Negyvenkilencedik

-App! – villantott nagymosolyt Riia, ahogy kiértünk a helyszínre.

-Szia kicsim – guggolt le a felé reppenő szőkeség elé Kimi.

-Na, csak nem a kicsi Räikkönen?– mosolygott rám Sebastian.

-De bizony! Ő az én Riiám – fordult a srácok felé elégedett vigyor mellett Kimi.

-Szia kishölgy! – lépett felé Sebastian – elárulod nekem hány éves vagy?

-Sia – nézett nagy szemekkel az idegenre, de erősen markolta kicsi kezeivel Kimi pólóját.

-Na babám? – nyomott puszit fejére Kimi – elárulod?

-Kettő jeszek – szusszantott, majd az apjához bújva figyelte az eseményeket.

-Azért az még odébb van – mosolyodtam el.

-Nekem is van ám egy kislányom – cseverészett tovább az én kis szőke tündéremmel a nyolcszoros rally világbajnok.

-Kici? – pillogott érdeklődve Ri.

-Nagyobb, mint te – mosolyodott el.

-Aja – nézett rám – szomjas vajok!

-Gyere – vettem elő üvegét.

-Gyönyörű ez a kislány –dícsérte meg Sebastian.

-Szerintem is – mosolygott nagyon büszkén Kimi – a leggyönyörűbb a világon, de gondolom, te ugyan ezt érzed Valentievel kapcsolatban.

-Pontosan – nevetett fel.

-Büszke apukák klubja? – tűnt fel egy hölgy is.

-Előforulhat – felelte Sebastian – Linda, ő a feleségem, Sévernie Loeb.

-Szia, Linda  Laine Räikkönen – fogtam meg a felém nyújtott kezet, Kimi közben a szökő szőkeség után ment.

-Örülök, hogy megismerhetlek, Kimi rengeteget mesélt rólad – mosolygott rám.

-Nos a lányom miatt eddig nem nagyon tudtam eljönni vele – feleltem.

-Tudom miről beszélsz – értett egyet rögtön – én sem akartam Valt kihozni babaként.

-…. jó? Riia, nem szabad, rendben? – lépett vissza Kimi, ölében a kiscsajjal – csak, ha szólsz anyának, vagy nekem. Megbeszéltük?

-Meg – bólintott komolyan Riia.

-Szóval ő lenne az – nézett a kislányra nevetve – hogy is mondtad múltkor Kimi, a kis szőke, akiért oda vagyok?

-Akiért élek – forgatta meg szemeit.

-El se hinnéd, hogy kemény versenyzők, ha a kishölgyek kerülnek képbe – lépett mellém – nemsokára itt lesz az én lányom is, remélem, elszórakoztatják egymást a kicsik.

Kellemesen elbeszélgettem Sévernievel, remek alap volt már, hogy férjeink együtt versenyeznek, így tökéletesen tudta min megyek keresztül. Bár Valentine érkezése kicsit kizökkentette Riiát a nagy játszásból, legnagyobb örömömre hamar egymásra talált a két kis szőkeség, így egy pillanatig se unatkoztak a gyerekek.

-Aja – futott hozzám Riia – pöjgess!

-Na gyere nagylány – vettem az ölembe, Kimi rászoktatta erre, hogy forogni kell vele.

-Méééég – sikítozta kacagva, persze én már kellőképpen szédültem.

-Énis, én is – csatlakozott Val is.

-Nyúzd egy kicsit apádat is – engedtem Riiát Kimi ölébe, ők nevetve figyelték, ahogy szórakoztatjuk a kishölgyeket.

-Fárasztó sport ez a gyereknevelés – ült le mellém Séver, miután példámat követve leadta a lányát apunál.

-Az – értettem egyet – de most még elfoglalják egymást- intettem fejemmel a kergetőző lánykák felé, amibe aztán bekapcsolódtak az apukák is…

-Appp! – sikoltott fel nevetve Riia, amikor Kimi futás közben kapta fel, és emelte magasba – még! – kéretözőtt le.

-Mintha nyúznád ezt a gyereket – csókoltam meg, mikor lehuppant mellém Kimi is. Kaj valami roppant érdekes dologgal szórakoztatta a két kislányt közben.

-Apád szerint te voltál visítozós kicsiként – kulcsolta ujjait enyémek közé mosolyogva.

-Szóval tőlem örökölte?

-Hát? Én, csendes, szolid finn vagyok!  - húzta még szélesebb vigyorra ajkait.

-Szerinted – kuncogtam – amúgy hívott apa, még itt vannak Franciaországban, nem messze Strasbourgtól, azt mondta lehet, erre jönnek egy kis unokázásra. És persze rád is kíváncsiak.

-Hát… - halászta elő mobilját – nekem lassan mennem kell, és estig nem is nagyon fogok ráérni.

-Visszaviszem Rit a hotelbe, egy kicsit had pihenjen – pillantottam Kimiről a kislányomra.

-App – futott hozzánk, és izgatottan mesélni kezdett- Kaj mon hoz még eg kut…

-Kicsim, lassabban – támaszkodott térdeire Kimi, Riia felsóhajtott, és előröl kezdte.

-Kaj hoz még ej kutust!

-Hova? – néztem a picúrra kérdőn.

-Nekem! – jelentette ki Riia.

-Neked? – nézte meglepetten a finn - De hát otthon van Ajax, Peppi is és Bella – sorolta Kimi – nem elég?

-Nem – rázta meg határozottan fejecskéjét.

-Appp – dőlt Kimi kezeinek Riia, óriási szemeket produkálva – kutus!

-De aranyos – kuncogott Séver – nagyon tudnak kampányolni az mellett, amit akarnak.

-Jaj Riia – sóhajtott fel a finn, teljesen az ujja köré csavarta ezzel az ’apucit vegyük le a lábáról’ nézéssel – meglátjuk, jó?

-Kicsim – vettem ölembe – olyan sok kutyusunk nem lehet. Így is alig bírsz játszani velük.

-De… - szusszantott – pici kutust kéjek…

-Később megbeszéljük, jó? Most köszönj el apától és Valtól, jönnek a papáék hozzánk.

-Riia alszik már? – kérdezte este, miután hosszas hitvesi csókban részesített.

-Igen, úgy félórája – bólintottam – meg akart várni téged, de már így is majd leragadtak a szemei. Apáék is lefárasztották, szóval…

-Elhúzódott a holnapi itiner egyeztetés – fintorgott.

-Azért egy puszira nézz be hozzá – bíztattam – tudni fogja, hogy ott jártál.

-Főleg ebből – húzott elő táskájából egy fekvő plüss kutyát – elképzelni nem tudom, miért rajong ennyire a kutyákért.

-De édes! – vettem ki kezéből, finom, puha plüss volt – imádni fogja.

-Ja, így hátha le tudom dumálni a kiskutyáról – sóhajtott fel somolyogva.

-Hol vetted? Vagyis gondolom nem te vetted…

-Nem, Sévert kértem meg, elvitte a kiscsajt egy játékboltba, aztán eszembe jutott, hogy Ri is biztos örülne valaminek – vonta meg vállát bizonytalanul.

-Abban biztos lehetsz – kuncogtam. Míg fürdött melegítettem neki az előre rendelt vacsorából, és tálcán a szobánkba vittem.

-Olyan jó, hogy itt vagytok – mosolygott rám, mikor mellém ült az ágyra – és nem az ágyba kapott kaja miatt…

-Tudom – nyomtam puszit orrára. Elhelyezkedtünk, fintorogva kapcsolgattam a tv-t, franciául nem beszéltem, így elég érdekes volt a dolog.

-Egy falatot? – nyújtotta felém villáját, jóízűen rágcsáltam, miután bekaptam, rám vigyorgott – vacsi után is adhatok… valamit?

-Micsodát? – néztem ártatlanul, fülemhez hajol és nagyon kajánul súgta, hogy ő mire gondolt – jaj te perverz – nevettem fel.

-Nem, nem – ingatta fejét. Miután kivitte a tálcát mezítelenre vetkőzött előttem és úgy bújt be mellém.

-Te mit csinálsz? – pillogtam.

-Elcsábítalak – vont magához a takaró alatt – egy eszelős szeretkezésre vágyom!

-Nem rossz az ötlet – túrtam hajába - hmm…

-Uh, bébi – markolt combomba, hogy rám tudjon feküdni – tudod te, hogy mennyire sexi volt a cucc ma rajtad?! Komolyan be akartalak vonszolni a sátorba…

-Igazán szeretem, mikor legeltetetd rajtam a szemed – kuncogtam.

-Ügyes kis boszorka vagy te – csókolt szájon mohón – hogy én mennyire kívánlak….

Szenvedélyesen szeretkeztünk, meg se lepődtem, hogy mennyire hamar ért utol mindkettőnket az euforikus gyönyör.

-Édes, azért a boxered vedd vissza, előfordulhat, hogy Riia átjön éjjel, tudod, idegen helyen vagyunk – mosolyogtam.

-Akkor nem zavarunk le még egy menetet? – biggyesztette le ajkait.

-Te kis telhetetlen – pusziltam meg mellkasát – szerintem aaa kisKimi már aludna…

-Ccc –vont karjaiba még jobban – vagy még kalandozna veled?!

-Csodás – kuncogtam.

-Majd holnap este folytatjuk – engedett el, hogy felvegye gatyóját – tényleg fáradt vagyok már.

-Tudom én azt – vigyorogtam – ha annyira akarnál második menetet, már rég rám vetetted volna magad…

-Te, ne hergelj – meredt rám, huncut tekintet mellett adott még egy csókot, kényelmesen elhelyezkedtünk, még tompán érzékeltem, hogy egyenletes szuszogásba vált át légvétele, majd én is elaludtam…

-Kutussss!!!! – hallottam a hírtelen nevetést, szinte úgy ugrottam fel az ágyon.

-Riia?! – nyöszörgött Kimi – te… nem alszol?

-Neeem – mászott be közénk energikusan – appp, kutus – tolta arcába a plüsst, még álmosan is nevetésre ingerelt ez a jelenet. Kómás apu, bepörgött gyerekkel…

-Riiám – feküdtem vissza, hogy magamhoz tudjam húzni – apa hozta tegnap neked. Tetszik?

-Ige! – bólogatott.

-Mit kell mondani?

-Kösi app! – vigyorgott, majd hozzám bújva, mivel én már ébren voltam, és nem csak kómásan pislogtam, mesélni kezdte, hogy mi is lesz a neve, meg majd elvisszük megmutatni Valnak is…

Bő tíz perc múlva, egy magához tért Kimivel is gazdagodtunk, és mivel a kis szőke, az ébresztő előtt bő egy órával keltett minket, bőven volt időnk egy kis családozásra, az utolsó rallys nap előtt.

-Ágyban reggeli? – nézett rám Kimi.

- Egy másfél éves gyerekkel? – vigyorogtam.

-Néz úgy, ha valamit összeken, nem neked kell eltakarítani – rántotta meg vállait.

-Végül is – kuncogtam, majd rendeltem reggelit, mert persze ezek után Riia is itt akart enni. Annak ellenére, hogy egy idegen országban voltunk , tökéletesen családi hangulat ölelt körbe, itt, a nagy ágyon,  a vajas, lekváros kiflijét majszoló kislányom, és a szendvicset reggeliző férjem láttán…

Sziasztok! 

A múlt két részbeli negatív történések után egy kis családi képet alkottam nektek :)

Köszönöm az elmúlt részhez a hozzászólásokat! :) 

L.