Huszadik

A magángépnek hála nem kellett nagyon korán kelnünk, csak szimplán korán…

Dél előtt nem sokkal szálltunk le Belgiumban, kellemes, napos idő fogadott minket.

-Elmeséled a mai programot ? – karoltam át a finn derekát.

-Beugrunk a hotelba, aztán a pályára kell mennünk, pályabejáróm lesz délután, addig Kristen vigyáz rád -nevetgélte.

-Nem kell rám vigyázni – szegtem fel állam mosolyogva.

-Tudod te hányan csorgatták a nyálukat utánad az előző versenyhétvégén? – állt meg mellettem „nem hiszem el” arckifejezéssel.

-Gyere Bajnok – nevetgéltem – pakoljunk le…

Még jó, hogy nem kellett a fél városon átautózni a csapat számára kijelölt szállodáig. Meglepetésképen a Red Bullosok szintén ebben a hotelban szálltak meg, persze, hogy belebotlottunk a németbe is út közben. Megkaptuk szobáink kártyáját, de még az előcsarnokban beszélgettünk Sebbel.

-Erin mikor érkezik? – pislogott rám Sebastian.

-Holnap – feleltem – miért?

-Megígértem nektek, hogy megmutatom a home-ot, nem? – nevetett. Közben Kimi és Mark az edzéstervről egyeztettek pár lépésre tőlünk. Két, szürke McLaren pólót viselő srác lépett hozzánk, először nem tudtam hová tenni, őket, de bevillanta valenciai két nagyzolós srác képe.

-Hello Vettel – fogtak kezet, ugyan az a fellengzős stílus most is – nocsak, a szép hölgy Valenciából…

-James – biccentett a német, rám nézett – James a TR-nál volt szerelő…

-Most meg a McLarennél – vigyorgott – de még mindig nem tudom a szép hölgy kicsoda…

-Ha nem vágtál volna bele, mondtam volna – morgott Seb – ő Linda Laine…

-Amilyen szép vagy, olyan csodás a neved – nézett ismét rám, engem enyhe émelygés fogott el.

-Ez a szöveg be szokott jönni? – ejtettem ki meggondolatlanul gondolatom, a finn hangját hallottam mögülem.

-Mehetünk? – szólt.

-Kimi – biccentett a James nevű fickó, tisztán látszott, hogy nem kedvelik egymást.

-James – válaszolt Kimi kimérten, vállamon éreztem kezét, hozzá simultam, ebben a jeges hangulatban vágytam a finn testének melege után, hozzám szelíden szólt – mehetünk Kicsim?

-Már értem, miért láttalak Valenciában – nézett rám James – Carlo, menjünk – szólt a mellette ácsingózó srácnak egy szó nélkül távoztak én pedig felsóhajtottam.

-Ezek de bunkók – beléptünk a liftbe, a finn engem nézett.

-Látod? Én mondtam – fújta ki levegőjét – még így is rád startolnak, hogy melletted vagyok…

-Nem voltál mellettem – emlékeztettem – ne akadj már ki ezen – simultam ismét hozzá, átkarolt és hajamba fúrta arcát.

-Csak nem akarom, hogy tegyék neked a szépet… főleg nem ilyen kis …

-Css, ne káromkodj – mosolyogtam rá – amúgy, ti ismeritek egymást?

-Persze – bólintotta – volt egy, két konfliktusunk… tudod, sose bírtam ezt a ki ha é nem stílust…

-Mindegy is Bajnok – beléptünk szobánkba közben már – ejha, milyen jól néz ki ez a szoba…

-Ja, szép nagy az ágy – vigyorgott rám kajánul.

-Cccc – ingattam meg fejem somolyogva – na, irány a pálya… Fél óra múlva már a pályán voltunk, előre örültem, imádtam a belga pályát. A Ferrari home felé sétáltunk, mikor Kristen csatlakozott hozzánk, Chris is megjelent, a pályabejáró előtt a finn szorosan megölelt.

-Nem tudom, mikor végzek – sóhajtotta – legalább 1,5 óra… szeretlek ám…

-Én is – csókoltam meg – ne aggódj, elleszek – kacsintottam rá.

-Vigyázz rá – nézett Kristenre szigorúan.

-Menj már – simogattam meg arcát nevetve, lelépett, a lány felém fordult.

-Mit tettél ezzel a pasival? – heherészett – mint valami hős szerelmes… gyere együnk valamit….

Rengeteget nevettem míg, Kimi a pályán volt, Kristen rengeteg sztorit mesélt, ő az a laza típusú, nagyszájú csaj volt, a finn végül két és fél óra múlva hívott, az étterembe irányítottam őket.

-Hello Bajnok – öleltem meg, lágy csókot adott cserébe.

-Végre – mosolygott kedvesen – mit csináltál?

-Ezt én kérdezhetném – nevetgéltem tovább – mesélsz picit a bejáróról? – búgtam, nem nagyon beszélhettek erről, és én sem a full beállításokra gondoltam, csak az érdeket ő milyennek látja az esélyeit, nagyon szerettem volna, ha itt ismét nyer.

-Titok – rázta meg szőke buksiját vigyorogva – meg kell, hogy vesztegess az infoért…

-Mondjuk… csokival? – adtam az ártatlant.

-Nem, nem – vigyorgott tovább – mondjuk…

-Ejnye, ejnye… kihasználnád ifjonti naivitásom, hogy az ágyadba csábíts? – pillogtam, hangosan felnevetett.

-Héj – hajolt felém csókkal – imádlak téged. Ettél? – kérdezte, de mint egy gyerektől.

-Igen – feleltem – Kristen mondta, hogy még mész dedikálni, addig én visszamegyek a hotelba Sebbel, jó?

-Okaj – bólintott –én is kajálok gyorsan, a szállódban találkozunk akkor  – sóhajtotta, hosszú csókot csentem tőle.

-Légy jó kisfiú – túrtam hajába.

-Csak veled rosszalkodom… - suttogta, gyermeteg kuncogást biggyesztett a végére, most én nevettem.

-Még jó – fintorogtam játékosan, megforgatta szemit és megcsókolt. Seb jelet meg végszóra.

-Elrabolom az asszonyt – villantott mosolyt Kimire.

-Némi túlzással… - pislogott rá a finn – nem vagy te egy kicsit teátrális mostanság?

-Huhu, milyen kifejezéseke használsz? – heherészett Seb – de, lehet, hogy előjön a színpadias énem…

-Na, a két szőke – forgattam meg szemeim nevetve, még egy gyors csókot adtam a finnemnek, aztán a hotel felé indultunk Sebbel. Közben Erin hívott, hogy holnap kettőkor száll le a gépe Belgiumban.

-Várom már, hogy itt legyen a húgom – mosolyodtam el.

-Erin nagyon kedves lány – bólogatott a német.

-Bárkit levesz a lábáról az tény – nevetgéltem.

-Mert te nem, mi? – csóválta fejét somolyogva – lásd Jégember... erről jut eszembe, elolvastam a cikket.

-És, tetszett?- kérdeztem vissza kíváncsian.

-Határozottan – heherészett – Napfénylány? – pillantott rám.

-Kyle monda Kiminek, mikor jöttünk haza a Finn Rallyról, hogy ez a lány a napfényt hozza vissza az életedbe – meséltem nevetve – Kimi meg rávágta, hogy Jégember mellé Napfénylány illik igazán… - jó érzéssel töltött el ez az emlék.

-Látod, mondom én, hogy totál elvarázsolod Kimit – vigyorgott rám.

-Sebastian? – sóhajtottam – kérdezhetek valamit…?

-Persze – bíztatott.

-Te ismerted a finn exfeleségét? – valahogy nem akartam kimondani…

-Igen – felelte, hangja borúsan csengett.

-Én… szerinted mellettem boldogabb? – nyögtem ki, de máris megbántam – hagyjuk, hülyeség… - intettem.

-Nem – felelte, kissé riadtan néztem rá – mármint nem hülyeség – folytatta szelídebben – bocs, ha megijesztettelek - enyhe mosolyt villantott – de hogy feleljek a kérdésedre… igen, sokkal boldogabb. Bár szerintem ő sem hasonlítgat hozzá, tudod…te annyira más vagy… ő a szó rossz értelmében volt igazi jég királynő, te pedig… tényleg napfény lányos vagy – kuncorászott az utolsó szavánál.

-Kösz Seb – pillantottam rá – tudod.., nem is akarom, hogy ő vagy bárki más hozzá hasonlítson, csak úgy  engem érdekelt-magyaráztam.

-Értem, hogy érted – bólintott – nagyon örülök neked – tette hozzá váratlanul – jó látni, hogy Kimi boldog…

-Szeretném azzá tenni…

-Akkor csak légy mellette – fújta ki levegőjét.

-Jól tudom, hogy milyen nehezen bízott meg bennem – néztem a felhőtlenül kék szempárba –mint ahogy azt is, hogy én milyen nehezen kezdtem el bízni benne…

-Szerintem, ti pont ezért vagytok jók együtt – szólt bele.

-Férfi létedre, jól lehet veled beszélgetni az ilyen… érzelmi dolgokról – mosolyogtam rá.

-Tudod, két nővérem van – nevetgélte,a hotelhoz érve egyenesen a mélygarázsba hajtott, így feltűnés nélkül tudtunk a belső bejáraton át az előcsarnokba jutni. Nem sokkal később Tommi is befutott, a luxushotel, csendes éttermének egyik boxát foglaltuk el. Elkapott a nevetés, mikor Tommi közölte Sebbel, hogy csak salátát ehet.

-De nem is szeretem – nézett meglepetten edzőjére.

-Kimi is ezt mondja, érdekes, az enyémet szereti – ingattam fejem – nem lehet, hogy nálad is nagy a férfijúi büszkeség? – mosolyogtam.

-Te nő vagy, persze, hogy szereted a salátát – mutatott rám nevetve.

-Látod? Erről beszélek. Ez tök hülyeség, én nem azért szeretem, mert nő vagyok, te pedig nem azért nem szereted,mert pasi vagy. Ettél már finoman elkészítettet egyáltalán? – nevetgéltem tovább.

-Igaza van –bólogatott Tommi – én pasi vagyok, mégis szeretem. Akkor az elméleted szerint hová sorolsz?

-Had ne mondjam meg – nevetett fel Seb.

-Plusz 1 km Vettel – mosolygott enyhén gonoszul Tommi.

-Persze… ez edzői túlkapás nem? – duzzogott a német.

-Rendőri van te nagyon szőke – morgott vissza a finn – nem kezdesz egy hisztis csajra hasonlítani????

-Ti mindig így viselkedtek? – nevettem, jókedvük nagyon ragadós volt.

-Általában – pislogott a német.

-Mindig – kontrázott Tommi, közben meghozták a desszertet, nem akartam gonosz lenni és a német előtt tömni be a csoki tortát tejszínhabbal, így szolidalításból én is csak fagyi kelyhet rendeltem, arra végül Tommi is engedélyt adott Sebnek.  Öt után köszöntünk el egymástól, nem sokkal később a finn is megérkezett.

-Linda – hallottam meg a hangját, háttal álltam neki, felé fordulva egy csokor vörös rózsával találtam szembe magam. Elmosolyodtam a virágra pillantva.

-Miért kapom? – simultam hozzá.

-Mert szeretlek, és nagyon jó, hogy itt vagy – ölelt szorosan, hangja mosolyról árulkodott.

-Én is szeretlek Bajnok – sóhajtottam kedvesen.

-Na, Sebiék lefárasztottak? – nevetgélt, miközben vízbe tettem a csokrot.

-Hát, két szőke – kuncorásztam – valahogy így lehetne összefoglalni…

-Tudom… - csóválta fejét játékosan, egy pillanat alatt rendezte vonásait a gyermetegből a kaján, kihívó arckifejezésbe – mit gondolsz… nem tartasz velem a fürdőbe…?

-Az attól függ, mit tudsz felajánlani…? – néztem végig rajta.

-Ezt – mosolygott kajánul, miközben lazán ledobta pólóját és kilépet nadrágjából, kicsit megzárta fejét, szőke tincsi követték a mozdulatot, szabályosan elállt a légvételem, ahogy lágyan megnyalta alsó ajkát, jeges, de mégis perzselő tekintetét enyémbe fúrta. Nehezen elszakítottam pillantásom a mesebeli szempártól és mellkasán át végignéztem mesterien kimunkált testén. Kimi nem az a nagyon izmos típusú férfi, de szép arányos testtel rendelkezett, és a folyamatos edzéstől kockái is látszotta hasán, kar, váll hát és lábimai is szépen kirajzolódtak…

-Nem ér… elkápráztatni – susogtam halkan, felém lépett és lassan nyakamhoz hajolt, miközben mohón csípőmnél fogva húzott magához. Csókjának íze minden gondolatom elűzte, csak ő volt és a vágy, a vágy, hogy szeressem, érintsem, kényeztessem az imádott férfit. Kapkodtam, levegőm, miközben annyira elhúztam fejem, hogy szemébe tudjak nézni, most inkább kékbe hajló szempár nézett vissza rám, szinte láttam magam íriszében… Sóhajtva elléptem tőle, lassan ledobtam blúzom és farmerom, ő hatalmas nyelések közepette figyelte műsorom. Mikor már csak fehérnemű volt rajtam, elégedett mosoly mellett ugyan úgy végignézett testemen, mint, ahogy én az övén. Tökéletesen tudtuk így hergelni saját magunkat és egymást is. Lágyan végighúzta mutató és középső ujját a tetoválásomon, formás ajkait elnyitotta, az édes illat vonzott, érezni akartam a csókját, ajka puhaságát. Nem tudom melyikünk vesztette el aztán a fejét, egyszer csak vad csókban forrtunk össze, szorosan dereka köré kulcsoltam lábaim, halk morgása tovább borzolta az amúgy is az egekben lévő vágyaim. A hatalmas franciaágyon aztán fölém tornyosult, apró csókokkal simogatott, miközben kezei bebarangolták testem minden pontját.

-Annyira szeretem, mikor megremegsz az érintésemtől – lihegte nyakamba.

-Mmm – nyögtem – nagyon… jó veled – túrtam szőke hajába, ajaki mohón tapadtak enyémekre, a köd megint eltompította elmémet, az adrenalinnal kevert vér vészesen lüktetett ereimben, a finnem mindig új élmény volt együtt lenni, és mindig úgy éreztem, épp az olvadáspont előtt áll meg. Hosszasan kényeztettük egymást, nem meglepő módon hamar lecsapott ránk a vad élvezet.

-Nem fürödni indultál? – vigyorogtam elégedetten a finnre, nagy mosolyt villantott cserébe.

-De-de, csak… megkívántalak, ismét – nevetett hangosan, eszem megáll pillantás mellett másztam ki mellőle.

-Mint ha valami sütiről beszélnél… - húztam mosolyogva.

-Aaa, sokkal finomabb vagy – hírtelen mellém ugrott, és két keze közé fogta az arcom –… el tudod képzelni, hogy milyen melegséget érzek, minden veled töltött percben? – halkan beszélt, én pedig nagy szemekkel bámultam az ő szemébe, a szíve mélyén lévő érzésekről ritkán beszélt ennyire nyíltan, sokszor mondta, hogy szeret és éreztette is, de Iceman az Iceman…

-Ép azt, amit én – simogattam meg kezét, mosolygós csókot váltottunk.

-Ugye velem fürdesz azért? – kérdezte incselkedve.

-Persze – karoltam át nyakát, a fürdőben aztán előjött a gyerekén mindkettőnkből, egymást fröcsköltük vízzel, nagyon szerettem látni, mikor a finn igazán szívből, tisztán nevet. Vacsi után ágyba parancsoltam őt, egy kis krémmel és lágy masszázzsal könnyedén elértem, hogy elálmosodjon, bár a finnek nem voltak alvási gondjai. Hason aludt el, óvatosan lemásztam róla és lágyan szőke hajába túrtam. Annyira békés volt az arca, a kisfiússág most tisztán látszott vonásain, igen boldogan bújtam mellé. Nem sokkal később mocorogni kezdett, oldalra fordult és magához húzott, nagyot szuszogott ezen elmosolyodtam, félig aludt, mozdulatai ösztönösek voltak…

A következő képem, hogy világos van és rezeg az ébresztő. Se Kimi se én nem szerettünk hangos vinnyogásra ébredni. Pályára menet közben szóltam neki, hogy délután kimegyek Erinért a reptérre, Kristen elintézte, hogy a mellettünk lévő szobát kapja, egy szavam sem lehetett tehát. A délelőtti szabadedzésen végül 7. lett, némi beállítási gondokra panaszkodott, a délutáni edzésre ezt orvosolták is. Pont akkor szállt le Rin gépe, mikor kezdődött az edzés, így le is maradtam róla…

-De jó, hogy itt vagy – öleltem meg szorosan, mikor az utolsó lépéseit futva megtette, és nyakamba ugrott.

-Alig vártam, hogy ideérjek – nevetgélt-, na, hogy állunk? Kimi hányadik? És Sebastian? Juj komolyan, megnézzük a Red Bull homeot? – sorolta egy levegővel.

- Lassabban – vigyorogtam – jól állnak a srácok, és igen, Seb már kérdezte mikor jössz – informáltam.

-Tényleg? – kérdezett vissza.

-Aham – bólintottam – hívd fel apát, hogy ideértél, mielőtt ő hív – figyelmeztettem, apa kényes volt erre, sosem szabott gátat a terveinknek, útjainknak, cserébe elvárta, hogy mindig tájékoztassuk, merre járunk éppen.

-Pályára megyünk ugye? – pislogott rám ismét.

-Előbb a hotelbe, le kéne pakolnod, nem gondolod? – nevettem – Rin, mi történt veled, hol az én összeszedett húgom?

-A gépen..? – küldött ironikus vigyort felém –nagyon kíváncsi vagyok a homre…

-Én is – bólintottam. A hotelből egyből a pályára mentük még tartott az edzés, de Kimi például ép a garázsban volt. A leintésig még egyszer pályára gurult, a kockászászlót követően át vezényletem Rint a finn öltözőjébe.

- Ejha – nézett körbe – van ám itt lové… - nevetett – mármint a csapatnál.

-Nem kicsit megy itt a rongyrázás – bólogattam somolyogva – a héten voltunk egy kötelező vacsorán, ahol pár szponzor is jelen volt, hát, a csoki szökőkút ott kötelező kellék volt, nem extra… Léptek zaja ütötte meg a fülem, pár pillanat múlva kitárult az ajtó.

-Hello lányok – lépett be Kimi, gyors csókot kaptam, majd megölelte Rint – hogy utaztál?

-Jól – felelte vigyorogva Rin – mit gondolsz, milyenesélyekkel indulsz holnap?

- Nos… - kicsit meglepte a hirtelen témaváltás a finnt, de láthatóan jobban élvezte ezt a témát – szeretnék ismét nyerni itt, de nem biztos, hogy megvan az autó ereje ehhez.. Én minden tőlem telhetőt megteszek majd…

-Helyes – bólintott Erin – tudod, örülnék, ha győznél negyedszer is…

-Te nem Sebasnak szurkolsz? – kérdezte nevetve Kimi.

-De , de egyelőre te vagy Spa királya…

-Ejha – nevettem el én is magam – igaza van – pislogtam Kimire – mész még dedikálni?

-Ne is mondd – forgatta meg szemét – Kristen szólt, hogy valami promós szar lesz, megint…

-Akkor majd a hotelben találkozunk, jó? Tudod, Seb megmutatja homeot nekünk – karoltam át.

-Nem ám, ott ragadtok… - ingatta meg fejét,elnevettem magam mozdulatán.

-Szeretlek ám – feleltem, gyors csókot váltottunk, majd Erinnel átsétáltunk a Red Bull garázsához. Természetesen Seb egyik szerlője akadékoskodott, mert hogy engem látott a Ferrarinál, egy ismeretlen ismerős szőke nő sietett megmentésünkre.

-Seb meghívására vannak itt – fintorgott a fontoskodó srácra, majd felénk fordult – hello, Britta vagyok, Sebastian sajtósa.

-Szia – fogtam vele kezet – Linda Laine vagyok, ő pedig a húgom…

-Erin, szia – lépett ki Seb végszóra – hogy utaztál? Felkészültél? – nevette.

-Persze – mosolygott rá a tesóm – kíváncsi vagyok nagyon, ugye, mindent megmutatsz?

-Amit csak szeretnél – vágta rá a német vigyorogva, csak nekem tűnt fel a mondatok kétértelműsége?

-Pesze Seb, vegyétek úgy, hogy itt se vagyok – dobtam be az álduciságot, hangosan felnevetett.

-Ugyan Lini, veled nem lehet nem foglalkozni – ingatta ő is a fejét még mindig somolyogva – nos, hölgyeim – maga elé mutatott, mint egy talpig úriember – akkor üdvözöllek benneteket az én birodalmamban…