, de még a kocsiban ültünk.

-Lindi… jól érzékeltem, hogy… nem akartál rólunk beszélni? – súgta.

-Tudod, Cami a legjobb barátnőm és munkatársam is egyben, és ezt nem telefonon akarom elmondani neki – megfogtam kezét – személyesen, majd mikor bemutatlak neki - bíztattam, mosolyra húzta ajkait.

-Akkor jó – bólintott. Besétáltunk, mint kiderült épp jókor, vacsihoz készült a kis család. Este társasoztunk a gyerekekkel, végig nevettük az egészet, aztán Kiminek kellett a lefekvésben asszisztálnia ismét, jó volt látni, hogy ennyire ragaszkodnak hozzá keresztfiai. Én addig megfürödtem a finn ágyán feküdtem keresztben mikor bejött.

-Hmm – lépett be vigyorogva – nagyon jó látvány ám… - huppant le mellém, megpuszilta vállam – elmegyek fürdeni.

-Oksi – mosolyogtam rá, felállt – nem kapok puszit?- néztem rá nagy szemekkel, mosolyogva ült vissza, ölébe húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Hosszan csókolt, mikor elhúzta fejét, szinte kapkodtam a levegőt.

-Így jó? – súgta vigyorogva.

-Ühümmm – sóhajtottam, tényleg hatással van rám ez a finn… Mikor visszajött kissé zavartan téblábolt előttem, de végül is lefeküdtünk a puha ágyba.

-Idebújsz? – súgta kisfiúsan. Hozzá simultam, felsóhajtott.

-Mi baj Kimi? – kérdeztem kissé félénken én is.

-Nincs baj  – simogatta hátam – én… csak szeretnék mindent helyesen csinálni veled… de annyira gyönyörű vagy, és olyan rég nem éreztem ezt a melegséget senki iránt – súgta alig hallhatóan – kívánlak téged…

-Nagyon jól csinálod – leheltem apró csókot ajkaira – és hidd el, én… én is vágyom rád – nem volt könnyű ezt bevallani neki. Szorosan megölelt, azt hiszem kellett neki biztatásom. Lágy simogatása jól esett, és el is álmosított, film közben aztán be is aludtam. Reggel egyedül ébredtem, mire kimásztam volna a hatalmas ágyból a finn nyitott be, óriási tálcát hozva. Egyből hatalmas mosolyra húztam ajkaim.

-Jó reggelt Szépségem – mosolygott ő is.

-Neked is jó reggelt - feleltem kedvesen – mi ez?

-Meglepetés… - sóhajtotta szelíden, letette elém, és mellém ült, lágy csókot váltottunk.

-Látom… de miért? – nem tudtam nem vigyorogni.

-Mert… mert nagyon jó veled – megint halkan beszélt, lelkesen, de halkan. Álla alá nyúltam.

-Köszönöm Rakka – súgtam –nagyon kedves tőled – elnevettem magam – jó veled kicsi finn…

-Én vagyok az idősebb – nevetett fel – ráadásul alacsonyabb is vagy, mint én – megsimogatta arcom – észrevetted, hogy mennyire tökéletesen passzolsz az ölelésembe? – súgta, szemei csillogtak.

-Igen – vigyorogtam tovább – jó ám hozzád bújni – egyre közelebb volt arca, puha ajkait enyémekre nyomta, hosszas csók után vált el tőlem.

-Többiek? –kérdeztem tőle kávém mellett.

-Leléptek, Ramiék Kristii szüleinél, anyuék meg elmentek, nem tudom hová – nevette el magát. Megreggeliztünk, majd megkértem Kimit, hogy mutasson nekem pár képet a gyerekkorából. Több órát ültünk a kanapén, történeteket mesélt, rengeteget nevettünk közben, tökéletes időtöltés egy egymás felé közeledő párnak…