Hatvanadik

A vacsorához terítettem már, de Riia és Kimi még mindig a kertben nyúzták Ajaxot. Vigyorogva figyeltem, ahogy eleinte Ri futott a kutya után, aztán meg Kimi utánuk… de végül a kishölgyet jobban lekötötte az, hogy az apu, hogy csinálja, hogy a kutya hallgat rá, és azt csinálja, amit mond.

-De miééé? – tudakolta Riia, miközben Kimi ölébe huppant.

-Mert tudja, hogy mit jelent, amit mondok neki.

-De miééé? –ismételte.

-Miért tudja?

-Ühüm! – bólogatott.

-Hát… mert okos!

-De apuci ő nem besél! – pislogott rá.

-Tudod szivem – helyezkedett el a fűben – ő tudja, hogy mit jelent ha azt mondjuk neki, hogy ül, pacsit, meg ilyenek. Te is tudod, hogy ha azt mondod nekünk, hogy szomjas vagy, akkor kapsz inni.

-De miééé?

-Mert itt a buksidban – tette Riia fejére kezét, Rii pedig felfelé bámult, de ugye nem láthatott semmit – sok okosság van. Majd ha nagyobb leszel, akkor jobban megérted.

Úgy imádtam ezeket a pillanatokat! A kislányom az apját nyúzta, élmény volt figyelni, ahogy egymásra hangolódva szórakoznak.

-Hát itt senki sem éhes? – léptem ki hozzájuk.

-Deeeee! – vigyorgott huncutul Ri, és felém indult, az utolsó lépéseknél elengedte magát, így szó szerint rám dőlt.

-Gyere tündérke, először is lecsutakolunk téged – nyomtam puszit fejére – tiszta maszat vagy!

-Játsottam – pislogott szépen.

-Ó, én azt tudom – nevettem, Kimi kezét éreztem a derekamon.

-Mit főztél asszony? Éhen halok!

-Na, szép, mondhatom! – forgattam meg szemeim – kétszer is lemondtam mi lesz a vacsi.

-Két ilyen gyönyörűséges nő mellett nem tudtam figyelni – nézett kiskutya szemekkel ránk.

-A hízelgős – kuncogtam.

-Én? Sose – vigyorodott el, s fenekemre csapva bevonult a fürdőbe.

A bőröndök egy része már a nappaliban pihent, hiszen másnap utaztunk Spanyolországba, de még volt mit pakolni. Riia már mélyen aludt, én is úgy készültem, hogy egy pihentető alvásban lesz részem. Nos…

-Álmos vagy? – vont karjaiba a férjem, meztelen mellkasára hajtottam fejem, és kényelmesen elhelyezkedtem.

-Kicsit – bólintottam. Lassan cirógatta hátam, hallottam, hogy valami filmet néz, de nem kötött le különösebben. Pár szabálytalan kört írtam le izmain, édes illata, mi bőréből áradt kellemes kívánalmat ébresztett bennem. Finoman simogattuk egymást, mi ártatlan kényeztetésnek indult, de… egyszer csak az ő keze már a fenekemre siklott, óvatosan belemarkolt, míg én már tudatosan az érzékeny területekre csúsztattam kezem. Mindkettőnk légvétele szaporább lett, mígnem felsóhajtott, s lassan hanyatt fektetve megcsókolt.

-Felizgatsz… - mormogta – kívánlak.

-Mmm – mosolyodtam el a finom érintések hatására – ez jóóóó – sóhajtottam fel mozdulatára.

-Imádom a beindult asszonykámat – meredt rám azzal a kaján tekintetével, nekem sem kellett több, ellöktem magamtól, s átvetettem lábam derekán, csípőjére ülve – uhm… bébi…

-Mindent akarok belőled – susogtam érzéki hangon, kezei végigszáguldottak hátamon, hogy megszabadítsanak a szexi kis hálóingemtől, s mohón megcsókolt. Egyszerűen képtelen voltam betelni vele. A vágy ismét kibontakozott bensőmben, s átvette felettem a hatalmat, ösztönösen csókoltam, érintetem, olykor haraptam őt, hogy aztán együtt éljük meg az édes gyönyör összes mámoros pillanatát…

Reggel kellemes fáradsággal ébredtem, ahogy nyújtózkodtam, mosolyba szaladtak ajkaim, az előző éjjel fantasztikus volt Kimivel. Hason feküdt mellettem, egyik lábát kissé felhúzta. Óvatosan hátához bújtam, s lassú puszikkal halmoztam el.

-Mmmm – feszítette meg izmait pár perc múlva – ez jóóó… - susogta álmosan. Míg teljesen magához nem tért így játszadoztam vele – jó hatással volt rád az éjszaka – csókolt szájon vigyorogva.

-Nem tagadom, eszelős volt – bújtam hozzá – de nem foghatod csak arra – incselkedtem jókedvűen – felvennéd a boxered édesem, szeretném áthozni Riiát.

-Ühm, nem lesz egy gyors reggeli menet? – fektetett hanyatt.

-Már megint rossz vagy – kacagtam, s megemeltem fejem egy csókért.

-Ne is haragudj, de teljesen meztelenül fekszel mellettem, pontosabban… alattam – feszítette lábával szét az enyémeket.

-És még meg is csókollak – pislogtam szépen – húú, tényleg szörnyű helyzetben vagy… - vigyorodtam el.

-Ó te pimasz! – sóhajtott fel, majd fülemhez hajolt, incselkedve fogai közé vette fülcimpámat, s aztán gyengéd csókot adott – este kegyetlenül meg foglak dugni ezért – súgta halk rekedtes hangon, de olyan érzékien, hogy megrándultak az izmok a hasamban. Ezt meg hogy csinálta?! – de most… - emelkedett fel rólam elégedett vigyorral – áthozom a kislányunkat. Megingattam a fejem, és hálóingem után nyúltam, ez a férfi lesz egyszer a vesztem… pontosabban, már az. De hát ezét is szerettem bele…

-Hát te nagyon álmos vagy még hercegnőm – hallottam meg Kimi „elolvadtam a lányomtól” hangját, ahogy áthozta hozzánk szembesültem vele, hogy pont úgy tartja a karjaiban, mint mikor kisbaba volt.

-Mmm… - szusszantott Riia és lecsukta szemeit. Óvatosan eltűrtem tincseit, hogy meg tudjam puszilni pofiját, miután Kims visszafeküdt, Riia közöttünk volt, a férjem karjában.

-Szia pocok – súgtam mosolyogva, a világ leggyönyörűbb angyalkájának.

-Aja… - sóhajtott és rám szegezte tekintetét – kéjek tejcit…

-Gyere picim – vettem ölembe. Amikor kisbaba volt és táplálékként kellett neki az anyatej, sokkal másabb hangulata volt a szoptatásnak. De most, hogy már kommunikált, izgett-mozgott, teljesen új élmény lett. Sokkal szenvedélyesebb, teljesen egymásra tudtunk hangolódni, mert már mindenhogy tudott nekem jelezni. Teljesen ellazult mikor így tartottam karjaimba, szemmel láthatóan ez volt az ő relaxációs ideje. Kiegyensúlyozott és boldog gyerek volt, és nekem csak ez számított. Bár inkább lefekvés előtt igényelte, ezeket a meghitt pillanatokat, volt úgy, hogy ébredés után így lett kerek a kis világa.

Nekem is nagyon jól esett ez a családias hangulat, Riia nagy szemekkel pislogott Kimire, mikor már egy kis játékhoz támadt kedve, és ez mindig édes életérzéssel töltött el.

-Apuciii – mászott rá szó szerint Kimire.

-Mit szeretnél ? – nevetgélt, míg elrendezte mellkasán a kis hölgyet, persze ő azonnal támadásba lendült, s hatalmas grijjjjjjj kiáltás mellett már kezdetét is vette a játék – van itt egy kis oroszlán akit, le kell hűteni – nyúlt Riia mellkasa alá, s így egy kézben cipelte a fürdőbe.

-Jajjjjj ajaaa! – nevetett hangosan Ri –segittttttttttt!

-Szóval nem akarsz fürdeni? – tudakolta Kimi, miközben a lánya térdei alá nyúlt, olyan hatást keltve, mintha egy kis manót vinne. Egyik keze Ri hóna alatt, másik térdei alatt, a kishölgy háta az ő mellkasának simult.

-Neeeem! – ingatta fejét hevesen, szőke tincsei vidáman lobogtak arca körül.

-És reggelizni? – léptem eléjük, s a kicsi talpakra simítottam tenyeremet.

-Mmm… pajizejt kéjek! – csücsörített.

-Csináljunk szendvics emberkéket?

-Igeee! – vigyorodott el. Sokkal szórakoztatóbb volt úgy reggelizni, hogy bevontuk a kishölgyet is, ezzel pedig, hogy mosolygós arcokat készítettünk, élvezetesebben is evett.

Délután indult a gépünk Barcelonába, így kényelmesen összekészülődni az útra, a repülést direkt úgy időzítettük, hogy Riia alvási idejébe essen, így nem lesz nyűgös miután elindultunk.  Pár órával később már a gépen voltunk, terveink megfelelően a kis szőke már felszállás után kidőlt, így nem volt más dolgom, csak lazítani az utazás végéig.

-Mit szólnál, ha ma este velem aludnál? – kérdezte Erin Riiát.

-És Sebi bácsi? – pislogott sértetten Seb tesómra.

-Úgy gondoltam – kacagott fel – velem és Sebi bácsival.

-Mit hallok? Le akarod nyúlni a lányomat? – lépett ki Kimi a szobánkból.

-Csak egy kicsit – mosolyodott el – olyan rég volt velük több időt.

-És biztos, hogy erre a legalkalmasabb hely, egy spanyol hotel versenyhétvége előtt? – vonta fel szemöldökét férjem – mármint érted, Riia nem olyan, hogy ágyba dugod és 9-7-ig alszik…

-Tudom én azt, és hidd el, ha zavarna, fel sem hoztam volna – pislogott ránk.

-Idegen helyen nem biztos ám, hogy belemegy – sóhajtottam fel – otthon könnyebben ráveszed erre.

-Aja… - lépett felém Riia – fáj a pocim…

-Hol kicsim? – guggoltam el, és óvatosan megnyomkodtam a hasát.

-Hívjam az orvost?! – nézett rám Kimi.

-Dehogy. Valószínűleg csak wc-re kell majd mennie, nem kell túl reagálni. Mondtam, hogy ne nézd meg azt a műsort…

-Milyen műsort? – tudakolta Erin.

-Volt az egyik csatornán egy dokumentumfilm arról, hogy milyen komolyabb esetek húzódhatnak egy-egy kis tünet mögött, és az óta Kims rémeket lát – mosolyodtam el.

-Ez azért túlzás! – kérte ki magának – de lásd be, hogy bármi megtörténhet.

-Mióta vagy te ilyen hipochonder? – vigyorgott Seb.

-Majd ha lesz egy pöttöm Vettel melletted, megérted! – fonta össze karjait elégedetten – addig meg ne szemtelenkedj az okosabbakkal!

-Én inkább öregebbet mondtam volna… - húzta vigyorra ajkait Sebastian.

-Ne most szemtelenkedj, mikor le akarom nyúlni a kiscsajt – kuncogott tesóm.

-Ja, hogy már az asszonykád is mellém áll… - sóhajtott szintén gonoszkodva Kimi.

-Mint a gyerekek – forgattam meg szemeim mosolyogva – nos, kicsim, hogy áll a pocakod?

-Mmm… ne jó – ingatta fejét bánatosan Riia – jaajjj! – pislogott nagy szemekkel, mikor mordult egyet a pici pocak, mit én is éreztem, mivel kezem rajta volt.

-Szerintem én tudom mi a baj – kacsintottam a kislánykámra – gyere pocok – emeltem fel, s vittem a fürdőbe. Tíz perccel később már a fürdővizet csináltam neki, kezdett pilledni és amúgy is lefekvős idő felé közeledtünk – ki akarja megfürdetni a kisasszonyt? – léptem ki.

-Had én – indult felém Erin – ti úgy is sokat lehettek vele.

-Várj, én is jövök – kacsázott be Seb is – ha már a keresztlányom!

-Azaz, dolgozz is  - helyeselt a férjem. Magukra hagytam a fürdős brigádot, Rii kacagásai néha kihallatszottak, meg sem lepődtem, amikor Seb vízfoltos pulcsiban jött ki.

-Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy mostanában sokkal lendületesebben pancsol…. – pislogtam rá szépen.

-Észrevettük… - mormogta, majd visszatért Erinékhez. Kimihez bújtam, ő állam alá nyúlva eszelősen mámorító csókban részesített, majd kaján tekintettel nézett le rám.

-Készülj asszony… estére van egy ötletem – vigyorodott el azzal a szexi mosolyával, kuncogva ingattam meg fejem, na, ebből mi fog kisülni….?

Sziasztok!

A szokásos könnyed rész ehhez a történethez :) Remélem, azért nem unjátok :P Szeretem az apuka Kimi és ehhez nem illik hol mi elvadulás :D De… ez nem jelenti azt, hogy az élet sötét viharfelhői nem úsznak föléjük…..

Köszönöm a türelmet, és a kapott kommenteket, most is örülnék pár darabank :)

L.